Pallas Nagy Lexikon 10

by Arany János Általános Iskola - Kiskunmajsa

A PALLAS NAGY LEXIKONA

X. KÖTET

Kacs - Közellátás

Kacs

(Cutch), a bombayi presidencyhez tartozó brit-indiai hűbérállam 16,850 km2 területtel, (1891) 558,415 dsat, kol és radsput lak., Buds fővárossal. K. egy nagy és több kisebb szigetből áll, amelyeket a Nagy-Rann v. K.-ilaguna Szindhtől és a Kis-Rann Gudserattól választ el. A nagy sziget neve K., a kisebbeké Kavra, Kadra, Beila és Szantalpur; a másodikon a Pacsam Pirben (435 m.) éri el a K. a legnagyobb magasságát. A szigetek a száraz évszakban a szárazfölddel össze vannak kötve, mert a két Rann ilyenkor, amelyek 23,300 km2 területet borítanak el, egészen kiszárad, sóréteg takarja a csaknem vizszintes felületet; ellenben az esős évszakban 1 m.-nyi magas vizréteg borítja. K. szorgalmas lakói a termékeny helyeken a gabonaféléken kívül pamutot termesztenek és számos szarvasmarhát meg bivalyt tenyésztenek és Mandaviból, fő kikötő helyükből élénk kereskedést is űznek. A hűbér-fejedelem radsput; az évi jövedelem 1.785,000 rupia.

Kacs

(növ.), l. Kacskaó és Kocs. - K. továbbá az evező nyelén levő fogantyu.

Kács

kisközség Borsod vármegye egri j.-ban, (1891) 542 magyar lak., hozzátartozik Kács-Tapolca kis fürdő, melynek 23-5 C. foku tiszta langyos hévvizét fürdésre használják. A fürdővendégek részére 28 vendégszoba áll rendelkezésre. Apátságát 1248 óta említik. A XVII. sz.-ban még a daróci Tiboldok voltak kegyurai. K.-on 1317 táján a pálosoknak is volt kolostoruk.

Kacsa

l. Kacsafélék. - Hirlapi kacsa (l. o.).

Kacsacsőrü

l. Csőrös.

Kacsafarku lepke

(Macroglossa stellatorum L.), a nagy lepkék csoportjába, a szenderfélék család-jába tartozó lepkefaj. Nevét onnan kapta, mert szőrös potrohának vége a kacsa farkára emlékeztet. Csápjai tövükön vékonyak, végük felé vastagodók. Mellső szárnyai szürkésbarnák, hullámos fekete harántsávokkal, hátsók rozsdasárgák. Nagyon hosszu pörge szipókája van. Május-augusztusig nappal röpül és akkor igen gyakran láthatni, amint a virágok fölött lebeg és szipókájával azok nedvét szívja. Megfogva egész teste sajátszerüen remeg. Hossza 3 cm.; szárnyainak terjedelme 5 cm. Hernyója sárgászöld; különböző Galium-félék leveleit pusztítja; földben bábozza be magát. Hazánkban közönséges.

Kacsafélék

(Anatidae, l. a mellékelt színes képet), a lemezescsőrü úszó madarak egyik családja. A csőr majdnem oly hosszu, mint a fej, tövénél szélesebb, mint magas, a csőr szélei harántul álló lemezekkel, de fogak nélkül. Az előre álló ujjak teljes úszóhártyával vannak összekötve, a hátulsó ujj lelógó bőrlebeny nélkül; a csüd a középső ujjnál rövidebb és hátul harántul álló pajzsokkal. A himet kácsérnak hívják, mely tél végén és tavaszkor pompás nászruhát ölt. Ilyenkor nemcsak farktövén rendesen két tolla felfelé kunkorodik, hanem még kitünteti őt az elsőrendü evezők fedőtollainak a szine is, amennyiben középrészükön különböző szinü, fekete vagy fehér szalaggal szegélyezett u.n. «tükör» látható ilyenkor. A tojót a kácsértól még hangja is megkülönbözteti, a nőstény hápog, a him ellenben sápog. Vizben keresi apró rovarokból, növényekből, ritkán kisebb halakból álló eledelét. Táplálékát szürcsölve keresi, amidőn a csőr káváinak belső felületén levő szarulemezeken, mint valami rostélyon, melyen a víz keresztül folyhat, a bekerült állatkák visszamaradnak. Többnyire költözködő, fészekhagyó madarak. Ízletes húsuk, tojásaik és pehelytollaik által hasznosak. Körülbelül 50 fajta ismeretes. Ide tartozik a Hyonetta Boie, melynek egy fajta (H. [cairina] moschata Flemm.) Braziliában és Paraguayban él. Ez feketebarna, háta zöldes, fedőtollai fehérek. 80 cm. nagy. A him farkmirigye váladékának tavasszal sajátszerü mosusz-szerü szaga van, amiért még mosuszkacsának is nevezik. Hazánkban 9 fajta él, u.m. a pézsma- v. török kacsa (Cairina moschata Flemm.), melynek arca csupasz, homloka húsos dudorodással. A him farktőmirigyének váladéka tavasszal pézsmaszagu. Hazája Brazilia és Paraguay. Nálunk itt-ott mint házi állatot tartják. A kanalas kacsa (Spatula clypeata Boie), melynek csőre még egyszer oly hosszu, mint a töve; sipoló v. fütyülő kacsa (Mareca penelope L.); a telelő kacsa (Querquecedula circia L.); a nyilfarku kacsa (Dafila acuta L.); a kendermagos kacsa (Chaulelasmus streperus L.); a tőkés kacsa (A. boschas L.), melytől származik a mindenütt közönséges és házi állatként tartott házi kacsa (A. domestica); a csörgő kacsa (Querquedula crecca L.) és a sarló-kacsa (Querquedula falcata Pall.); ez utóbbi fajok megegyeznek abban, hogy csőrük mellső része nem széllesebb, mint a töve, első és a második evezőtoll a leghosszabb és a 14-16 kormánytollas fark hegyes.

[ÁBRA] Hullámkacsa (Tandorna vulpanser).1/4,

[ÁBRA] Tőkés kacsa (Anas boschas). 1/8,

[ÁBRA] Rókakacsa (Casarca rutila). 1/4,

[ÁBRA] Özvegykacsa (Dendrocygna viduata). 1/4,

[ÁBRA] Dunnalúd (Somateria mollissima). 1/4,

[ÁBRA] Menyasszonykacsa (Aix sponsa). 1/4.

Tenyésztése. A kacsa párzása után márciusban kezd tojni és 15-20-at tojván, kotlani kezd, mely esetben 18 tojást raknak alája. Miután mint kotló meg nem bizható, tojásait vagy tyúkkal (12-15-öt) vagy pulykával (20-22-t), vagy mesterségesen költetik ki. Ha a kotlást elnyomjuk 60, sőt ennél is több tojást rak, melyek átlagos nagysága 63 és 43-5 mm., átlagos súlyuk 58-64 g. A héj súlya 5,5-6,5 g. A kacsa 28-32 nap alatt költi ki tojásait. Az első napon a fiatal kacsák anyjuk alatt maradnak, másodnapjától mint a csibéket etetjük, 10-14 nap mulva vizre bocsáthatók, hol élelmüket bőven találják, miért is a K. tenyésztése, bár víz nélkül is felnevelhető, igazán csak a vizen van helyén. Hízlalása oly módon történik, mint a lúdé (l. o.), 2-3 hétig tart. A hízlalt kacsa hússúlya 70-75%-a élő súlyának.

Kacsaközi

Vida József iró és költőnek álneve (kisebb prózai dolgozatai alatt); a Kacsaköz utca Egerben, hol Vida egy ideig lakott.

Kacsaláb

(Huhnepot). Tengerészek nyelvén valamely tárgynak két kötéllel olyképen megkötése, vagy a hajóknak kikötése, hogy a kötélágak egymástól kacsaláb-alakban elálljanak.

Kacsalinszkája Sztanica

falu az orosz doni-kozák területnek második doni járásában, vasút mellett, (1893) 4319 lak., gőzhajóállomással.

Kacsar

(Catchar), Asszámnak a DK-i szögletében, Manipur és Birma közt fekvő kerülete. É-on a Barail, K-en a Manipur és D-en a Lusaisz-hegyek fogják körül. A hajózható Barak 200 km.-nyi hosszuságban K-ről Ny-ra átfolyik rajta. Területe 9712 km2, lakóinak száma 313,858, akik közt mintegy 50,000 a hegyek közt, egészen civilizálatlan állapotban él. A hegyek lejtőit sűrü erdők fedik, amelyekben pompás épület-és kaucsukfák vannak; a dombokon teaültetvények, a völgyek fenekén pedig terjedelmes rizsföldek vannak. A főváros a Barak partján Szicsar, 7523 lak.

Kacsari

India őslakóinak egyik törzse, mely Bengáliának Szilhit nevü tartományát lakja.

Kácsavirág

(növ.), l. Gólyahir.

Kácsér

a kacsák himjeinek a neve. L. Kacsafélék.

Kácsfalu

kisközség Baranya vármegye baranyavári járásában, (1892) 2282 német és szerb lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Kacsi

középázsiai vidék; Tibet legkietlenebb része Cáng és Vei khinai tartományok és a zajdami sósivatag között. A Kuen-lun-hegyrendszer legdélibb egyközü láncai vonulnak át rajta. Több lefolyás nélküli tó van rajta.

Kacsi-Gandava

Beludsisztán egyik tartománya, annak ÉK-i részében, Sikarpur, Szindh brit-indiai tartomány disztriktusától Ny-ra, mintegy 23,000 km2 területtel, 100,000 lak.; földje egészen sík. Ki-kiszáradó folyói vannak; ezek közt a legfontosabbak a Lari és Nari. Az előbbi az afghán felföldről jön le; a szorosban, amelyet a Halaláncban alkot, az angolok vasutat vezettek át. A Nar, a Bolan és a Mula szorosán át vezetnek az utak az Indus mellékéről Afghanisztánba; e sztrategiai fontossága miatt az angolok K.-ban több katonai állomást állítottak föl. A tartomány, bár igen forró, termékeny. Fővárosában, Gandavában (5-6000 lak.) lakik a brit protektorátus alatt álló khán.

Kacsin

Ka-khjen (birmán nyelven Kakh jang), egy hegyi nép neve Felső-Birmában, Bhamótól É-ra; a nép egyik ága az u.n. szingpho. A K.-ok rokonok a birmánok törzsével és sajátos régi kulturájuk van. V.ö. Colquhoun A. R., Quer durch Chryse (németül Wobesertől, 2 köt., Lipcse 1884). A K.-nyelv grammatikáját megirta Cushing a Journal of the Asiatic Society-ben XII. (1880).

Kacsincok

török-tatár törzs az alsó Abakan mellett, Jenisszeiszk keletszibériai kormányzóság Minusszinszk nevü kerületében. A K. csak a XVII. században vándoroltak a középső Jenisszeitől, Krasznojarszktól délfelé az Abakan mellé.

Kacsintás

hamis, leskelődő pillantás, amilyen a szemmel beszélő szerelmeseké szokott lenni.

Kacskanyak

(növ.), l. Ínfű.

Kacskaó

kacs, sündörgő, fogódzó, bajusz, néhol inda, Ormányságban bica (növ., cirrhus vagy cirrus), a növénynek átalakult és fogódzkodó része. Szálas, cérnaforma, csavargódzó, egyszerü vagy ágas része a légbeli részeknek, gyakran az iszalagnövénynek (l. o.), vele a szomszéd tárgyra vagy növényre spirális módon rátekergődzik, s magát oda erősíti, igy az egész növényt a magasságban is fentarthatja. A K. nem eredeti szerv, hanem az ágnak, levélnek vagy levélrésznek átformálódása, tehát tulajdon az a helyzete van, mint ezeknek. A K. lehet e szerint ág-K. (cirrh. rameanus) és levél-K. (c. foliaris) v. ág- és levéleredetü, aszerint, amiből számazott.

Kacsko-bab

(növ.), ritka magyar szó rövid o végződéssel, a Phaseolus multiflorus L. magvának népies neve Nógrád vármegyében; l. Bivalypaszuly.

Kacskovics

Lajos, gazdasági és pedagogiai iró, szül. Mohorán (Nógrád) 1806 május 29-én, megh. 1891 dec. 9. Iskoláit Vácott, Pesten és Győrött végezte. Az 1832-iki pozsonyi országgyülésen Nógrád vármegye egyik követének oldala mellett bővítette jogi s politikai ismereteit s gróf Berchthold József távollevő mágnást képviselte. Constitutionnell cimü diétai hirlapot kezdett kiadni, mellyel azonban Kossuth Országgyülési tudósításai megjelenése után felhagyott. Szentkirályi Móriccal kezet fogva látott a kisdedóvó-intézetek s ezek terjesztésére alakult országos egyesület felállításához, s ennek titkára lett s az egyesület évkönyveit 1842-ig szerkeszté. A természettudományok s gazdászat már kora ifjuságában erősen vonzották; családi viszonyai pedig a jogászi pályára utalták, tehát ügyvéd és ugyan a kir. ügyészségnél ügyész-segéd lett s e közben főnökét, ki a bányaművelésben tapasztalt visszaélések megvizsgálása végett kir. kincstári biztosi minőségben Selmecre s Körmöcre küldetett, ő is oda kisérte. A kedvező alkalmat a bányaművelés, ércmosás, kohászat s pénzverés kezelésének alapos tanulmányozására, s a bányászat történetének megismerésére fordítá. Ily tárgyu munkája az Alsó magyarországi ércművelésről cím alatt a Tud. Gyüjtemény 1831-1832-iki évfolyamában jelent meg. Körmöcön a városi levéltárban is kutatva, ott találta Zweig selmeci bányamester 1703-1707-ig tarjedő, s a Rákóczi-forradalomra nézve fontos adatokat tartalmazó naplóját, melyet ő feldolgozva, a Tudománytár 1835. Évi VI. kötetében adott ki. A keletkezőben levő Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkárává választotta. A Gazdasági Tudósítások címü egyesületi lapot 1837 óta ő szerkesztette, valamint a Mezei Naptárt is. 1843 máj. 21. a fővárosban főjegyzőnek választották. Ez állásában a magyar nyelv jogos fölényének elismertetésére törekedett. Több magyar érzelmü előkelő polgár, többek közt Szilágyi István, Tóth Gáspár derék iparosok közreműködésével megteremtette a magyar lovas és gyalog polgári őrséget; ennek részére a magyar vezényszavakat K. harmadmagával gyüjté és szerkeszté össze. 1848. országgyülési képviselővé választatott s ott volt Debrecenben, s majd Buda bevétele után ismét Pesten, hol önkéntelenül miniszteri osztálytanácsos lett; elment Szegedre is, s a világosi fegyverletétel után bujdosó lett, mig végre megkegyelmeztetett, s lett mezei gazda s gyermekei oktatója. Az 1861-iki országgyülésre ismét országgyülési képviselővé választatott a ferencvárosi kerület részéről. Az akkori rövid alkotmányos időszak beállítása s az országgyülés feloszlatása után az újjá alakított kertészeti egylet titkára lett, s mig e minőségében a Kertészeti füzeteket szerkeszté, a kisdedóvó-egyletnél a nagy érdemü gróf Brunszvik Terézia emlékére rendezett jubileumon magvas ünnepi beszéddel lépett fel, mely 1865. külön nyomtatásban is megjelent. 1865. a nógrádvármegyei törvényszéknél birói hivatalt vállalt. Irodalmi tevékenysége főleg a gazdasági s kisdedóvó-intézetek körében érvényesült. Egyik nagyobb munkája: Közlemények a kisdedóvás s nevelés köréből (Buda 1843). A magyar akadémia 1837-ben levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglaló értekezése a Kisdedóvásról szólott. Az akadémiában Nagy Iván rendes tag tartott felette 1892 ápr. 25. Kegyeletes emlékbeszédet. Kéziratban maradt önéletirása 1888-ból s Testőr cimü novellája 1841-ből. A jogtudományi műszótárhoz s a bányászati műszavak összegyüjtéséhez s magyarosításához is nagy adalékkal járult, s a bányászati törvényjavaslat szerkesztésében is jelentékeny részt vett. Arcképe az Országtükre 1862. Évi folyama 16. számában jelent meg Marastonitól.

Kacslábu rákok

(Cirripedia), a héjasok (Crustacea) osztályának egyik rendje, melynek fajai kivétel nélkül tengeriek. Külsőleg inkább a kagylókra emlékeztetnek és korábban tényleg a lágytestüek közé sorolták, de a felődéstani vizsgálatok azt igazolták be, hogy a héjasok egyik külön rendjének tekintendők. Testüket kagylószerü meszes héj födi, kifejlett állapotukban mindig helyhez kötöttek s csupán lárva-korukban élnek szabadon. Testtájaik egymással észrevehetelneül egybeforrtak. Végtagjaik közül a csápok és a szájszervek csenevészek, torlábaik sajátságosan kacsokká módosultak és a viznek örvényezésére szolgálnak. Agydúcuk és két csenevész szemük van. Legjellemzőbb szerveik a cementmirigyek, amelyeknek váladéka a megtapadást eszközli. Szivük és vérednyeik nincsenek, ugyszintén kopoltyuik sincsenek. Majdnem valamennyien himnősek, de egyeseknél ugynevezett törpe himeket is ismernek. A peték termékenyítése és az embrio fejlődése a héjon belül történik; a peteburkot három végtagpárral biró nauplius-lárvák hagyják el, melyek egy ideig szabadon úsznak, majd szájvégükkel helyhez tapadnak, még pedig vagy alámerült tárgyakra, vagy nagy rákokra, vagy cetfélékre. A Rhizocephalidák vagy gyökérfejüek csoportjába tartozók valamennyien nagyobb rákokon élősködnek s nevüket onnan nyerték, hogy a kis nauplius-lárvából, mely a tizlábu rákok potrohjára ült le, egy tömlő fejlődik ki, amely nyujtványokat bocsát s ezekkel behálózza a gazdának bélcsatornáját. Igen közönségesek a Lepadidaie család fajai is, amelyeket régen kacsaszülőknek tartottak. A Balanidae család fajai a cetek bőrében telepednek meg.

Kacsnövények

l. Iszalagnövények.

Kacsolás

(növ.), l. Kocsolás.

Kács-Tapolca

fürdő, l. Kács.

Kacsuk

Simon, II. András idejében a nógrád-vármegyei Fülek és Szécsény s több kolozsi és tordai jószág ura. Péter ispánnal és Simonnal, Bánk nádor vejével, 1213 szept. 28. A pilisi erdők közélében tábor alatt időző Gertrud királynőre tört s őt és számos idegen hivét levágni segített. Nincs adat arról, hogy ezért - Péter ispán módjára - bűnhődött volna. Utóbb mint bánt említik, kinek leánya Egizia, a veszprémi apácákkal együtt, 1241. A tatárok elől Nonába menekült. Fia volt Folkus, l. Folkus (3).

Kacúros

v. csipdelkés (növ.), az olyan szárnyas hasábu levél (folium runcinatum), melynek nagy és lefelé néző fürészfogai vannak, p. a gyermekláncfűnek.

Kacziány

1. Géza, magyar és német író, szül. Aradon 1856. Tiz évig volt hivatásos hirlapiró, a Harmonia c. zenei és képzőművészeti lap alapítója és első szerkesztője, zenei kritikus, egy német, majd egy magyar politikai napilap szerkesztője, 1887 óta budapesti ref. főgimn. tanár. Kiváló sikereket vívott ki a katonai elbeszélő irodalom terén Egy évig mondurban, A nagy manőver és A fekete-sárga zászló alatt c. műveivel, melyekben az osztrák-magyar katonai életnek ugy derült és humoros oldalait, mint tragikus vonásait élethen festi. Irt Alice c. verses regényt (1884). Mint műfordító angolból, franciából és németből fordított magyarra, p. Byron Kalózát, mely az Olcsó könyvtárban jelent meg; ugyszintén magyarból és angolból németre számos műfordítást végzett, melyek közt legkiválóbb Petőfi forradalmi költeményeinek németre fordítása. Ősköltészetünk és az összehasonlító irodalomtörténet c. tudományos értekezésében, a Kr. e. II. sz.-ig vitt nyomozások alapján, a legrégibbnek tartott magyar versformának latin eredetét mutatta ki. Mint katonai szakiró, számos szakbeli könyvön kívűl, egy előkelő tiszttársával együtt névtelenül adta ki: Die Wehrkraft Österreich-Ungarns in der zwölften Stunde c. röpiratát.

2. K. Nándor, jogtudományi és közgazdasági iró, szül. Mernyiken (Zemplén) 1822 október 16. A gimnáziumot, bölcsészetet, jogtant és hittant az eperjesi ág. kollégiumban végezte s az eperjesi kerületi táblánál volt jurátus. Később Bécsben mint bölcsészeti magántanár másfél évet töltött, honnan 1847. a nagyenyedi ref. főiskolához német nyelvtanárnak hivták meg. 1848. az első magyar felelős vallás- és közoktatási minisztériumban mint fogalmazót alkalmazták, honnan a hadügyminisztériumhoz, majd hadnagyi rangban a honvédséghez lépett át. A hadjáratot Világosig szolgálta s azután Erdélybe visszatért. 1852-ben segédbiró, 1855. az aradi törvényszéknél titkár, 1858. pedig megyetörvényszéki biró lett. A nehéz időkben is hazafias működése elismeréseül 1861. Marosszék képviseleti testületének tagjául választatott. Ugyancsak 1861. Ultimatum címmel politikai röpiratot adott ki a kiegyezésről Ausztriával. 1865-ben megjelent Aradon A gyümölcsfatenyésztés rendszere c. munkája. 1867. sajtóügyi vizsgálóbirónak nevezték ki Debrecenbe. Ott adta ki Gyümölcsfanyesés c. munkáját, 1868. pedig névtelenül A magyar népalkotmány vázlata c. füzetet. A pesti kir. táblához sajtóügyi vizsgálóbirónak helyeztetvén át, a kir. Törvényszékek szervezése alkalmával a budai kir. törvényszékhez nevezték ki biróvá. 1873. közrebocsátotta Társadalmi észjog c. munkájának első füzetét, melyben az ember jogait egyéniekre, világpolgáriakra és állampolgáriakra osztja. Később nyugdíjba lépvén, az állami pénzjogot tette tanulmánya tárgyává; 1885. Német nyelven jelent meg Tantus-valuta c. röpirata és 1889. Bécsben Zur Regelung des Geld-, Münz-, Bank- u. Zahlungswesens c. füzete. 1890. Tisza István Valutánk rendezéséről c. füzetére felelt Tisza - az aranyos - elkésett actiója c. röpirattal. Legújabb röpirata: A világvaluta (Budapest 1895, németül Berlinben.) Számos cikket irt a hirlapokba és szakközlönyökbe is.

3. K. Ödön, genrefestő, született Marosvásárhelyt 1852 január 8. Iskoláit Kolozsvárt, Aradon és Budapesten végezte. Először Barabás vezetése alatt tanult rajzolni és aquarelleket készíteni, azután pedig (1869) a müncheni akadémiára ment s ott is maradt 1870 juliusig, a porosz-francia háboru kitöréseig. 1871. néhány hónapig a bécsi képzőművészeti akadémia növendéke volt, de katonai kötelezettsége s egy hosszabb betegség megszakították pályáját s csak 1873 tavaszán utazhatott ismét Münchenbe, hol 1874 aug. maradt. Az 1875-ik évet Párisban töltöte, mint az Écolde des Beaux-Arts növendéke. 1876. Zentán, aztán Cegléden, végül Szegeden tanított. Humoros tárgyu életképei közül az Egy kérdés, Hazafelé, Vita longa, ars brevis, Gazd'uram nótája, No, nézd az öreget, Serenade, Cigányok a kereszt alatt, s az Üres üveg a legismeretesebbek. Ezek nagy része másolatokban is elterjedt. Vallásos tárgyu művei közül kiválnak: Krisztus sírba tétele és Veronika kendője (Krisztus-fej). Kacziány főleg mint humorors témák földolgozója ismeretes; de vannak komoly tárgyu életképei is s ezek közül a hangulat ereje által válik ki a Requiem aeternum cimü, mely koporsóban fekvő szegény szobrászt ábrázol, a legnagyobb nyomorra mutató környezetben. Mint illusztrátor és iró is tevékeny munkása az időszaki sajtónak.

Kaczvinszky

Viktor, a jászóvári prémontrei rend prépost-prelátusa, szül. 1817. okt. 20., megh. 1893 február 5. 1833 november 20. lépett be a rendbe. Teologiai tunulmányait Budapesten végezte (1834-1839); 1840. Sennyei Károly báró két fiának nevelője volt; 1841 szept. 21. pappá szentelték. Tanár volt Lőcsén, Kassán, Nagyváradon, Rozsnyón, utóbbi helyen és Kassán igazgató. 1867 okt. 20. prépost-prelátussá neveztetett ki. Aranymiséjét 1891 szept. 21. Tartotta. Irodalmi munkássága: Mennyiségtan elemei kőnyomatban akadémikusok részére (Kassa 1847). Kisebb kiadványai: Elmélkedés a mennyiségtan elemei főlött (Nagyváradi főgimnázium 1853-54 és 1854-1855. évkönyve); Az új pénzről (Rozsnyó 1858).

Kád

l. Fürdő.

Kada

Elek, iró, szül. Kecskeméten 1852 máj. 2. Jogi tanulmányai elvégeztével 1875-78-ig Kecskeméten ügyvédkedett, 1878-84. Kecskemét II. kerületének orsz. képviselője volt, 1884. az osztrák-magyar államvasút-társaság szolgálatába állott; 1891 óta pedig a magyar kir. államvasutaknál mint titkár működik. Irodalmi munkásságát 1875. kezdte meg. Eleinte vidéki lapokba irogatott szépirodalmi és politikai cikkeket s egy ideig a Kecskemét c. lapnak szerkesztője is volt. Tulajdonképeni hirlapirói munkásságát azonban 1884. kezdte meg Budapesten. Különösen az alföldi nép életéből merített tárcákat, novellákat és regényeket irt, melyek tősgyökeres magyarosságuknál fogva is kiválók. Majd az összes fővárosi politikai és szépirodalmi lapok sűrün hoztak tőle cikkeket; jelenleg főleg a publicisztikai téren működik. Önálló munkái: A vasutak keletkezése és fejlődése (Kárpáti Jánossal együtt, 1891, 2 köt.); Magyar történeti album, mely Magyarország történetét adja a nép számára (3 köt., melyekből eddig 2 jelent meg).

Kadamisszé

mohammedán szekta, l. Noszairiták.

Kádán

Ogataj nagykhánnak fia, Dsingisz khánnak unokája, Bürivel, Dsagatájnak fiával, 1241 márc. 31. Batu khán rendeletére Oroszország és Kunország közt, a Borgói-szoroson át tört Erdélyre. A radnai német ezüstbányászok eleintén visszanyomták, de mikor a győzelem hitében mulatozni kezdtek, K. védtelen városukra tört. A németek megadták magukat s K. nem engedte bántani; de ispánjuk, Ariscald vezetése alatt hatszázat kiválogatván közülök, kalauzok gyanánt használta őket. (Az 1859. megujított radnai templom felirata azonban rombolásról szól, ekkép: «La annulu 1859. Sau renovatu si mai longitu pe ruinete templei derimate prein mongoli la 1242.» A románkori templomból még tekintélyes romok látszanak.) Ápr. 2. Besztercén 6000 embert s utóbb Kolozsvárt is «számtalan sokaságu magyart» vágatott le. Április közepén már Várad alatt állott, melynek városát azonnal elfoglalta, várát pedig hét hajítógéppel több napig ostromolta s be is vett; ott mindenkit lekaszaboltatván, a várost teljesen földúlta és kifosztotta. Azután délre fordulván, elfoglalta a nadabi szigetet s Tamásdát (Tamáshidát) s mindenkit kard élére hányatván, Arad és Csanád felé vonult, hol a Barcaság és Szeben felől jövő Büdsik úr hadaival egyesült. Bereget és Egrest már együtt foglalták el. K., ki idáig csak dúlt, pusztított, de nagyobb csatát nem nyert, 1242. elején parancsot kapott a Dunántul elpusztítására s IV. Béla üldözésére, elfogására. Több napig való csatározás után Pál országbiró csekély hadaival szemben 1242 febr. elején kierőszakolta a Duna jegén való átkelést, fölégette Ó-Budát s hosszasabb kemény ostrom után elfoglalta az ország legkiválóbb városát, Esztergomot is; csupán a várat nem, melyet a spanyol Simon ispán hősiesen megvédett. Székesfehérvárnak is csak külvárosait hamvaszthatá el, s Nagy-Kemlek várát sem vehette be. Irtózatosan pusztítva, üldözte mindenütt IV. Bélát; de ha - kivált a Monoszlai- és Zrinyi-hegységen át - úttalan utakon, bámulatos gyorsasággal haladt is előre, már a Gozd-hegység előtt értesült, hogy a «kelár» vagyis király a szigetekre menekült s igy biztonságban van. Leöletvén az idáig magával cipelt foglyokat, Horvátországon át Klisszára rontott, de megtudván, hogy a király Trauban van, ezt fogta ostrom alá. E közben azonban értesült, hogy 1241 dec. 11. meghalt Ogataj nagykhán, mire K. is visszavonult. Bosznián, a szerb Zagorján s Primorjén keresztül a tengerpart mentén délre haladt, Cattarót fölégette, majd keletnek tartva, Bolgárországba, Szófiába nyomult s e tájon egyesült Batu khánnal, hol foglyai nagyobb részét lemészároltatta, több száz magyart azonban magával vitt rabságba.

Kadany

a kadmium (l. o.) nem használt rossz magyar neve.

Kadapa

(Cuddapah), az ugyanily nevü disztriktus fővárosa Madras (ettől 260 km.-nyire) brit-indiai kormányzóságban a Bogawanka és vasút mellett, (1891) 17, 379 lak., közelében állandó katonati táborral. Egykor mohammedánus fejedelmeinek palotája még fennáll.

Kádár

a Torda-nemzetségből, a hunn krónika (Thuróczy, l. 10 és Kézai, 17) szerint a vándorútra indult hunnok kormányzója volt, ki hadi, polgári és büntető ügyekben egyaránt itélt; igazságtalan itéletét azonban a nemzet megsemmisíthette, s őt magát is letehette. Ipolyi (Magyar Mythologia 483) a K.-t a nemzet főpapjai közé számítja s igy azt nem nemzetség-, hanem hivatalnévnek tartja. K. a Beler fia s Otmár apja volt. Nemzetségéből való lehetett az 1146. Említett Cadarius comes curialis is. Ezt a nevet talán röviden Kadarnak ejtették; Kuun (Relationum, l. 144) utal a Kadarkaluz-nem mellett egyúttal a Kadar és Kadarkút helynevekre. Kétségkivül összefügg e névvel a Kador nemzetségnév is; e nemzetségből György fia, Márton 1212. Kaposnak ura volt.

Kádár

István, hires vitéz, 1660. kétszázadmagával a tatárok ellen küzdve esett el. A b.-újfalusi határban eleste helyét ma is Kádár-temetőnek hijják. A róla szóló históriás éneket (Fölemelé Kádár szemei az égre...) a nép ma is kedveli; a sok változatokban, melyben ránk maradt, összeállította Thaly a Vitézi Énekekben; egy más változata 1678-ból v.ö. Márki, A költészet története Biharban (Szabadság 1879).

Kádár

pintér, bodnár, l. Kádárság.

Kádárbárd

az ácsbárdhoz és tőkebaltához hasonló hasító szerszám, mellyel a kádár a dongák szupolykáját a tőkén kinagyolja.

Kadarcs

ér a Hortobágyon.

Kádárfa

az a faanyag, melyből a kádár különböző gyártmányát készíti. Ugyszólván kivétel nélkül hasított áru, csak az igen nagy hordókhoz vesznek újabban fürészelt fát, és a száraz áruk csomagolásához szükséges hordókra. Hasított fára azért van itt szükség, mert egyrészt a dongákat rendesen meghajtják, másrészt szállításnál nagy lökéseknek vannak kitéve és a folyadék is nagy nyomást gyakorol a hordó oldalaira. A hasított fa teljes hosszuságu szálai jobban állanak ellen, szilárdabbak, mint a többnyire hosszuságukban elmetszett, fürészelt dongák. Tölgy, bükk, kivételesen szelid gesztenye és a különböző fenyőfélék adnak kádárfát.

Kádárinas

(rákláb, kaffancs, csipér), a kádár tartó-szerszáma, mellyel a sorjazott dongákat ideiglenesen, a munkaabroncs fölhúzásáig összefoglalja. Hasonlít alakra a ruhaszárítók csiptetőihez.

Kadaríta

l. Iszlám.

Kadarka

A legelterjedtebb s legkitünőbb magyar kékszőllőfajta, amelynek leve főalkatrészét képezi a leghiresebb magyar vörös boroknak, minők az egri, szegszárdi, budai, ménesi, visontai, villányi. Levelei nagyok, alul szőrösek; fürtje nagy, gúlaalaku, rövidnyelü; bogyói középnagyok, gömbölyüek, vékonyhéjuak, levesek. Késői érésü, azért nem jó fekvésben silány bort ad, míg jó fekvésben nemcsak sok, hanem kitünő bort, néha aszut (p. Ménesen) szolgáltat. Hazánk legtöbb helyén rövid metszésben műveltetik. A K.-nak sok változata ismeretes hazánkban, igy a him K., a nőstény K. (laza fürtü), a rugós K., a bolond K. (Szegszárd), a lúdtalpu K. (Eger), a török K. (Visonta). Az Alföldön a K.-t fekete dinkának, Biharban fekete jeneinek, a Tótságban skadarkának, Szerbiában (Negotin mellett) cedierskának nevezik. A K. állítólag Skutariból került hazánkba s tőlünk terjedt el Szerbiába, hol a hires negotini vörös bort szintén e fajta szolgáltatja. Ismeretes egy fehér K. szőllőfajta is.

Kadárka

vagy őrfa, az a magas szálfa, mely dunai fahajóink elején árboc-módra egyenest áll s lóvontatásnál a vontató kötelet magasan tartja.

Kadarkaluz

nemzetségéből András fiának, Andronikos mesternek IV. Béla 1248 okt. 26-án új adományul adta a szegvári (csongrádvármegyei) várhoz tartozó Pokoj és Pruzlom helységeket. A nemzetséget máshol nem említik.

Kadarkút

kisközség Somogy vármegye kaposvári j.-ban (1891) 1796 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral; van gőzmalma.

Kádárság

(l. a mellékelt képet), az az ipar, mely folyadék és bizonyos száraz áruk tartására szolgáló edények készítésével foglalkozik. Ilyen edények: a hordó, kád vagy bödön, csöbör, vödör, puttony, dézsa, kupa, dobonka, töltike, káforka, csoboly stb.

[ÁBRA] KÁDÁR-GÉPEK.

[ÁBRA] 2. ábra. Dongagyaluló gép

[ÁBRA] 3. ábra. Dongaillesztő gép

[ÁBRA] 4. ábra. Abroncshúzó gép

[ÁBRA] 5. ábra. Csinvágó gép

[ÁBRA] 6. ábra. Fenékvágó és párkányoló gép

[ÁBRA] 7. ábra. Fenékillesztő gép

Kádár v. bodnár az az iparos, aki a nevezett edényeket kemény fából, pintér aki puha fából készíti. A kádár szerszámai tartók, előrajzoló s mérő és forgácsolók. A tartó szerszámokhoz tartozik a vonó-, szivó- v. faragószék, a törzsök v. bakló, a szinlőbálvány v. faragóoszlop, az ágas, a tőke, a rákláb, sikattyu és higlófa. Előrajzolási és mérőszerszámok: az irdaló a donga vastagságának és szélességének megjelölésésre, a körző (2 és 4 águ és rudaskörző) és a különböző alakszerek. Forgácsoló szerszámok: a kádárbárd a hasogató- és kádárkés, a szalu v. kapacs, a horholó-, az egynes és görbe szivó- v. vonókés; gyaluk: a hántó- v. nagyológyalu, az eresztőpad v. gyalu, a horgas v. homorító, a bütü-, a takarító-, az aj-, a szin- v. mester-gyalu, az ikergyalu, a csinmetsző-, a fenék- és himzőgyalu, végre idejárul még a vájkórovó. Fürészelésre használják a nyakalófürészt és az ajtók kivágására az ajtó- vagy kanyarító-fürészt. Fúró: a köldök-, kanalas-, száda- és csaplyukfúró. A fenék behúzására való a fenékhúzó-vas (állogató), a hordó megcsigázására a hordóheveder v. csiga. A dongák sarjazására a sarjazók (abroncsok), az abroncsok ráhajtására a döngölő- és kisérő-kalapácsot használják. Az abroncsok összeszögecselésére (megaklálására) az akláló serpenyőt (üllőn) és a fejező kalapácsot alkalmazzák. A K. munkája különbözik az edény alakja szerint, nevezetesen más ez kádaknál és hordóknál; a hordóknál is megint különgözik ez a vápátlan, vápás és nagy ászokhordók szerint. A vápátlan (azaz síkfenekü) hordók munkafolyama a következő: 1. a dongákat megtőkélik, azaz kialakítják; 2. sorjazzák, kilángolják és megcsigázzák, 3. bütüzik és belevágják a csinrovást; 4. elkészítik a feneket és beillesztik; 5. a hordót megtakarítják; 6. abroncsolják és 7. megszinelik, azaz külsejét lesimítják.

[ÁBRA] 1. ábra. Bütüző fürész

A hordókat azonban nemcsak kézzel, hanem géppel is készítik. Számos azon géprendszer, melyeket a hordók gyártására eddig már föltaláltak, de még csak legújabban sikerült az amerikai Fay & Cie, ezek nyomán a Schmalz és Anthon és fiai cégeknek tényleg a gyakorlatban bevált gépeket készíteni. Az újabb hordógyártó gépek a munkafolyammal együtt a következők: A dongákat a bütüző-fürészen (l. 1. ábra) kellő hosszuságra levégelik, a dongagyaluló-gépen (2. ábra) azt két szélesebb lapján meggyalulják a fejek meghagyása mellett; a dongaillesztő-gépen meggyalulják a donga oldallapjait, azaz megeresztik és megadják neki a kellő szupolykót (3. ábra); ezek után sorjazzák a dongákat, gőzölik és megcsigázzák, miközben még ki is lángolják. Megcsigázás és az abroncsok fölhúzása után az abroncshúzó-gépen (4. ábra) erősen meghúzzák még az abroncsokat, bütüző-gépen a dongák bütüit szinbe hozzák és végre a csinvágó gépen (5. ábra) kétoldalt belevágják a csint. A feneket is külön gépeken készítik. A fenékfát a fenékillesztő-gyalun egyik lapján és két éllapján meggyalulják, aztán összeköldökölik, nagy vastagságu gyalugépen azonos vastagságra gyalulják és a fenékvágó- és párkányoló-gépen (6. ábra) körülvágják és párkányolják a csin méreteinek megfelelően. A feneket azután a fenékillesztő géppel (7. ábra) beeresztik, megszinelik a hordót, belefúrják a szádát és csaplyukat, meghúzzák megint az abroncsokat és készen kiviszik a műhelyből. Az abroncsok készítésére külön vasolló-, lyukasztó- és szögecselő-gép van. A gépkészleteket a napi gyártmány mennyisége szerint állítják össze, p. 100, 200, 300, 600 drb sörös hordó készítésére. E gépek egyetlen hiánya, hogy egymástól nagyon különböző nagyságu hordókat ugyanazzal a géppel nem lehet készíteni. Gőzölt és hámozott fából is próbálnak újabban hordókat készíteni, de e hordók kevésbé alkalmasak folyadékokra. Szépen berendezett hordógyárunk van Budapesten már kettő: Cservenka és Grossmann és a Hermann-féle, melyek közül az első sörös- és boroshordókra, utóbbi sörös hordókra van berendezve. Az első nagyban dolgozik kivitelre is, V.ö. Frecskay J., A kádárság (Budapest 1884).

Kádártánc

a müncheni kádárok évenkint egyszer megtartani szokott ünnepi körmenete, melyet az 1817. évi döghalál emlékezetére tartanak.

Kádas

Rudolf, egyházi iró, szül. Jászón 1816 január 24-én, meghalt 1880 február 2. Tizenhat éves korában lépett a premontrei kanonokok rendjébe. A teologiát a pesti egyetemen hallgatta, ahol bölcsészettudorságot is szerzett. 1839. pappá szentelték. 1839-1856. tanár volt Kassán, Rozsnyón és Nagyváradon. 1856-ban a Szent István-társulat igazgatója lett. 1861. győri tankerületi kir. főigazgató. 1862. kir. tanácsos. 1878. nyugalomba vonult. Sok értekezést irt a Religióba és Pesti Naplóba. 1857-1861. szerkesztett a Katolikus Néplapot. 1859. néhány hónapig a Religiót. Fordította Cantu C. világtörténelmének VII. kötetét. Önálló műve: Lelki kalauz imák és énekekben (1848).

Kadaverin

pentametiléndiamin, C5H10(NH2)2, a fehérje rothadásakor képződik. Mesterségesen trimetiléncianidból redukáció folytán készülhet. Kellemetlen szagu, 178°-on forró folyadék. Nem mérges.

Kadcsar

(Kadsar), az 1794 óta uralkodó (turkoman származásu) persa kir. családnak a neve.

Káddis

(khald.) a.m. szent; a zsidóknak már a talmudban, de ott más néven, említett khald. nyelven fogalmazott régi imája, mely kezdődik: «Magasztaltassék és szentesíttessék Ő szent neve». Majd egészben (K. sálem), majd fele részben (kháci K.) mondják az istentisztelet főrészei után, illetve végén. Mint a tudósok K.-a (K. dirábbánán) imában hangzik ki Izrael és tudósai és mindazok jóléteért, kik a tórát tanulmányozzák. Az árvák K.-át (K. jászom), az árvaságra jutott figyermekek mondják a gyászév első 11 hónapjában és atyjuk, vagy anyjuk halálnapja minden évfordulóján; a megújítás K.-át pedig temetések alkalmával imádkozzák. L. Évforduló.

Kadelburg

1. Gusztáv, szinműíró és szinész, szül. Pesten 1851 jul. 26. Az utóbbi években hol Berlinben, hol Bécsben működött mint bonvivant. Vígjátékai közül említenők; Goldfische; Dei berühmte Frau és különösen: Grosstadtluft és Zwei glückliche Tage (Schönthallal együtt). - Öccse, 2. K. Henrik, szül. Pesten 1865 febr. 24., a bécsi Volkstheater-nál működik mint rendező. Ő is irt szindarabokat és a 15 Jahre Deutsches Theater in San Francisco c. memoireokat.

Kaden

Voldemár, német iró, szül. Drezdában 1838 febr. 9. Pedagogiát, majd Párisban filologiát tanult; 1867. a nápolyi Deutsches Institut igazgatója lett, aztán u.o. a német nyelv és irodalom tanára lett az egyetemen, amelyen 1882-ig működött. Művei: Wandertage in Italien (Stuttgart 1874); Durstige Tage (u.o. 1874); Italiens Wunderhorn (olasz népdalok fordítása, u.o. 1878); Unter den Olivenbäumen. Süditalienische Volksmärchen (Lipcse 1880); Italien. Eine Sommerfahrt nach dem Süden (Glogau 1881); Pompejaniche Novellen (Stuttgart 1882); Die Riviera (Nestellel, u.o. 1884); Neue Welschlandsbilder (Lipcse 1886); Sonnenbrut (Drezda 1887); Skizzen und Kulturbilder aus Italien (2 kiad., Jena 1889); Ital. Gipsfiguren (3. kiad. Oldenburg 1891); Die Gotthardbahn (3. kiad. 1889); Kissingen (2. kiad. 1892); Számos olasz művet is fordított és több olaszországi útikönyvet irt.

Kadencia

l. Zárlat.

Kadesz

teljesebben Kadesz Barnea, helység az Izrael és Edom közti határon, megfelel a mai Ain Kadisz-nak. A régibb hagyomány szerint az izraelita törzsek palesztina megszállása előtt hosszabb ideig tartózkodtak K.-ban s innen küldte Mózes követeit Kanaánba, stb. V.ö. Zeitschrift des Deutschen Palästina-Vereins VIII. (Lipcse 1885).

Kadét

(Cadet) a.m. hadapród (l. o.).

Kádfúvó

v. szeleltető, l. Bánya.

Kádfürdő

l. Fürdő.

Kádhűtő

készüléket alkalmaznak szesz- és sörgyárakban az erjedő folyadékok hőmérsékének állandó megtartására és alábbszállítására. L. Hűtőkészülékek.

Kádi

(arab, a törökök kázi-nak ejtik), a mohammedán népeknél a vallástörvény (l. Fikh, Seri'at) szerint itélő biró. A török birodalomban a K.-hivatal rendes szervezettel bir és a Sejkh ul iszlám főhatósága alá van rendelve. A K.-k elnökei a mehkeme (törvényszék)-eknek. A törökországi K.-hivatalok között a legfőbb ranguak a Rumili (európai Törökország) és Anatoli (ázsiai Törökország) K. Aszker-jei (azaz szószerint hadbírái). Egy-egy K. kerületét Kazá-nak nevezik.

Kadiak

közel 10,000 km2 területü sziget Alaszka D-i partja mellett, amelytől a Selekov-szoros választja el. Magas, meredek partjainál a hajók biztos kikötőhelyeket találnak; felületét nagyobbára erdők takarják. Lakóinak száma mintegy 3000, akik közt legtöbb az eszkimó. A Csiniackoj-öböl végében van a főhelye, Szt. Pál igen jó kikötővel. Ez az alaszkai prémáruk legjelentékenyebb piaca. 1741. Béring fedezte föl. Most az É.-amerikai Egyesült-Államoké. K.-szigetcsoportnak nevezik az Alaszka Dk-i partján a Beszplodnije szigettől a Jevdokievszkijeig terjedő szigetcsoportot is, amely 13 nagyobb szigetből áll.

Kadi-aszker

l. Kádi.

Kadi-köi

a régi Kalcedon, város Konstantinápollyal szemben, ahol a Márvány-tenger a Boszporussá szorul össze, 30,000 tulnyomóan keresztény lak., tengeri fürdővel, számos szép nyaralóval és egy görög liceummal; ez ama régi bazilika helyén áll, ahol 451. és 507. egyházi zsinatot tartottak.

Kadím

(arab) a.m. régi, ó; geográfiai nevekben gyakran fordul elő; a törökban a. m. Eszki (l. o.)

Kadin

(tör.) a.m. nő, asszony; az úrnő szóra a hanym használatos, míg K.-nak azt a nőt nevezik, akit az előbbi szóval nem akarnak megcímezni. A szultáni udvarban a szolgálatban álló nők felügyelője bas-K. v. főasszony.

Kádi-olaj

(oleum cadinum). A füstös fenyő (Juniperus oxycedrus) fájának száraz lepárlása útján készült fakátrány. Sötét barnafekete, olajsrüségü, átható jellegzetes szagu folyadék. Külsőleg bőrbántalmaknál gyógyszerül használják.

Kadlubek

Vince, az első nevezetes lengyel történetiró, szül. Karnovban, Stobnichához közel, a XII. sz. első felében, megh. Jedrzejovban 1223. Teologiát és jogot tanult s 1208. krakói püspök lett. 1764. XIII. Kelemen pápa szentté avatta. Lengyelország krónikája c. műve 1203-ig terjed; Dlugoszig ez a krónika szolgált alapul valamennyi későbbi krónikának. Kiadták: Herburt Félix (Dobromil 1617), Kovnacki (Varsó 1824), Bielovszki (Lvov 1872). V.ö. Osszolinszki, K. Vince (Varsó 1822., meg van németül is); Zeissberg, W. K., Bischof von Krakau und seine Chronik Polens (Bécs 1869).

Kadmeia

Tébe város ókori fellegvára, ősrégi védőmű, melyet a monda szerint Kadmos alapított, de melyet valósággal a feniciaiak építettek.

Kadmium

Fémes elem. Vegyületeiben mint két vegyértékü pozitiv gyök szerepel. Jele Cd, atomsúlya 112,0. A természetben szinállapotban nem fordul elő; szulfidja, a greenockit, Skóciában és Csehországban található. A cinkércek legtöbbjében (gálma, fényle) kevés K. is van. E fémes elemet ugyszólván egyidőben Herrmann és Stromeyer fedezték fel 1817. Mivel a fémes K. a cink-nél illóbb, a cink desztillációval való gyártásakor az elsőnek átdesztilláló fémrészletek K.-ban bővelkednek, ugyszintén a desztilláció kezdetekor képződő cinkoxid is sok K.-ot tartalmaz. Előállítása a K. tartalmu cinkből v. oxidből történik olyformán, hogy a cink v. az az oxid kénsavas oldatába cinklapokat helyeznek, amikor is a cinknél kevésbé erélyes K. szivacsos tömeg alakjában kiválik. Igen tiszta K.-ot ugy készítenek, hogy a K.-os cink illetőleg oxidját sósavban vagy kénsavban feloldják, és az oldatba kénhidrogéngázt vezetnek, amikor is sárga K.-szulfid csapadék alakjában kiválik. E csapadékot tömény sósavban forralás közben oldják, majd az oldatból ammoniumkarbonáttal, bázisos K.-karbonátot választanak ki, amelyet a kimosás után kiizzítanak, amikor az K.-oxiddá alakul. A K.-oxidot szénnel vegyest retortában hevítik, amidőn redukció folytán szin K. képződik, mely a magas hőmérséken átdesztillál. A K. ezüstfehér, erősen fénylő, nagyon nyujtható fém; a levegőn alig változik. Kristályos szövetü, miért is a hajlításkor az ónhoz hasonlóan recseg. Fajsúlya attól függően, hogy egyszerüen olvasztott avagy kalapált kissé különböző 8,55 és 8,70 között fekvő. Hevítéskor aránylag könnyen - 320°körül - megolvad. Erősebb hevítéskor - 800° körül - forr; gőzének sűrüsége 3,94 (levegő 1), amiből következik, hogy molekulasúlya 112, vagyis a K.-gőz egy atomu molekulákból áll. Fajhője 0-100° között 0,054. A K. és cink elegyét kénesővel amalgamálva, a fogak tömésére alkalmas amalgamot szolgáltat. A Wood-féle alacsony hőfokon (70°) megolvadó fémelegy alkatrésze. Reakciói: a K.-sók megsavanyított oldatai kénhidrogénnel sárga K.-szulfidból álló csapadékot adnak, mely kénammoniumban nem oldódik; ammoniával fehér K.-hidroxid válik le, mely a kémlőszer fölöslegében K.-ammoniumsó képződése folytán feloldódik.

A K. vegyületei közül felemlítjük a következőket: Kadmiumoxid CdO; a K. levegőn való elégésekor, továbbá a K.-karbonát, hidroxid hevítésekor képződik. Vörösesbarna por, fs.-a közel 7. Vízben oldhatatlan, savakban K.-só képződésével feloldódik. Kadmiumklorid CdCl2. Fémes K.-ot sósavban oldva, e só képződik. Vizes oldatából két molekula vizzel mint CdCl2.2H2O kristályosodik; más fémek kloridjaival szépen kristályosodó kettős sókat képez. A kadmiumbromid és jodid CdBr2 és CdJ2 hozzája nagyon hasonlók. A kadmiumszulfát CdSO4, ugy készülhet, hogy fémes K.-ot kénsavban oldunk; vizes oldatából a körülményektől függően különböző kristályviz tartalommal szintelen kristályokban válik ki. A kadmiumnitrát, Cd(NO3)2, vizben könnyen oldható szintelen só. A kadamiumszulfid sárga csapadék alakjában kiválik, ha K.-só oldatába kénhidrogéngázt vezetünk, v. kénammoniumot elegyítünk hozzá. Sárga festékül (Jaune brillant) használják. A kadmiumszulfid mint ásvány a természetben is előfordul. Neve Greenockit (l. o.).

Kadmium-amalgam

l. Kadmium.

Kadmiumbromid

l. Kadmium.

Kadmiumjodid

l. Kadmium.

Kadmiumklorid

l. Kadmium.

Kadmiumnitrát

l. Kadmium.

Kadmiumoxid

l. Kadmium.

Kadmium-ötvények

Noha a kadmium a legtöbb fémmel könnyen és tetszőleges mennyiségben ötvöződik, az iparban ezeknek az ötvényeknek a kadmium nagy drágasága miatt nem nagy fontosságuk van. A kadmiumot leginkább adalékfémül használják más ötvények műszaki tulajdonságainak megváltoztatására. Igy a párisi alpaka vagy újezüst evőkészleteket 69,9 réz, 19,8 nikol, 5,6 cink és 4,7 kadmium ötvényből gyártják. Az ékszerészek igen gyakran 500-980 rész ezüstből, 30-15 rész rézből és 470-5 rész kadmiumból álló ötvényt dolgoznak föl. Az óraalkotó részekhez használt platina, réz, nikol ötvényhez 1,25% kadmiumot szoktak keverni. L. Platina-ötvények.

Kadmiumásárga

l. Kadmium.

Kadmiumszulfát

l. Kadmium.

Kadmiumszulfid

l. Kadmium.

Kadmos

a hitrege szerint Agenor feniciai királynak és Telephassának fia, Europának, Phoinixnek és Kilixnek testvére. Midőn Zeus Europát elragadta, az utóbbinak atyja kiküldé fiait, hogy hugukat visszahozzák. K. anyjával együtt útnak indulván, először Trákiába került, hol anyja meghalt, majd Delfibe, ahol a jóslóhely azt tanácsolta neki, hogy hagyjon fel a kereséssel, hanem ahelyett kövessen egy, a jóslat által megjelölt tehenet és ott, ahol az a tehén letelepszik, alapítson várost. Fokiszban rá is akadt a tehénre, nyomát követte Beociáig, és ott, ahol lefeküdt, Tébe városát alapította, melynek fellegvárát róla Kadmaeá-nak nevezték el. Mikor aztán a tehenet fel akarta áldozni, vizet hajtott hozzá a közeli forrásból (Ares forrásából), melyet egy sárkány őrzött (Aresnek és Erynis Tylphosának utóda). A sárkány megölte K. társait, de viszont maga is elesett K. kezétől, aki azután Athéna tanácsára elhintette az elejtett sárkány fogait. Ebből a vetésből félelmes férfiak keltek ki (spartok), akik azonban egymással harcra kelvén, egymást kölcsönösen kiirtották, ugy hogy mindössze 5 maradt meg közülök: Echion (kigyóember), Udaios (földember), Chthonios (földből született), Pelor v. Peloros (óriás), Hyperenor (tulontulerős). Ezek képezték a tébei nemesség genealogikus őseit, a földből való kinövés pedig a benszülött (autochthon) elem létét jelenti. A sárkány elpusztításáért Ares elégtételt kívánt, ugy hogy K. 8 évig szolgált neki érte, majd e szolgaság végével megkapta Tébét, Zeus pedig feleségül adta neki Hermionét v. Harmoniát (l. o.). Gyermekeik voltak: Autonoë, Ino, Semele, Agave és Polydoros. A hitrege szerint K., miután népét a művelődéssel, istentisztelettel és irodalommal (ábécé, számvetés) megismertette, később nejével együtt Illiriába ment, ahol az encheleiszeknél király lett és utoljára fiára, Illyriosra hagyta uralmát, míg ő maga nejével együtt sárkányokká változván, ment által az Eliziumba.

Kadnikov

az ugyanily nevü járás székhelye Vologda (ettől 45 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Szodima partján, (1891) 1397 lak., vászonszövéssel és terpentinkészítéssel.

Kadóc

tejjel, sörrel vagy borral hígított lisztpép, mely azonban nem szerepel mint önálló étel, csupán burkát képezi a szilvának vagy almaszeleteknek, melyek belemártva a zsírban süttetnek ki.

Kadocsa

Hülek fia, Zoárd testvére, az Etil vizén való átkeléstől kezdve, a Névtelen jegyző szerint (7., 33-37., 44-5. fej) résztvett a magyarok vándorlása és honfoglalása minden nevezetesebb mozzanatában. Testvérével s Hubával együtt rokona, Árpád, őt küldte volt Szvatopluk ellen. A döntő csatában Zobor vezért K. megsebesítette, elfogta és Nyitra vára makacs ellenállásán boszankodva, fölakasztatta, s azután társaival diadallal tért haza. Árpád utóbb szintén őt, Zoárdot és Vajtát küldte a temesi részekben uralkodó Glád (l. o.) ellen is. Bátyja, Zoárd parancsának engedelmeskedve, az ellenség szárnyát megkerülte, ügyesen átkelt a Temes vizén s bátyjával közrefogva, megverte Gládot s behódoltatta egész országát. Fölbátorodva a testvérek Árpádtól, most már arra kértek engedelmet, hogy Görögországra üthessenek s azt egészen a Fekete-tengerig elfoglalhassák. A jóváhagyást megkapván, győztesen hatoltak előre egészen Filippopoliszig s onnan Durazzóig. Zoárd meg is telepedett azon a földön, mit K.-ról világosan nem mond a krónikás. A K. nevet a XIII. sz.-ig a Zoárd-nemzetségnek több tagja viselte, de a XIV. sz elején az Apor-családnak is van Kadics nevü tagja.

Kador

(Cador) nemzetségből György fia, Márton a kapornaki apátság kegyuraságát III. Béla királyra ruházta át, ki azt viszont Aenz comesnek adományozta; 1212. Azonban II. András Márton fiainak, Mihálynak és Henriknek ismét visszaadta. A nemzetségről többé nincs emlékezet.

Kados

ürmérték, l. Cadus.

Kadsaga

(Galam), korábbi elnevezése a felső szenegáli területnek.

Kadsar

l. Kadcsar.

Kadu

l. Kedu.

Kadytis

Herodotosnál Gaza (l. o.) neve.

Kadzariah

a. m. mingréliai.

Kaedmon

l. Caedmon.

Kaegi

Adolf, svájci filologus, szül. Baumában 1849 szept. 30. Keleti és klasszikai filologiát tanult Zürichben, Lipcsében és Tübingában, majd Zürichben gimnáziumi (1877) és később (1883) u. o. egyetemi tanár lett. Nagy irodalmi munkásságot fejtett ki; főbb művei: Kritische Geschichte des Spartanischen Staates von 500 bis 431 v. Chr. (Lipcse 1873); Siebenzig Lieder d. Rigveda übersetzt (Geldner K. és Roth R. közremködésével, Tübinga 1875); Der Rigveda, die älteste Litteratur der Inder (2. kiad. Lipcse 1881): Alter und Herkunft d. german. Gottesurtheils (Zürich 1877); Die Neunzahl bei den Ostariern (u. o. 1891). Tankönyvei közül a Griech. Schulgrammatik (3. kiad. Berlin 1892) és Griech. Übungsbuch in 2 Theilen (2. kiad. u. o. 1893) a legjobbak közé tartoznak.

Kaehler

Márton, német prot, hittanár, szül. Neuhausenben Königsberg mellett 1835 jan. 6. Előbb jogi tanulmányokkal foglalkozott a königsbergi egyetemen, 1854 után ugyanitt, majd Heidelberg, Halle és tübingában teologiát hallgatott, 1860. a hallei egyetemen tanári képesítést nyert, 1864. Bonnban, 1867. Halleben rendkivüli, 1879. ez tuóbbi helyen rendes teologiai tanár lett. Művei közül kiválóbbak: Das Gewissen. Ethische Untersuchung (Halle 1878, 1 köt.); Die Wissenschaft der christlichen Lehre (Erlangen 1881, 2 füz.); Neutestamentliche Schriften in genauer Wiedergabe ihres Gedankenganges dargestellt (Halle 1884).

Káf

a mohammedán legenda szerint egy égbe érő hegyláncolat, mely a világot körülveszi és mely a dsinnek (l. o.) és démonok tanyája. A K. hegység smaragdkőből áll; az égboltozat kék szine a K. hegység visszasugárzásából ered. K.-nak szokták nevezni a Kaukázust is.

Kafarnaum

máskép Kapernaum is, ókori város Palesztinában, nem messze a Jordán folyónak a Genezaret tavába való ömlésétől. Zsinagógájában Krisztus ismételten tanított, aminthogy életének utolsó idejében sokat tartózkodott K.-ban, Péter és András házában, miért is a várost rövidesen «az ő városának» is nevezték. Noha K. mint kereskedő város is jelentékeny volt, fekvését pontosan meg nem határozhatjuk. Legtöbb adat szól a mai Tell Hum mellett.

Käfernburg

türingiai grófság a középkorban, mely jelenleg a Schwarzburg-Sondershausenhoz tartozó arnstadti járásnak egy részét képezi. A régi vár romjai Arnstadt közelében ma is látszanak. A vár urai közül nevezetesebbek: K. Hugo gróf, ki a XI. sz.-ban a keresztény vallás terjesztésében buzgólkodott; Sizzo, ki a neuenburgi domot alapította. A család utolsó sarja XV. Güntherrel 1385. halt ki; ekkor a nemesi birtok előbb Boldizsár türingiai grófra, később a schwarzburgi családra szállott.

Käferthal

falu Mannheim (ettől 5 km.-nyire) badeni kerületben, vasút mellett, (1891) 5848 lak., tükör- és anilinfestékgyárral.

Káfesz

(tör.) a. m. rostély, rostélyos ablak. Főleg azok az elrostélyozott ablakok, amelyek a női lakosztályban, vagyis a háremben vannak. Régebben a szultáni tanácskozások alkalmával maga a padisah egy elrejtett helyről, ugyancsak K.-ből nézte a tanácskozásokat.

Kaffa

1. (Gomora) az abissziniai negus hűbértartománya Soától D-re. K. 1200-1500 m. magas fensík, amelyben a Hotta 3686 m. magasságot ér el és a melyen a Godseb, Hadi és Boito folyók forrásvidéke van. A kávécserje vadon nő rajta és egész sűrüségeket alkot. Lakói nagyobbára keresztények. Főhelye Bonga, a Godseb közelében. D'Abbadie volt az első európai, aki 1843. és 1846. benne megfordult. - 2. K., orosz város, l. Fjodoszija.

Kaffancs

l. Kádárinas.

Kaffein

koffein, tein, metilteobromin, trimetilxantin, alkaloidszerü vegyület, mely a guaranapasztában, a kávémagvakban, a tealevelekben, a paraguai teában, a kola- v. guru-diókban előfordul. Képlete: C8H10 N4O2H2O. Ez alkaloidát 1820. Runge fedezte fel, tőle függetlenül Pelletier és Carenton 1821. A teából előállított K.-t régebben a kávéból készülttől különbözőnek vélték és teinnek nevezték; elsőnek Mulder bizonyította 1837. e kétféle eredetü testek azonosságát. Előállítása rendesen teahulladékból történik, természetesen teából vagy pörkölt kávéból is készülhet. a K. csersavhoz kötve fordul elő a tea- és kávéban. A teahulladékot forró vizzel kivonják, azután a leszűrt oldathoz ólomecetet elegyítenek, mikor is a csersavas ólom leválik, mig a K. az oldatban marad; a leszűrt oldatból az ólom feleslegét kénhidrogénnel leválasztják és az igy előállított K.-oldattal erősen besűrítik, amikor is a még tiszátalan K. a folyadék kihülésekor kikristályosodik. Forró vizből v. borszeszből való átkristályosítással megtisztítható. Mesterségesen a teobrominezüstből metiljodiddal való hevítés újtán készülhet; a képződési módja bizonyítja, hogy a K. metilteobromin. Mivel pedig a teobromin dimetilxantin, a K.-t trimetilxantinnak is tekinthetjük. Tisztán előállítva szintelen, tűalaku, selyemfényü kristáykákból áll. Olvadáspont 231 C°, forrpont 384 C°. Óvatos hevítéssel felszállasztható. Kémhatása semleges. Vizben meglehetősen oldódik; oldata keserü. Töménykénsav- és salétromsavban szintelelenül oldódik. Klórvizben oldva és az oldatát vizfürdőn beszárítva, sárgásvörös amalinsav tartalmu maradékot hagy, mely ammoniától biborvörös szinüvé válik. A K. gyenge bázis, mely az alkaloidák általános kémlőszereinek legtöbbjével csapadékot ad. A K. csak erős savakkal képez sókat, melyek azonban már a vizben való feloldáskor nagyrészt elbomlanak. Fontos gyógyszer, a magyar gyógyszerkönyvben is hivatalos, ugyszintén a citromsavas K. (Coffeinum citricum), mely gyógyszer azonban inkább a citromsav és K. elegyének, mint azok vegyületének tekintendő. Ilyféle inkább elegy- mint vegyületszámba menő, a magyar gyógyszerkönyv szerint hivatalos gyógyszerek a Coffeinum natrio-benzoicum és a Coffeinum natrio-salicylicum. L. még Kávéfa.

Kaffeól

kaffein (növ.), l. Kávéfa.

Kaffer

helyesebben káfer, az arab káfirból (l. o.) szorosabb értelemben a hottentottáktól (l. o.) ÉK-re lakó, D.-afrikai nagy néptörzs, tágabb értelemben az a népcsoport, amely a hottentották és busmanok kivételével valamennyi, Afrika Ny-i és K-i részében és belsejében a Fokföldtől az É. sz. 5'-ig lakó népet felöleli, amelyek közt a K. nép a legjelentékenyebb. A K. nép feloszlik az ámázvászi, ámátonga, amakosza, amaponda, ámázulu mátebelé ágakra. A Kalahanik K-i szélén lakó K.-eket becsuánoknak hivják. A K.-ek a bántuk főkontingensét teszik. A K.-ek koponyája hosszukás, mindkét oldalon lelapított, homlokuk magas és domboru, orruk kiálló, álluk hegyes, ajkaik kissé duzzadtak, hajuk gyapjas, szakálluk gyönge, bőrük szine a sárgásbarna és fekete közt váltakozik. A kafferek szorosabb értelemben nomádok, marhatenyésztésből és földmívelésből (kaffer-gabona, tengeri, dohány) élnek; az előbbit a férfiak, az utóbbit a nők űzik. Rabszolgáik nincsenek. Háboru idején szigoru fegyelmet gyakorolnak és bátrak, de kegyetlenek; békében erélyesek, mérsékeltek és becsületesek. Fegyverül buzogányt és hajító dárdát használnak, íjjat és nyilat nem. A gyermekek egész meztelenül járnak; a férfiak rövid, a nők hosszu, állatbőrből készült kötényt viselnek. A körülmetélés szokása nagyon elterjedt mind a két nemnél. Lakóhelyük kunyhókból áll, melyeket félgömb alakban, fonadékból készítenek; több ilyen kunyhó kört alkot, amelyet kerítés vesz körül (kral). A K.-eknél soknejüség divatozik; a nőket veszik és a kérőnél csak azt nézik, hogy mennél több tehene legyen. A család berendezése patriárkális. A fővezér (inkoszé) a maga államában korlátlanul uralkodik, de meg kell tartania a fennálló jogokat és szokásokat s életmódja is épp olyan, mint a többié. A gyermekek és testvérek nélküli törzstagok hagyatékát ő örökli. Az egy törzsbeliek törhetetlen hűséggel tartanak össze. Vallásuk a holtak tiszteletéből, rossz szellemek idézéséből és varázslatból áll. Papjaik kizárólag csodaorvosok, szellemidézők és esőcsinálók. A kereszténység a K.-ek köreiben sok helyütt meghonosult (1830); egyes mohammedánok a Cap Delgadonál laknak. L. Kaffraria.

Kafferfa

(növ., Encephalartus Lehm., Arthrozamia Rehb.), a pálmatobzosak génusza, 13 fajjal Afrika tropikus és D-i tájain. Levele egyszer szárnyalt. Termőlevele pajzsdad, nyeles. Az E. caffer Miq. embermagasságu fa Afrika D-i részén. Beléből meg a rokon fajokéból, midőn megerjed, a hottentotok kenyérkovászt csinálnak s a kafferkenyeret sütik, de szágó is lesz belőle. Pörkölt magvát eszik. L. még Korállfa.

Kaffer nyelvek

a bántu nyelvcsaládnak egyik ága (l. o.), másik két ágát a zambezi és zanzibári nyelvek teszik. Czimmermann István (l. o.) hittérítő hazánkfia, ki Zumbóban 1894. jan 31. halt meg, kaffer nyelven vallásos könyveket irt. E könyveket (3 db) Tóth Miksa kalocsai tanár 1895 jun. 9. a. m. tud. akadémiának beküldte. V. ö. Appleyard, The Kafir Language (King Williamstown 1850); Lewis, A grammar of the Zulu language (Natal 1859); Döhne, A Zulu Kafir dictionary (Capetown 1857).

Kaffraria

tágabb értelemben véve D.-Afrikának K-i partvidékét foglalja magában az Alsó-Zambezi vidékétől a Fokföldig (2000 km.) és a Mozambiki-csatornától a belső Afrikát szegélyező hegyekig. Az angolok terjeszkedése azonban ezen földnek egy nagy részét a Fok-gyarmatba bekebelezte. Jelenleg Brit-K.-t és tulajdonképeni K.-t különböztetnek meg. Brit-K. a Keiszkamma és Kei közti területet foglalja magában. 1847 óta a Fok-gyarmathoz tartozik és 1866 óta King Williamstown és East London kerületekre (l. o.) van beosztva. A tulajdonképeni K. (Kaffirland Proper Brit-K. és Natal közt terül el. 1876. Transkei (l. o.) néven szintén a Fok-gyarmathoz csatolták. A tágabb értelemben vett K.-ból tehát csak Zuluföld (l. o.) maradt meg, amely azonban szintén brit protektorátus alatt áll. K. fölfedezője Vasco de Gama volt, aki azon helyen kötött ki először, amelyet Terra de Natalnak keresztelt el. K. lakói, a kafferek, a Fok-gyarmattal mindig ellenségeskedésben éltek. Még midőn a hollandok voltak annak urai, támadásaikat meg-megújították. Ennek az volt a következménye, hogy az európaiak K. rovására uralmukat mindig továbbterjesztették E-felé. 1835. elfoglalták a Great Fish river (Nagy Hal-folyó) és a Keiszkamma közt fekvő részt, 1847. pedig annektálták Natalt (l. o.).

Kafiótok

afrikai nép, l. Kabinda.

Káfir

(arab) a. m. tagadó, a vallást tagadó, hitetlen. A mu'min (igazhitü) vagy muszlimmal ellentétben igy nevezik a mohammedánok a más vallásut, meg a vallást megszegő mohammedánt is. A gyaur (l. o.) a K. szó eltorzításából eredt.

Kafirek

a. m. kafferek, l. Kaffer.

Kafirisztán

a Hindu-kus magas völgyeit magában foglaló vidék, Afghanisztán É-i részében. A szűkebb értelemben vett K., Szia-pos, határai É-on a Hindu-kus, D-en a Kunar-lánc, Ny-on az Alisang és Alingar, K-en a Kunar és Kalasgum folyók; területe mintegy 13,000 km2, mig a tágabb értelemben vett K. területe 52,000 km2. A magasan fekvő vidék, ahol 5000 m.-nél magasabb hegycsúcsok is vannak, télen igen zord, de nyáron a meleg gyorsan megérleli a gabonát, gyümölcsöket és a szőllőt. A hegyek lejtőit nagy erdőségek és pompás legelők takarják; ezeken legelnek a lakosoknak, a kafiroknak kecske- és juhnyájai, melyek vagyonukat alkotják. K. még mindig egyike Ázsia legismeretlenebb országainak. V. ö. Mc. Nair, A visit to K. (Proc. of the Roy. Geogr. Soc. 1884 jan. füzet).

Kaftán

hosszu hálóköntösszerü keleti ruhadarab, mely főleg a mohammedán népnél van divatban. Régebben díszöltönyt jelentett, melyet különös kitüntetésképen a szultán szokott volt kedvelt alattvalóinak ajándékozgatni. Persiában és Közép-Ázsiában még mai nap is megvan ez a szokás. Mai napság egyszerü ruhadarab, felső ruha. Innen kaftandsi v. K.-agaszi a főruhatáros, főleg mint udvari hivatal. E helyett újabban az esbábdsi basi (főruhatáros) kifejezése van használatban.ú

Kaftan

Gyula, német prot. teologus, szül. Apenrade mellett Leifban (Schleswig-Holstein) 1848 szept. 30. Tanulmányait 1866-71. az erlangeni, berlini és kieli egyetemeken végezte, 1873. Lipcsében a hittudományi szakból tanári képesítést nyert, ugyanezen év őszén Baselbe hivatott rendkivüli tanárrá, ahol 1881. rendes tanárrá választatott meg. Művei közül megemlítendők: Dei Predigt des Evangeliums im modernen Geistesleben (1879); Das Wesen der christlichen Religion (1881).

Kaftizma

(gör.), a gör. egyház liturgiájában a pszalterion (zsoltárok könyve) egy része. A pszalterion ugyanis 20 majdnem egyenlő részre osztatik, amelyek K.-nak neveztetnek. E 20 rész a hét napjaira ugy van beosztva, hogy egy hét alatt az összes 150 zsoltár felolvastatik. Olvasása alatt meg van engedve a hiveknek az ülés.

Kafúzok

(cafusos) névvel a szines emberfajtáknak (Amerikában az indusok és négerek között való) korcsait v. keverékeit jelölik. Ez a név ugyanazt teszi amit a zambo, amely nevet Amerikában a spanyolok lakta vidékeken használnak. A délamerikai K. általános erős, széles mellüek és karuak, amihez képest lábaik gyengén fejlődtek; arcvonásaik inkább az afrikai négerekre mint az amerikai indiánokra emlékeztetnek. Széles, lapított orruak, széles szájuak, duzzadt ajkuak, álluk azonban nem előre nyuló; nagy és fénylő szemüek. Legsajátságosabb a hajzatuk, mely mind a négerek gyapjas hajától, mind pedig az indiánok merevszálu hajától eltér; ugyanis a fejüket egy púposan kiálló és göndör hajszálakból álló összekuszált pamat fedi, melynek sürüjébe emberi kéz vagy a fésü alig hatolhat be. A K., kik már maguk is korcsok, a legkülönbözőképen keverednek, amely keveredéseket azonban a benszülött braziliaiak mind meg tudják különböztetni. A San Paoloban élő K. a négereknek és egy ma már ugyszólván kipusztult indus törzs (tamajok) korcs-ivadékai.

Kágál

(voltakép Káhál, héb. a. m. gyülekezet, község), Oroszországban olyan nagyobb zsidó községek, melyeknek bizonyos önkormányzati jogot adott a kormány. Egyebek közt a K. veti ki egyes tagjaira az állami, hitközségi és szegény- és betegsegélyezi adót. A neki tévesen tulajdonított zsidó-nemzeti célzatokról v. ö. Schwabacher, Drei Gespenster (Stuttgart 1883).

Kagera

folyó Afrikában, l. Alexandra-Nilus.

Kagilnik

folyó, l. Kogilnik.

Kagosima

az ugyanily nevü ken fővárosa a régi Szacuma tartományban, a K.-i pompás öböl Ny-i partján Kiusiu szigetén, (1891) 56,643 lak., faience-készítéssel (a régi hires Szacuma-faience utánzatával), fegyverkovácsolással és pamutfonókkal. 1863. az angolok csaknem egészen összelődözték.

Kaguár

a. m. jaguár (l. o.).

Kagul

(Kahul el Frumosa), város Besszarábia orosz kormányzóság Iszmael járásában, a Prut balpartja közelében, 140 km.-nyire Kisinevtől, (1886) 5980 lak. Tőle D-re van a K-i liman, amelyet a Duna iszapja választott el a tengertől. Ennél verték meg 1770 aug. 1. Rumjancev vezérelte oroszok a törököket.

Kagyló

a lemezkopoltyus lágytestüek testét boritó két teknőszerü héj; különösen az édesvizi kagylófajokra vonatkoztatják e kifejezést. L. Folyami kagyló és Kagylók.

Kagylóarany

l. Aranybronz, Fémfüstverés és Iróarany.

Kagylóárok

l. Fül.

Kagylóezüst

l. Ezüstbronz és Iróezüst.

Kagylók

a lágytestü állatok egyik osztálya, amelyeket az állatrendszertanban lemezkopoltyusak név alatt foglalnak össze. Kétoldali részarányos, összenyomott testü és fejnélküli állatok; állkapcsuk és nyelvük nincs. Testüket kemény héj födi, amely egy jobb- és egy baloldali kagylóból áll; az egyes kagylókat a háton végigvonuló kötőszalag kapcsolja össze. A kagylókon belül a köpeny következik, amely a kagylókat megfekszi és egyúttal kiválasztja s emelett betakarja a lábat, bélcsatornát s általában az összes belső szerveket. A kagylóhéjak leggyakrabban egyforma nagyok és egyforma öblösek, néha azonban az egyik nagyobb és öblösebb a másiknál s a kisebb ilyenkor kis fedőnek látszik. A kagylóhéjak elzáródásukkor vagy egész szegélyükön érintkeznek egymással, vagy pedig csak bizonyos pontokon. Minden egyes kagylóhéjon a következő részleteket különböztethetjük meg: mellső szegély, alsó szegély, hátulsó szegély és felső vagy záró szegély. A kagyló hosszát a mellső szegélytől a hátulsóig, szélességét az alsó szegélytől a felsőig és vastagságát a kagylóhéjak legnagyobb öblösségében nyert méretek adják. A felső- vagy zárószegély közelében emelkedő kisebb v. nagyobb púpocska az u. n. csigolya (umbo); ez a kagylóhéjnak legidősebb részlete. A csigolya körül egymásra következő vonalak a kagylóhéj növekedési vonalai. A kagylóhéjak belső lapján több bemélyedést találunk, melyeket az odatapadó záróizmok eredményeznek; rendesen két ilyen izombemélyedést találunk, egyes esetekben azonban csupán a kagylóhéjak hátulsó felében. A két izombemélyedés között aztán a kagylóhéj alsó szegélyével párhuzamosan futó egy vonalat is találunk, amely a köpeny tapadásától származik s ez a köpenyvonal. A kagylóhéjak elzáródását az e célra szolgáló u. n. zárókészülék (cardo) eszközli, amelyen rendesen kiálló nyujtványok és bemélyedések vannak, az u. n. fogak és fogbemélyedések s ezek ugy állanak egymással szemben, hogy az egyik kagylóhéj foga a másiknak fogbemélyedésébe illik. A csigolya alatti fog a főfog, de ezenkivül vannak még oldalfogak is, amelyek aztán rendesen olyformán állanak, hogy az átelleni kagylóhéjnak egy fogát maguk közé veszik. A fogak számát képletben is ki lehet fejezni, mikor is középre a főfogak számát tesszük, elül a mellső, hátul pedig a hátsó oldalfogak számait tesszük, még pedig egymás mellé a két ellentétes kagylóhéjét. A kagylóhéjak elzárására szolgál még a ruganyos szalag, amely a csigolya mögött fekszik és vagy külsőleg is látszik, vagy pedig csak belsőleg s ez utóbbi esetben egy csatorában fekszik és porcogós. A zárókészülék harmadik csoportja a záróizmok, amelyeknek működése az állat akaratától függ. A legtöbb kagylónál a száj fölött és a végbél alatt fekvő két záróizmot találunk s ha ezek egyformák, akkor az illető kagylókat egyforma záróizmuaknak (Homomyaria), a pedig a hátulsó nagyobb, akkor felemás záróizmuaknak (Heteromyaria) nevezzük; ha végre a mellső záróizom teljesen eltünik, akkor az illető K. egy záróizmuak (Monomyaria), aminő p. az osztriga is.

A kagylóhéjak három rétegből állanak: 1. egy belső, fénylő, u. n. gyöngyházrétegből, amely egymásra következő mészrétegekből áll (l. Gyöngyház); 2. egy közbelső, mészprizmákból álló porcellánrétegből, melyet a köpeny szabad szegélye választ ki és 3. egy külső vékony, mésztelen, szarunemü rétegből, az epidermisből. A köpeny az egész testet körültakarja, de szegélyei nem mindenütt érintkeznek, igy a láb kibocsátására a hasoldalon egy nyilást, az u.n. lábnyílást formálják; hátsó szegélyén azonban már két nyilást találunk, melyek közül a felsőn a bélsár, elhasznált viz, ivartermények stb. jutnak a külvilágba s ez a kloakanyilás, mig az alsón a lélegzéshez szükséges viz hatol a testbe s ez a kopoltyunyilás. Eme nyilások igen sok esetben hosszú csövekké nőnek ki s ilyenkor aztán szifóknak neveztetnek. A K. egy nagyrésze szifós, másik és kisebb része szifótlan. A test középvonalában a hasoldalon egy húsos kiemelkedést találunk s ez a láb, amely csak igen ritkán hiányzik, megnyulhat és megrövidülhet, az előbbi esetben aztán messze kiállhat a köpeny és a kagylóhéjak alól s igen különböző formáju lehet. Igen fontos és egyedüli helyváltoztató szerv, amelynek segélyével a K. az iszapban v. a homokban mászkálnak, sőt abba még be is ássák magukat. A lábban fekszik a bisszusmirigy is, amely a bisszusfonalakat választja el. Idegrendszerük három fődúcpárból áll, melyek közül az agydúcok igen kicsinyek; a lábdúcok valamivel nagyobak, mig a kopoltyudúcok a legnagyobbak. A külső érzőszervek közül ismerjük a tapintást, a hallást és a látást, ez utóbbi rendesen a köpeny szegélyén van elhelyezve. A bélcsatorna a felső és alsó ajaktól határolt szájnyilástól kezdődik s ez egy rövid garatba vezet. A gyomor rövid, gömbforma s egy vakbéllel függ össze, amelyben kristálypálca van. A vékonybél igen hosszu és többszörösen hurkolt. A végbél a szivgyomron hatol keresztül. A bélcsatorna függelékes szervei közül csupán egy hatalmas májat találunk.

A K. valamennyien kopoltyukkal lélegzenek, amelyek a köpeny és a láb tövén erednek s a köpenyüregbe szabadon lógnak le. Általában levélformák s mindenik oldalon párosak, köztük az egyiket külső, a másikat belső kopoltyunak nevezzük. A külső igen gyakran kisebb, sőt néha csenevész, vagy pedig egészen hiányzik. Mindenik kopoltyu két lemezből áll, s ezek alapjukon a kopoltyucsatornát formálják; egymás ellenében fekvő fonalakból állanak, amelyek a kopoltyu szabad szegélyén ívesen összehajlanak, de oldalaikon szabadok; a köztük lévő nyilásokat azonban harántlécek szelik át, minek következtében mindenik kopoltyulemez ablakocskásnak látszik. Ugyanilyen szerkezetet találunk különben a kopoltyulemezek belső oldalán is. A vizet a kopoltyuk nyilásaiba csillangók vezetik. Az elhasznált viz a kopoltyucsatornába gyül meg s innen a kloakanyiláshoz megy. Szivük a hátoldalon fekszik a hátulsó záróizom előtt az u. n. szivtömlőben; egy gyomorból és két pitvarból áll; a gyomor körülnövi a végbelet és belőle két véredény indul ki, egyik mell-, másik hátrafelé; a pitvarok a kopoltyukból jövő vért veszik fel s adják tovább a gyomornak. A kiválasztó szervek közül a veséket vagy Bojanus-féle szerveket ismerjük. Szaporodásuk ivaros s majdnem kivétel nélkül valamennyien váltivaruak. A peték a köpenyüregben, vagy pedig a kopoltyukban termékenyülnek, sőt néha fejlődésük is e helyen indul meg.

Táplálékuk élő vagy elhalt növényi és állati anyagból áll. Helyüket mászva változtatják, de egyesek kagylóhéjaik gyors nyitása és csukása közben úsznak is. A hosszuszifósak beássák magukat s csak szifóikat hagyják kinn. A valódi fúró-K. fákba és kövekbe fúrják be magukat. Legnagyobb részük tengeri, de édes vizekben is több fajuk él; számuk a mélységben csökken; kizárólag édes vizekben csupán az Unionidae és Cycladidae családok fajai élnek. Mint kövületek már a szilur- és devon-képződményekben szerepelnek. Számuk manapság 14 ezer, melyből 9 ezer kihalt, 5 ezer élőfaj. Két rendre osztatnak: 1. Szifósak (Siphoniata), melyeknél szifők vannak; ide 16 család tartozik, melyek közül a Cycladidae-család édesvizi. E rendbe tartozik a Fúrókagyló (l. o.), továbbá a Xylophaga és Teredo, mely utóbbi a hajók veszedelmes ellensége. 2. Szifótlanok (Asiphoniata), melyeknél szifók nincsenek, ezek között édesviziek az Unionidae-család fajai; ide tartozik a gyöngytermőkagyló (l. Avicula) s az Osztrigafélék. V. ö. Petheő Gy., A kagylókról és gyöngyökről (Budapest 1878).

Kagylókő

fosszil kagylóhéj, illetőleg olyan kőzet (mészkő stb.), mely csupa megkövesedett kagylóhéjból áll össze.

Kagylós

az ásvány törése akkor, midőn a törési lapon csekély, kerek, néha gyürükkel környezett mélyedések mutatkoznak.

Kagylóselyem

v. kagylószakáll, l. Byssus.

Kagylós márvány

oly márvány, melyben megkövesedett kagylók vannak.

Kagylós mészkő

l. Mészkő.

Kagylós rákok

(Ostracoda), az alsóbb rendü héjasok egyik rendje, melynek fajai valamennyien mikrószkóposak és testükön a kagylók héjaira emlékeztető páncélokat viselnek, amelyektől nevüket is kapták. Testük tagolatlan, fejükön két csáppárt, egy rágó, egy állkapocs és egy állkapcsi lábpárt viselnek; lábuk két pár van, melyek közül az egyik elő- és lefelé tekint, a másik ellenben hátra- és fölfelé áll s ezt tisztító lábnak nevezik; törzsük két nyujtványban, a villafüggelékekben végződik. Szerveik közül különösen a bélcsatorna és a himivarszerv bonyolult szerkezetü. A him állkapcsi lábai kapcsoló szervé módosultak. Valamennyien váltivaruak, egyeseknél kivételes v. állandó szűzszaporodás is van. A peték vagy a külvilágban fejlődnek tovább, vagy pedig az anya páncélján belül. A lárvák három végtagpárral és kis kagylókkal biró vauplius lárvák. Az állatországban ezeknek vannak leghosszabb és legsajátságosabb ondószálacskáik. Valamennyien vizben élők, legnagyobb részük tengeri, de több édesvizi fajt is ismerünk. Hazánk édesvizeiből is több fajt jegyeztek fel. (V. ö. Chyzer K. és Tóth S., A Pestbuda környékén eddig talált héjancokról; Daday J., Budapest és környékének kagylósrák-fajai.) Több családra osztatnak, de az édesviziek a Cypridae, Cytheridae és Darwinulidae-családból valók csupán. Kihalt példányaik a devon-korszaktól kezdve ismeretesek és meglehetős gyakoriak.

Kagylóvonal

(conchois), negyedrendü Kagylóvonal görbe, melyet Nikomedes görög matematikus talált fel a Kr. előtti második században.

[ÁBRA]

Káhál

l. Kágál.

Kahao

(állat, Nasalis larvatus Geoffr., Semnopithecus nasicus Cuv.), a főemlősök rendjébe, a keskenyorruak csoportjába és a Semmopithecidák családjába tartozó majomfaj. Pofazacskója nincs, orra jellemző nagy, mellfelé hajlott (sasorr), melyen az orrnyilások alul vannak. Puha szőrözete barnavörös, sárgásbarna, nyaka körül sajátságos gallért képez. Teste 70 cm., farka valamivel hosszabb. Borneo szigetén társasan él. Állatkertekben nem igen tartható.

Kahira

l. Kairo.

Kahir Billahi

Al, l. Khalifa.

Kahla

város Szász-Altenburg hercegség Ny-i kerületében, 12 km.-nyire Rodától a Saale és vasút mellett, (1890) 3555 lak., posztószövéssel, papir- és jelentékeny porcellángyártással. K-re tőle meredek hegykúpon van a régi Leuchtenburg kastély.

Kahle

Rikárd, német szinész, szül. Berlinben 1842 jun. 21. Szülővárosában esztetikát és filozofiát tanult s aztán 1863-ig Frigyes porosz herceg felolvasója volt. Először 1865. Budapesten, a Messzinai arában lépett fel, 1869. Laube a lipcsei városi szinházhoz szerződtette; 1871. a berlini udvari szinház tagja lett. Különösen mint jellemszinész jeleskedik. 1880. nőül vette Keszler Máriát, aki 1866 óta ugyancsak a berlini udvari szinháznál működik.

Kahlenber

(Szárhegy), a Bécsi-erdőnek a Duna mellett, Bécs és Klosterneuburg közt emelkedő 428 méter magas hegycsúcsa, amelyet szép erdők és a Bécsi-medencére nyiló gyönyörü kilátás tesznek ismeretessé. Nussdorf felől Grinzing és Krapfenwaldt állomások érintésével fogaskerekü vasut vezet rá föl; csúcsán a kis Josefsdorf mellett, szabad téren egy nagy hotel épült; emellett van a Stefaniewarte, ahonnan a legszebb kilátás nyilik. Újabban számos és szép nyaraló is épült rajta. Még közelebb van a Dunához, az annak medréből meredeken kiemelkedő Leopoldsberg (420 m.), a Bécsi-erdő végső kiágazása; ezen állott egy régi kastély helyén azon templom, amelyben 1683 szept. 3. a szövetséges hadsereg isteni tiszteletet tartott, mielőtt a török hadseregre a döntő csapást mérte volna. Leopoldsbergről szép a kilátás.

A monda szerint itt élt 1330 körül Weigand von Theben pap, Kegyes Ottó herceg kegyeltje és űzte bohó tréfáit. A «Pfaff vom Kahlenberg» ezen bohóságait - melyekben a költöttet nem lehet a történeti alappal biró valótól megkülönböztetni - később, valamivel a XV. sz. kezdete előtt, Frankfurter Fülöp összegyüjtötte és versekbe foglalta. Már a legelső reánk maradt ide vonatkozó nyomtatvány: Geschichte des Pfarrers vom Kahlenberg, noha 1500-nál előbbi keletü, mégis már csak az eredetinek megcsonkított szövegét tartotta fenn, mint azt egy ó-német nyomtatvány, s az ennek alapján készült angol Parson of Kalenborow prózai töredékei mutatják. Tárgyát feldolgozta Grün Anasztáz is: Pfaff vom Kahlenberg (Lipcse 1850) c. művében. V. ö. Ebeling F. W., Die Kahlenberger (Berlin 1890).

Kahn

Zadoc, Franciaország főrabbija, szül. Mommenheinban 1839 febr. 18. A metzi rabbiképzőben tanult és 1862. rabbinusi oklevelet nyert. Egyideig az izraelita szeminárium előkészítő intézetének igazgatója volt, aztán 1867. a párisi főrabbihoz nevezték ki segéddé. 1868 okt. 19. párisi főrabbi, 1890. pedig franciaországi főrabi lett. Művei: L'esclavage selon la Bible et le Talmud (Páris 1867); Sermons et allocutions (1. sorozat 1875, 2. sorozat 1886); Sermons et allocutions adressées a la jeunesse israélite (1878); Étude sur le livre de Joseph le Zélateur (1882).

Kahni

területmérték Madraszban, 53 1/2 ar.

Kahnis

Károly Frigyes Ágost, német luther. hittudós, szül. Greizben 1814 dec. 22., megh. Lipcsében 1888 jun 20. A hallei egyetemen nyelvészeti, bölcsészeti és teologiai tanulmányait bevégezvén, 1842. Berlinben tanári képesítést nyert, 1844. Boroszlóban lett rendkivüli teolog. tanár; 1848. az ó-lutheránusokhoz csatlakozott, ennek folytán a boroszlói ó-lutheránus gyülekezet csakhamar megválasztotta második lelkészéül, de a fensőbb egyházi hatóság nem erősítette meg. 1850. a lipcsei egyetemhez hivatott meg rendes teologiai tanárul s itt működött haláláig. Nevezetesebb művei: Die Lehre vom Heiligen Geist (1847); Die Lehre v. Abendmahl (1851); Die moderne Unionsdoctrin (1853); Der innere Gang d. deutschen Protestantismus seit Mitte des vorigen Jahrhunderts (3. kiad, 1874, 2. r.); Zeugnis von den Grundwahrheiten des Protestantismus gegen Hengstenberg (1862); Christentum und Luthertum (1871); Die deutsche Reformation (1872); Die lutherische Dogmatik (2. kiat. 1874-75); Der Gang der Kirche in Lebensbildern (1881).

Kahtan

(azonos az ó-testamentombeli Joktannal), az arab genealogusok szerint a délarábiai törzsek ősapja. Fiát, Ja'rubot elsőül említik, aki arabul beszélt; unokája Szabá (innen a szabeusok neve), aki Himjar (innen himjariták) és Kahlan atyja. V. ö. Wüstenfeld, Genealogische Tabellen der arab. Stämme u. Familien (Göttinga 1852).

Kahul

l. Kagul.

Kahulaui

(Kahoolawe), egyike a Sandwich-szigeteknek (l. o.).

Kahun

bengáliai gabona-súlymérték, a. m. Coyang (l. o.).

Kai

afrikai folyó, l. Kei.

Kaifás

v. Kajafás, főként az evangeliumokból ismeretes zsidó főpap; Josephus szerint a keresztneve József volt. Valerius Gratus római helytartó idejében (Kr. u. 15-27), ki apósát Annást a főpapi székből elmozdította, ekkor lett főpappá és e tisztet Kr. u. 37 évig viselte. Krisztus elfogattatásában és elitéltetésésben ugy látszik ő vitte a főszerepet. V. ö. Máté ev. 26, 48,57.; Ján. ev. 11, 19, 18, 13. stb.

Kai-fung-fu

(Kai-föng), Ho-nan khinai tartomány fővárosa, 15 km.-nyire a Hoang-ho jobb-partjától, mintegy 100,000 lak., élénk kereskedéssel, Khinában az egyedüli zsidó hitközséggel. 1280-1405. a khinai birodalom fővárosa volt; azonban a Hoang-ho áradásai régi nagyságának minden emlékét megsemmisítették.

Kaigani

közép-amerikai néptörzs, mely a haida törzzsel együtt a Sarolta királynő szigeteken és a Rince of Wales-szigettengeren lakik.

Kailasz

tibeti hegycsúcs, l. Gangri. - K., barlangtemplom, l. Ellora.

Kailcedrafa

l. Mahagoni.

Kaimán

v. kajmán (állat), l. Alligator.

Kaimeni

szigetek, l. Santorin.

Kain

(Kajin, Móz. I. 4, 1.), Ádám és Évának elsőszülött fia, a földmivelés feltalálója. Testvérét Ábelt megöli, mert az Isten ennek áldozatát elfogadja, az övére pedig nem tekint. Ennek következtében bujdosni kényszerül, mig végre Nód országában telepedik le, ahol még hosszu ideig él. Az ő neve után viselte a Kr. u. II. sz.-ban egy gnosztikus szekta a kainita nevet. K. nevü férfiutól származtatta magát a kéniták törzse, amely a Midjanitákkal rokonságban állott.

Kainardsi

l. Kücsük-Kainardsi.

Kain-bélyeg

a biblia szerint (I. Mózes, 4, 15.) az a jegy, amelyet isten a testvérgyilkos Kainra nyomott, hogy «senki, aki megtalálja, meg ne ölje őt».

Kaindl

Rajmund Frigyes, osztrák történetiró, szül. Czernovitzban 1866 aug. 31. Jelenleg Czernovitzban mint tanár működik. Fontosabb művei: Gesch. der Bukovina (I. 1887); Die Rutenen in der Bukovina (2 köt. 1889-90); Joseph II. in seinem Verhältniss zur Bukovina (1890); Altertumskunde der B. (1892). Több munk a huzulokról. Ujabban hazai történelmünkhöz is járult több dolgozattal, ezek: Bemerkungen zur Passio Adalberti (Deutsche Zeitschr. für Geschichtswissenschaft. 1893. IX. köt.); Beiträge zur älteren ungarischen Geschichte (Bécs 1893). V. ö. Századok 1893, 632. l.

Kaineus

(lat. Caeneus). A görög hitrege szerint eredetileg szűzleány volt, de Poseidon saját kérelmére férfiuvá tette és felruházta a sérthetetlenségnek tulajdonával. Részt vett a kalidoni vadászatban és az argonauták hires útjában. A lapitok és kentaurok harcában, mely Pirothoos lakodalmán tört ki és a képzőművészetnek oly kedvelt motivumát képezte, ő is részt vett és addig küzdött, mig a kentaurok (számolván sérthetetlen voltával) nagy fatörzsekkel és sziklatömbökkel a földbe nyomták és a hantok alá szorítva elsülyesztették.

Kainit

(ásv.), szulfát és pedig viztartalmu magnéziumszulfát klórkáliumtartalommal (KCL+MgSO4+3H2O). Nagy mennyiségben, vastag rétegekben terem a stassfurti kálisótelepek között és pedig a karnallit regió fölött rendesen mint külön regió (K.-regió). Stassfurt, illetőleg a vele szomszédos Leopoldshallban bányásszák és kitünő ásványi trágya. Rendesen finoman szemcsés sárgás-zöld halmazokban terem, de ritkán egyhajlásu rendszerbeli kristályokban is. Galiciában Kalusz sóbányáiban is található. L. még Káliumszulfát.

Kainiták

l. Kain.

Kaingyökér

kainkasav, l. Hószem.

Kainozoos kor

l. Harmadkor.

Kainszk

az ugyanily nevü kerület székhelye Tomszk orosz-szibériai kerületben, az Om partján, (1891) 9087 lak., jelentékeny prémkereskedéssel. Csupa apró faházakból áll; kivélt csak a kormányépületek tesznek.

Kainz

József, magyar születésü német szinész, szül. Mosonban 1858 jan. 2.1873. lépett fel először a szinpadon, Bécsben, és azóta több nagyobb városban, 1877-80. a meiningeni herceg társulatánál, 1880-83. pedig Münchenben működött, ahol II. Lajos király nagyon megkedvelte és meg is jutalmazta. 1883. Berlinbe ment, azután Észak-Amerikában tett körútat. 1893 óta ujra Berlinben van szerződtetve. Kiválóbb szerepei: Don Carlos, Romeo s Moor Ferenc. Neje, Hutzler Sára, az éppen oly szép mint művelt amerikai irónő, rövid házasság után (1893 jun. 24.) meghalt. K. mostoha leány, Sorma asszony, szintén jeles szinésznő.

Kai-ping

város Pe-csi-li khinai tartományban, 120 km.-nyire Tien-cintől, a Tao-ho balpartja közelében; ismeretes környékének óriási széntelepeiről, amelyeket a Pei-tang partja mellett fekvő Lu-taival lóvonatu vasút köt össze. 1895. januárban Nodsu japáni tábornok foglalta el a várost.

Kairin

lázellenes gyógyszer. Tulajdonképen két vegyület neve, a sósavas oxikinolinmetilhidrür és a sósavas oxikinolinetilhidrüré; előbbit metil-K., utóbbit etil-K.-nak is nevezik. A K. elnevezés alatt rendesen az etil-K.-t értik. Ez volt az első lázellenes szer, mely mesterséges úton készült. Jelenleg gyógyszerül kellemetlen melléktünetei folytán alig használják.

Kairo

(El Kaiber), Egyiptom fővárosa és a kormány székhelye, a Nilus jobbpartja közelében (1800 m.-nyire), nem messze azon helytől, ahol a Nilus a rosettei és damiettei ágra oszlik, az É. sz. 30° 2' 17" és a K. h. 31° 26' alatt, a Dsebel Mokattam Ny-i lejtőjén. K-en és D-en sivatag és romokban gazdag terület, Ny-on pálma- és szikomorusz-szigetek, É-on termékeny földek környékezik. Lakóinak száma az 1882-iki népszámlálás szerint 368,108, jelenleg 400,000-re becsülik, akik fellah-k, koptok, törökök, arabok és idegenek; ezek száma 21,600, köztük 7000 olasz, 3-4000 görög és francia, 1600 osztrák és magyar, ugyanannyi angol stb. A város hosszukás négyszög alaku; ÉD-i irányban hossza 5, KNy-i irányban pedig 2,5 km. A Khalig nevü csatorna egész hosszában átszeli, amelyen számos, nagyobbára kőhid vezet át. Négy nagy tér van benne: ÉNy-on az Eszbekieh (82,000 m2), szép ültetvényekkel, a civilizált világ találkozó helye; Birket-el-Fil az arab városrész közepén, Rumeileh és Karameidan a város DK-i részében, a citadella lábánál. Hosszában és keresztben K.-t több széles, makadámos, fasorokkal szegélyezett és fényesen megvilágított utca (szekkeh) szeli át; ezek közt a Muszki és ennek folytatása a Rue Neuve (összesen 1,5 km.), továbbá a 2 km. hosszu Mehemed-Ali-körut a forgalom főútja, amelyet 1889. törtek át, a legjelentékenyebbek. A főutcákból jobbra-balra sikátorok (derb) vezetnek, a melyek közül soknak be- és kijárata kapuval zárható el. Több ilyen sikátor városnegyedet (haret) alkot, amelyeket a bennök lakókról neveznek el; ilyen negyedek: a koptoké (Haret-en-Nazsszrah), a zsidóké (Haret-el-Yahud) stb. Legszebb városrész az európaiaké (Iszmailijeh). Ámbar 1866 óta K. nagy átalakuláson ment át és mindinkább hasonlóvá lesz az európai nagy városokhoz, még számos az olyan szűk utcája, amelyben a házak keleti jellegöket teljesen megtartották. (Egy erkélyes régi ház képét l. Erkély VI. köt. 361. old.) A földszintjök kőből, az emeletek (2-3) téglából épültek; fedelük lapos; ablakrácsaik (rosán v. gyakrabban mesrebieh) oly közel vannak egymáshoz, hogy egyiknek lakója a másikát elérheti. A legszebb épületek a kormány-, alkirályi és követségi palotákon, a nagy hoteleken, operaházon kivül a mecsetek, amelyeknek száma összesen 523; név szerint a 877. Ahmed ibn Tuluntól a mekkainak mintájára épült, csúcsívekkel ellátott mecset; a Hakim-mecset (1093. fejezték be); a Hasszn szultán mecsetje, az arab építészet valódi remeke, 86 méter magas minarettel; a csinos Szejide-Zenab-mecset; a több mint 400 oszloppal díszített Azhar-mecset; a citadella mecsetje; az ugynevezett alabastrom-mecset Mehemed Ali síremlékével, a Szaladin idejéből való mély Jusszuf- (József-) kúttal. Mindezen mecsetek mellett meglehetősen jelentékeny könyvtárak is vannak. A régi körfalak részben ledöntettek, részben magában a városban vannak; de kapui közül még több áll; ezek közt az érdekesebbek: a Bab en-Naszr, amelyen át a Mekka-zarándokok vonulnak ki a városból, a Bab-Zuveilek stb. K. környékének érdekes épületei még a meglehetősen düledezett Al-Asref és Kait-bej nekropolisok. A mecsetek mellett levő könyvtárakon kivül nagy könyvtár a khediveé, amely 1870. alapíttatott és jelenleg több mint 40,000 kötetből és különösen értékes arab kéziratokból, főképen pedig drága korán-példányokból áll. egyéb tudományos intézetek az Institut égyptien és a Földrajzi társaság. Az élénk forgalom középpontjai a nagyszámu bazárok. Ilyenek: a Szuk el-Attarin, a fűszerkereskedők piaca, a Szukkarijeh cukor, sütemények és gyümölcsök eladására, az arany- és ezüstművesek meg szőnyegkereskedők bazárja egy szép, régi arab ház udvarán stb. A nagykereskedés helye a Gamelijeh-utca. Újabban K.-t enyhe éghajlatánál fogva (évi középhőmérsék 21,3°, a januáriusé 12,1°, a juliusé 29°) klimatikus gyógyítóhelyül is használják. A város közelében van Bulak (l. o), Heluan-fürdő (l. o.) és a gizehi piramisok, végül Ó-K. v. Fosztat az Amru-mecsettel és egy kopt Mária-templommal. Midőn 640. Amru Egyiptomot elfoglalta, egy Babilon nevü helység mellett felütötte sátrát, felépíttette a róla elnevezett mecsetet és így megalapítota Fosztatot (Meszr el Atikeh), vagyis Ó-K.-t. 969. a mostani K.-nak Gouher, a fatimidák vezére vetette meg alapját, és 973-ban ide tették át székhelyüket a fatimidák. A legrégibb rész, az El-Kaszrein, volt Szaladinnak is székhelye, aki 1176. a régi téglafalak helyett kőfalakat építtetett és aki először engedte meg a keresztényeknek a K.-ban való letelepedést. El-Guri építtette 1500. a kő vizvezetéket. 1798 jul.22. Napoleon hadai szállották meg K.-t, de Napoleon eltávozta után nemsokára ismét el kellett azt hagyniok. V. ö. Pharaon, Le Caire et la Haute-Égypte (1872); Lane-Poole, Caire, Sketches of its hist.

Kairos

a görög mitologiában az alkalom istene és a döntő pillanat géniusza. A képzőművészetben Lysippos óta, kinek műve a szikioni templom előcsarnokában állott, mint szakálltalan ifjut ábrázolták, lábain Hermes szárnyas saruival, kezében méreggel, melynek egyik serpenyőjét megbillenti. Későbbi reliefeken (kivált a torcellóin Velence közelében) lábai szárnyas kereken pihennek, egy ifju hajába ragad (üstökön csípi az alakalmat), mig az öreg, ki elszalasztotta, üres kézzel szomoruan néz utána, háta mögött pedig a késő bánat (metanoia) jelenik meg. V. ö. Curtius, Archaeol. Zeitung (1875, 1-8).

Kairuan

(Kairwan), helyesebben Keruan, város Tuniszban, 58 km.-nyire Szusszától, vasút mellett, puszta, részben sós mocsarakkal borított vidéken, mintegy 20,000 lak., akiknek fele 7 külvárosában lakik, 3125 m. hosszu és 10 m. magas körfalakkal, szőnyegszövéssel, nyereg és rézeszközök készítésével. K.-t, a még most is a szentség hirében álló várost, 670. Okbaben-Naszi alapította; sokáig egy nagy tartománynak volt fővárosa. Egyházi épületei maig is számosak; nagy hire van az egész mohammedánus világban a 827-ből való főmecsetjének, amely 140 m2 területet foglal el: erős falakkal van körülvéve, magas, négyszögletü tornyát messziről láthatni; belsejét a római korból való 180, összesen pedig mintegy 400 oszlop ékesíti. 1881 óta francia őrség van a városban.

Kaiser

1. Frigyes, osztrák népszinműiró, szül. Biberachban 1814 ápr. 3., megh. Bécsben 1874 nov. 6. Alig hogy iskoláit elvégezte és kis tisztviselői álláshoz jutott, a szimnűiráshoz fogott, mely terén az 1840-60-as években O. F. Berg mellett elsőrangu helyet vívott ki. Több mint 100 darabot irt, többnyire 3-felvonásos életképet és vigjátékot, melyek közül a Mönchz und Soldat, Stadt und Land, Doctor u. Friseur, Jagd-Abenteuer és másokat magyar fordításban is elégszer előadták. 1840. a (régi) Concordia c. irod. társulatot alapította. Életrajzát maga irta meg: Unter fünfzehn Theaterdirectoren (Bécs 1865).

2. K. János Vilmos, hollandi rézmetsző, szül. Amsterdamban 1813., Taurel tanítványa, 1859-1883. az amsterdami kir. akadémia igazgatója volt, 1874. az amsterdami országos muzeum igazgatója lett. Legkitünőbb metszetei: De Ruyter tengernagy halála Pienemantól; Lövészek lakomája Van der Helsttől; Éjjeli őrjárat, Six polgármester képe, a Staalmeesters Rembrandttól; több kép Doutól, Mettutól, Terborchtól stb.

Kaiserchronik

XII. századi német költeménye, l. Császárok krónikája.

Kaiser-Ebersdorf

l. Ebersdorf.

Kaiser-Ernst

Jozefa, szinésznő, szül. Kassán 1827., megh. 1873 jul. 10. Egy kassai orvos leánya; a szinpadi pályára lépett s a nemzeti szinháznak az ötvenes években első drámai énekesnője volt. a legszebb szinpadi alakokhoz tartozott. Fia, Ernst Henrik, külföldön mint énekes sikereket aratott.

Kaiserfeld

Móric (Blagatinscheg), osztrák politikus, szül. Pettauban (Stiria) 1811 jan. 11-én, megh. Birkfeldben 1885 febr. 14. Grazban jogot végzett és azután 1848-ig birtokán élt. 1848. a stiriai tartománygyülésbe választották, ahol azonban nem játszott nagyobb szerepet. A reakció napjaiban visszavonulan élt stiriai birtokán és csak olykor-olykor kockáztatott liberális szellemben egy-egy vezércikket a grazi lapokban. 1861. lépett azután előtérbe, amidőn mint Graz város képviselője és mint a német autonomisták vezére a bécsi birodalmi gyülésben előkelő állást vivott ki. A Telegraph c. lapban már a 60-as évek eleje óta küzdött a Schmerling-féle merev centralizmus ellen, 1865. pedig a bécsi körök nagy meglepetésére, mint első a dualizmus és a Magyarországgal való kibékülés szükségességét hangsúlyozta a birodalmi gyülésen. Midőn a Belcredi-kormány 1865. az alkotmányt felfüggesztette, K. a stiriai tartománygyülésnek általa fogalmazott feliratában bátran pálcát tört e törvénytelenség fölött. 1867. a birodalmi gyülés abba a bizottságba választotta, amely a hazánkkal való kiegyezést, nevezetesen az állmi adósság megosztását szabályozta; mint e bizottság elnöke nagy érdemeket szerzett a kiegyezés létrejötte körül. Az általános tisztelet, mely e rendkivül szerény és teljesen önzetlen férfiut környékezte, arra birta 1867 végén a birodalmi gyülést, hogy K.-et első elnökének megválassza, mig az első delegációban mint alelnök szerepelt. 1869-70-ig újra elfoglalta az elnöki széket; 1870. pedig Stiriának tartományi főnöke lett. 1872. az urak házába nevezték ki élethossziglani tagnak. 1884. gyengélkedése miatt a nyilvános életről birtokára vonult vissza. Az osztrák liberális párt egyik oszlopát veszítette benne; miniszteri tárcával többször megkinálták, de K., ismervén pesszimista sejtelmektől és hazafias aggodalmaktól gyötört lelki gyöngéit, a tárcát mindannyiszor visszautasította.

V. ö. Krones, M. von K. (1887).

Kaiserslautern

az ugyanily nevü járás székhelye a bajor Pfalzban, 50 km.-nyire Speyertől, a Lauter és vasút mellett, (1890) 37,047 lak., virágzó iparral, különösen kammgarn-, pamutfonással (több mint 3000 munkás), 2 varrógépgyárral, vasöntéssel, gépgyártással stb. A számos gyár a különben régies külsejü városnak egész modern képet nyujt. Barbarossa Frigyesnek 1152. itt palotája volt. A 30 éves háboruban a spanyolok, 1688. XIV. Lajos foglalta el. 1793 november 28-30. a braunschweigi herceg, 1794 május 23 Möllendorf porosz generális és 1794 szeptember 20. Hohenlohe-Ingelfingen itt visszaűzték a támadó franciákat. 1849. a pfalzi fölkelés tartama alatt az ideiglenes kormánynak volt székhelye. V. ö. Jost, Gesch. d Stadt K. (1886); Immetsberger A., Wandkarte vom Amtsbezirk K. (2. kiad. 1893).

Kaiserstuhl

elszigetelt, magánosan álló, 110 km2 területet borító hegycsoport ÉNy-ra Freiburgtól, a Rajna jobb partja közelében. Ezen a legenda szerint Habsburgi Rudolf törvényt ült, állítólag ezért nevezik a hegységet K.-nak.

Kaiserswerth

város Düsseldorf (ettől 10 km.-nyire) porosz kerületben, a Rajna jobb partján, (1890) 2379 lak., selyemszövéssel, kémiai festékgyárral, papir- és cserépedény-készítéssel. Evangelikus betegápolónők (diakonisták) képzőintézetével, amelyet Fliedner (l. o.) alapított; fiókjainak száma több mint 200 K. igen régi város; már Heristalli Pipin idejében a Rajna szigetén egy kolostor állott és Barbarossa Frigyes idejében császári palota volt benne. V. ö. Disselhoff., Das Diakonisten-Mutterhaus zu K. (1892); Csiky Lajos, Fliedner Tivadar élete és működése (Prot. Szemle 1894, 7-8. füzet).

Kaizarijeh

az ugyanily nevü szandsákság székhelye Angora (ettől 256 km.-nyire) kis-ázsiai török vilajetben, a 3962 m. magas vulkán Ardseh-dag E-i lábánál, több karavánút keresztezésénél, (Tozer szerint) 60,000 lak., akiknek egyharmada örmény és görög. Kereskedése hanyatlóban van. A római Caesareából, amelynek helyén K. áll, csak alaktalan romok maradtak fenn.

Kajácsgyalu

párkánygyalu, mely karnis (horony, kajács) gyalulására való.

Kajafás

l. Kaifás.

Kajak

hosszu, keskeny, fókabőrrel bevont födött csónak. L. Eszkimók és Hajózás.

Kajal

kisközség Pozsony vármegye galántai j.-ban, (1891) 1487 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Kajambe

v. Kajame-Urku, 5864 m. magas vulkán Ecuadorban, Quitótól 95 km.-nyire, csaknem az egyenlító alatt.

Kaján

l. Keán.

Kaján Ábel

Pákh Albert (l. o.) humoros iró álneve (a Kain és Ábel nevekből összeállítva, célzással Pákhnak ártatlan humorára).

Kajanel

(Felső-), kisközség Hunyad vármegye brádi j.-ban (1891) 594 oláh lakossal. Környékén aranybányaművek vannak, melyek a boicai bányamegyéhez tartoznak. V. ö. Boica 1.

Kajánság

(eszt.), az irigység dramatikusab faja, mely a cselekvés terére lép és titkos vagy nyilt rágalommal és egyebekkel a hős ártalmára lenni igyekszik. Ugy tragédiában, mint komédiában jelentkezik; amott inkább férfiszerepben, emitt inkább női alakban.

Kajántó

kisközség Kolozs vmegye kolozsvári j.-ban, (1891) 1062 oláh és magyar lakossal.

Kajápo-indusok

(cayapo v. coyapo-k v. cuchipo-k), braziliai indus nép. Hazájuk a Felső-Aragái és mellékfolyóinak vidéke, de a Páránáhibá sikságain is előfordulnak. A fölfedezések kora óta mind befelé nyomulnak, sőt vannak olyan törzseik is, amelyek birtokukba kerítették az e vidékeken szerte száguldozó elvadult méneseket és ily módon lovas néppé váltak.

Kajaputfa

kajaputolaj (növ.), l. Melaleuca.

Kajár

1. nagyközség Győr vmegye sokoróaljai j.-ban,(1891) 1640 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. (Balatonfő-K.), 1. Balatonfő-Kajár.

Kajászó-Szent-Péter

nagyközség Fejér vármegye váli j.-ban, (1891) 1351 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Bronzleleteiről v. ö. Arch. Értesítő VI. 1872. 142.

Kajdacs

nagyközség Tolna vmegye dunaföldvári j.-ban, (1891) 1680 magyar lakossal, postahivatallal.

Kajdács

(állat), l. Papagáj.

Kajdacsy

Péter, Rákóczi Ferenc és Bercsényi hű embere, kuruc ezredes és emigráns, szül. Gömör vmegyében 1667., megh. mint emigráns, alkalmasint Rodostóban. Előbb Bercsényi Miklósnét (özvegy gr. Draskovich Miklósné) szolgálta (Vas vmegyében) és a grófnő révén nyerte el azután Bercsényi bizalmát is. Amint 1703. a szabadságharc fellángolt, Bercsényi egy gyalogezred élére állította és erre K. mint kuruc ezredes több fényes hadi tettet vitt véghez. Egy alkalommal ugyan a németek elfogták, de 1706. kiszabadult és újra kardhoz fogott. Mint Bercsényi udvarmestere a számkivetésbe is követte urát és 1712 óta Brzezan galiciai kastélyban lakott. Később Rodostóba költözött, mig neje, az "óbesterné" Jaroszlávban maradt, ahol az összes magyar emigránsok között mint utolsó 1757. halt meg. V. ö. Thaly Kálmán értekezését a Századokban, 1888. 608. l.

Kajdanó

(Kajdanovo), kisközség Bereg vármegye munkácsi j.-ban, (1891) 1251 rutén és magyar lakossal, nagy mezőgazdasági szeszgyárral.

Kajeli

fővárosa Buru-szigetnek (l. o.).

Kajennai bors

l. Paprika.

Kajik

(kaik), török kikötőkben a közlekedésre használt hosszu, keskeny, ékre épített, rendesen két evezővel, de egyszerü póznavitorlával is felszerelt csónak, mely igen gyorsan fut. Evezőseik kájikcsi névem ösmeretesek. Sajátságuk az, hogy az evezőt húzva egészen hátra dülnek, feküsznek. Vannak több evezővel elláttott K.-ok is.

Kajjim

(arab szó), igy nevezik mohammedán államokban a vakuf-alapítványok vagyoni kezelőjét. Mecsetszolgát is jelent.

Kajkavstina

horvát tájszólás. L. Délszláv nyelvek.

Kajla

a marha szarva, ha lefelé görbül.

Kajlakürt

(corno de bassetto, clarone), görbe alaku kürt, mely már az ókorban is sokféle használatban s elnevezés alatt divatozott. A magyar népéletben K.-nek rendesen az állatszarvakból készült vadászkürtöt s falukon a csorda összehivására szolgáló pásztorkürtöt nevezik. Csak kevés hang kihozatalára alkalmas s erősen kell belefújni. Ily K.-ök nagyobb tengeri csigákból is készülnek a tengerparti népeknél. Hegyvidékeken meggyfából készíttetik. Zenészeti célokra egyik sem alkalmas.

Kajlinger

Mihály, gépészmérnök, szül. Pesten 1860 febr. 27., jelenleg Budapest székes fővárosnak egyik főmérnöke. A székes főváros nagy csatornázási szivattyutelepének és a káposztásmegyeri nagy vizmű valamint az ugynevezett kisegítő vizművek terveinek főalkotó részei tőle erednek. Irodalmi munkái: A füstemésztőkről, Szívó művek elbirálása, Nyomó művek elbirálása, Budapest vizellátása, A csatornázási szivattyutelep.

Kajmacs

v. kettős vontató horog, szálfák vontatására szolgál és pedig aképen, hogy két kapcsa a fa oldalába egymással szemközt veretik be. E horgok lánchoz csatolt vége ugy van szerkesztve, hogy aláncszemen nem mehet keresztül, hanem kénytelen ahhez támaszkodni. E szerkezetnek az a célja, hogy a horgok vontatás közben a fából ne szabaduljanak ki.

[ÁBRA] Kajmacs.

Kajmacsór

(növ.), Diószegiék igy nevezték a Pedicularist, 1. Kakastaréj.

Kajmakám

(török), hegyesebben kajm-makam, szószerinti jelentése: helytartó, helyettes. Igy nevezték a nagyvezér helyettesét, ha az Konstantinápolyból eltávozott. Újabban ez a hivatalbeli címe az ezredesnek, és az egyes kerületek (kázá) vezetőinek.

Kajmán

(állat), l. Alligator.

Kájme

a török papirpénznek v. bankjegynek a neve.

Kajmóvas

Hajón kisebb kötelek foglalására használt eszköz. Kétágu szarvalaku vas, melynek közepén oly kiálló része, pecke vagy csapja van, melynél fogva a gerendázatba erősíthető; szarvalaku részére a kötelet 8 alakjában csavarják.

Kajomteke

v. körmös golyóbis, igy nevezték nálunk a XVI. és XVII. sz.-ban azokat a gránátokat (üreges ágyugolyókat), melyeknek külső felületökből kampók álltak ki, hogy a gránát a talált tárgyon megakadjon és azt szétrobbanásakor a belsejében levő gyujtószerrel elárassza; főleg városok és hajók lövöldözésére használták.

Kájoni

János, régi magyar énekgyüjtő, ferencrendi tartományi rendfő, szül. Nagy-Kájonban 1629., megh. Szárhegyen, Gyergyóban, 1687 ápr 20. Korán, 1647. lépett a szent Ferenc-rendbe, ahol kitünő orgonistává és orgonakészítővé képezte magát s az egyházi énekben, különösen a Gergely-féle zenében kiváló jártasságra tett szert. A tatároktól elpusztított csiksomlyói iskolát 1661. felépítette s mint mikeházai kolostorfő 1666. az ottani fából épített kolostor helyett kőépületet emelt. 1669. Szárhegyre, 1675. pedig Csiksomlyóra került, s mint tartományi rendfő ott könyvsajtót állított fel, melyben a maga szerkesztette Cantionale Hungarico-Latinumot 1676. kinyomtatta. Ez volt az erdélyi katolikusok legnevezetesebb énekgyüjteménye; másodszor Balás Ágoston adta ki 1719. K. egy kalendáriumot is adott ki 1678., ennek egy ép példányát az ottani kolostor könyvtárában őrzik. Arcképét, melyet 205 év mulva megtaláltak, a csiksomlyói kolostor 1878. újra festette és refektóriumában elhelyezte.

Kajszin-barackfa

kajszi, sárga vagy nyári barack (növ., Armeniaca Tourn.), a mandolafélék fája vagy cserjéje, majd a szilvafa (Prunus L.) algénusza. Levele hasítatlan, széles, fürészelt; virága lombfakadás előtt nyilik, fehér v. pirosas, gyümölcse csonthéjas, bársonyszőrös, az összeforradás helyén barázda vonul végig, csonthéja sima, élezett. Az A vulgaris Lam. (Prunus Armeniaca L.) kopasz, 3-4 m. magas fa, levele tojásdad v. szivalaku, kétszer fürészelt, levélnyele mirigyes, gyümölcse kurtanyelü, gömbölyü, narancsszinü, a napsütött oldalán piros. Húsa sárgás, leves, tulérve gyakran lisztes s ekkor ízetlen, azért a gyümölcsét nem kell sokáig a fán hagyni, sőt jobb izü ha keményen leszedve néhány napig pihen. Csonthéjában édes v. keserü magja van. A K. hazája hihetőleg Közép-Ázsia és Khina. Vad állapotában sehol sem ismeretes. Rómába Nagy Sándor idejében Örményországból hozták, Plinius Armeniaca mala-nak (örmény alma) nevezte; ebből támadt a K. hamis latin neve. Meleg klimát szeret, azért Sziriában jobb mint Európában, sőt ott az őszi baracknál is jobb. Ellenben zordonabb éghajlatot inkább eltűr, mint az őszi barack, s még Németország É-i részén is meglehetős jól kitelel. Mintegy 20 fajtája van, s majd fa alakján, majd lécezeten (Spalier) termesztetik, de a fán termő gyümölcse jobbízü. Nagyon célszerü erős növésü, molyhos levelü szilvafára oltani, p. a Julianus-szilvafára v. a mirabellára. Különben jó televényes, erős és mélyen felásott kerti földet kiván, amelynek feneke a vizet is jól átbocsátja. Hidegebb vidéken csak léckorláton ápolják, de ez is elég bajjal jár és gyakran nehezen orvosolható mézgafolyásban szenved. Fajtái: 1. A mandolakajszi Franciaország D-i részén, inkább elvadulva nő, a húsa kevés becsü, de a magva édes, épp ugy használják mint a mandolát, sőt olajat is sajtolnak belőle. Ide tartozik a korai hollandi kajszi is. 2. Az apró kajszi,, korai aprógyümölcsü; levele meg a virága is apróbb. 3. Az olasz kajszi gyümölcse sima és fénylő. 4. A lila (fekete v. alexandriai) kajszi Prunus dasycarpa Ehrh.) húsa borízü, kivül piros, belül sárga, de nem igen ehető. Inkább díszcserje. A kajszin-barackot leginkább a déli tartományokban termesztik, az Egyesült-Államokban nagy bőségéből szeszt főznek, megszárítva és megsajtolva pedig a hajósok étele. Olaszországban is aszlják, Franciaországban, hazánkban meg a dunai fejedelemségekben befőzik v. kandirozzák. Tartalma egyre-másra: 81,22 viz, 4,69 cukor, 1,16szabad sav, 0,49 magfehérje, 6,35 petkin, 5,27 farost, mag és héj, 0,82 ásványanyag. Magvából olajat is sajtolnak (huile de marmotte; 0,919 fajsúly), Franciaország D-i részén a mandolaolajat hamisítják vele; a keserü kajszi magvából szeszitalt főznek. Fáját is feldolgozzák, szenesített csonthéjából pedig fekete tuss lesz. A kajszi magván keresztül lefejtett szesz neve ratafia. A keserü magvából Franciaországban likört égetnek (eau de noyaux). A kajszi termesztése hazánkban is nevezetes. Kecskemét városa maga évenkint 50-60,000 frtot árul barackjából, N.-Kőrös, Dunaföldvár stb. szintén jövedelmező kereskedést űz vele; l. Ananasz-kajszin.

Betegségei:

A) Kedvezőtlen életviszonyok okozta betegség: Sápadtkórság (l. o.). B) Élősködők által okozott betegségek: 1. A leveleken okker-sárga, sötétveres övvel szegélyzett foltok láthatók, melyeket a Clasterosporium Amygdalearum Sacc. nevü gomba okoz. 2. A leveleken veres foltokat a Puccinia Pruni Pers. nevü rozsdagomba okoz (l. Szilvabetegségek). 3. A leveleket fehér, lisztnemü porral a Podosphaere tridactyla De By. nevü gomba vonja be (l. Lisztharmat). 4. Korompenész (l. o.) 5. A hajtások hirtelen elhervadnak és elhalnak a Cytospora rubens Fr. nevü gomba támadása következtében, mely a hajtások tövében szürke szemecskéket képez s melyekből helyenként apró verhenyes féregszerü kacskaók (a kiüriített, nyálkás anyaggal összetartott spórák) emelkednek ki. 6. Gyökérpenész, mit főleg a Dematophora necatrix nevü gomba okoz. 7. Gyümölcsrothadás (l. Almabetegségek). 8. A Gleosporium laeticolor Berk. nevü gomba a gyümölcsön piszkosszinü, kerekded világos övvel szegélyzett foltokat okoz, a mely foltokon később kékesszürke szemecskék támadnak. 9. A Phyllosticta vindobonensis Thüm. nevü gomba az érett gyümölcsön nagy (egész 25 mm.-nyi), paranemü szürkebarna foltokat okoz. 10. A Phoma Armeniacae Thüm. nevü gomba a még éretlen gyümölcsön eleinte kerekded, később összefolyó fehér, majd piszkosszürkévé váló foltokat okoz, melyeken később apró, fekete szemecskék mutatkoznak. C) Ismeretlen oku betegségek: 1. Tejfény (l. Almabetegségek). 2. Mézgafolyás (l. o.).

Kajtárkodás

főleg az állatok eleség vagy zsákmány után való futkározása, keresgélése, átalán torkoskodása.

Kajuch

Márton, jogtudós, szül. Verbicen (Liptó),1866 márc 19. A középiskolát és jogot Budapesten végezte, 1889. jogtudor lett, 1891. a budapesti kir. itélőtáblánál joggyakornokoskodott, 1891. ügyvédi oklevelet nyert, 1892. Németországba ment s a lipcsei és göttingai egyetemen római jogot hallgatott. 1893. a budapesti tud. egyetemen a római jog magántanára, 1893. fogalmazóvá nevezték ki az igazságügyminisztériumba. 1894. szept. a római jog nyilvános rendkivüli tanárává nevezték ki. Műve: Az exceptio doli a régi és a mai római jogban (Budapest 1892).

Kajüt

l. Hajószoba.

Káka

csuhu a Balaton vidékén (növ., Scirpus L.), a sásfélék többnyári füve, 200-300 faja (hazánkban 149 az egész föld kerekségén terem. Szára tömött, puha, fonásra v. lámpabélnek célszerü. Füzérje a szár tetején magános v. csoportos. Viz körül, tóban, ingoványon a világrésznek minden helyén terem. Legismeretesebb a cigány, gömbölyü v. tavi K. (Sc. lacustris L.), 1/2-21/2 m. magasra megnő. Fiatalon a disznó megeszi, megnőve magasságának legnagyobb részét a végső cikkje alkotja. Ez csomótlan és leveletlen, puha, tömött, hajlékony. Szokás levágni, azután fedésnek, mint a gyékényt fonásra (mészáros kosár, kocsi-ernyő, sátorgyékény), szobák kibéllelésére használják. Fonásra a Sc. silvaticus L. és Sc. maritimus is használható, de ezek alacsonyabbak. A parti K. (Sc. maritimus L.) édes és sós vizek mellékén terem, tőkéje a földben messzire szétkúszik, helyenként gumókká dagad s lisztnek felhasználható. Több fajnak gumóját orvosságnak is használták, a Sc. tuberosust K.-indiában ehető gumója kedveért termesztik. Valamennyi faja zölden is rossz takarmány, annál soványabb széna. Sok faja az alföldi tőzeg alkotásához is hozzájárul. Száraz füvével aljaznak, l. Árvakáka. Virágos K., l. Virágkáka.

Kákán is csomót keres, izgága, akadékoskodó emberről mondják, aki ott is hibát keres, ahol nincs. Ehhez a közmondáshoz ezonban a botanikának is van szava. A káka csomója v. bütyökjje lent, közel a földhöz van, cikkei kurták, tehát sem a csomó, sem a cikk szembe nem tünő. Csak a legvégső hosszura nyuló cikkje csomótlan, mely a növény magasságának a legnagyobb részét alkotja, ezért a káka látszólag csomótlan.

Kákabélü

(növ., junceus), hosszu cikkes puha bélü füvek, kórók (Chondrilla juncea) v. cserjék (Spartium), szárukat fonásra v. meghámozva lámpabélnek stb. lehet használni.

Kákabot

v. baka (növ.) Csapónál, nádbotikó Benkőnél, a gyékény neve; l. o.

Kákacserje

(növ.), Spartium, l. Tőrzanót.

Kakadu

(állat), l. Kakadufélék.

Kakadufélék

(Cacatuidae, Plissolophinae), a kúszók rendjébe, a papagályok csoportjába tartozó madárcsalád, melynek tagjai kizárólag Ausztráliában, Új-Guineai és az Indiai-szigeteken és Vandiemenslandon élnek. Fő ismertető jelük a felmereszhető fejbóbita, amely csak a Nasiterna nemnél hiányzik. Többnyire varju-holló nagyságuak; csőrük rendesen olyan hosszu, mint magas. Hosszu szárnyaik legalább elérik a farkuk félhosszasását. Szinök meglehetős egyszerü, legtöbb fajnál a fehér uralkodik. Egyes emberi hangok és szavak utánzására könnyen megtaníthatók. Maga a szó «kakadu», melyet többnyire elsajátítanak, de melyet szabadban sohasem hangoztatnak, malaji eredetü és «öreg apó»-t jelent (kaka a. m. apa, papa, tua a. m. öreg). Jelenleg minteg öt nembe - Callipsitacus Ag. (1), Plissolophus Vig. (15), Nasiterna Wagl. (8), Calyptorhynchus Vig et Horsf. (7) és Microglossus Geofr. (1) - tartozó 32 faj ismeretes, melyek közül legismertebbek és az állatseregletekben többnyire láthatók: nimfa K. (Callipsitacus novae-hollandiae Gray), fehérbóbitás K. (Plissolophus Cristatus Kuhl.), inka K. (l. o.), sárgabóbitás K. (Pl. sulphureus Gould.), rózsaszinü K. (Pl. roscicapilus Gm.), a molukki K. (Pl. molluccensis Gm.), stb.

Kakamut

(növ.), 1, Akác.

Kákaófa

és kákaóbab (növ.), 1. Csokoládéfa.

Kákaómályva

(növ., Abroma Jacq.), a Büttneriaceák félcserjéje v. kis fája, 3 faja Indiában, Jáván és Ausztárlia tropikus részein terem. Levele karéjos, szőrös, virága sárga v. piros, tokja sokmagu. Az A. angusta L. fil. Indiában meg a Filipinákon, az A. fastuosa R. Br. Timoron és Ausztráliában, az A. mollis DC. a Molukki- és Szunda-szigeteken terem. Hársrostjja vollut komul v. többnyári indiai kender néven jut a kereskedésbe, kötélnek, darócnak és papirosnak használják.

Kákaó-olaj

l. Kákaó-vaj.

Kákaó-vaj

(Oleum Cacao, Butyrum Cacao), a meghámozott kákaó-babból melegen kisajtolt zsír, mely különböző zsírsavak gliceridjeinek keveréke. A tiszta fris K. sárgás, mely idővel megfehéredik. Szaga olyan, mint a pörkölt kákaó-babé és az avasodásnak sokáig ellentáll, miért is kozmetikákhoz, gyógyszerészeti célokra, sőt finomabb csokoládék készítésénél a kákaó természetes zsírtartalmának felszaporítására használják. A fris K. fajsúlya 0,950-0,960, a vénebbé 0,947-0,950. Olvadó pontja 28 °C. Jóságát az íz, a szag és a sűrüség szerint szokták meghatározni. Különböző anyagokkal hamisítják, ugy mint viasz, stearin és leginkább vesefaggyuval, mely anyagokat azonban könnyen megismerhetünk, ha körülbelül 1 g. K.-at 2g. éterben hidegen oldunk. Tiszta K. átlátszó oldatot ad, mely hosszabb állás után is tiszta marad, mig a nevezett anyagokkal hamisított K. oldata zavaros, vagy pedig fehéres üledéket mutat.

Kakaralli

(növ.), a Lecythis Ollaria L. nehéz és kemény fája. Braziliában, Guayanában és Venezuelában hajó, töltés és zsilip építéséhez használatos, minthogy a tenger vizében nagyon keménny és tartós.

Kakas

általában azon szárnyasok Magyar himje, melyek nemesített kakas nőstényeit tyúknak mondjuk, p. a házi tyúk, gyöngytyúk, páva, fácán, fajd és pulykanem himje, utóbbinál a K.-t kannak is mondják. A házityúk kakasa poligram, 1-5 évig termékeny, de legerőteljesebb 2-3 éves korában, K., 1. kanócos puskákon az a rész, amely az égő kanócot tartotta; a puska elsütésekor a K. lecsapódott s az égő kanócot a lőporral megtöltött serpenyőbe mártotta. - 2. Kovás puskákon a K. tartotta a kovát, mely elsütéskor a serpenyő acélfedeléhez ütődött, és ez által nemcsak szikrákat csalt ki az acélból, hanem egyidejüleg a serpenyő fedelét annyira fel is emelte, hogy a szikrák a serpenyőbe öntött lőporba üthettek s ezt fellobbanthatták. - 3. Csappantyus puskákon a K. kalapácsszerüen csapott a lobbanószert tartalmazó csappantyura (kapszli). - K. a reform. terplomon, l. Építési áldozat.

[ÁBRA] Magyar nemesített kakas.

Kakas

1. K. mester, a Rátót nemzetségből a Kazai Kakas család őse. 1300. tolnai és bodrogi főispán volt. 1307. Szepesvárat foglalta vissza Károly király számára, kinek jeles vitéze volt 1312-ig, mikor Rozgonynál vérével pecsételte meg hűségét.

2. K. István (zalánkeményi), kolozsvári nagyképzettségü, előkelő nemes polgár, a Báthoryak udvari hive, titkára, többször külföldi követe, végre II. Rudolf császár Persiába küldött követe. Született valószinüleg Kolozsvárt, ahol atyja (András) és anyja (Larlay Anna) akkor a legelőkelőbb birtokosok közé tartozott. Megh. 1603. okt. 25. Persia Lahidsán városában. K. az 1590-es években szerepel Erdély történetében, mint fejedelmi titkár s külföldi követségekbe járó ügyes diplomata, mire őt nyelvismerete és jeles képzettsége kiválóan alakalmassá tette. Báthory Zsigmond fejedelemnek meghitt, bizalmas hive, nejének, Mária Krisztina osztrák főhercegnőnek titkára volt. Neve az 1597-1601. években a legtöbb adót fizető polgárok élén áll a kolozsvári levéltár adólajstromaiban. Kölcsönöket ád a fejedelmeknek, s a cs. kir. biztosoknak. Midőn a fejedelem, vagy fejedelemasszony Kolozsvárt időzött, többnyire az ő (abban az időben valószinüleg legszebb, máig is fennálló) piaci házukban szállott meg, amelyet a hagyomány ezért máig is «Báthory-ház»-nak nevez. A ház udvarra nyiló egyik ajtaja felett máig is látható koronás kakasfőt ábrázoló címere, nevének kezdőbetüivel, a Stephanus Kakas-t jelentő S. K.-val. A hagyomány szerint ennek a háznak az emeleti ablakából nézte Báthory Zsigmond 1594-ben az erdélyi tanácsurak a piacon történt lefejeztetését. Báthory András is szolgálatába fogadta s titkárjává tette s közbenjáróul kérte a Mária Krisztina főhercegnővel óhajtott házassága eszközlésére. Majd Lengyelországba küldötte követségbe a királyhoz Bánffi Györggyel. Krakóból visszatérte után, 1599 szept. 14. a császár-királyhoz küldötte követségbe. Két hónap mulva küldi vissza a császár Pilsenből 1599 nov. 15. válasszal Báthory Andráshoz, akitől időközben Mihály vajda elfoglalta Erdélyt, őt magát is megöletvén. Mihály vajda K.-nak csak a rendek kérésére engedte meg a hazájába visszatérhetést és birtokai megtartását, amiért az 1599 nov. 28-án országgyülés végzései között mondanak a rendek köszönetet.

De K. a Báthoryak bukása után Erdély új helyzetében, zűr-zavarai közt nem tud megnyugodni s kivándorlásra szánja el magát. 1601 elején eladja kolozsvári házát, birtokait s a tiroli Bozenben telepedik meg. Innen hivatja 1602. II. Rudolf császár prágai udvarába, hogy egy nagyfontosságu s veszélyes követséget bizzon rá, a persa sahhoz, a török ellen kötendő véd- és dacszövetség megkötésére. Ez a nevezetes követjárás tette K. nevét világhirüvé. K. 1602 aug. 27. indult Prágából persiai követségébe, Szilézián, Lengyelországon (Krakón, Varsón), Litvánián (Grodnón, Vilnán) keresztül Oroszország felé. Okt. 15. lépte át az orosz határt. Nov. 9. ért Moszkvába, dec. 23. Kazánba, ahol a telet töltötte. A Volga jege felolvadván, 1603 máj. 11. indult a Kaspi-tenger felé. Asztrakánban két hónapig kellett várniok a tengeri hajók elkészülésére. 1603 jul. 22. szálltak a Kaspi-tengerre s aug. 8-án kötöttek ki Persia partján Lenkován városában. Tiz hétig kellett itt időzniök, mig a persa sahhoz Iszpahánba küldött hirnökük visszaérkezett. Azalatt a tengervizétől (más ivóvizök, sem boruk nem lévén) mindnyájan megbetegedtek s K.-t már hordágyon vive indultak Persia belseje belé. De a tengertől csak két mérföldnyire fekvő Lahidzsánig vihették, ahol meghalt s szállásuk kertjében egy fa alatt temették el. Végrendeletében mindenét a tiroli Bozenben hagyott árva feleségének hagyta. A követséget, az ő utasítása szerint titkára és kisérete folytatta és végezte el. Taurisban nov. 15. találták meg a sahot. Dec. 14. indultak vissza a Kaukáziuson át Oroszország felé. A Kaspi-tengeren befagytak és sok viszontagság után értek vissza Prágába 1604. őszén. K. titkára (Tectander György) aztán leirta követségük történetét ily cím alatt. «Iter persicum, kurtze doch ausführliche und warhafftige beschreibung der Persianischen Reiss: welche auff dem Röm. Kay. May. allergnedig. Befelch im Jahr Chr. 1602. von dem edlen u. gestrengen Herren Stephano Kakasch von Zalakemeny (igy!) vornehmen Siebenbürgischen vom Adel angefangen: und als derselbig unterwegen zu Lantzen in Medier Land todtes verschieden: von seinem Reissbeferten Georgio Tectandro von der Jabel vollends continuiret und verrichtet worden. Zum drittenmal in Druck verfertiget 1610. Gedruckt zu Altenburg in Meissen». Megjelent franciául is (Páris 1877) Scheffer Ch. fordításában: Iter Persicum un Description du voyage en Perse enterpris en 1602. par Etienne Kakasch de Zalankemeny stb. Magyarra fordítva megjelent Temesvárt 1892 Szabó Ferenc Tört. nép. és földrajzi könyvtárában a Régi magyar utazók Európában 1532-1770 kötetében Szamota Istvántól, de csak az európai rész.

3. K. László (kazai). 1385. pataki várnagy, kit Mária királynő 1383-ban hűségeért a nógrádvármegyei Csengerháza és a gömörvármegyei Sőreg nevü birtokkal jutalmazott meg. Fiai közül Gyula és Lóránd Zsigmond király kisérői a konstanci zsinatra. Miklós pedig 1388. csázmai prépost, 1389. sárospataki plébános, 1395. pásztóhi plébános volt.

5. K. Márton, a Báthory Istvántól Szapolyai János számára 1529. újonnan elfoglalt stoltzenburgi (szelindek-i) várkastély kapitánya. K. új erődítési munkálatokhoz fogott, melyekhez az I. Ferdinánd király pártján levő stoltzenburgi lakosok segítségét is igénybe vette. De midőn a kellő elővigyázatot figyelmen kivül hagyva, tulságos számban bocsátotta őket be, bősz vérengzés közepett visszafoglalták a kastélyt (1529 nov.)

6. K. Miklós (kőszegi, másként németújvári), Miklós nádor fia, a Rohonczi-család őse. Eleinte I. Károly hive, Vas és Zala vmegyék főispánja, a király főlovászmestere volt E miatt összeütközés keletkezett közte és unokatestvére, Kőszegi iván unokája, András között s ez ostrom alá vétette K.-nak Rohonc és Léka nevü várait. 1320 körül azonban az összes kőszegi család föllázadásába ő is belekeveredett s miatta a király kegyét vesztette. V. ö. Századok 1895. 146-7; F. Zalai oklt. I. 147; Sopronm. okt. 111.

Kakas-borozda

l. Hunnok árka.

Kakascímer

(növ., néhol kakastaréj, lapór Diószegiéknél; Alectorolophus Hall., Rhinanthus L.), a tátogatók élősködő füve, 7 fajjal hazánkban. Kelyhe hasas, lapított, kerek, szája 4-fogu; szirma kétajaku, felső ajaka sisakos, az alsó három karáju; tokja kétrekeszü, lapos; megszáradva a mag zörög benne (csengő kóró). Száraz réten, mezőkön nő, a jószág szereti, a takarmány alkotó része. V. ö. Sterneck, Beitrag zur Kenntniss d. Gattung Alectorolophus, (Oesterr. Botan. Zeitschrift 1895).

Kákaselyem

v. réti gyapot (növ.), l. Gyapjusás.

Kakasfa

a Viburnum Lantana-nak népies, de ritkán hallatszó neve, l. Kányafa.

Kakashágás

(Cicatricula), a madártojás sárgájának felületén látható kerek, fehéres folt, melyben a petesejt magva, vagyis a csirahólyag van. K.-nak vagy kakasjárásnak nevezik azonban a csontpókos lovaknak azon sajátságos járását, mikor hirtelen, rángásszerüen emeli a hátulsó lábát. L. Csontpók és Csöbörbelépés.

Kakasláb-fű

vizi muhar v. muharköles (Echinochoa Beauv., Panicum crus galli L.), nedves földi 0,3-1 m. magas pázsitfű v. pázsitkóró, majd a Panicum L. (l. Köles) algénusza. Füve gyenge, a jószág szivesen megeszi. Virágzata ágasbogas, pelyvája szálkás. Nálunk meglehetős gyakori, egész a melegebb tartományokig terjed. Jó takarmány, néhol vetik. K.-nak nevezik még a parlagi rózsát, l. Hérics, a Ranunculus repenst, l. Boglárka, valamint a kakassarkat is.

Kakasláb-galagonya

(növ.), l. Galagonya.

Kakaslépés

a. m. csöbörbelépés (l. o.).

Kakasmandikó

(növ., piros tavaszika, veres kankós Benkőnél, piroska Földnél, nyakagyar Diósz.), az Erythronium L. népies neve Erdélyben. Tulipántermetü, apró hagymás növény, hazánk D-i részén az E. dens canis L. terem; más hat faja az ázsiai Orosz-birodalomban, Japánban és É.-Amerikában nő. Csinos egyvirágu kerti növényke; szirma felfelé görbül, mint a Cyclamené, hagymáját a tatár eszi, sőt ivaerlőnek is becsüli. Oroszországban bélféreg és nyavalyatörés ellen használják. Már Dioskorides is gyógyított vele. Tavaszi virágágyba vagy szegélyének célszerü. Hagymasarjról szaporítják.

Kakas Márton

Jókai Mór irói álneve.

Kasas Márton

humorisztikus képes heti lap, szerkeszti Rákosi Viktor (Sipulusz); kiadó-tulajdonos: Rákosi Jenő Budapesti Hirlap ujságvállalata. 1894 szept. 30. jelent meg az első száma nagy 4-rét egy íven; 1895 ápr. 7. alakját kis 4-rétre változtatta. 1894 dec. 23. pedig Sipulusz Lapja Kakas Márton címet vett fel.

Kakas Márton Albuma

képes humorisztikus folyóirat; szerkesztette Jókai Mór és kiadta Heckenast Gusztáv. A Nagytükör folytatása volt. Megjelent 1858 máj. Pesten 8-rét három íven, szines borítékban; azonban az első füzettel megszünt és folytatásaként támadt 1858 aug. 21. az Üstökös.

Kakassarok

l. Keltike.

Kakastaréj

(növ.), általában lapos, taréjalaku virágok neve, mint a kerti Celosiáé, az Onobrychis crista galli-é, Erythrina cr.g.-é, Rhinanthus cr. g.-é. Benkő szerint a Pedicularis L. (Diószegiéknél kajmacsór). Ez a tátogatók füve, mintegy 135 fajjal Ausztrália kivételével (14 nálunk). Gyakran ingoványon és havason nő. Szirma ajakas, levele egyszer v. kétszer szárnyas sallangu. A legtöbb faja gyanus v. mérges. Zölden a jószág sem igen eszi, a szarvasmarha vizellete piros, sőt a bele gyuladásba is jönne tőle. A fő forrázata a háziállatok tetve ellen lenne jó (Pedicularis a. m. tetüfű). A P. verticillata L. levelét a kurilii szigeteken teának használják. Több faja kerti virág. V. ö. Steininger, Beschreibung der europ. Arten des Genus Pedicularis (Cassel 1887).

Kakastej

(növ., Ornithogalum L. a. m. a kakastej, b a madártej, tokja, c ennek zöldcsik, átmetszése madárliliom, Albucea Rchb.) a liliomfélék füve 70 fajjal az óvilágban. Apró fehérvirágu, tavaszi hagymás fű, hazánkban 8 faja nő. Leplének külső oldalán zöld pántja van. Füve fehéres nyálkával tejel. A magyar gyereket kakastejjel sütött kenyérrel édesgetik. (L. az ábrát.)

[ÁBRA] a Kakastej, b a tokja, c ennek átmetszése.

Kakasülő

1. torokgerendás födélszerkezetekben (l. o.) a torokgerendát - különösen pedig ha két torokgerenda van egymás fölött, a felsőt - hivják e néven. - 2. Szinházakban a legfelső karzat.

Kákás üvegérc

(ásv.), l. Freislebenit.

Kakasverő

népies mulatság, amely abban áll, hogy a lakodalom vagy menyegző második vagy harmadik napján az ifjuság zeneszóval sorra járja a lakodalmi vendégek házát s póznára kötve kakast hurcol magával. A hely szinén bekötik az első vőfély szemét s kardot adnak kezébe, hogy a kakas nyakát vágja le, de a vig pajtások a kakast mindig az ellenkező irányban tartják s a hiába hadarászó vőfélyt kinevetik.

Kakasviadal

l. Kakas.

Kakasvirág

(növ.), l. Hérics.

Kakat

Párkány régi neve (l. o.).

Kákay Aranyos

több magyar politikai és társadalmi röpirat szerzőinek álneve. Először Kecskeméthy Aurél jeles publicistánk használta ez álnevet, mely alatt a következő műveket adta ki: Országgyülési árny- és fényképek (Pest 1861); Újabb árny- és fényképek (u. o. 1866); K. politikai, társadalmi tragico-humorisztikus históriája (u. o. 1869); A mi nagy férfiaink (legújabb fény- és árnyképek, u. o. 1874). E röpiratok előkelő stiljökkel, szikrázó szellemességökkel oly népszerüségre tettek szert, hogy későbbi röpiratszerzők is fölvették a K. álnevet. Igy ifj. Ábrányi Kornél (l. o.), aki II. K. név alatt irta: Tisza Kálmán (politikai élet- és jellemrajz, Pest 1878); Gróf Andrássy Gyula (politikai élet- és jellemrajz, u. o. 1878); A leláncolt Prometheuszok (u. o. 1880). Követte ezt III. K. név alatt Mikszáth Kálmán, következő művekkel: Még újabb fény- és árnyképek (Pest 1878); Szeged pusztulása (Szeged 1879).

Kakerlak

l. Albino.

Kakholon

(ásv.) a. m. kasolong (l. o.).

Kakics

(növ.), különféle sárgavirágu fészkes növény neve. Diószegiék a Chondrillát nevezték igy, melynek népies neve pápalátófű.

Kakifüge

(növ.), l. Diospyros.

Kakinada

(Cocanada), kikötőváros Madras brit-indiai kormányzóságban, a Godaveri deltájának É-i végében, 60 km.-nyire Radsamandritól, amellyel hajózható csatorna köti össze, (1891) 40,553 lak., biztos kikötővel, amiért is gazdag környékének termékeiből (pamut, olajmagvak, rizs) mindig növekvő a kivitele.

Kak-ke

l. Beriberi.

Kako...

(a görög cacoV-ból) a. m. rossz; összetételekben gyakori.

Kakodémon

(gör.), rossz démon, gonosz szellem (l. Démon); kakodémoni, a rossz szellem hatalma fölöttünk; kakodémonomania, a rossz szellemben való hit.

Kakodil

v. dimetilarzén vegyületek. Kellemetlen bűzü vegyületek csoportja, amelyek az As(CH3)2 egy vegyértékü gyököt tartalmazzák. Fontosabbak a következők: a szabad K. As2(CH3)4 K.-kloridból cinkporral való hevítés útján képződik. Szintelen folyadék, fp. 170°, lehütve (-6°-on) megfagy. Igen átható szagu. A levegőn könnyen magától is meggyulad. K.-klorid As(CH3)2Cl a K.-oxidból sósav hatására képződik. (K.-oxid, l. Alkersin.) K.-sav (CH3)2AsO2H K.-oxidból képződik mercurioxid hatásán. Szintelen prizmákban kristályosodik.

Kaodoxia

(gör.) a. m. rossz hir; továbbá átvitten: helytelen tan, különösen téves vallási meggyőződés.

Kakofónia

(gör.), rossz hangzás, csunya hangzás (ellent. eufónia, jó hangzás, szép hangzás).

Kakográfia

(gör.) a. m. hibás irás.

Kakologia

(gör.) a. m. hibás beszédmód.

Kakolya

(növ.), Diószegiék igy nevezték a Cacilia L. nevü virágot; 1. Bérclapu, Csembőkvirág.

Kakomorfia

(gör.), a szervek helytelen, rossz képződése.

Kakonda

(Caconda), 1685. alapított katonai állomás és benszülött-falu Benguela portugál gyarmatban a D. sz. 14° 43' és a párisi K. h. 13° 21'. Magas fekvése és egészséges klimájánál fogva Benguela gyarmat szanatoriumának használják.

Kakongo

az Alsó-Kongo É-i partján fekvő vidék, a D. sz. 5 és 6°-a közt; meglehetősen termékeny és egészségesebb mint a körülötte elterjedő föld s legújabb időkig Loango portugál gyarmatnak volt alávetve. 1885. a Kongo-konferencia nagyobb részét Portugáliának (Angola gyarmatnak) itélte oda; DK-i kisebb részét pedig a Kongo-államnak.

Kákonyi

-család, 1. (vitkai). Kiválóbb tagjai. K. János, a törökök ellen harcolt. 1588. fogságba is esett. K. István, nagy szerepet játszott Báthory és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmek alatt.- 2. K. (kákonyi és tsippi báró). K. István, aki 1609-ben II. Mátyás királytól címeres nemeslevelet kapott, alapítója a családnak. A közélet terén szerepeltek: K. Ferenc, 1759. udvari tanácsos. K. Ferenc Xavér (1771-1829) cs. k. alezredes, 1826. ausztriai báróságot kapott. Gyermekei István, József (1845. Baranya vmegye tiszteletbeli aljegyzője), Krisztina 1847. magyar bárói rangot nyertek. - 3. K. (versegi) Mátyás, 1760. mint a magy. udvari kancellária jegyzője szerepel.

Kákonyi

Péter, XVI. sz.-beli énekszerző; életéről csak énekeinek versfejeiből és Halasi Bálint laskói ref. pap és baranyai szuperintendensnek egy 1697-iki leveléből van néhány adatunk. E szerint 1550 előtt hercegszőlősi ref. lelkész volt; már 1544 elején itt fejezte be Asverus c. verses históriáját. Szintén ott szerzette a Samsonról való históriát, de ennek évszámát nem jegyezte fel; 1549. szerzett Astiages-ének pedig szerzése helyét nem tudjuk. E három elbeszélő éneke maradt ránk; egyik világtörténelmi, kettő pedig ó-testamentomi tárgyu. K. a XVI. sz. bibliai epikusainak egyik jelesebbike; a belső alkotásban ugyan ő sem erős, de olykor elég jól fest érzelmi állapotokat, nyelve és ritmusa is aránylag jó. Kiadója Szilády Áron (Régi M. Költők Tára II. köt), méltán sajnálja, hogy hazai tárgyakat is nem dolgozott fel.

Kakosnik

(orosz), a moszkvai nők fejdísze, különféle módon díszített, posztó- v. bársonyból való koronaszerü fejkarika.

Kakoszinteton

(gör.) a. m. hibás összetétel.

Kakotímia

(gör.) a. m. rossz kedv, levertség, őrültség.

Kákova

kisközség Krassó-Szörény vármegye oravicai j.-ban, (1891) 1842 oláh lakossal; posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár.

Kaktusz

(növ., Cactus L.), génuszai sajátságos húsos és szúrós termetökről egymással jobbadán megegyeznek s az ember akármelyik külsején könnyen felismeri a K. jellemét. A K.-ok azonban nagyon különböznek egymástól a szerint, van-e levelök (l. Kaktuszfa) vagy gyakrabban nincs, az ágjok levélnemüen szélesedik-e ki vagy sem, azután a virágjok szerkezete szerint is, ugy hogy Opuntia Tourn. (l. Kaktuszfélék és Biborkaktusz), Nopalea Salm-Dyck (nopálkaktusz), Rhipsalis Gaertn. (l. Vesszőkaktusz), Cereus Haw. (l. o., csodatövis, éjkirályné), Echinopsis Zucc. (l. o.), Echinocactus Link et O. (l. Sünkaktusz), Melocactus Dc. (l. Dinnyekaktusz), Mamillaria Haw, (a. m. bimbókaktusz), Epiphyllum Pfeif., Phyllocactus Link és Peireskia Plum. (l. Kaktuszfa) stb. nemeket szokás megkülönböztetni.

Kaktuszfa

(növ., Peireskia Plum. et Har.), leveles száru kaktuszfaj 13 fajjal Amerika forró vidékein. A P. aculeata Mill. 2,5-5 m. magas, nyugat-indiai, ágain a tüskék csoportosak; levele elliptikus, húsos. Bogyója sárga (barbadosi egres), kitünő étel; orvosságnak is használatos. Kertben több faját ápolják s az Epiphyllum kaktuszt oltják rá.

Kaktuszfélék

(növ., Cacteae, Cacteceae, l. a mellékelt szines képet), a kétsziküeknek v. 1300 fajt számláló családja; helyzete a rendszerben mindeddig bizonytalan. A bojtvirágfélék, egresfélék, golgotafélék mellé sorozzák, de legtöbben az első rend és a sokanyásak közé helyezik és kaktuszvirágnak (Cactiflorae, Opuntinae) néven renddé is emelték. A K. legtöbbje cserje; leveletlen, tüskés-bibircsü, húsos-leves szára jobbadán tömzsi, majd egészen összekuporodik, majd elágazó, de minden ágával fölfelé törekvő barázdás oszlopsorozattá, v. szétterülő, levélformáju bokorrá nő. Valóságos levelük ritkán marad meg (Peireskea); a legtöbbé bokrosan csoportosodó tűkké nyulik, meres tüskévé szárad vagy egészen elsatnyul. A levél működését a zölden maradó szár végezi és ez mindig duzzadt és leveses. Kelyhök számos levele nem örvösen, hanem csavarirányosan sorakozik és a legbelsők már a szintén ily vonalban sorakozó szirmokhoz hasonlók, ezeken bizonytalan számu, de sok him áll. A virág alatt levő magrejtő látszólag csupán a szár mélyedése; hosszu oszlopos bibeszálán változó számu bibe áll. Gyümölcse ugyanannyi soru, sokmagu bogyó, gömbölyü, illetve gyüszüs, számos maggal. A K. hazája Amerika; csupán egy Rhipsalis-faj való Dél-Afrikába. Leginkább a forró égövet lakják, de itt és másutt verőfényes kiaszott helyeken, sziklákon tenyésznek. (Opuntia Fügekaktusz Tourn.), 200 fajjal Amerika forró vidékén. Szára meg az ágai lapos v. hengerded, tojásdad v. hosszukás, sima v. tövises darabokból alakulnak, ellenben a levelei apró, húsos, hengerded, némely Seduméra emlékeztető s lehulló testecskékké alakulnak. Tövise kétféle, sertenemü és nagyobb. Virága tövises szemölcsökből ered, rózsa-alaku,

[ÁBRA] KAKTUSZOK ÉS KAKTUSZTERMETŰ KÖVÉR NÖVÉNYEK.

[ÁBRA] Fügekaktusz

Kaku

rizsmérték Japanban, a. m. 250 kin = 150,26 kg.

Kakucs

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti közép j.-ban, (1891) 2441 magyar lakossal, vasúti megállóval, táviróhivatal.

Kakujay

1. Gyula, közgazdasági iró, szül. Temes vmegyében 1847., megh. 1882 jul. 1. Iskoláit Temesvárt, a jogot Pesten végezte. Már jogász korában nagy hajlamot érzett a közgazdasági tudományokhoz s hogy azokban magát még jobban kiképezze, 1869. Párisba ment, hol Chevaliert hallgatta. Párisból hazajövén, egy ideig a Temesi Lapokat szerkesztette, s jelentékeny érdemet szerzett a magyarosodási mozgalomban. 1874 óta a fővárosi hirlapoknál dolgozott. Egy darabig a kisbirtokosok országos földhitelintézetét létesítő bizottságban a titkári teendőket vitte. Utóbb a Pesti Hirlap közgazdasági rovatát vezette.

2. K. Károly, tanfelügyelő, szül. Bruckenauban (Temes) 1840. Végezte Versecen a reáliskolát, azután Budapesten az akkor fennállott csász. kir. pedagogiumot. Azután több helyt volt elemi főtanító. Az 1867-es idők Nagy-Kikindán találták, ekkor alapította Rillel és Schwickerrel a Délmagyarországi Tanítóegyletet, melynek első elnöke lett. 1872. temesvári tanítónak választották meg, 1879. ugyanott igazgató lett. Azután a kormány temesvármegyei segédtanfelügyelővé tette, mely állásában 1880. érte a véglegesítés. 1890 óta Fogaras vmegye, jelenleg Brassó tanfelügyelője. Irodalmi dolgozatai tanügyi munkák. Megirta Temes vmegye népoktatásügyének történetét, irt a népiskolák számára egy természetrajzot s a németajkuaknak a magyar nyelv elsajátíthatására egy tankönyvet (Der ungarische Sprachunterricht).

Kakuk

l. Kakukfélék

Kakukborsó

(növ.), l. Lednek

Kakukfélék

(Cuculidae), a kúszók rendjébe, a könnyücsőrüek csoportjába tartozó madárcsalád. Középhosszuságu, oldalt összenyomott könnyü csőrrel, a szárnyak rendesen hosszuak, 10-9 első rendü és 9-13 másodrendü evező tollal. Fark hosszu, hegyes, vagy ékidomu 8,10,12 kormánytollal. Csüd erős, vetélő ujjal. Nyelv rövid, az orrlyuk kerek megvastagodott széllel. Körülbelül 37 nembe tartozó 190 faj ismeretes, melyek leginkább tropikus vidékeken tartózkodnak. Hazánkban él: a közönséges kakuk (Cuculus canorus L.), háta hamuszürke, hasa és combjai fehéresek harántul vonuló barna szinü hullámvonalakkal. Evező- és fehér foltos kormánytollai feketék. Csőre töve és lábai sárgák. A fiatal példányok gyakran vöröses szinüek, amelyet azelőtt külön fajnak (C. rufus Bechst.) irták le. Akkora mint a gerle. Hossza 37, szárnyh. 19, farkh. 17 cm. Ismeretes költöző madár, mely «kakuk» kiáltása által az erdőkben és bokros helyeken április hóban a visszatérő tavaszt hirdeti. Szeptemberben melegebb vidékekre vonul. Hazánkon kivül előfordul majdnem egész Európában, Ázsiában és Afrikában. Erdőkben a rovarokat pusztítja, különösen a szőrös bucsujáró hernyókat szereti, azért egyike a leghasznosabb erdei madarainknak. Nevezetes tulajdonsága, hogy fészket nem épít és igy tojásait kiköltés végett egyenként idegen kisebb madarak fészkébe, még pedig olyanokéba teszi, melyek fiaikat szintén rovarokkal táplálják. Ennek az oka, hogy a tojónál a tojások nem egyszerre, v. rövid időközökben érnek meg, hanem átlag minden 6-8 nap alatt képes csak egy tojást rakni és igy tojásait nem tudja megfelelő módon kikölteni. Eddig körülbelül 70 olyan madárfaj ismeretes, melyeknek tojásai hasonló szinüek és nagyságuak, mint a kakuké és melyek képesek azután azokat ki is költeni. Ilyenek: a különböző barázdabillegetők, ökörszemek stb. Maga a tojás a verébtojásnál alig nagyobb. Minden fészekbe csak egy tojást helyez és vagy oda rakja, vagy pedig a földre, amely utóbbi esetben azután csőrével viszi a fészekbe. A fiatal fészeklakó kakukok nagyevők, mostoha testvéreiktől annyira elszedik az eledelt, hogy ezek emiatt nem ritkán elpusztulnak; e mellett vállizmaik is erősen kifejlődnek, aminek következtében az elcsenevészett fiatalokat a fészekből gyakran ki is szorítják. A fogságban könnyen megszelidül. Olasz- és Görögországban konyhákban szokták tartani. A mitologiában a kakuk a meleg időjárás bekövetkezésének, a tavasznak a hirdetője, a Hera kormánypálcáján ül és kiáltása, mint amely állat mindent tud, jó jel a házasulandóknak. A mézkakuk (Indicator Sparmanni Steph.), seregélynagyságu, feje szürke, háta rozsdaszinü, hasa fehéres, szárnyain sárga folt van. Afrika déli csúcsán, a Jóreménység-fokánál él és arról nevezetes, hogy a vad méhek lakása közelében hallatja csörgő hangját, ami által a lakosokat figyelmezteti.

Kakukfű

kakucskafű, vadcsombor, démutka, timián, balzsamfű, mézfű, tömjénfű (növ., Thymus Tourn.), ajakas, alacsony fű v. gyakrabban félcserje. Levele apró, épszélü, átellenes; álörve többnyire kevésvirágu s majd virágfejecskévé csoportosodik, majd megszaggatva füzérszerü. Virága piros, valamint az egész füve jószagu. 40-100 faja főleg a mediterrán vidéken terem (hazánkban 30). A Th. Serpyllum L. apró félcserje, terjedelmesen szétmászik, levele szálas v. elliptikus, mirigyesen pontozott, az alja felé sertéspillás. Kivált dörzsölve kellemes fűszerillatu, párolgó olaj (egész 0,4%) és szesz (spiritus Serpylli) lesz belőle. Füve bélgörcs ellen, fürdővizbe stb., sőt erősítő teába is használatos. A kecske meg a juh megeszi, virágját pedig kiváltképen a méh látogatja. A népnek kedves illatszere. Úrnapján az utcát szórják be vele. A nép hiedelme szerint a váltott gyermeket megismerteti. A Th. vulgaris L. déleurópai alacsony félcserje, de konyhai célra (kolbászfűszer) meg a méh kedveért gyakran ültetik. Levele széle visszagörbül. Füvéből szintén lesz éteres olaj (egész 0,6%). Erős fűszeres ízü és illatu, herbathymi néven gyomorfájás ellen, valamint az olaja is officinális. A Th. capitatus L. déleurópai, ez a régiek Thymusa. Görögországban fűszernek és orvosságnak a legrégibb idők óta becsülik. A méh nagyon szereti, a hires hymettusi mézet állítólag belőle gyüjti. V. ö. Borbás, Közép-Európa, különösen Magyarország K.-vei (Budapest 1890). L. Aljafás.

Kakukméhek

általában mindazok, amelyeknek nőstényei nem birnak a virág porának összegyüjtésére alkalmas szerekkel, lárváik kifejlődésére szükséges táplálékot összegyüjeni nem tudnak s igy kénytelenek petéiket más fajok sejtjeibe rakni le. Ezt az eljárást megkönnyíti nekik az is, hogy külsőleg nagyon hasonlítanak a gazdaméhhez.

Kakuknyál

a különböző növényen és fák levelein található nyálforma, habos váladék, amelyet a Cicadellidák családjába tartozó Aphrophora spumaria nevü egyféle és félfödles szárnyu bogár lárvái választanak ki maguk körül s ennek oltalma alatt futják meg fejlődésüket. - K. a botanikában, l. Kakuktorma.

Kakukpogácsa

(növ.), a. m. bakszakáll; (l. o.).

Kakukszappan

(növ.), l. Égő szerelem.

Kakukszegfű

kakukmécsvirág vagy szúnyogvirág (növ.), a Lychnis flos cuculi L., másodrangu réti fű a szegfűfélék családjában. A kakuk megérkezése körül virít. A kerti virágrokonait, l. Lychnis.

Kakuktorma

kakauknyál, kakuktajték, tormafű, kakukpöktefű (növ., Cardamine L.), keresztes virágufű, mintegy 60 (hazánkban 16) fajjal valamennyi földövön. Levele egyszerü vagy szárnyaltan összetett, átellenes v. háromtagu örves, virágzata fürt, fehér v. halavány rózsaszin, termése lapítpott, szálas. A C. amara L. hegyi patak mellékén terem, porfejtője kék v. lila, végre fekete; füve keserü, süly ellen orvosságnak használták; tavasszal, fiatalon egészséges saláta. A C. pratensis L. nedves réten nő. Rajta él a tajtékkabóca (Aphrophoraspumaria); tajtékja a füvön gyakran látható, régente herba et flores nasturtii pratensis név szintén officinális volt. Valamennyi faja jó takarmány. L. Böjtfű.

Kakukvirág

(növ.), több tavaszi növénynek a neve, még pedig a) a kakukszegfűé, b) az orchisé. Piros K. a Balatonnál a Daphne Cneorum (l. Farkashárs), itt-ott a nyári hérics; fehér K. a gyöngyvirág (l. o.).

Kakul

(növ.), l. Akác.

Kakunda

l. Koipu.

Kál

(Kaál), nagyközség Heves vármegye egri j.-ban, (1891) 3448 magyar lakossal; a magyar kir. államvasutak budapesti-kassai vonalának állomása, melyből itt a mátravölgyi és kisújszállási vonal ágazik ki.

Kál

Bulcsu apja, Zsolt vezér idejében az ország 3. fejedelme, karchásza (l. o.) és alkalmasint a trónra lépő Zsolt mellé rendelt egyik kormányzó volt. Egy K. nevü lovag Gizella királynéval, Szt. István feleségével vándorolt be s a sopronvármegyei Káldon telepedett le.

Kal'a

(arab) a. m. vár.

Kalabar

a. m. Calabar (l. o.).

Kalabárbab

(növ., Physostigma Baulfour), vitorlás virágu iszalagcserje, egyetlen faja, a Ph. venenosum Balf. (l. az ábrát) Ny.-Afrika tropikus részein terem. Paszulyunkhoz hasonló, sőt vele szisztematikailag is közelről rokon. Hüvelyében hosszas v. kissé veseképü, 21/2-4 cm. hosszu és 2 cm. széles csokoládészinü, kissé érdes mag terem. Benne nagyon mérges, szintelen, firnisznemü alaktalan alkaloid, a physostigmin, továbbá az eserin vagyis szintelen rhombos kristálytáblák képében kiválasztható, keserü alkaloid, a calabarin, azaza a sztrichninhez hasonló alkaloid, végre az indifferens phytosterin van, ezért Guinea lakosai az istenitélet bizonyos alkalmazására, valamint nyilméregnek is használják. Minthogy a physostigmin a mozgató idegeket bénítja, a szem tükrét pedig szűkíti, ezért a K. extraktumát a pupillatágulás elhárítására használják.

[ÁBRA] Kalabárbab (Physostigma venenosum).

Kalabaza

(spanyol, növ.), az arab nyelvből származik (kalabassza) a. m. lopótök, valamint a belőle készült edény is. kalabasszafa a. m. Crescentia L., vagyis kabakfa (l. o.).

Kalabria

l. Calabria.

Kalabriai

kalap, széles karimáju, magas, hegyes nemez-kalap, eredetileg kalabria lakosai viselték. 1848. a republikánusok jelvénye volt.

Kalabriász

A játék neve zsidó-német eredetre vall. Kol (zsidó, a. m. mindenki), ober (német, a. m. felső) és jasz (lengyel, a. m. előkelő, hatalmas), ezekből lett koloberjasz vagy mint már magyarosítva nevezik K. Ezen játék egyike az Európában legelterjedtebb társasjátékoknak, mely nemcsak azért, mivel nagyon sokféle módon játsszák, de mert éles megfigyelést és nagy gondolkozást is igényel, a legnehezebbnek mondható az összes nálunk ismeretes társas kártyajátékok közt.

Kalács

ünnapi sütemény. Következő módon készül: miután az élesztőt kis tej és cukorral kelesztik, 10 deka vajat egy egész tojással habosra keverve 1 liter finom liszt, egy tojás, kis só, negyed liter tej, 4 darab cukor hozzátételével lágy élesztő tésztát dagasztanak, melyet 1 órai kelesztés után 3 vagy 4 ágban fonva és újból kelesztve mérsékelt meleg mellett megsütnek.

Kalácsa

nagyközség Temes vármegye vingai j.-ban, (1891) 1189 oláh, német és magyar lak.

Kalaf

(növ.). l. Fűzfa.

Kalafat

romániai város, l. Calafatu.

Kalafinta

a. m. csalfa, álnok, szemfényvesztő; továbbá cselvető, ravasz.

Kalaguala-gyökér

(növ.), a Polypodium Calaguala Ruiz gyökere. Lombja lándsás. Peru hegyein terem, tőkéjét radix Calagualae vagy Calahualae névem Amerikában a spanyolok földjén, friss állapotában mint gyengén összehúzó és izzasztó szert nagyra becsülik, de a Polypodium crassifoliumét L., meg az Acrostichum Huacsaroét (Ruiz) is küldik helyette.

Kalahari

(Kalakhari, Karri-Karri), homokos és száraz vidék D.-Afrikában, az Oranje jobbpartjától É-ra, a D. sz. 21 és 28° közt; Ny-on a namák földjének dombjai, K-en pedig a Transzváli fensík lejtői határolják. Ezen határok közt körülbelül 687,515 km2 területü; mint lefolyás nélküli medencének területe azonban 1.285,000 km2. Egészében É-ról D-nek lejtősödő medence, amelyet a felső részében Noszob és Up, alsó részében pedig Higap nevü folyómeder 2 részre oszt; e folyammeder az esős évszakban januártól májusig nagy számu, makarikari nevü sós vizü mocsarakat alkot. Ezek közt legnagyobb a 23 és 24° közt fekvő, 3-5 m. mély Nagy-Makarikari; ez 200-240 km. hosszu és 130-160 km. széles; az esős évszakban a Nata, Szimoane és egyéb folyók táplálják; fölös vizét pedig a Zuja viszi a Ngamiba. A K. nem igazi sivatag; a bozótok raja gyakoriak és néhol egész sürüségekké tömörülnek. Az esős évszak alatt földje sok helyen annyira átázik, hogy alig járható; ezután nagy térségeket gyep takar, ahol a gnu és több antilópféle bő táplálékot nyer. Számos rajta a kigyó is. Lakosai a busmanok a bakalaharik, aránylag igen kevesen vannak. A vad húsán kivül főtáplálékuk az Acanthosicyos horrida Welw. és a kaffer-ugorka. V. ö. Silver, Handbook for South Afrika (London 1880). 1829. François utazta be a K.-t s leirását a Mittheilungen aus den Schutzgebieten c. vállalatban 1893. közölte.

Kalais és Zetes

l. Boreasfiak.

Kalait

v. kallait, l. Türkisz.

Kaláka

Magyarországszerte, de kivált Erdélyben s itt is főkép a székelység közt elterjedt szokás, amely abban áll, hogy «az arra való meghivás után az atyafiak, szomszédok, sőt az egész falu, valakinek egyszerre, minden fizetés nélkül dolgozni mentek s ugy a meghivó dolgát egyszerre végezték. Ezen K.-k a gazdasági szakosztályok szerint többfélék voltak: házfahordó, arató, kaszáló, gyüjtő, szántó, kendernyüvő, háztöltő, trágyázó, kőhordó s télben a nőknél fonó K.-k» (v. ö. Jankó J., kalotaszeg magyar népe 184. l.). A K.-ban végzett munkáért az illető, akin vele segítettek, az önként és sszivességből megjelent segítőmunkásokat megvendégeli. E vendégség rendesen tánccal jár (v. ö. Ipolyi, Magyar myth. 535.). E szokás a szlávságnál és a litvánoknál is megvan s neve is a szlávoktól való kölcsönvételre vall nálunk. Különben a primitiv gazdálkodás fokának egy általános, népközi jellemvonása, amelynek ma már gyérülő maradványai többnyire csak rendkivüli körülmények közt elevenülnek fel. Igy p. elemi csapások következtében szükségessé vált társas segítségadás (tűzvész, vagy árviz stb. utáni házépítés), időjárási viszonyok folytán kivánatos gyors betakarítás (p. szénagyüjtés stb.) alkalmával. Néhol a gyámoltalan özvegyek és árvák jószágát ily K. útján gondozzák és e szép szokás alakjában is él az ősi, kollektiv munkára való szövetkezés. A K.-k jó alkalmai egyúttal a mesemondásnak és a népdal-éneklésnek s más jellemző népéleti és népköltési hagyományos emlékek felelevenítésének. V. ö. Hunfalvy P., Magyarország Ethnographiája 252. old.

Kalakaua

király, l. Sandwich-szigetek.

Kalam

Szokoto (l. o.) szudáni ország DK-i tartománya a Binue, Gongola, Gudsba és Kaddera folyók közt. Fővárosában, a Gongola mellett sziklás hegységben épült Gombéban 20,000 ember él, akik nagyobbára fulbék, szines gyékényeket és tarka cserépedényeket készítenek. 1868. Rohlfs utazott először É-i részén keresztül.

Kalam

(arab, törökösen kalem), Keleten a nádirótoll (calamus) neve. Törökországban K. irodát, hivatalt is jelent.

Kalam

(arab) a. m. beszéd, dialektika, az iszlám skolasztikus vallás-filozofiája, melynek célja, hogy a dogmákat a bölcsészeti spekuláció eszközeivel kifejtse és magyarázza. E tudománynak, melyet az iszlám II. sz.-ában kezdtek művelni és mely roppant nagy irodalmat teremtett, művelőit mutakallimún-nak nevezik.

Kalama

(Kalamasz), a régiek Thyamis-a, hegyi folyó Epiruszban; a Nemerzika-hegység D-i végében ered, a Terinosz és Longovica fölvétele után Korfuval szemben az Adriai-tengerbe torkollik. A berlini kongresszus határozata értelmében Görögországnak ÉNy-i határául kellett volna szolgálnia, de Törökország ennek megváltoztatását a nagyhatalmaknál kieszközölte.

Kalamái

l. Kalmár.

Kalamajka

Kolomea galiciai városról elnevezett élénk szláv tánc 2/4-ütemben, melyet eredetileg énekkel kisértek.

Kalamander-fa

(növ.), l. Diospyros.

Kalamariák

l. Kőszén-szisztéma.

Kalamáris

(lat.) a. m. tintatartó.

Kalamata

a. m. Kalame (l. o.).

Kalamazoo

(ejtsd: -zu), 1. county Michigan É.-amerikai államban, 1225 km2 területtel, 34,340 lak., K. székhellyel. - 2. K., 320 km. hosszu folyó; Michigan állam D-i végében ered és Grand Havennál a Michigan-tóba szakad; 80 km.-nyi hosszuságban hajózható. - 3. K., az ugyanily nevü county székhelye Michigan államban, 96 km.-nyire Lansingtól, a K. balpartján és vasutak mellett, (1890) 17,853 lak., kocsi- és gazdasági gépgyártással; élénk gabonakaereskedéssel; kollégiummal és bolondok házával.

Kalambak

(növ.), l. Aloéfa.

Kalame

(Kalamata), az ugyanily nevü eparchia székhelye Messzenia görög nomoszban, a Nedon balpartján, 150 m.-nyire a Koroni-öbölbe való torkollásától, vasút mellett, érseki székhely, (1889) 10,696 lak., a Villehardouin-kastély impozáns romjaival; selyemfonással. K. ismeretes termékeny kertjeiről, amelyekben főképen füge-, olaj- és eperfákat termesztenek; a lakosok ezek gyümölcseivel és aprószőllővel élénk kereskedést űznek. Kivittek (1892) 32 millió font aprószőllőt nagyobbára Franciaországba és Amerikába, 12,4 millió font fügét csaknem kizárólag Triestbe, nyers selymet (17,500 kg.) és olajat. A város kikötője egészen nyilt és ezért a hajók rossz időben tőle 6 km.-nyire Armiroszban kénytelenek menedéket keresni. K. egyike volt azon városoknak, amelyek 1821. a görög szabadságharcban a török uralom alól fölszabadultak. Itt nyitották meg 1821 ápr. 9-én messzeniai szenátus néven az első görög nemzeti gyülést is.

Kalamin

(ásv.), l. Galmáj.

Kalamis

görög művész (Kr. e. 470 körül) Athénben, aki különösen a véső és ércöntő művészetben tünt ki sokoldaluságával. Művei hol egészen aprók (kicsi ezüstedények), hol óriási kolosszusok. Sokféle tárgyat dolgozott fel (istenalakok, hősök és hősnők, lovasok és négyesfogatok, valamennyin világhirü anatomiájával a lovaknak). Emberi alakjain feltünt az archaisztikus hagyományhoz való ragaszkodás, mely azonban a nők alakjain lágysággal és kellemmel egyesült.

Kalamita-öböl

öböl a Fekete-tengerben, Krim félsziget Ny-i partján.

Kalamitás

(a lat. calamus-ból), eredetileg a gabona szűk termése; általában nagy (különösen közérdekü) szerencsétlenség.

Kalan

(Enhydris marina Erxl), a ragadozó emlősök között a menyétfélék családjába tartozó emlős állat, mintegy 1,2 m hosszu, 30 cm. hosszu tömöttszőrü farkkal, rövid, kevéssé lapított koponyával, tompa, csupasz hegyü orral, igen rövid, vastag nyakkal, hengeres testtel. Rövid első lábain gyenge karmu, úszóhártyás, megrövidült ujjai vannak. Hátulsó lábai hátrafelé állanak és köztük, valamint ujjaik között is úszóhártya terül el. Bundája hosszu, feketésbarna, fehércsúcsu szőrökből és igen finom pehelyszőrökből áll. Külső megjelenésével átmeneti alak a vidra és fóka között; hazája a Csendes-oceán északamerikai és ázsiai partjai, de meglehetős ritka. Igen gyorsan szalad, kitünően úszik, de a szárazon könnyen vadászható. Rákokkal, kagylókkal, halakkal és moszatokkal táplálkozik; rendesen a partok közelében tartózkodik, de beljebb is behatol a szárazra, sőt a jéghegyekre is felmegy, amelyeken nagyobb tengeri utakat is tesz. A nőstény a szárazon kölykezik, rendesen csak egy kölyke van s ezt minden ellen védelmezi s csak a legvégső szükségben hagyja el. Bundájáért nagyon vadásszák és évenkint mintegy 1500 darab kerül zsákmányul, melynek értéke mintegy 800,000 korona. Húsát megeszik.

Kalán

1. Kis-K. (Kelán), kisközség Hunyad vármegye hunyadi j.-ban, (1891) 161 oláh lakossal; vasúti megálló. K.-t római kőfürdője hiresíti el. A fővárosból (Sarmizegethusa) felfelé a Maroshoz vezetett út első állomása Ad Aquas, Aquae, Ptolemaeus Udata-ja is ide esett. A rómaitelepet a mai falu helyén attól délre és északra a Sztrigytől jó fél órára fekvő, a mai országúttól és vasúttól alig pár percre éppen a falu irányában futó diluviális terrasszon megtalálhatjuk. Egy római ház pincéja ma is látható. Legnagyobb nevezetessége K.-nak a római «kőfürdő». 4 m. magas, 94 m. kerületü mésztuffa-magaslat közepébe kalánalakulag bevésett medence áll előttünk. A 14,2 m. hosszu, 71 m. széles, 3,7 m. mély medencéből délfelé keskeny sikátor vezet ki. Ennek két falában bevéset jelzi a helyet, hol lebocsátott deszkafallal eltorlaszolták a forrást. A kőmedencéből felbuzgó langyos viz (22°C.) azonban most szabadon foly ki és legfeljebb a kenderáztatók veszik hasznát s a nép veszi igénybe a díj mellett használható elzárt újabb fürdők helyett. Összesen 3 feliratos kőről mutathatjuk ki a K.-i származást. Ezek közül kettő Jupiternek, egy Herkulesnek szentelt oltár. A Jupiter-oltárok legnagyobbikán C. Julius Marianus decurio coloniae (Sarmizegethusae) prefectus pagi aquensis áldoz s ezen áldozati követ Torma Károly 1863. még a határon látta, de azóta a gör. kel. templom oltárául alkalmazták. A más két oltár a dévai muzeumot gazdagítja, a kőfaragó cégtábláival együtt. Téglahelyek is fordulnak itt elő. Igy:

LEG XIII GEM

P. MP. NIT. RTI

V. ö. Téglás Gábor, Archaeel. Értesítő, 1893. évf. junius 15. III. füzet, Kis-K. (Aquae) római fürdője és kőbányászata Hunyadmegyében; Kőváry L., Erdély régiségei.

2. Puszta-K. (Kriseny), kisközség u. o., (1891) 819 magyar, német és oláh lak., vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Puszta-K.-on van a brassói bánya- és kohó-részvénytársaság nagy vasgyára, mely két nagy olvasztóból, egy vasöntőből, két kis pótolvasztóból és gépműhelyből áll. A nyersvas előállítására szükségelt, évenként mintegy 300,000 q vasérc a társaság alsó-teleki bányáiból kerül ki, a vasöntő üzeméhez szükséges nyers vasat a gyár saját nagy olvasztójából szerzi be. A nagy olvasztó évenkint mintegy 100,000 q szürke és fehér nyersvasat állít elő 400-450,000 frt értékben; a vasöntő 9000 q különféle kályha- és takaréktűzhelyet s 8800 q különféle géprészt és kereskedelmi öntvényt állít elő, 210,000 frt értékben; utóbbi cikkek piacai főleg Románia, Szerbia és Bulgária.

Kalán

nemzetségét a Névtelen Jegyző Ond vezértől származtatja. 1135. a nemzetség egyik tagja, Szeri Nána, pécsi püspök volt; 1244. Pósa comesnek is volt egy Nána nevü fia, ki 1244-66. közt sok vagyont szerzett, pedig feleségétől, Mojs egykori nádor leányától, gyermekei nem születtek. Javait 1257 okt. 18. feleségének s nővére fiainak hagyta, 1266 május 25. pedig, feleségével egyetértve, 55 birtokot ajándékozott a Nyulak-szigetén levő kolostornak, s igy összes javait ennek adta. Nemzetségét sírba vitte. A nemzetség legnevezetesebb tagja volt Kalán (tudós nevén Calanus Juventius Coelius) pécsi püspök. L. Calanus.

Kalán

eszköz, l. Kanál.

Kaland

viszontagság, változó sors, főleg bolyongás ismeretlen vidékeken és e közben előforduló váratlan és szokatlan eset; különösen regényes eset, milyen a vándoréletü egyéneken meg szokott esni, tehát p. szerelmi viszonyok, ellenszegülések, párviadal, melyekben különösen a hajdani vándorlovagok élete bővelkedett. Kalandor, szerencsevadász, iparlovag.

Kalanda

veszprémi püspök volt 1204., midőn tiltakozott János kalocsai érseknek esztergomi érsekké történt megválasztatása ellen.

Kalander-gép

l. Csinozás.

Kalandosok

társulata címmel a középkorban Magyarországban jótevő egyesületek alakultak. Nevöket onnan vették, hogy minden hónap első napján (l. Calendae) lakomára jöttek össze. (Németországban is «Kalandsbruderschaft»-ok. A «kaland» szótól való származtatás csak játék.) Céljok első sorban az volt, hogy mint temetkező egyesületek gondoskodjanak a tagok és hozzátartozóik tisztességes eltemettetéséről, gyászmisékről s hogy az átutazás közben meghalt idegenekenek is megadják a végtisztességet. Szent László törvényei már intézkednek róluk: 10 penzával büntették, ki papja v. testvérei (tagtársai) engedelme nélkül a lakomáról elmaradt; az apátnak és szerzeteseknek a lakomákon való megjelenését tiltották, meghagyván, hogy az apát a tagok ajándékait a monostorban fogadja. Az esztergomi zsinat Kálmán király idejében már kénytelen volt fellépni a K. lakomáin való részegeskedések ellen s letétellel fenyegette azt a papot, ki ily alkalmakkor maga is poharazásra birta a tagokat. Mindamellett sem vesztették el vallásos jellegöket a kalendák. A temetések a kereszt elővitele mellett ájtatosan történtek s a város papja miséiben évenkint négyszer emlékezett meg a társulat halottjairól. Voltak tagjai az Alföldön is, hol most is van némi nyoma abban, hogy annál nagyobb a halott tisztessége, mentül több földmíves ássa meg a sírját. A legrégibb ismert kalandosok a «confraternitas parochorum», melyet Szepes vármegye 24 plébánosa 1248. alakított s melyet 1274. IV. László is szabadalmakkal látott el. 1298-ban e társulatot 19 község újra alakította Csütörtökhelyen. Négy tag mint rector, custos és provisor állt a társulat élén és pedig évenkint újra választva, teljes hatalommal. Rájok bizták a láda négy kulcsát s a társaság pecsétjét. E társaságba egyedül jóhirü plébánosokat vettek föl: laikusok csak a közös imádságokban vehettek részt, a lakomákban csupán meghivatva. Ez a társulat még a XVII. sz.-ban is fennállott, de már 1520. négyfelé oszlott. 1301-12 közt a sárosvármegyei Tarczán Pál szepesi prépost alapított ilyen K.-társaságot. A nagyszebeni szék fraternitása már 1317. fennállt, ugy látszik tisztán vallásos célokkal. Ellenben inkább katonai jellegü volt szent György vitézeinek 1326. alapított társulata, mely azonban a lovagrendek módjára szervezkedett; nem-katonák is lehettek tagjai, de a tagok száma nem haladhatta meg az ötvenet. 1347. - az intézmény eredeti szellemével ellenkezően - már a garam-szent-benedeki szerzeteseknek is volt ily fraternitásuk. A «Confraternitas, vulgariter Kalandos» név először 1348 okt. 28. fordul elő, midőn Csanád esztergomi érsek megerősíti a liptóvármegyei papoktól alapított kalandos-társulatot. E szerint a tagok évenkint két gyülést tartanak, misét hallgatnak, gyónnak, alamizsnát osztogatnak és negyvennapi búcsuban részesülnek. Egy 1571. évi oklevél szerint világi tagjai is voltak. E társulat volt Magyarországban az első, mely 1583 okt 18. elfogadta a Gergely-féle javított naptárt. 1370. alakította Palisnay Pál zágrábi püspök a zágrábi kanonokok, 1372. János szebeni plébános a nagyszebeni polgárok kalandos-társulatát; ugyanitt egy másik, Szent-Anna-fraternitas is volt s ez 1543. szünt meg. A kisdi káptalan kalandos-társulata 1385-1553. közt működött. 1386. az egri kanonokok és világiak 50-60 tagu társulatát János egri püspök kezdeményezte; ez utóbbi a város szegényeinek időnkint való megvendégelését és felruházását is fölvette céljai közé. 1376-tól a céhek is sokat átvettek a kalandos-társulatok szabályaiból. A Lőcsén 1402. alapított kalandos-társulatnak maga Zsigmond király is tagja volt s ebbe már nők is beléphettek. Mind nagyobbak lettek a titkos és politikai, vagy hatalmi célok valósítására törekedő társulatok, ugy hogy azokat az 1446. VI. s az 1519. XLIV. t.-c. már nyiltan tiltotta. Különben e politikai társulatok, céljaik takargatására, csak 1520 után kezdték magukat K.-nak nevezgetni. Legnevezetesebb volt a kecskeméti K. társulata, melyet Báthory, a bukott nádor, Thurzó Elek volt főtárnokmester s mintegy kétszázan 1526 elején Szapolyai s Verbőczy pártjának szétrobbantására II. Lajos jóváhagyása mellett alapítottak. A társulat maga fizette szegény nemes tagjait. B. Burgio pápai követ maga is figyelmeztette a királyt arra a politikai erkölcstelenségre, melyet a K. pártfogásával elkövet, de hiába. A társulat tagjai 1526 ápr. 24. fegyveresen jelentek meg az országgyülésen, másnap elhatározták Verbőczy nádor letételét s ápr. 27. a tanácskozások szabadságának megvédésére és csatlakozásra hítták föl az ország-gyülési nemességet. 29-én már célt értek: Verbőczy megszökött, a nádor újra Báthory lett s a K. politikája győzött, mire a kalandos urak sem fizették tovább a köznemeseket. E társaságban Ártándy, Tarczay és Pöstyéni vitték a főszerepet. A XVI. az. politikai, társadalmi és vallási átalakulásai véget vetettek a legtöbb kalandos-társulatnak; Kolozsvárt azonban félezer év alatt egészben véve most is megőrizték régi temetkező-egyesületi jellegüket.

Kalánfű

kalánlevelüfű, kanálfű, rosszul kalántorma (növ., Cochlearia Tourn.), keresztesvirágu fű, a tormával összefoglalva 26 faja (hazánkban 4) az É-i földgömb mérsékelt és hideg vidékein él. Tárkája gömbölyded v. tojásforma, felfúvódott, virága fehér, fürtös. A C. officinalis L. 1-2 nyaras, 15-30 cm. magas fű; tövi levele kanálforma, vastag, hosszunyelü, széles tojásdad v. kissé szivalaku, a száron levő hosszas, fogas; termése gömbölyded. Közép- és É.-Európa tengerpartján nő s egyike az északi sark felé messzire felható növényeknek (80°). A földségben sak sós helyen terem, a havason pedig a C. Pyrenaica DC., nálunk a C. Tátrae Borb. helyettesíti. Ez vajszin virágu, többnyaras éltü, termése fordított tojásdad, a kocsányánál jóval kurtább, tövi levele szivalaku. A C. officinalis-t konyhai és orvosi célra termesztik is. Füve szétdörzsölve gyenge mustárszagu, kellemes, csípős, sós-izü, szárítva a szagát és ízét elveszti. A friss virágzó fűből 1/4-1/2% éteres olaj lesz, a mustárolajhoz hasonló, sárgás, a viznél nehezebb, ammoniakkal kristályosodó vegyületet alkot. Füvét elégetve, 1,6% hamuja marad. Salétromsavhoz és szerves savakhoz kötött sok alkali van benne, 1557 óta az altest nedvpangása, elnyálkásodás, könnyen vérző kelésre és süly ellen, továbbá salátának, de a forrázata meg a friss nedve is használatos. A spiritus cochleariae-t a szesznek a virágzó füvön át való desztillálásából nyerik, szájvizbe teszik, valamint a foghús sülyös támadásai ellen is használják. A patikában aqua és conserva cochleariae-t csinálnak vele, az utóbbit cukorral vagy mézzel. Az É-i nép a nagy hideg előtt gyüjti, azután a hó alatt megőrizve főzeléknek használja. A hajósnak besózzák és hordóba rakják. Nálunk csak orvosság. Szódát is nyerni belőle. V. ö. Torma.

Kalánfürt

(növ., Ceanothus L.), a kutyafaféléknek É.-amerikai, Ny-indiai és a Fokföldön honos cserjéje, ritkán félcserje (40 faj); levele hasítatlan, váltakozó, tövéből fehér v. kék virágfürtje ered, bogyója száraz, hárommagu. A C. americanus L. csinos, egész 1 m. magas; levele hosszas tojásdad, virága fehér, hosszas ágatbogot alkot. É.-Amerikából ered, gyakran más fajaival együtt ültetik. Vastag és piros gyökerével pirosra festenek, levele pedig a new-jersey téa. A C. ferreus DC. a Karibi-szigeteken nő; fája a st. croixi és wuadeloupei vasfa néven használatos.

Kalángém

(állat), l. Kanalasgém.

Kalangya

a learatott, kévékbe kötött s összerakott kereszt.

Kalangyász

(állat), l. Karics.

Kalánháló

l. Bőcscsőháló.

Kalántorma

l. Kalánfű.

Kalap

A fej befödésének szokása már a legrégibb ókorban divatozott. A görögök többnyire födetlen fővel jártak; utazások alkalmával, a háboruban és a vadászaton az előkelő görögök a széleskarimáju petaszoszt viselték, amely, mikor nem haszálták, zsinegre kötve hátukon csüngött. Kerek és hegyek K.-ok jöttek divatba a rómaiaknál, akik azt a szabadság jelvényévé tették, ugy hogy a rabszolgák felszabadulásukkor K.-ot kaptak. Általánosabban a Nero halála után terjedt el a K. viseletének szokása. Németországban csak a X. sz.-ban kezdtek K.-ot viselni; a XII. és XIII. sz.-ban már többféle formáju K. is volt; Franciaországban sak a XIV. sz utolsó negyedében jött divatba. Németországban, Hollandiában és Svájcban a XVI. sz.-ban s még később is magas, hegyes alaku K.-okat viseltek; de a mai cilindernek alakját is megtalálhatni a XVI. sz.-ban és később. Franciaországban XIV. Lajos alatt keletkeztek az u. n. háromszögletü K.-ok, melyek majd egy teljes sz.-ig divatoztak. Mint általában a ruházat, ugy a K. alakja és szine is gyakran volt, különösen újabb időben, politikai pártok szimboluma. Szentelt k.-okat a pápa olyan fejedelmeknek és hadvezéreknek küldött, akik a római egyház körül érdemeket szereztek. L. még Föveg.

Kalapokat szőrökből nemezítéssel, szalmából fonással, szövetekből szabás s varrás segélyével szokás készíteni. Legelterjedtebb a nemez-kalapgyártás, melyhez minden nemezíthető szőrt lehet alkalmazni. Mennél finomabb, illetőleg mennél vékonyabb a szőr, annál finomabb a nemez. A szőrök nemezedő tulajdonsága a velőanyag-rétegtől függ. Velőanyagot tartalmazó szőr nem nemezíthető, mig velőmentes vagy szakaszosan velős jól nemezíthető. Ebből folyólag a felszőrök rendszerint nem nemezednek, a pehelyszőrök közül is csak némelyek. Jól nemezíthető a gyapju, a teve pehelyszőre és a hód pehelyszőre, minthogy velőmentesek; kevésbbé jól a macska-pehelyszőr, mert szakaszosan velős; a nyúl és házinyúl pehelyszőre pedig, mert egészen velős, természetes állapotban nem nemezedik, ha azonban kénesős csávával kezelik, a velőréteg szakaszossá válik s ekkor jól nemezedik. Nemezkalapok legnagyobb része nyúlszőrből készül, az olcsóbb s durvább fajták azonban gyapjuból, finom fajták pedig hód- vagy teveszőrből. A nyúlszőr-kalapok készítését még 1-2 évtized előtt kisiparilag üzték, ma azonban már gyárilag üzik, még pedig a következő módon: A nyúlirhán levő szőrt kefe segélyével kénesős csávával telítik s kiszáradás után a szőrt az irháról lenyírják. Minthogy a nyúl bundája felszőr és pehelyszőrből áll, a kalap gyártásához pedig csak pehelyszőr használható, ezért a lenyirás után a felszőrt a pehelyszőrtől különválasztják, ugy hogy a szőrt erős légáramba szórják, mely a könnyü pehelyszőrt messzebbre viszi el, mint a nehéz felszőrt. A fajtázott pehelyszőrt ezután farkas (l. Gyapjufonás) néven ismert géppel lazitják és erős légáram által a süvegképző gép felé fuvatják. A süvegképző gép likacsos lemezből készült rézkúpból áll, amely lassu forgást végez és légszivóval van kapcsolatban. A levegő a rézkúp likacsos lemezén áthatol, a pehelyszőr pedig rendszertelen helyzetben annak felületén marad. Ha a kúp elegendő vastag szőrréteggel lett borítva, vizet permeteznek s gőzt eresztenek reá, eközben kissé megveregetik a szőrkúpot, minek folytán a szálak annyira nemezednek, hogy a szőrkúp levehető és kezelhető. A szőrkúpok most már nagyobb fokban nemezítendők. Ezen művelet leginkább kézművileg végzik a következő módon: a nemezítéshez szükséges nyálkás folyadékot, p. borseprőt 1,3 méter átmérőjü rézüstben melegítik, mely rézüstnek fával burkolt széles karimája van. A szőrkúpot az üstben levő meleg folyadékba mártják s ezután az üst karimáján gyúrják, ismételve bemártják s más részét gyúrják. Ezen kezelés folytán a szőrkúp erős nemezzé válik; ily nemezkúpok már kereskedelmi cikket képeznek. A nemezkúpok alakítását ugyancsak a nemesítő üst mellett végzik. A kúpot az üstben levő meleg folyadékba mártják és meleg-nedves állapotban faformára húzzák és kézzel, fával vagy kefével egyengetik, mig a nemez a faformához simult s kalapalakot öltött, a kalapot azután karimája tövénél fonallal a formához kötik, szárítják, esetleg festik. Az ily úton nyert nemezkalapok még érdes felületüek, lágyak s nem tetszős alakuak, miért is a következő módon csinozzák: első sorban gyors forgásban levő faformára helyezik s erős kefével és üvegpapirossal csiszolják; ezután a keménység fokozása céljából fonákjáról sellak-oldattal avagy cerazinnal bevonják s csekély mértékben gőzölik, hogy a telítő anyag a nemez belsejébe szivároghasson. A telített kalapok nyirkos helyen tartandók, mielőtt a végleges formázás alá, t. i. a faformán való vasalás avagy sajtolás alá kerülnének. A sajtolást oly különleges hidraulikus sajtón végzik, amelynek odorja fémből áll s melegítik, alakverője pedig kaucsuk-zacskóból áll, melynek feneke fémgömb-süveg. Ezen sajtóba, illetőleg a meleg odorba helyezik a formálandó kalapot s reá helyezik a gömbsüveget, ugy hogy a kaucsukzacskó a kalapüregbe mélyedjen s ezután a gömbsüveget csavarokkal lekötik az odort támasztó állványhoz. A gömbsüveg és kaucsukzacskó által képezett ürbe szivattyuval vagy akkumulatorral vizet nyomnak, minek folytán a kaucsukzacskó tágul mindaddig, mig az odor falaihoz nyomul s igy a kalapot az odorhoz, illetőleg a formához nyomja. Ezen sajtolás után már csak a bélés bevarrása s a szalag felvarrása marad hátra. A hód- s más finomabb szőrnemből készült kalapok teljesen azonos módon készülnek, mint a nyúlszőrkalapok. A hódnemezkalapok sok esetben kártokkal is keféltetnek (bogácsoltatnak) miáltal bolyhoz-bársonyos felületüvé válnak.

Az eddig ismertetett eljárástól lényegesen különbözik a cilinder (köcsög)- kalapok gyártása. Ennél ugyanis a kalap alakjának megfelelő vázat sellakkal telített papirosból vagy vászonból készítik s felületét még sellak-kencével bevonják. Az igy elkészített váz bevonására selyemből szőtt bársonyszerü (plüs) szövetet használnak, melynek ritka, de hosszu bolyha van. E szövetből kiszabás és összevarrás segélyével elkészítik a kalapváz áthuzatát, melynek fonákját sellak-kencével bevonják s kiszáradás után a vázra huzzák.ezt követőleg a bolyhokat egy irányba kefélik s bevasalják, minek folytán nemcsak a bolyhok lelapulnak, hanem a váz és áthuzat között levő sellak-kence is megolvad és összeragasztja a vázat az áthuzattal. Az igy elkészült köcsögöt még béléssel és szalaggal látják el. A gyapjunemezkalapok gyártása az eddig ismertetett eljárásoktól némileg eltér. A gyapjut ugyanis először a posztógyártásnál szokásos módon (l. Gyapjufonás) mossák és kártolják, ezt követőleg kúpokat készítenek belőle, miért is a kártoló gépről jövő laza szálréteget két csonka kúpból álló formára gombolyítják. A kettős kúpból álló forma lassu forgáson kivül lengő mozgást is végez. A felgombolyodott anyagot a két csonkakúp alaplapja nemtén széttépik, mi által két gyapjúkúp áll elő. E gyapjukúpok kezdetleges nemezítését olyképen végzik, mint a nyúlszőr nemezítését, teljes nemezzé való átalakításához pedig a forgattyus kallót (l. Csinozás) használják. A gyapjunemez formázását s a kalap csinozását a nyúlszőrkalapoknál ismertetett eljárás szerint végzik.

Kalapács

(l. a mellékelt 2 képet), az a szerszám, melynek közvetve vagy közvetetlenül ható ütéseivel más tárgy idomítását (kovácsolás) vagy valamely más tárgynak valamely harmadik tárgyba való behatolását (kalapálás) célozzuk. A K. hatása a K. tömegétől (m) és sebességéből (v) függ, tehát a kalapács elevenereje mv2; ez azt mondja, hogy kisebb tömegü K.-csal is érhetünk el olyan hatást, mint a nagyobb tömegüvel, ha annak sebességét megfelelően növeljük; ez azonban a gyarorlatban nem egészen igy van. A kis sebességgel dolgozó nehéz K.-ok ütése a munkadarab belsejére is hat, mig a nagy sebességgel dolgozó könnyü K.-ok inkább a munkadarab felszinét formálják. Az idomításra használt K. felszine kemélyebb legyen, mint a megmunkálandó tárgy s hogy a K.-ban felhalmozott eleven erőnek minél nagyobb részét fordíthassuk a tárgy alakítására, az utóbbit az üllőre fektetjük. Az üllő rendesen az üllőtőkén (földbe ásott fatőke) áll, melyet nagy K.-ok használata esetén fagerendákon álló öntöttvas-tuskó (chabotte) pótol. Vannak kézzel és géppel dolgozó K.-ok szerkezetükre nézve pedig megkülönböztetünk nyeles és keretes K.-okat.

[ÁBRA] 1. ábra. Ráverő kalapács.

[ÁBRA] 2. ábra. Keresztkalapács.

[ÁBRA] 3. ábra. Domborító kalapács.

[ÁBRA] 4. ábra. Német üllő.

[ÁBRA] 5. ábra. Angol üllő.

[ÁBRA] 7. ábra. Sima szarvas üllő.

[ÁBRA] 8. ábra. Rovátos szarvas üllő.

[ÁBRA] 12. ábra Mellkalapács.

[ÁBRA] 13. ábra. Farkalapács.

[ÁBRA] 14. ábra. Hulló kalapács.

[ÁBRA] 15. ábra. Hulló kalapács.

[ÁBRA] 23. ábra. A Bánki és Csonka-féle gázkalapács metszete.

[ÁBRA] 25. ábra. A Bánki és Csonka-féle gázkalapács kifuvó szellentyüje.

[ÁBRA] 24. ábra. A Bánki és Csonka-féle gázkalapács nézete.

[ÁBRA] 16. és 17. ábra. Kovácsoló gép hosszanti és keresztmetszete.

[ÁBRA] 6. ábra. Üllőbetét (odor).

[ÁBRA] 9. ábra. Minta-üllő.

[ÁBRA] 10. ábra. Bádogos-marok.

[ÁBRA] 11. ábra. Homlok-kalapács.

[ÁBRA] 18. ábra. A rugós kalapács képe.

[ÁBRA] 19. ábra. A levegős kalapács képe.

[ÁBRA] 20. ábra. Alsó gőzzel dolgozó gőzkalapács.

[ÁBRA] 21. ábra. A világ legnagyobb kalapácsa.

[ÁBRA] 22. ábra. Alsó és felső gőzzel dolgozó kalapács.

A) A nyeles K.-ok két főrészből: a nyélből és a K.-fejből állanak. A nyelet rendszerint szivós fából készítik, a K.-fej pedig jobbára kovácsvasból alakított négyszögletes, haság- vagy ékalaku test, melynek dolgozó lapjait megacélozzák, újabban az egész K.-ot acélból készítik. A K. oldalán a nyél beerősítésére kör-, ovális vagy négyszögletes nyilás van. A kovácsoló K.-okat ugy alakítják, hogy velök nyujtani és egyengetni lehessen; ezért az egyik oldaluk rendszerint ékalaku, másik oldaluk pedig lapos. A nyujtásra való ékalaku részt a K. fokának (finne, vagy mint a magyar kovács mondja smól), az egyengetésre való lapos részt pedig talpának (Bahn) nevezzük. A kézi K.-ok súlya ritkán nagyobb 10 kg.-nál, ily súlyu K.-csal egy munkás két kézzel még dolgozhatik. A K.-nyél hosszusága 200-600 mm. A K.-okat alakuk szerint nevezik el. A kovácsok ráverő K.-ának foka a (1. ábra) a nyél tengelyével derékszöget alkot, mig a kereszt-K. foka a (2. ábra) a nyéllel párvonalas. Az ezekhez hasonló 1-2 kg.-os K.-okat kézi K.-nak nevezzük. Ha a K.-ot csak egyengetésre használják, akkor simító K. a neve; ennek egy v. két négyszögletes v. kerek talpa van, ezeken kivül van még kétfoku, továbbá gömbölyü, ferde, vagy mélyített talpu K. is. Ugyszólván a fém- és vasipar minden ágának megvan a maga sajátos K.-formája. A legkülönbözőbb alaku K.-a a kovácsnak és a bádogosnak van. Az 1-2. ábrában előtüntetett K.-okat a kovács, a 3. ábrabeli domborító K.-ot pedig a bádogos használja. Az üllő rendszerint kovácsvasból való és felszine 12-25 mm. vastagságnyira acélozott, újabban tiszta acélüllőt is használnak. Súlya 20-200 kg. közt ingadozik, minél nehezebb a megmunkálandó tárgy, annál nehezebb üllőre van szükségünk. Az üllők alakja is sokféle. Az u. n. német üllőnek (4. ábra) 400-450 mm. hosszu és 100-120 mm. széles munkalapja van, az u. n. angol üllőnek (5. ábra) pedig egyik vége szarv-alaku, melyet hajlításra, gyürük forrasztására stb. használnak. Az üllőnek ezen a felén rendszerint négyszögletes nyilása (a) van, melyet lyukasztásra v. az üllőbetétek (6. ábra) (odorok vagy bélyegítők) szárának (s) bedugására használnak. A szarvas üllőnek (7. ábra) rendszerint egy körkerek vagy félhátu és egy négyszögletes vagy más alaku szarva van; ezt leginkább csövek és edények készítésére a bádogosműhelyekben használják. A 8. ábra hornyolatok készítésére való szarvas üllőt láttat. A sróffejek és csapszegek alakítására az u. n. minta-üllő (9. ábra) való, melynek kerületén és lapjain kerek és szegletes vájatok, illetve lyukak vannak. Használnak még más alaku üllőket is, melyeket az alak és használat helye szerint neveztek el (francia, svájci, luxemburgi stb. üllő). A bádogos kisebb tárgyak alakítására a 10. ábrában előtüntetett markot használja.

A géppel hajtott nyeles K.-okhoz átmenetet képez a lábítós K. Ez már nagyobb, mint a kézi k. s mozgatása emeltyü-áttételek révén a lábbal történik. A géperővel mozgatott nyeles K.-okat lengő K.-oknak nevezzük. Ezeknek három faja ismeretes. A homlok-K.-ot a 11. ábra tünteti elő. Ennek súlya 700-1200 kg. s percenkénti ütéseinek száma 40 és 60 közt ingadozik. A K. C csap körül leng s g szárának végén levő fejbe van az f verőfok beékelve. A K. fejének végén levő a acéllemezbe ütközik a vizikerékkel kapcsolatos gerendely 1,2 és 3 bütykője; ezek a K. fejét h magasságra emelik s ezután az u üllőre ejtik. Ezt a K.-ot vaskenyerek tömörítésére használják. A 12. ábra mell-K.-ot láttat. Ennek súlya 200-600 kg. és percenkénti ütéseinek száma 60-120 között ingadozik. A vizikerék gerendelyén lévő gyürü (hányókereszt) 1, 2, 3 és 4 bütykői a c csap körül forgő g nyél derekára erősített a csapot felemelik, erre felemelkedik az f kalapács is és h magasság elérése után az u üllőre hull. Ezt a K.-ot rudak kovácsolására használják. A 13. ábrában előtüntetett far-K. súlya 200-400 kg. és percenkinti ütéseinek száma 80 és 200 közt ingadozik. Ezt is a vizikerékkel forgatott gerendely gyürüjén vagy hányókeresztjén levő 1, 2, 3, 4 és 5 bütykök emelik, azonban a K. forgáscsapja c a g nyél deredkán van, a bütykő a nyél végére erősített a lemezbe ütközik s ezt lenyomja oly mélyen, hogy a K. f feje h magasságra emelkedik s ennek elérése után az u üllőre hull. A K.-nyél alatt ütközőt (l) látunk, enek rugója anyél eleven erejét felfogja és a nyél felnyomásával értékesíti. Sok műhelyben e célra fapadlót használnak, melynek vége a nyél c f közti karjára hat. Ezeket a K.-okat szeráruk készítésére használják. A mecenzéfi és gölnicbányai ásó-, lapát-, kapa és szeráru-hámorokban, sőt nem egy vidéki vasgyárban még mai napig is használják. A lengő-K.-okat a modern műhelyekben ritkán s csak ott használják, ahol gyors munka kivánatos (fegyvergyárakban, késgyárakban stb.). Újabban kezdik az amerikai lengő-K.-okat használni (budapesti fegyvergyár és a Svadló-féle gyár); ezek szerkezetének veleje a 12. ábrabeli szerkezettel egyezik.

A keretes K.-ok két főcsoportra oszthatók; vannak olyanok, melyekre a mótorikus erő közvetve s vannak olyanok, melyekre közvetetlenül hat. 1. A közvetve mozgatott keretes K.-okat transzmissziós (közlőműves) K.-oknak nevezzük, ezeknek legkedveltebb alakja a surló (dörzs- v. frikciós) K. A legegyszerübb az a surló-K., melynek a transzmisszióval hajtott tengelyére kötelet vagy szijkorongot szerelünk. A kötél, illetőleg szij egyik vége szabadon lóg, másik végére pedig a keretbe vezetett K.-ot akasztjuk; ha most a kötél, illetve szíj szabad végét meghúzzuk, az emelő korong és a kötél, illetőleg szíj között surló kapcsolás jön létre és a transzmisszióval hajtott tengely a K.-ot fölemeli. Ha a kötél, illetőleg szij szabad végét eleresztjük, megszünik a surlódás okozta kapcsolás és a K. az üllőre hull. Újabban igen elterjedtek azok a surló-K.-ok, melyeknek verőfejét deszkára erősítik s ezt a deszkát a transzmisszióval forgatott surlókerékkel emelik fel. A 14. és 15. ábrában v a K. keretével vezetett verőfejet, u az üllőt, d az emelő deszkát és s1 a surlókereket jelöli. Ha az f fogantyut lenyomjuk, ez emeltyüáttételek révén az s1 surlókereket az s2-höz nyomja, mire a verőfej az önműködő kioldó-készülék engedte határig fölemelkedik. Az u. n. kovácsoló gép verőfejét a transzmisszióval hajtott forgató mozgatja. A 16. és 17. ábrabeli szerkezetben L lendítő kerék t tengelye mozgatja a v verőt, mely alat az a b fogaskerékpárral hajtott c sróforsóval állítható u üllő van. Ezek a kovácsoló gépek tulajdonképen nyomással dolgoznak; ha velük ütni is akarunk, a verőfej és a forgató közé rugót kell beiktatni. Ilyen rugós K.-ot láttat a 18. ábra. A transzmisszióval hajtott s szijkorong akkor kezd működni, ha az l lábítóval a surlókapcsolást beigtattuk, ekkor az f forgató r rugó révén magával rántja a v verőfejet, mely a visszafelé való mozgáskor az u üllőre sujt. Acélrugók helyett levegőt is használhatunk. A K. bütykös gerendellyel emelt szabad végén hengerben mozgó dugattyu van. A dugattyu a hengerben levő levegőt süríti s mihelyt a nyelet a bütykő elengedi, a sürített levegő kiterjed s munkájával a lehulló verőfej súlyában rejlő energiát fokozza. Újabban a hengert függesztik a transzmisszióra s a verőfejet legfelső állásában a dugattyu felett keletkező hijoltság (vakuum) tartja. A 19. ábrában előtüntetett Levegő-rugós K. ilyen szerkezetet láttat. Az s szíjkerékkel hajtott t tengelyben függ a h henger, melynek aljából kinyuló r rúd tartja a v verőfejet. A K. működésbe hozatalára és az ütések erejének szabályozására az l lábító, illetve az f emelőkar szolgál. K a lenditőkereket jelöli. Ez a K. a 18. ábrában előtüntetett rugós K.-hoz hasonlóan működik. A közvetetlenül működő keretes K.-ok legfontosabbjait a gőz-K.-ok alkotják. A gőz hatását illetőleg megkülönböztetünk alsó gőzzel, továbbá alsó és felső gőzzel működő gőz-K.-okat. Legrégibbek az alsó gőzzel dolgozó Nasmyth-féle K.-ok, melyeknek szerkezetét a 20. ábra láttatja. A hengerelt lemezből készített A oszlopokon van a szegecslet tartóból alkotott B bürü, mely a C öntöttvas bürüvel egyetemben az L vezető oszlopokat tartja. A C bürün áll a H henger, melynek felső vége légkieresztő nyilásokkal van ellátva. A d dugattyu D rúdjára erősített V verőfejet az L oszlopok vezetéke vezeti. Ha az f kart s vele a rudat lenyomjuk, az 1 tengely körül forgó b emeltyüre függesztett 3 kar s2 szellentyüt zárja, a 2 kar pedig s1 szellentyüt nyitja, mire a gőz C2 csőből a dugattyu alá árad s itt kiterjedvén, a d dugattyut s vele a V verőfejet emeli. Lenyomván f kart, s1 szellentyü csukódik, s2 pedig nyilik és a gőz C1 csövön a dugattyu alól a szabadba árad, a verőfej pedig lehull és F fokával az U üllőre tett tárgyra sujt. Ezeket a K.-okat nagyobb darabok (ágyucsövek, páncéllemezcsomagok és más efélék) kovácsolására használják, ezért méreteik sokszor igen nagyok. Legnagyobb a Bethlehem Iron Co. (21. ábra) 25 m magas K.-a, melynek verőfeje 127,000 kg. nehéz, utána következik a creuzoti Schneider-féle gyár 80,000 és az esseni Krupp-féle gyár 50,000 kg.-os K.-a (az u. n. Hammer Fritz). A creuzoti gyár K.-ának 5 m., az esseninek pedig 3 m. esése van, az első tehát 400,000, a második pedig 150,000 mkg. munkával üt. A verőfej munkáját tetemesen növelhetjük, h a dugattyu fölé is gőzt vezetünk. A 22. ábrában a f emeltyüvel emelt vagy sülyesztett a kar végén emeltyüáttétellel a t tolókát ugy állíthatjuk, hogy a g csatornán beömlő gőz majd a d dugattyu fölé, majd pedig alá árad. A rajzolt állásban a gőz 2 csatornába jut, a dugattyu fölött levő fáradt gőz pedig az 1 és 3 csatornán át a szabadba ömlik. H a henger, melyet az L oszlopok tartására való C bürü tart. V a verőfej, F a foka, v a vezetéke és U az üllő. E csoportba tartozik a Sellers rendszerü gyors-K. is, valamint a Daelen Morrison-féle is. Ebben a már használt fáradt gőz, a dugattyu fölé vezetve, újra expandál. Condie gőz-K.-ának a hengere dolgozik, ez alkotja a verőfejet, a dugattyu pedig áll. Manapság ezeket ritkán használják, mert könnyen romlanak. A nagyobb kalapácsok üllőjének (chabotte) alapzatát fagerendázat alkotja. A creuzoti gyár kalapácsának sabotja 800,000 kg. nehéz.

A gőz-K. beszerzését a nagy befektető költségek, a kis mennyiségben termelt gőz drága volta és az a körülmény, hogy lakott helyeken a gőztelepet nem tűrik meg, kisebb kovácsműhelyeknek lehetetlenné teszik. Kisebb műhelyekben a gőz-K.-ot a gáz- és petroleum-K. van hivatva helyettesíteni. Régebbi gáz.-K. a Robson-féle; szerkezetének veleje az, hogy kézzel vagy lábbal mozgatott dugattyu a hengerbe gáz és levegő keverékét szívja; e keveréket meggyujtván, a gáz robbanó ereje a K. dugattyuját leüti. A K.-ot az ütés után rugó emeli föl, e közben az égés termékeit a K. dugattyuja kiszorítja. Valahányszor a K.-csal sujtani akarunk, mindannyiszor friss keveréket kell beszivattyuznunk. Ez a K. tehát nem működik automatikusan; működtetéséhez emberi erő kell. A keveréket ütés előtt a dugattyu nem komprimálja, tehát kis kezdeti nyomással dolgozik. Ettől eltérőleg a Bánki- és Csonka-féle gáz-K. egyszeri indítás után folyton üt, komprimált keverékkel dolgozik és a keverék felrobbanása, amennyiben ez folytonosan működő mótorban történik, teljesen biztos. Ezen K. áll a négyes szakaszban működő gáz- vagy petroleummótorból és tulajdonképeni K.-ból (23-26. ábra). Mind a mótor (B henger, C dugattyu, D hajtórúd, E görbített tengely, a csapágy, F lendítőkerék, G hajtószíjdob stb.), mind a K. (I henger, K dugattyu, L dugattyurúd, M kos stb) az A közös állványra van szerelve. A mótor robbantóterét a K.-hengerrel h cső (24. ábra) köti össze, melybe szellentyü s van beiktatva. Mig az s szellentyüt zárva tartjuk, a mótor zavartalanul mint gáz- v. petroleummótor dolgozik, amint azonban az s szellentyüt a robbanás szakasza alatt kinyitjuk, az égéstermékek a K. hengerébe áradnak és a fölemelt K dugattyut leütik. A K.-ot a dugattyú alá P kompresszorral (23-24. ábra) komprimált levegő emeli. A kompresszor a levegőt a K.-henger alsó részével összekötött p receiverbe (befogadó) szorítja. Az égéstermékeke a K.-hengerből a R szellentyü bocsátja ki. Mind a K. bekapcsolása, mind az ütések nagyságának szabályozása az s átömlő szellentyüvel történik. Midőn a szellentyüt a P1 tárcsával, illetőleg a fel- és lejáró o rúddal összekötöttük, a K. azonnal dolgozik és erősebb vagy gyengébb ütése attül függ, vajjon az összeköttetés a dugattyu-löket kezdetén vagy valamely mélyebben fekvő pontján történt-e? Az ütések nagyságát excenter (26. ábra) szabályozza. A H emeltyüvel az excentert elforgatva a szerint, amint a P tárcsához közelítjük az átömlő-szelepet mozgató görgőt, az explozió-löket végén vagy kezdetén nyilik az s szellentyü és gyenge vagy erős ütések keletkeznek. A K. működése alatt kivánatos, hogy a mótor hengerének kifuvó szellentyüjét a T tárcsával és Z nyelvvel (25. ábra) akként működtetjük, hogy a mótor sebességének növekedtével elkésve nyiljon meg. Ebben az esetben ugyanis a nyelv végét a lépcsős rúd mélyebben fekvő lépcsője taszítja föl és a tárcsának csakis a bevonalozott része dolgozik; ennek következtében a kiömlés megkéseik és a fölösleges munkát a kopresszió emészti meg. Ha a K.-ot kikapcsoljuk, a tárcsa vagy a rajta járó görgő oldalt, tehát a tárcsának arra a részére tolódik, melyen a bevonalazott kiemelkedés nincsen meg; ekkor a sebesség szabályozása kifuvó szellentyü teljes zárásával történik. Ez esetben az égéstermékek a hengerből nem távozhatván el, a következő löketnél friss keveréket a dugattyu nem szí be, miért is egy robbanás kimarad. V. ö. Straub Sándor, A gázmótorok és Technologiai Lapok (1893). A gőz-K. tulajdonképeni föltalálója 1784. Watt Jakab volt; tőle ered az első pátens, de mivel találmányát nem valósíthatta meg, általában Nasmythot tartjuk a gőz-K. föltalálójának, ki 1839. találmányára pátenst kapván, tervei szerint 1842. a creuzoti gyár az első gőz-K.-ot csakugyan el is készítette. (L. még Kovácsolás.) V. ö. Lederur A., Die Verarbeitung der Metalle (1879).

[ÁBRA] 1. ábra.

[ÁBRA] 2. ábra.

[ÁBRA] 3. ábra.

K. az őskorban. Sokfélekép használták, de mégis leginkább arra, hogy a kova-, illetőleg obszidián-pengék éleit velök kipattintgassák s azért az e korbeliek inkább pattintgatók név alatt szerepelnek a szakirodalomban. Nem egyebek mint durva, de az emberi használat nyomát feltüntető kődarabok, melyek ha kovából vannak, arról ismerhetők fel, hogy apró csillagalaku repedések vannak rajtuk, melyek az ütés alkalmával, annak helyén keletkeztek. Az újabb kőkorban formájuk igen változatos. E. K.-ok folytatását a fémkorszakokban is mindenütt megleljük. A tiszta rézkorban aránylag sok a kalapács.

Ezeknek azonban csak egyik fele tompa, azaz tulajdonképeni ütőszerszám, a másik vége durva ékalaku élet képez, tehát mai kalapácsaink rendeltetésével teljesen egyező rendeltetéssel látszik birni (1. ábra). Sokkal kevesebb azon bronz-eszközök száma, melyeket szerszámkalapácsnak tekinthetnénk, jóllehet a hozzá hasonló fegyverek száma (csákány, fokos, harci kalapács, parancsbotok stb.) igen nagy. Különösen két fajta szerszámot látunk a bronzleletek közt, melyek szerszám-K.-ul tekinthetők s mind a kettő a tokos véső fejleménye. Az egyik a tokos kalapács, ez nem egyéb, mint egy tokos véső, melynek azonban nincs éle, hanem e helyett széles ütőlapja van (l. 2. ábra). Ugy volt tehát nyélbe ütve, mint a tokos véső (l. a magyarázó szöveget a magyarországi bronzkorhoz). A másik az átfúrt kalapács. Ez egy tokos véső, melynek tokjába bronznyelet öntöttek s ezt aztán átfúrták, hogy fanyélre legyen a szerszám elősíthető. E szerszám bronznyele alkotja a kalapács ütőjét, a tokos véső éle pedig az élét (l. 3. ábra). Nagyon kétséges, ha vajon e szerszámokat a tiszta bronzkorba kell-e helyeznünk, annál is inkább, mert a vaskorból szerszámkalapácsot nem ismerünk, holott a bronzkorban egyáltalán nem divatos a kalapácsolás, mig a vaskort első szakában erősen jellemzi e technika. Ha tekintetbe vesszük, hogy ez utóbbi korban leginkább a fegyver készül vasból, mig a szerszámok és ékszerek még mindig bronzból vannak, sokkal valószinübb, hogy e bronz K.-okat is a vaskorba kell helyeznünk.

Kalapács

(fülcsontocska), l. Fül.

Kalapács alá jutni

a. m. dobra kerülni. Külföldön ugyanis árveréseknél dob helyett kalapácsot használnak.

Kalapácshal

(állat, Zygaena malleus Cuv.), korábban fokosd néven ismertetett cápa-faj, melynek feje széles, kalapácsforma, oldalt álló nagy szemekkel, hossza 2,5-4 méter; az Atlanti- és Földközi-tengerben él; igen falánk s néha az emberre nézve is veszedelmes, zsírját halzsírnak használják.

Kalapácsütési jog

a német közönséges jogban oly szolgalom, mely szerint a jogosított építés céljából a szomszédul szolgáló telekre léphet. A porosz Landrecht szerint ez a szolgalom csak válaszfalak emelésének v. kijavításának esetére szorítkozik.

Kalapácsvirág

(növ.), l. Cestrum.

Kalapálás

l. Kovácsolás.

Kalapbúza

(növ.), l. Búza.

Kalapfű

mirigyfű, acsalapu (növ.), Petasites Tourn., a sugaras fészkesek füve, 12 faja (hazánkban 4) Európa, Ázsia és É.-Amerika nedves helyein terem. Többnyári molyhos füvek, nagy lapuféle, veseforma tövi levelekkel, melyek a pikkelyes virágszál virágzása után fejlődnek ki. Virágfészkök fürtös, ágasbogas v. sátorozó. A P. hybridus L. v. P. officinalis Moench (nagy édes lapu, Tussilago Petasites L.) vizparton, nedves helyen bőségben terem. Virága barnapiros, levele nagy, egész ernyő-nagyságura is megnőhet, rossz szagu. Tőkéje meg a gyökere csipős fűszeres, keserü ízü, frissében sajátságos édes szagu, régen pestis és marhadög ellen nagy kelendősége volt, ma a fris levele inkább fekélyre és sebre házi orvosság. Száraz levelét a pórnép dohánya közé keveri. A Tátrának egyik sajátsága a P. Kablikianus Tausch. A P. niveus Vill. levele szép fehérmolyhu, nedves fás helyre ültetik. Tőkedarabokról szaporítják.

Kalapos gombák

(növ.), a hártyás gombáknak egyik csoportja, a nép gombáinak jó nagy része. Termő testük a tönk (láb) tetején kalap, harang v. süveg alakjára fejlődik, v. a teteje lapos, sőt be is mélyed. Ide tartoznak p. a galóca- meg tinóorrfélék, amazok termő teste párhuzamos lemezekből, emezeké párhuzamos csatornákból áll s alulról nézve levelesnek, illetőleg mintegy átlyukgatottnak látszik.

Kalapos király

Igy csúfolták a magyarok II. József császárt azért, mert nem koronáztatta meg magát, hogy ne legyen kénytelen esküt tenni az alkotmányra. Ányos Pál ily címü, töredékben maradt verse, amelyben megtámadja e miatt József császárt, nyolc évtizednél tovább lappangott és csak 1869. került napvilágra a Hazánk s a Külföld 19. és 20. számaiban.

Kalap-párt

(Hattarne), egy svéd nemes pártnak elnevezése a XII. Károly halálát követő időben. Az ellenpártot "sipka-párt"-nak nevezték. I. Frigyes és Adolf Frigyes királyok gyönge uralma idején ez a két párt felváltva állott az állami ügyek élén. A belügyi politika terén mind a kettő a királyi hatalom gyöngítését tűzte ki magának célul; a külügyi politika terén azonban a K.-párt a Gyllenborg-család vezetése alatt a franciákkal tartott és ezek érdekében Oroszország ellen háborukat folytatott, mig a sipka-párt az oroszok zsoldjában állott. III. Gusztáv (1771-92) véget vetett ennek a Svédországra nézve káros oligarka uralomnak.

Kalaráb

karaláb, kalarábé v. torzsakáposzta (növ., Brassica gongyloides L., caulirapu, caulorapa), a káposzta fajtája. Légbeli gumója tünteti ki. Szára t. i. eleinte vékony, azután alma vagy gumó alakjára megvastagodik, meghúsosodik, zöldesfehér vagy piroslila és főzeléknek elkészíthető. A K. levelei a megvastagodott részből nőnek (l. az ábrát). Több fajtája van. A legkoraibb fajta a téli K.-ból való. Augusztusban vetik, azután kitelel; koraisága ellenére nem olyan gyenge, mint a tavaszkor vetett. Emezt korán kell ültetni. Más fajtája: a bécsi üveg-K. fehér v. kéklila fajta, törzse alacsony, gumója gömbölyded, kicsi, kevés hosszunyelü, de kurta levéllel. Finom héja és gyenge húsa van. Korai fajta. Az angol K.kék vagy fehér, az előbbire nő meg, de 4 héttel hamarabb ehető, mint a késő mezei K. Levele nagyobb, gumója lapított, húsa sokáig gyenge és leves marad. Kétszer is lehet vetni. Az óriás-K. késő fajta, levele nagy, gumója kék vagy fehéres, gömbölyded, de lefelé gyakran vékonyodik, keményhéju, 3-5 kg. nehéz, húsa gyenge és leves, ritkán fás. Késő fajta. A Góliáth-K. kékfejü, 10-12 kg. nehéz, de azért a belseje sem nem odvas, sem nem fás, l. Álgumó. Földbeli K., l. Repcekáposzta.

[ÁBRA] Kalaráb

Kalarábfa

(növ., Bracychiton v. Sterculia Delabechii), ausztráliai fa; kihasasodó dereka óriás kalarábként emelkedik a palás sziklákon, fölötte hatalmas terebélyes korona díszlik. Belseje húsos és leves, a lakosok eszik. Mint az ausztráliai kenyérfa, esős időben nagy mohósággal szíja magába a vizet, hogy a száraz időszakban is megélhessen.

Kalaras

(Calarasi), Jalomita román kerület székhelye a K.-i tó és a Borcea-csatorna, a Duna egyik mellékága közt, (1891) 8125 lak. Szilisztriával szemközt fekvő dunai kikötőjének élénk forgalma van, több mint 10 millió frank kivitellel. Stirbeynek is hívják az ugyanily nevü hercegi családról, melynek fölvirágoztatását köszönheti.

Kalarási

a román honvéd-lovasoknak a neve.

Kaláris

a. m. kláris (l. o.).

Kalász

község, l. Buda-Kalász.

Kalász

(növ., spica, stachys), a pázsitfélék virágzata, vagyis összetett füzére. Az egyes virágocska vagy füzérke (vagy kalászka, spicula) a K. tengelyén nyeletlenül, ritkásan vagy sűrübben áll. A K. pelyvalevelekből alakul. Meddő K. az olyan, amely termést nem érlel. A K. a földmívelés, valamint a termékenységnek jelképe, azért Cerest és a jó siker nőistenét (Bonus Sventus) kezökben kalásszal és kalászkoszoruval ábrázolják; azonkivül pénzen is, különösen Calatia, Metapontum és Panormus városok pénzein is látni. A búza-K.-ból font koszoru nálunk az aratás öröme.

[ÁBRA] 1. ábra. A rozs kalászkája.

[ÁBRA] 2. ábra. Egy virága. a a a pelyva, b b a külső, c c a belső virágpelyva; d a bibe, e a himfej, g a virágpikkely, f a 3. és legfelső virág.

Kalászat

tarlózat, virágfüzér, az antologia (l. o.) magyarításai.

Kalászbojt

(növ., kecskeszemfű, Aegilops L.), a pázsitfélék füve, a búzának vad rokona, tőle a virágpelyva csúcsán levő 2-3, gyakran bajuszosan végződő fog különbözteti meg. Keményebb meddő v. szálkás helyen termő pázsitok, Európában 11, hazánkban 4 faj. Az Ae. triticoidest Link a búza meg az árpa hibridjának tartják, de inkább a búzához hasonlít, vele össze is tévesztik, s azt a balhiedelmet szülte, hogy az árpa búzává változnék.

Kalászka

(növ., füzérke, búzafő Brassainál, spicula), a sásfélék meg a pázsitfélék virágzatának vagyis a kalásznak alkotó része s pelyvalevelekből alakul. A sásfélék K.-ját többnyire sűrüen együttlevő sok pelyva alkotja, s mindegyik tövében egy-egy virág fejlődik. A pázsitfélék K.-ja alját gyakran meddő pelyva (glumae s. glumae calycinae, l. az ábrán) alkotja virág nélkül. Ezután kétsorosan váltakozva a termő vagy virágpelyvák (paleae v. glumellae) következnek, még pedig mindig két virágpelyva között van egy-egy virág. A virágpelyva v. toklász (ondó) külsőbbike (paleae exterior v. inferior) nagyobb, a belsőbbik gyengébb és hártyanemü (p. interior vagy superior). A külsőbbik virágpelyva gyakran szálkát visel, p. a bajuszos búzán. A virágpelyva párjainak száma szerint a K. egyvirágu vagy sokvirágu lehet.

Kalászolás

a learatott földön elhagyogatott kalászok felszedése. Habár a K. szegény embereknek némi keresetet nyujt, az újabb törvényhozás mégis eltiltja vagy csak a behordás befejezése után engedi meg, egyrészt mert lopásra szolgáltat alkalmat, másrészt mert sok munkást hasznosabb foglalkozástól elvon.

Kalászos búza

(növ.), helyesebben szakállas vagy bajuszos búza, l. Búza.

Kalatosz

(gör.), kehelyalaku fonott, fölül nyitott kosár (l. az ábrát), melynek alakjára csinálták állítólag a korintusi oszlopfőt.

[ÁBRA] Kalatosz.

Kalauria

ókori város és félsziget a szároni tengeröböl táján az argoloszi part irányában. Hires Poseidon-temploma volt, mely központja vala a 7 tengermelléki városból alakult K.-i amfiktioniának, egyúttal pedig azilumul szolgált mindenkinek, aki oda menekült. Igy tett Demosthenes is Kr. e. 322., aki azonban nem bizott teljesen a szentélyben és mérget vett. Jelenleg a sziget és város neve Porosz, a Poseidon-templom romjai a várostól 3 kilométernyire jól kivehetők. A városnak 7000 lakosa van, akik többnyire alblanézek. DK-re a várostól két kis sziget van: az egyiken erősség, a másikon kórház. A poroszi kikötőben történt 1831 aug. 13., hogy Miaulis új-görög tengernagy az ott állomásozó hajókat felégette, nehogy politikai ellenfeleinek kezeibe kerüljenek.

Kalauz

az, aki valamely ismeretlen, járatlan vidéken utazókat, turistákat mint útmutató vezet; a vasutaknál a vonatkisérő személyzethez tartozó altiszt, kinek, ha a középiskola 4 osztályát nem végezte, altisztképző vizsgát kell állania. A személyvonatokkal rendszerint ők utaznak. Teendőik a jegyvizsgálat, az utasok gondozása, utánfizetések bejelentése, a vonatoknál a podgyászkezelés stb. Legkisebb javadalmazásuk évi 420 frt. Rangjelzőjük: ezüst zsinór egy csillag. A vonatvezetői állást csak újabb vizsga után nyerhetik el. A vonat összes személyzete a vonatvezetők alárendeltje; ők vezetik a vonatok menetlevelét, ők adják az indulási jelt; ha a vonatról jelezni kell, ők jeleznek (l. Harangmű), a kisebb állomásokon vezetik a tolatást stb. Ez állásban már az 1000 frt évi fizetést is elérhetik. L. még Hajókalauz.

Kalauzposta

l. Postai szállítás és Mozgóposták.

Kalavrita

(Kalavryta), az ugyanily nevü eparchia (járás) székhelye Achaia és Elisz görög nomoszban, 37 km.-nyire Patrasztól, a K. közelében, a Velia-hegy lábánál, (1889) 2260 lak. 1821-ben Germanosz patraszi érsek itt tüzte ki először a szabadság zászlaját, amire a törökök K.-t elfoglalták és fölgyujtották.

Kaláz

község, l. Buda-Kalász.

Kalaznó

nagyközség Tolna vmegye simontornyai j.-ban, (1891) 1033 német lakossal.

Kalb

1. János báró, amerikai tábornok, szül. Hüttendorfban, Bayreuthnél, mehg. Camdennél 1780 aug. 19. Miután hazájában mint pincér tengődött, a francia hadseregbe lépett, melynek soraiban a poroszok ellen harcolt a 7 éves háboruban. 1761. altábornoki rangra emelkedett. 1767. Choiseul miniszter É.-Amerikába küldötte a francia gyarmatok hangulatának kipuhatolása végett. 1777. az É.-amerikai szabadságharc kitörésének hirére Lafayette oldalán segélyére sietett a felkelőknek, mire Washington 1779. Charleston védelmezésével bizta meg. 1780 aug. 18. részt vett Gates alatt a camdeni csatában, melyben halálos sebet kapott. V. ö. Kapp, Leben des amerikan. Generals J. K. (1862., angolul 1884).

2. K. Sarolta, leánynevén Marschalk von Ostheim, Schiller barátnője, szül. Waltershausenben (Grabfeld) 1761 jul. 25., megh. Berlinben 1843 máj. 12. 1783 K. Henrik tiszthez ment nőül, akit azonban nem szeretett; 1784. megismerkedett Schillerrel Mannheimban. Mikor ez 1785. Mannheimot elhagyta, viszonyuk már a szenvedélyes rajongásig fokozódott, amit Schillernek Der Kampf és Resignation c. költeményei bizonyítanak. 1787. Schiller K. kedvéért ment Drezdából Weimarba, ahol akkor K. tartózkodott. K. Goethével is érintkezésben állott és midőn Jean Paul 1796. Weimarba jött: épp ugy kezdett rajongani érte, mint előbb Schillerért. Jean Paul Titan-jának Lindája K. után van alkotva. Mikor 1804. férje meghalt, K. Berlinbe költözködött, ahol 1820. megvakult. Élte utolsó éveiben a királyi vár vendégszeretetében részesült. Irt egy Cornelia c. regény is, amely emlékverseivel együtt Charlotte c. alatt jelent meg (újból kiadta Palleske, arcképpel, Stuttgart 1879). Jean Paulhoz és ennek nejéhez irt leveleit Nerrlich adta ki (Berlin 1882). V. ö. Köpke, Charlotte von K. und ihre Beziehungen zu Schiller und Goethe (Berlin 1852).

Kalbeck

Miska, német költő és zenei iró, szül. Boroszlóban 1850 jan. 4. Münchenben jog-, majd bölcselethallgató s egy kötet vers kiadása után zenetanuló lett; 1874. hirlapnál s a sziléziai muzeumnál nyert állást, 1880 óta Bécsben él s a Wiener Montags-Revue zenekritikusa és a N. W. Tagblatt dráma-birálója. Könyvei: Der Ring des Nibelungen (3. kiad. 1882), Parsifal, Wiener Opernabende (1881); versek: Aus alter und neuer Zeit. Kitünően fordított, inkább átdolgozott számtalan dalműszöveget, minők Da Ponte, Don Giovanni (Mozart Don Juan-jának százéves jubileumára, 1886), Bastien és Bastienne, továbbá Szerelemből, Kertészleány (Mozart), Májusi királynő (Gluck), Otello, majd Falstaff (Verdi), Freud Fritz és Brüder Rantzau (Mascagni), Cid és Werther (Massenet), Az eladott menyasszony és Dalibor (Smetana), A cremonai hegedüs (Hubay), A szigetvári hűbéres (Smareglia) stb.

Kalcedon

(pénzeken és érmeken Kalchadon, néha Chalkedon is), ókori város Bitiniában, a Boszporus déli végén, Kr. e. 686. alapították a megaraiak, gyorsan gazdag és virágzó várossá fejlődött, melyet uralt a Boszporus egész ázsiai partja. A tőle függő viszonyban álló telepek közt első helyen említendő Chrysopolis (a mai Szkutari). K. műemlékei közül az egész ókorban kimagaslik az Apollo-templom, ugy is mint a delfli orakulummal vetélkedő jóslóhely, de ugy is mint műemlék, melynek alapfalain később Nagy Konstantin szent Eufémia templomát építette (ugyanazt, melyben a K.-i zsinat lefolyt) s melynek bámulatos oszlopai Konstantinápolyban Szulejman mecsetjén máig láthatók. Politikai történetére nézve a város szintén érdekes. Darius idejében Pharnabasos persa tábornok foglalta el, még pedig csellel. A peloponnezusi háboruban K. fölváltva állott hol Athénnek, hol Spártának pártjára. Első érzékeny veszteségét akkor szenvedte, midőn Nikomedes, Bitinia királya, Kr. e. 140. az ő lakosaival telepítette be új fővárosát Nikomediát (l. o.). Később a bitinai királyok végrendelete folytán Róma uralma alá jutott (Kr. e. 74.). Kemény csata folyt le falai alatt Cotta római hadvezér és Mithridates közt, aki fényes győzelmet aratott és K.-t is hatalmába kerítette. A keresztény korban Bitinia fővárosa és egy érsek székhelye volt, de sokat szenvedett barbár berohanásoktól (különösen Valerianus és Gallienus idejében). Klasszikus emlékei egyre gyérültek, ami még megmaradt, azt tönkretették Chosroes persái (Kr. u. 612.). A régi városnak régi falaiból is alig maradt hirmondónak valami, ezekre épült Konstantinápoly egyik tengerparti külvárosa Kadiköi.

Kalcedon

(ásv.), olyan tömött, áttetsző quarcváltozat, melynek anyaga ugyan SiO2, mint a quarcé, de kálilúg erősen megtámadja. Némelyek szerint quarc és amorf kovasav keveréke. Legtöbbnyire mint bekérgezés avagy üregeket kitöltve és erekben terem, különféle fürtös, gömbös halmazokban. üveges vagy viaszfényü, törési lapjain sima vagy kissé szálkás, szerkezete néha finoman rostos. A szintelenek is belsejükben zavarosak, felhősek, nem átlátszók, csak áttetszők. Szürke, barna, sárga, vörös, zöld és leggyakrabban kékes szinü. Igen finoman likacsos. Nagyon sokféle változata van, melyek közül a szebbek mint harmadrendü drágakövek is szerepelnek. Nagyon sokféle találják. Hazánkban különösen Erdély több helyén (Kötelesmező, Almás, Tekerő), Zólyom vmegyében Breznóbánya vidékén (Dreiwasser), stb. Izlandról, a Farrör szigetekről, Braziliából nagyon szépeket hoznak. Szinök szerint más-más a nevük. A fehér szinü vérvörös foltokkal az István köve v. pontos K., amelyben fehér és szürke rétegek váltakoznak, az K.-onix; a szürkés, sárgás, barnás, világosabb szinü, melynek finom repedéseibe különböző fémes vegyületek ágas-bogas alakokban beszivárogtak és különféle szinü mohocskákhoz hasonló rajzokat mutatnak, mokkakő, mert régebben leginkább Arábiából (Mokkából) hozták kereskedésbe. Szürkésfehér, áttetsző K., melyben folyadék zárvány van, enhidros; a legszebbeket Braziliából hozzák. A K.-hoz tartoznak a karneol, a jaszpisz a krizoprasz, a plaszma, a heliotróp, az achát, a tűzkő, a kasolong is.

Kalcedoni zsinat

a negyedik egyetemes zsinat (451). Különösen arról nevezetes, hogy Eutyches tanát a monofizitizmusról, amelyet a hirhedt efezusi zsinat 449. megerősített, eretnekségnek nyilvánította és hittétel gyanánt kimondotta, hogy Krisztusban két természet: isteni és emberi természet van.

Kalchas

hires jós a hőskori görögöknél. Némelyek szerint Mikeneből eredt, mások szerint Megarából. Ő volt Auliszban és Trója falai alatt az istenek akaratának magyarázója.

Kalchbrenner

Károly, botanikus, ág. ev. lelkész, szül. Petőfalván (Sopron) 1807 máj. 5-én. Gimnáziumi 6 osztályát Budapesten befejevén, a filozofiát Selmecen és Pozsonyban végezte, a teologiát Sopronban kezdte és Halleben 3 évi tartózkodása után fejezte be. Hazakerüle 1832-ben Szepes-Olaszi lelkésze lett, újabban a XVI szepesi város főesperese, mely állásában 1881. lelkészi 50 éves jubileumát ülte meg. A növénytanhoz 30 éves korában fogott és segédeszközök hiján is annyira ismeretessé vált, hogy a magyar tudományos akadémia 1864. levelező, 1872. rendes tagjává választotta meg. A gombák tanulmányában európai szaktekintéllyé küzdte fel magát; exotikus fajok meghatározásához rajta kivül csak M. C. Cooke mert fogni. Számos hazai és külföldi folyóiratban 1853 óta közölte dolgozatait. Nevezetesebbek: Jelentés Szepes vármegyében tett természettud. utazásáról; A szepesi gombák jegyzéke, I. (Pest 1863, Természettud. Közl.); A szepesi gombák jegyzéke, II. (u. o. 1867, öt szines és 1 fekete táblával, a Mathematikai és Temészettudományi Akadémiai Értekezések, V. köt.). Gombákat leirt a Rabenhorst-féle Fungi europaei és a Hedwigia számára. Tátra hömpölyei és Tátra szikla-zuzadékai (1866); Szepesi moszatok jegyzéke (Math. és Term.-tud. közlem., IV. köt. 1866); A magyar gombászat fejlődése és jelen állása (akad. székfoglalója 1873., Akad. Értek., IV. kötetében). Hazai vonatkozásu legnagyobb műve latinul és magyarul a tud. akadémia kiadásában 1873-tól 1875-ig e cimmel jelent meg: Icones selectae Hymenomycetarum Hungariae per Stephanum Schulzer et Car. K. observatorum et delineatorum... Magyarország hártyagombáinak válogatott képei (szinezett 30 táblával); Dorner József emléke (1875, Akad. Értek, VI. köt.); Szibériai és dél-amerikai gombák (Budapest 1878); South african fungi by C. K. et M. C. Cooke (u. o. 1879); Fungi Mac Oweniani by K. (u. o. 1880); Fungi e Mongolia et China boreali curis K. et F. de Thümen (1880, a Bulletin de l'académie des sciences de St. Pétersbourg XI. kötetében). Számos cikke a Mohl-féle Flora, más a Botanische Zeitung, a Roumeguere-féle Revue mycologique c. szaklapban és egyebütt látott napvilágot.

Kalchbrennera

Berkeley (növ.), szömörcsögféle gomba, 2 faja Afrika D-i részén terem. V. ö. Kalchbrenner, Új v. kevésbbé ismert szömörcsögfélék (Budapest 1880).

Kalcinálás

az érceknek vagy sóknak olynemü pörkölése, melyhez a levegő hozzájárulása mulhatatlanul nem szükséges. A K. vagy égetés célja az, hogy az érc, illetve só vizét vagy más illó alkotó részét kiűzhessük. Igy a kalcinált szóda v. hamuzsir olyan szóda, illetve hamuzsir, melyből izzítással viztartalmát eltávolították. A pörkölés ettől abban különbözik, hogy a levegőnek hozzá járulása a művelethez mulhatatlanul szükséges, mert a pörköléssel az érc egyes alkotó részét akarjuk oxidálással eltávolítani. A fémeknek a levegőn való izzítását abból a célból, hogy oxidálódjanak, régeben szintén K.-nak nevezték. Ezekhez a műveletekhez külön égető (kalcináló), illetve pörkölő kemencék kellenek.

Kalcitok

Naumann ásványrendszerében az ásványok egyik osztálya, olyan szines ásványokat sorozott ez osztályba, melyek külsőre nézve a sókhoz hasonlítanak és sohasem fémes fényüek. K. volnának: a vaspát (sziderit), a cinkpát (smithsonit), a bizmutpát, a cerrussit, a piromorfit stb.; viztartalmuak: malachit, azurit, vivianit, vasgálic, rézgálic stb. Az újabb ásvány-rendszerekben e név többé nem szerepel.

Kalcium

(calcium), fémes elem, mely vegyületeiben mint 2 vegyértékü gyök szerepel; jele Ca, atomsúlya 40,0. A természetben szin állapotban nem fordul elő; vegyületei nagyon közönségesek. Igen nagy mennyiségben K.-karbonátot CaCO3 találunk; a kalcit, arragonit, márvány, mészkő, kréta, cseppkő, mésztufa stb. tiszta v. kevésbbé tiszta K.-karbonátból állók. A márga, K.-karbonát és agyag keveréke; a dolomit K. és magneziumkarbonát elegye. A K.-szulfát mint gipsz CaSO4.2H2O és anhidrit CaSO4 fordul elő. Közönséges K. tartalmu ásványok továbbá a K.-foszfát, foszforit, apatit; K.-fluorid a fluorit. A K.-szilikát más szilikátokkal együtt több gyakoribb ásványt képez. A természetes vizekben a K. vegyületek sohasem hiányoznak, különösen az ugynevezett kemény vizek bővelkednek benne. A termőföld fontos alkatrésze; innen jut a növényekbe. A növények hamuja különösen K.-karbonátban bővelkedik, de foszfátot és kevés szulfátot is tartalmaz. A kagylók és csigák héja, a korallok váza lényegében K.-karbonátból állók. Az állati és emberi csontok főalkatrésze a K.-foszfát és karbonát. A napban és más állócsillagokban a K. jelenlétét bebizonyították.

Szinállapotban először Davy állította elő 1808.; nagyobb mennyiségben tisztábban Bunsen és Matthiesen. Előállítása oly formán történik, hogy megolvasztott klórkalciumon át erős elektromos áramot vezetnek, amidőn is a K. a negativ sarkon kiválik. Sárga, erősen fénylő nyujtható fém. Fs.-a 1,6 körül. Száraz levegőben csak lassacskán oxidálódik. A vizet már közönséges hőmérséken elbontja; a fejlődő hidrogén azonban magától nem gyulad meg. A vörösizzás hőmérsékén megolvad és a levegőn sárga fénnyel elég. Az illó K.-vegyületek, a fénytelen lángot narancsszinüre festik. Spektrumában több jellegzetes vonala van, melyek közül egy zöld- és egy narancsszinü vonala a legszembetünőbb. A K.-sók oldatából ammoniumkarbonát K.-karbonátból, ammoniumoxalat K.-oxalatból álló fehér csapadékot választ ki. Kénsav csak tömény K.-só oldatból választ ki K.-szulfátot; gipszviztől a K.-só oldatai nem változnak.

Kalciumbromid

brómkalcium CaBr2, Kalciumkarbonát v. oxid brómhidrogén savban való feloldása és az oldat beszárítása útján készülhet. Szintelen, vizben és borszeszben igen könnyen oldódó kristályokból áll.

Kalcium-csoport fémei

A kalciumhoz hasonló sajátságu fémek csoportja; alkali földfémeknek is nevezik. E csoportba a kalcium, stroncium és a barium tartoznak. Nemcsak maguk a szinfémek, hanem vegyületeik is nagyon hasonlóak. Vegyületeikben e fémek két vegyértékü gyökként szerepelnek. Hidroxidjaik erős bázisok. Szulfátjaik, karbonátjaik és foszfátjaik vizben alig oldhatók. Mivel az ólom vegyületei sok sajátságukban e fémek megfelelő vegyületeivel megegyezők, az ólmot is közibük sorozhatjuk.

Kalciumfluorid

fluorkalcium CaFl2. A természetben kristályokban előfordul; ez ásványt a mineralogia fluorit-nak nevezi (l. o.). Mesterségesen fluor hidrogénsavból készülhet, ahhoz frissen lecsapott kalciumkarbonátot elegyítve, amikor is a K. csapadék alakjában kiválik.

Kalciumfoszfát

Az ortofoszforsav háromalju sav, igy tehát 3 K. lehetséges. Ezek a szabályos K., a kétalju K. és az egyalju K.; a két utóbbi só, savanyu só.

Ca3(PO4)2 Ca2H2(PO4)2 CaH4(PO4)2

szabályos K. kétalju K. egyalju K.

A foszforsavnak természetesen bázisos kalciumsói is leheteségesek. A szabályos, háromalju K. v. tri-K., a természetben nagy mennyiségben előfordul. A foszforit v. oszteolit ásványok lényegében K.-ból állanak. Az apatit K.-ból és kalciumklorid v. fluoridból áll. A termőföld fontos alkotó része. A növények és állatok szervezetében gyakori, igy különösen az állati csontok főalkatrésze. A hússal-csonttal táplálkozó állatok ürüléke bővelkedik benne (koprolitok). Előállíthatjuk e sót ugy, hogy szabályos nátriumfoszfát- és kalciumklorid-oldatot egymással elegyítünk; a kiválott csapadékot a kimosás után megszárítjuk. Az igy előállított szabályos K. fehér alaktalan por; vizben nem oldódik, hig savak könnyen feloldják.

A kétalju, egyszer savanyu v. di-K. A természetben mint ritka ásvány szintén előfordul. Mesterségesen ugy készül, hogy dinátriumhidrofoszfát oldatához, kalciumklorid oldatot elegyítünk. A csapadék alakjában leváló Ca2H2(PO4)24.H2O-t a kimosás után megszárítjuk. Fehér kristályos por; vizben csak nyomokban oldódik. A hevítéskor előbb kristályvizét veszíti, azután erősebb hevítéskor még egy molekula vizet és kalciumpirofoszfáttá Ca2P2O7 alakul. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos Calcium phosphoricum is kristályos ki-K.

Az egyalju, kétszer savanyu v. mono-K. akkor képződik, ha foszforsav-oldathoz csak annyi kalciumhidroxidot elegyítünk, hogy a foszforsav két molekulárája egy molekula kalciumhidroxid jusson. Az erősen besűrített oldatból CaH4(PO4)2. H2O kikristályosodik. Vizben igen könnyen oldható, vizes oldata erősen savanyu kémhatásu. Az erős hevítéskor, metafoszforsavas kalciummá Ca(PO3)2 alakul. E só gipsszel együtt képződik, ha a szabályos K.-ra kénsav hat. Igy tehát ez a szuperfoszfátnak nevezett műtrágya fő alkatrésze, mert a szuperfoszfát trágya csontliszt, csonthamu és ásványos K. kénsavval való elegyítése útján készül. A pirofoszforsav foszfátjai közül megemlítjük a szabályos pirofoszforsavas kalciumot, mely vegyület pirofoszforsavas nátrium és kalciumklorid oldat elegyítésekor fehér csapadék alakjában leválik. Az igy előállított só Ca2P2O7.4H2O összetételü. A metafoszforsav kalciumsója a monometafoszforsavas kalcium Ca(PO3)2 fehér, vizben oldhatatlan por.

Kalciumföldpát

l. Földpát.

Kalciumhidroszulfid

l. Kalcium szulfidjai.

Kalciumhidroxid

Oltott mész, Ca(OH)2. A kalciumoxid vizzel való megnedvesítésekor képződik. Ha égetet mészre lassacskán vizet csepegtetünk, erős melegedés közben szemcsés porrá hull szét, mely lényegében K.-ból áll (mészoltás). A K. erősen izzítva ismét kalciumoxiddá alakul. A kalciumoxidra annyi vizet öntve, hogy azt ellepje, a viz mihamarabb forrásnak indul és sűrü egynemü pépet kapunk, amely igen finom eloszlásu K. és viznek az elegye. Ehhez még több vizet elegyítve, tejszerü folyadékot - mésztejet - kapunk. A mésztejből nyugodt állás közben fehér üledék válik le; a folyadék tisztája - a mészviz - a K. telített vizes oldata. A K. vizben kevéssé oldható vegyület; egy liter viz közönséges hőmérséken csak körülbelül 1,5 g.-ot old fel belőle. úgy a K., mint a vizes oldata erősen lúgos. Érdekes, hogy forró vizben a K. kevésbbé oldódik, mint hidegben, éppen ezért a telített mészviz, felforralásakor megzavarodik. A K. a levegőből mohón széndioxidot véve fel, kalciumkarbonáttá alakul. A mészviz felületén, ha az nyitott edényben van, a kalciumkarbonátból álló hártya képződik. A K. az iparban nagyon fontos (l. Kalcium oxidjai és Mész). A mészvizet gyógyszerül használják.

Kalciumhiperklorát

l. Kalciumklorát.

Kalciumhipoklorit

alklórossavas kalcium Ca(OCl)2, a klórmész (l. o.) fő elegyrésze.

Kalciumjodid

jódkalcium CaJ2. Ugy készülhet jódhidrogénsavból, mint a kalciumbromid a brómhidrogénsavból. Az oldatot a levegőtől elzárva kell besűríteni, különben annak szénsava részben elbontja. Szintelen kristályos test, vizben és borszeszben oldható.

Kalciumkarbonát

szénsavas kalcium, CaCO3. E vegyület a természetben igen nagy mennyiségben előfordul. Kétféle kristályrendszerben kristályosodik, tehát dimorf. A hatszögü kristályrendszerben kristályosodott K.-ot a mineralogus kalcit- vagy mészpátnak, a rombosan kristályosodottat pedig arragonit-nak nevezi; az Izlandban előforduló viztiszta kalcitot, mely a fényt kettősen töri, izlandi mészpátnak nevezik. A márvány szemcsés kristályos szövetü, a mészkő tömött, alig kristályos szövetü ásványok, főképen K.-ból állanak. A márga, agyag és K. elegyének tekintendő. A dolomit, K. és magneziumkarbonát izomorf keveréke. A természetes vizek mind több-kevesebb kalciumbikarbonátot tartalmaznak feloldva; különösen a kemény vizekben van sok. A levegővel való érintkezéskor a kalciumbikarbonát elbomlik, a széndioxid eltávozik, a K. pedig kiválik. Ilyféle eredetü, lényegében K.-ból álló ásványok a mésztufa, cseppkő stb. A K. továbbá igen elterjedt az állatvilágban; az állati csontokban előfordul, a puhatestü állatok külső vázának v. héjának fő alkatrésze. Igy a korallok, a kagylók, a csigák háza lényegében K.-ból állanak. A kréta, mely szintén K.-ból áll, mikroszkópos állatok maradéka. A tiszta K.-ot mesterségesen ugy készíthetjük, hogy kalciumsó-oldatát nátriumkarbonát-oldatba öntjük és a kiváló csapadékot a kimosás után megszárítjuk. A leváló capadék eleintén amorf, utóbb, különösen a folyadék felforralásakor, kristályossá válik. Hófehér por, vizben alig oldódik. A szénsavtartalmu viz sokkal töbet old; az oldatban kalciumhidrokarbonát Ca(HCO3)2 van. Az izzításkor széndioxidot veszít és kalciumoxiddá alakul. A K. alkalmazása igen kiterjedt. A kettőző mészpátot optikai célokra, a márványt a szobrász dolgozza fel. A mészkőből égetett meszet csinálnak; a kémiai ipar különböző ágaiban alkalmazzák (szóda és üveggyártás stb.). Ugy a kréta porát, mint a lecsapott K.-ot (Calcium carbonicum praecipitatum) gyógyszerül, különösen kozmetikus szerekbe (fogpor) használják. Elavult gyógyszerek a porrá tört osztrigahéj (Conchae praeparati), az u. n. rákszemek (Lapides cancrorum), melynek szintén lényegében K.-ból állanak.

Kalciumklorát

klórsavas kalcium Ca(ClO3)2. E só klórsavból, kalciumkarbonáttal való telítése és az oldat besűrítése útján készülhet. Nagyon tömény oldatából két molekula kristályvizzel válik ki. A kalciumhiperklorát v. felklórsavas kalcium Ca(ClO4)2 ugy készülhet a felklórsavból, mint a K. a klórsavból. Vizben és borszeszben könnyen oldható sók.

Kalciumklorid

klórkalcium, CaCl2. Kalciumkarbonátot vagy oxidot sósavban oldva a K. oldatát kapjuk. E só előállítása végett többnyire fehér márványt oldanak sósavban. A fehér márvány főképen kalciumkarbonátból áll, ezen felül jelentékenyebb mennyiségü magneziumot szokott tartalmazni, továbbá kevés vasat, mangánt is tartalmazhat. E fémek kloridjai is képződnek tehát a márvány sósavban való feloldásakor. E szennyezések eltávolítása végett az oldathoz annyi kalciumhidroxidot elegyítenek, mig az erősen lúgos kémhatásu. Az oldatot több órára meleg helyre állítva, a Mg, Fe, Mn oxidjai csapadék alakjában kiválnak. A leszűrt oldatot sósavval megsavanyítva besűrítik. Nagyon tömény oldatából a K. mint CaCl2.6H2O kikristályosodik. E vegyület a kristályos K., mely szintelen oszlopos kristályokból áll. Az enyhe melegítésre megolvad, erősebb hevítéskor vizgőz távozik el és CaCl2.2H2O összetételü likacsos test marad vissza. Ez az u. n. likacsos v. száraz K. Még erősebb hevítéskor a sóból az összes viz eltávozik és vörös izzáson szintelen átlátszó folyadékká olvad, mely kihüléskor kristályos tömeggé, CaCl2, mered meg. Ez a viztelen v. megolvasztottK. Ugy a kristályos, mint a likacsos v. megolvasztott K. a levegőn vizet véve fel, szétfolynak. A K. nemcsak vizben, de borszeszben is könnyen oldódik. A likacsos és megolvasztott K. nagyon vizszivók, ezért az előbbit a gázok, utóbbit folyadékok (éter, ecetéter stb.) szárítására használjuk. A kristályos K.-ot hóval összekeverve, erős hütőkeveréket kapunk, melynek hőmérséke a -50 C°-ot megközelíti.

Kalciummonoszulfid

l. Kalcium szulfidjai.

Kalciumnitrát

salétromsavas kalc. Ca(NO3)2. E só akkor képződik, ha nitrogéntartalmu szénvegyületek kalciumkarbonát vagy más kalciumsó jelenlétében, levegő bőséges hozzájárulásával rothadnak. Igy p. az istállók falán apró kristálykákban kivirágzik (falsalétrom). Mesterségesen hig salétromsav kalciumhidroxiddal való telítése és az oldat beszárítása útján készülhet. Fehér, kristályos test; vizben igen könnyen oldható. Vizes oldata lassu elpárologtatásával kristályokban Ca(NO3)2.4H2O is előállítható.

Kalcium oxidjai

ilyet kettőt ismerünk, ezek a kalciumoxid, CaO, s a kalciumdioxid CaO2. A kalciumkarbonátot a fehérizzás hőmérsékére felhevítve, az széndioxid távozásával kalciumoxiddá alakul. A közönséges égetett mész lényegében kalciumoxidból áll és a mészkő erős izzítása útján készül (l. Mészégetés). Tiszta kalciumoxidot célszerüen kristályos mészpátból készítünk. Hófehér test, fs.-a 3,1; a legerősebb tűzben sem olvad meg, a Moissan-féle elektromos kemencében megolvasztható és szublimálható. A levegőből mohón nedvességet és széndioxidot vesz fel. A vizzel való megnedvesítéskor megoldódik, azaz erős hő fejlődése közben kalciumhidroxiddá (l. o.) - oltott mésszé - alakul. Az égetett mész és az oltott mész nagy ipari fontosságuak; oltott mésszel készül a vakolat, meszelnek vele; mint legolcsóbb bázist a kémiai ipar gyakran felhasználja (ammoniagyártás, lúgfőzés, gyertyagyártás stb.) A kalcimdioxid v. kalciumszuperoxid CaO2 képződik akkor, ha egészen tiszta kalciumkarbonátot oxigéngázban enyhén izzítunk.

Kalciumszulfát

kénsavas kalcium. CaSO4. E vegyület a természetben nagy mennyiségben előfordul. A vizmentes rombos rendszerben kristályosodott K.-ot a mineralogus anhidrit-nek, a két molekula vizet tartalmazó kristályos K.-ot gipsznek (l. o.) v. gipszpátnak nevezi. E vegyület az egyhajlásu rendszerben kristályosodik. A tömöttebb kristályos szövetü márványhoz hasonló gipszet alabástromnak (l. o.) nevezik. Mesterségesen kalciumhidroxid kénsavval való telítése útján készülhet, töményebb kalciumsó-oldathoz híg kénsavat elegyítve CaCl2.2H2O kristályos csapadék alakjában kiválik. A K. vizben kevéssé oldódik, 1 sr. feloldására körülbelül 400 sr. viz szükséges, forró vizben még kevésbbé oldódik. Nagy ipari fontosságu. A kristályviztartalmu gipszet enyhén hevítve, az kristályvizét elveszti és vizmentes K.-tá alakul, melyet égetett gipsznek neveznek. Fehér por ez; vizzel összeelegyítve oly pépet ad, mely csakhamar megmered. Ilyenkor a K. két molekula kristályvizet véve fel CaSO4.2H2O-vá alakul (l. Gipsz). A K. vizes oldatát, a gipszvizet, a kémikus kémlőszerül használja.

Kalcium szulfidjai

A kalcium monoszulfid CaS akkor képződik, ha a kalciumoxidot kénhidrogénben v. kalciumszulfátot hidrogénben erősen hevítünk. Rendesen ugy készül, hogy gipsz és szén elegyét izzítják. A tiszta készítmény sárgás fehér por. Ha napfény hatott reája, sötétben világít; hasonló sajátságuak a barium és stronciumszulfid is, ezért e vegyületekből állanak az u. n. világító festékek. A CaS vizben alig oldódik; viz hatására lassacskán elbomlik, Ca(OH)2 és Ca(SH)2 keletkezik. A kalciumhidroszulfid Ca(OH)2 akkor képződik, ha kalciumhidroxidra kéhidrogéngázt vezetünk. E vegyület mint szőreltávolító szer (depilatorium) használatos. A kalciumpoliszulfidjai közül megemlítjük a kalciumtetraszulfidet CaS4 és a kalciumpentaszulfidet CaS5. A meszes kénmáj égetett mész és kén elegyének izzítása útján készül. Kalciummonoszulfid és gipsz elegyének tekintendő. Kalciumhidroxidot és kénvirágot vizzel főzve, fölös kén jelenlétében, sötét narancsszinü oldatot kapunk, mely kalcium tioszulfátot CaS2O3 és kalciumpentaszulfidot CaS5 tartalmaz feloldva; ez oldat külső gyógyszerül (bőrbántalmak) használatos. Gyógyszerészi neve Solutio Vleminckx.

Kalciumszulfit

kénessavas kalcium, CaSO3. Kevéssé állandó, vizben alig oldódó só, mely két molekula vizzel kristályosan kiválik, ha vizzel felkavart kalciumkarbonáthoz kéndioxidgázt vezetünk.

Kalckreuth

1. Frigyes Adolf gróf, porosz tábornok, szül. Sottershausenban 1737 febr. 22., megh. Berlinben 1818 jun. 10. Egész életét a katonai pályán töltötte. 1758. szárnytisztje lett Henrik hercegnek, Nagy Frigyes öccsének és annak oldalán küzdötte végig a hétéves háborut. 1766. a gyanakvó kriály éppen Henrikkel kötött bizalmas barátsága miatt keleti Poroszországba helyezte át. II. Frigyes Vilmos azonban 1786. visszahivta és a grófi ranggal kitüntette. 1787. részt vett a Hollandia elleni expedicióban, 1792 óta pedig a franciák ellen küzdött. 1806. nagy mulasztást követett el a jena-auerstädti csatában és csak Blücher erélyes tiltakozására tartotta őt vissza a kapitulációtól. Azután Danzig városát védelmezte, de 76 napi ostrom után mégis kénytelen volt Lefebvre francia marsal előtt kaput tárni (1807 máj. 24.). Ő kötötte a franciákkal a tilsiti fegyverszünetet és az ennek nyomában járó kedvezőtlen pótszerződést. 1807 végén Danzig védelmezése fejében tábornaggyá léptették elő és Königsbergbe került mint térparancsnok; 1809. hasonló minőségben Berlinbe helyezték át. A szabadságharcban csekély része volt és különben is azon kislelkü párthoz tartozott, mely Poroszország jövőjéről kétségbeesetten lemondott.

2. K. Szaniszló gróf, német festő, szül. Kozminban (Posen) 1820 dec. 25., megh. Münchenben 1894 nov. 26. Néhány éven át Schirmer tanítványa volt a düsseldorfi akadémián, hosszabb ideig tartózkodott Kölnben és Düsseldorfban, 1860. a Weimarban megnyilt művészeti iskola igazgatója lett, de ez állásáról 1876. lemondott. Most Münchenben él. Tájképei még a régi, idealizáló iskola jellegét viselik magukon; a nagyszerüséget, meglepőt, hatásos világítást, tiszta formákat keresi. A hozzájuk való anyagot Olasz- és Spanyolországban meg Svájcban tett utazásain gyüjtötte. - Fia, K. Lipót gróf, német festő, szül Düsseldorfban 1855., a weimari művészeti iskola tanára, atyjával szemben az új, naturalista irány kiváló képviselője. Hollandiában tett utazása óta komoly, derengő fényü, nyomott hangulatu, kérlelhetetlen természetességü genreképeket fest. Az Öreg tengerész a tengerparton (1888), Hazafelé (1889) és Nyári idó a valóság ellenállhatatlan erejével hatnak.

Káld

kisközség Vas vármegye sárvári j.-ban, (1891) 1497 magyar lakossal, postahivatallal és postatakerékpénztárral.

Kaldea

l. Khaldea.

Káldor

Pajor István irói álneve.

Káldy

1. Ádám, szül Kéthelyen (Vas) 1765., mhg. Hautzenthalban (Alsó-Ausztria) 1825 jul. 23. Lenkában Vas vmegyében az augusztinusok rendjébe lépett és később Bécsbe, ugyene szerzet klastromába ment. Midőn II. József ezt a szerzetet megszüntette, K. világi pappá lett és Weikersdorfban Bécs mellett káplán volt, később plébános Gross-Wetzdorfban és utóljára Hautzenthalban. Néhány csillagászati-kozmogoniai értekezést irt. Főbb művei: Über die Natur der Kometen und ihre Verbindung mit dem Sonnensystem; Versuch einer Geschichte der Bildung unseres Erdplaneten. Legnagyobb művének címe: Unser Sonnensystem nach mathematisch-physikalischen u. chemischen Grundsätzen bearbeitet (Bécs 1820).

2. K. György, tudós jezsuita, szül. Nagyszombatban 1572., megh. 1634 okt. 30. 1598. lépett a Jézus társaságába és Rómában végezte tanulmányait. Előbb Erdélyben és Bécsben működött mint hitszónok, később a brünni és az olmützi kollégiumokban a hittudományokat tanította. 1615. került Nagyszombatba, 1625. pedig a pozsonyi kollégiumnak lett az igazgatója. Mint hitszónok neve, előadása és eszméi tekintetében megközelítette nagynevü kortársát és benső barátját, Pázmány Pétert. Ennek felhivására fordította le 1626. magyarra az egész szentirást s adta ki Bécsben ezen cím alatt: Szent Biblia, az egész kereszténységben bevött régi deák bötüből (Bécs 1626, Nagyszombat 1732, Buda 1782). Pozsonyban kiadta: A vasárnapokra való prédikációk-nak első részét és Az Innepekre való prédikációk-nak első részét. Ezeknek második része és a Magnificat magyarázata kéziratban maradtak. Istennek szent akaratja, azaz a nagy úr parancsolatjának egynehány prédikációkkal való megmagyarázása, Nagyszombatban jelent meg 1681. Szentirásának tekintélye a magyar kat. egyházban a legújabb időkig fönmaradt. V. ö. Podhraczky József, Nagyszombati Káldy György (Tudomány-Tár. 1838. Értek. III. 296, Fasciculi Eccles. 1842. II. 134.); Kis J., Káldy György nyelve (Budapest 1884).

4. K. Gyula, zeneköltő és iró, szül. Budapesten 1838. Iskoláit a pesti piaristák gimnáziumában végezte s már kor ifju éveiben nagy hajlamot és tehetséget mutatott a zene iránt, mit nagyszülői igyekeztek is kifejteni. A pesti zenedében nyerte előzetes kiképzését, azután Bécsbe ment s az ottani konzervatoriumban hat éven át végezte be tanulmányait Fischoff, Pacher, Sechter s Schlesinger tanárok vezetése alatt. Majd minden hangszeren alapos képzettséget szerzett, ami későbbi karnagyi s kompozitori pályáján nagy előnyére vált. E mellett tanulmányozta az éneket, a hangszerelést s a különböző művelt nemzetek nyelvét. Bécsi tartózkodása alatt sokféle tér nyilt képességeinek érvényesítésére. La Grua, a nagyhirü énekművésznő mellett ismétlő, kisérő s szereptanítási szerepet vitt. Az Akademie der Tonkunst által kiirt pályázatnál négyes szólamu karra, 22 pályázó közül ő nyerte a pályadíjat; mint széphangu énekes három éven át az udvari kápolna énekkarában mint magán énekes működött s az operaháznál is több oldalra nyilt alkalma magát érvényesíteni. 1858. már oly neve volt a zenevilágban, hogy a kolozsvári opera karnagyi állására szerződtették. 1860. a Bukarestben nagy sikerrel működött magyar operának volt igazgatója, Onnan Aradra ment, hol az ottani szinház karnagyi s művezetői állását töltötte be. A 70-es évek elején Budapestre tevén át lakását, 1874. a nemzeti szinházzal kapcsolatos szinitanodában énektanári s operakiművelési tanári állást nyert. A 70-es évek végén Richter János távoztával az akkor oly nagy virágzásnak örvendett budapesti zenekedvelők egylete őt választá meg karnagyának. Mint ilyen nagy buzgalmat és tevékenységet fejtett ki több éven át; a klasszikus zeneművek mellett egymásután mutatta be a modern s a magyar zeneirodalomnak is legjobb termékeit, Bizet és Massenet orkesztrális műveivel szintén ő ismertette meg először a fővárosi közönséget. Hogy az énekoktatás terén minő keresett tanár volt ez időben, mutatja az is, hogy Koburg herceg neje, a belga király nagyműveltségü leánya őt választá énektanárul. 1881. a nemzeti szinház rendezője lett és 1884. a magyar kir. opera megnyilván, abban a főrendezői állást foglalta el, melyen több éven át fényes eredménnyel működött. A Hugenották, Carmen, Borgia Lucretia operák rendezését a hires Bülov Henrik mintaelőadásoknak deklarálta. 1889-ben Nikolics Sándorral alapította a magyar zeneiskolát, melynek élén mint alelnök, igazgató s énektanár jelenleg is kihatóan s igazi nemzeti szellemben működik. Nikolics Sándor halála után (1895) a magyar zene-egyesület közgyülése őt választá egyhangulag elnökének s a magyar zeneiskola igazgatójának. 1895 februártól kezdve mint a magyar kir. zeneakadémián működik, a magyar kir. paedagogiumban pedig 1894 szeptembertől az éneket s a zenetörténetet tanítja. Mind a két intézetben, a tanító- és tanárképesítő vizsgálatokhoz miniszteri biztosnak van kinevezve. K. mint magyar zeneköltő is sok érdemet szerzett. Művei számosak és sokoldaluak. Irt operetteket, számos népszinműhöz zenét s egyéb zenekari műveket, férfi s női karokat, nagy számban magyar mű- és népdalokat s alig van oly fajtája a zenének, melyben értékes műveket ne produkált volna. Legbuzgóbb tevékenységet fejtett ki a régi magyar nóták, dallamok, énekek, különösen pedig a kuruc-nóták összegyüjtése s terjesztése körül. Azokat szövegeikkel együtt immár két vaskos kötetben összeszedve s történelmi megvilágításokkal ellátva nemcsak kiadta zongorakisérettel, hanem jól szervezett társulat élén személyesen meg is ismertette velük az ország közönségét. Ily irányban valódi nemzeti közművelődési s hazafiui missziót teljesít. 1895 aug. 8. Nikisch távozása után K.-t szerződtették az Opera igazgatójává. Legújabban megjelennt nagyobb szabásu művei a következők: Régi magyar zenekincsek (zongorára négy kézre, 1890); Kuruc dalok Thököly és Rákóczi korából (1892); Kuruc dalok férfikarra (1893); Régi magyar harci dalok és verbunkosok (a XVIII. századból, 1894); Régi magyar zenekincsek (zongorára két kézre, 1895); Az 1848-49-iki szabadságharc dalai és indulói (1895).

Kále

arab eredetü török szó, jelent várat, erősséget. Főleg helynevekben fordul elő, p. Ada-Kále (Sziget-vár), avagy Kále-i Szultánie a Dardanelláknál levő város neve. Szószerint Szultán-vár, de a köznép Csanak-kále néven ismeri.

Kalebaszafa

(növ.), l. Kabakfa.

Kalecsinszky

Sándor, kémikus, szül. S.-A.-Újhelyen 1857 febr. 27. Középiskoláit Ungváron elvégezvén, a budapesti egyetemen kémiát, fizikát és ásványtant hallgatott. 1878. az egyetem vegytani intézetének gyakornoka lett s e minőségében két évig működött Lengyel és Than tanárok alatt. Időközben középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1880. asszisztenssé nevezték ki a budapesti egyetemhez s mint ilyen, ő vezette a kémiai laboratoriumot. Majd tanulmányutat tett s meglátogatta Ausztria és Németország kémiai és rokonszaku intézeteit, Heidelbergában pedig Bunsen laboratoriumában is dolgozott. 1883. a. m. kir. földtani intézet kémikusa lett s 1884. berendezte a geologiai intézet első kémiai laboratoriumát. 1892 ő nyerte el a természettudományi társulat nyilt pályázatán az 1000 frtos díjjat. A m. tud. akadémia a bánsági szerpentinek tanulmányozásával bizta meg. Nagy irodalmi munkásságot fejtett ki szakmájában; dolgozatai legnagyobbrészt a Földtani Közlönyben láttak napvilágot. Azonkivül a német szaklapok is hoztak tőle munkálatokat, amelyek közül, valamint a magyar nyelvüek közül a legtöbb külön lenyomatban is megjelent.

Kaledoniai-csatorna

98 km. hosszu, 5,5 m. mély, mesterséges csatornna Skócia D-i részében, mely az Atlanti-oceát az Északi-tengerrel köti össze, a Glen of Kaledonia szűk völgyét követvén. L. még Caledonia.

Kalefaktor

(Calefactor) a. m. fűtő, inas; rossz értelemben is: besugó, árulkodó, kéjenc. Igy nevezik azokat a rosszul nevelt kutyákat is, amelyek lépten-nyomon mindenkihez hozzácsatlakoznak.

Kalejdofón

(gör.), Wheatstonetől eredő készülék, mely faalapzatból és rajta megerősített hengeres, szögletes, egyenes v. görbe pálcákból áll. Ezeknek felső végén kis fénylő gombok vannak. Ha egy pálcát ütés által rezgésre kényszerítünk, a gombok a keresztmetszetek méreteihez képest különböző alaku, görbe pályákat irnak le, melyek a gombra eső fénysugár által megvilágítva látszanak. L. Lissajous-féle alakok.

Kalejdoszkóp

(gör.), Brewstertől 1817. feltalált optikai készülék, mley a tükrözésen alapszik. Ha két sík tükröt tükröző lapjával egymásfelé fordítva bizonyos szög alatt felállítunk, akkor valamely a két tükör közé helyezett tárgynak - p. egy tetszésszerinti alakban kivágott papirdarabnak - ismételt visszaverődés által annál több képe keletkezik, minél hegyesebb a két tükör által befogott szög s ha e szöget éppen akkorának választjuk, hogy páros többszöröse egy teljes szöget - 360 fokot - tesz, akkor a szimmetrikus visszaverődés folytán egy teljesen szabályos csillagszerü alak keletkezik, bármilyen szabálytalan alaku legyen is a tárgy maga. Jelentsen az 1. ábrában (annak középpontját O betüvel jelölve) OA és OB két 60° -nyi szög alatt egymáshoz hajló tükröt, akkor az a tárgyról az AO tükörben a b kép, a BO tükörben a c kép keletkezik. Az AO tükör a benne keletkezett képpel együtt tárgyul szolgál a BO tükörre nézve s ugy keletkezik az utóbbiban a d kép; viszont a BO tükör a benne keletkezett c képpel megint az AO tükörben tükröződik s igy létrejön az e kép. Az e és d képek ismét tükröződnek, a fenmaradó 60° -nyi EOF térben ezen utolsó tükrözésnek megfelelő két kép minden részletében teljesen egybeeső f képpé válik. Az öt kép a tárggyal együtt egy három szimmetrikus alakból álló csillagot alakít. Ha a két tükör által befogott szög 45-36-30 foknyinak vétetik, a keletkező csillag 4-5-6 szimmetrikus részből áll stb. E tünemény a Brewster-féle K.-ban szinpompás és folytonos változásuk által mulattató csillagos alakok előállítására ügyesen van felhasználva. A K. áll két t és t' (2. ábra) hosszukás derékszögü négyszögalaku tükröző lemezből, mely hosszu oldalával egymáshoz érve, az említett feltételnek megfelelő szög alatt egy belül befeketített csőben van elhelyezve. Az egyik vége A lemezzel van fedve, mely a szem számára köralaku nyilással bir, másik vége B kettős köralaku üveglemezzel van elzárva. A belső lemez átlátszó, a külső homályosra csiszolt, a két lemez közötti nehány mm.-nyi köz szines üvegdarabkákat, áttetsző jegeceket, szines folyadékokat tartalmazó üvegcsődarabokat stb. tartalmaz. A csőnek tengelye körüli forgatásánál ezek minduntalan másképen helyezkednek s ha a csövet a világosság felé tartva A-nál betekintünk, minden egyes helyzetnek megfelelően változó, majd a látmező közepétől kifelé, majd széleitől befelé terjedő szines csillagalakokat látunk. Az alakok változatossága határtalan s ugyanazon alaknak ismétlődése csak véletlenség. Ha a két tükörhöz egy harmadikat teszünk olyformán, hogy azok egy háromoldalu prizmát alakítanak, akkor az előbbi látmező növeltetik; az előbb egyszer látott csillagalakot sokszorosítva látjuk, de az ismételt visszaverődésnél fogva a képek kifelé mindinkább gyengülnek. Ha a tükörprizma keresztmetszete egyenoldalu háromszöget képez, akkor a látmező csupa ilyenekre látszik felosztottnak, olyformán, mint ez a 3. ábra mutatja.

[ÁBRA] 1. ábra. Tükrözés 60° alatt hajló szögtükörben.

[ÁBRA] 2. ábra. Kalejdoszkóp.

[ÁBRA] 3. ábra. A kalejdoszkóp képe három tükröző lemezzel.

A K. képeit gyakorlati célokra is - szövetmintáknak stb. - kisérlették meg felhasználni. Emsmann e célr a K. okular részére egy második kihúzható csövet alkalmazott, melyben a szemnyilástól körülbelül öt cm.-nyi távolban különböző poliederes alakban csiszolt üvegek beilleszthetők. Ilyen üvegen át nézve, a K. képe az üveg alakjával változó rendszeres csoportokban ismétlődik. A poliederes üvegnek forgatása, esetleg kicserélése által és a csövek széthuzása v. összetolása által a képek csoportosítása változtatható, anélkül, hogy az egyes képek is lényegesen változnának s igy megitélhető, hogy valamely kép milyen csoportosításban mutatkozik legelőnyösebben. A K.-ok ezen módosítását tiposzkópnak nevezték el. A debuszkóp ugyanazon elven alapszik, mint a K. Ez nem egyéb egy szögtükörnél, melynek szöge tetszés szerint változtatható. Használják gyakran kézimunka-üzletekben, hogy segítségével a megkezdett csillagszerü himzésektől várható összbenyomást lehessen megitélni. Ugyanerre a célra szolgál a Rupprecht feltalálta berendezés, melyet ideador-nak nevezett el.

Kalema

(caléma), a hullámoknak sajátszerü mozgása a Dél-Atlanti-oceán szigetein és az Antillákon; Afrika Ny-i partján K.-nak nevezik. Magas hullámvonulatokban mutatkoznak, amelyek a part felé véve útjokat, magas hullámtorlódást okoznak és a hajókra nézve veszélyessé válnak. Különösen hiresek a st. helenai és ascensioni K.-k. A K.-ról azt hiszik, hogy a viharok távolról való hatásának a következményei.

Kalendárium

l. Naptár.

Kalengu

(növ.), l. Batátasz.

Kalenter

(kalender), a dervisek egy osztálya, különösen oly dervisek, kik korlátlan, kóborló, sokszor a vallásos törvényekbe is ütköző életmódjuk és a dogmával ellenkező gondolkodásuk miatt az ortodox teologusok visszatetszését vonják magukra.

Kalergisz

Demetriosz, görög államférfiu, szül. Kréta szigetén 1803., megh. Athénben 1867 ápr. 24. Pétervárt nevelkedett, utóbb Bécsben orvosi tudományokkal foglalkozott. 1821. kitörvén a görög szabadságharc, hazament és Karaiskakis zászlója alatt vitézül harcolt a törökök ellen, miglen Athén falai alatt hadifogságba került, amikor füleit megcsonkították. Kiszabadulása után tovább szolgált és egészen alezredesi rangra emelkedett (1832). De a népnél sohasem tudott igazi népszerüségre szert tenni, orosz kémnek nézték és azzal gyanusították, hogy Argoszban ő izgatott Ottó király ellen. Midőn az elfogott Kolokotronist erőszakkal ki akarta szabadítani, elfogták és Naupliába internálták, de csakhamar kiszabadult és már 1843. lovas dandárparancsnok lett. Ő okozta az államcsinyt és a király főhadsegéde lett, de a nép ellenszenve nem nyugodott; 1844. Londonba kellett távoznia s csak 1848. jött vissza. A nyugati hatalmak kivánságára 1859. ő kapta a tengerészeti tárcát, de ezúttal felülről bukott meg és 1861. követnek ment Párisba. Később György király idején visszatért és főlovászmester lett, mely állásában egészen haláláig megmaradt.

Kaleszcencia

l. Kaloreszcencia.

Kale-Szultanije

(Bogasz-Hisszar), erős vár, ágyuütegekkel Csanak-Kalesszi (l. o.) mellett.

Kalevala

a finnek nemzeti eposza, a finn népszellem dicső terméke, mellyel a Balti-tenger partjain lakó fajrokonaink fölülmulnak bennünket. Amilyen nemzeti hősköltemények fejlődtek ki az ókori görög népénekekből az Iliasz és Odisszeiában, a régi németeknél a Nibelung-énekben: olyant szerkesztett Lönnrot Illés a finn népénekekből. Ugyanazt tett ő, amit Homer tett, a költők atyja; fölismerve ama gazdag forrásból, a finn nép költői lelkéből fakadt énekek kölcsönös kapcsolatát, közös tartalmukat, egymásra vonatkozásukat: lelkes kitartással gyüjtötte az énekeket, ernyedetlenül nyomozta a szálakat, melyek összekapcsolják őket, mig végre előállott a K. hatalmas egésze, melyben mint egy Pantheonban egyesítve látjuk a finn mitologia lakjait és tetteiket. Már Grimm Jakab, a német nyelv és népköltés nagy ismerője és ismertetője, igy itélt a finn hőskölteményről: «Ha valahol, itt buzog a tiszta eposz egyszerü, de annál hatalmasabb előadásban, itt a hallatlan, de részben máshonnan is ismert regék és képek gazdag folyama. Különösen kiemelendő a természet iránti eleven s mély érzék, melynek mását talán csak az indiai énekekben találnók. Egyszersmind fényesen kifejti ez az eposz a finn nyelvnek csodás gazdagságát. Finnországban Lönnrot neve megérdemli, hogy feledetlen maradjon a jövendő nemzedékeknél». (Zeitschrift für die Wiss. der Sprache, herausgegeben v. A. Hoefer 1845, 17. l.) De lássuk a K. meséjét.

A K. elején a világ teremtése van leirva, aztán született a derék, vén Väinämöinen, miután hétszáz évet töltött a vizanya méhében. Ő fejezte be a világ teremtését: erdőket ültetett, a földet bevetette, virágok borították a mezőt, madarak énekeltek a fákon és minden szerencsét és jólétet igért. Később V. anyja tanácsára sas hátán elmegy a hideg, sötét Pohjolába (a h-t a finn szavakban ki kell ejteni; olyformán hangzik mint ch a német szavakban; az y ü-t jelent; s a. m. magy. sz), hogy nőül kapja a hires szépségü pohjolai szüzet, ki az ég ívén, a szivárványon ül fényes öltözetben s ezüst-arany szövetet sző arany orsójával. De a szűznek nincs kedve férjhez menni. Väinämöinen csakhamar haza vágyódik, de Pohjola úrnője, Louhi, a fogatlan vén asszony, csak oly föltétellel ereszti el, ha a Sampót megcsinálni elküldi öccsét, Ilmarinent, a hires kovácsot, aki az eget kovácsolta; s azt mondja, az kapja meg lányát, aki a Sampót elkészíti. Ilmarinen elmegy, megkovácsolja a Sampót nagy művészettel, tarka tetővel; egyik oldalára lisztőrlő malmot, másik oldalára sóőrlőt, harmadik oldalára pénzőrlőt készít. De a szép Pohja-szűz csak nem akar férjhez menni. Később Väinämöinen, az örökös énekes, ismét elmegy megkérni a Pohja-szüzet; mikor ezt Ilmarinen meghallja, szép ruhába öltözködik, földíszíti magát és ő is elindul Pohjolába. Útközben találkoznak, s megegyeznek, hogy a szüzet nem viszik el erőszakkal, hanem szabad választást engednek neki, hogy akihez szive hajlik, ahhoz menjen férjhez. Mikor Louhi látja, hogy jönnek a kérők, azt tanácsolja a szűznek, hogy a gazdag Väinämöinenhez menjen,de a leány elhatározza, hogy a szép Ilmarinenhez megy, ki a Sampót készítette. Louhi kemény föltételeket szab Ilmarinennek. Először is kigyókkal és sárkányokkal telt mezőt kell felszántania; aztán a halálisten medvéjét, az alvilági farkast kell elhoznia; végre a halálisten fekete folyójából háló és horog nélkül kell a hatalmas csukát kihalásznia. De a Pohja-szűz mindig segít neki tanácsával s igy minden munkát elvégez s végre a leányt elnyeri és haza viszi nőül. Azonban Ilmarinen feleségét vad állatok tépik szét Kullervo boszuja következtében, ki nyájai őrzője volt s kinek ő követ sütött kenyerébe. (Kullervo Herkuleshez hasonló alak, s valamint ez, ő is eredetileg napisten lehetett. Neve ragyogót, illetőleg aranyost jelent, s épp ugy van képezve a kulta [arany] szóból, mint Pellervoinen [a szántóföld s növények istene] a pelto [föld] szóból.) Ekkor az özvegy Ilmarinen aranyból, ezüstből kovácsol magának új feleséget; de ez nem tetszik neki, elmegy tehát Pohjolába és nőül kéri meghalt felesége hugát. Ezt nem akarják neki odaadni, ő tehát erőszakkal viszi el; de útközben felfödözi hűtlenségét és csüllővé változtatja, hogy sírjon a hullámokon, a tengeri kősziklákon.

Szomoruan megy Ilmarinen haza. Találkozik vele Väinämöinen és kérdi tőle, mi ujság Pohjolában. Ilmarinen elbeszéli, hogy Pohjola jólétnek és gazdagságnak örvend, mert ott van a Sampo, mely folyvást őröl: egy nap ennivalót, másnap eladni valót; a Sampótól ered minden tenyészet és örök boldogság. Ekkor Väinämöinen fölszólítja, hogy menjenek el Pohjolába elhozni a tarka tetejü Sampót. Ilmarinen azt mondja, ez nehéz vállalat volna, mert a Sampó a réz-hegybe van elrejtve s kilenc lakattal, gyökerei kilenc ölnyi mélységben vannak, egyik az anyaföldben, másik a viz mélyében, a harmadik a ház földjében. De Väinämöinen nem mond le szándékáról s azt mondja, készítsenek ki egy hajót s azon hozzák el a Sampót. Ilmarinen azt mondja, veszedelmes tengeren menni, ott a vész leskelődik, a szelek a tengerbe vetnék őket, ujjuk evezővé, karjuk kormánylapáttá változnék. Väinämöinen beleegyezik, hogy hát szárazföldön menjenek. Ilmarinen kovácsol neki tüzesélü kardot, befuttatja arannyal, ezüsttel, tele vési szép állatképekkel; olyan kard ez, hogy Väinämöinen még a kősziklát is ízre-porra tudná hasogatni. Azonban legszebb hajója panaszkodik, hogy nem viszik el háboruba s igy mégis hajón teszik meg az utat, s harmadik hősül a harcias, de dévaj Lemminkäinent is elviszik magukkal.

Útközben Lemminkäinent igézése és Väinämöinen erős keze veszélyes vizesésből menti ki a hajót, de ezt újra hatalmas csuka tartóztatja föl. Väinämöinen megöli éles kardjával és egy szigetre kiszállva, csontjaiból kantele-t (lantot) készít örök örömére az emberi nemnek. Senki sem tud játszani a lanton, sem az ő népe közt, sem Pohjolában, mindenki csak fülsértő hangokat hoz ki belőle, ugy hogy egy vén vak ember azt mondja, vessék a tengerbe, vagy küldjék vissza gazdájához, akitől hozták. A lant erre megszólal: Nem fogok a vizbe menni, hullámokba elmerülni, mig nem zengek mesterem kezében. Visszaviszik Väinämöinennek. Ő kezébe veszi a lantot, felhangzik az ének és öröm hangjaival tölti el a levegőt. Köréje gyülnek mind a lények, még a vad állatok is, hogy zenéjét hallják; az ég, a föld és tenger istenei kedvtelve hallgatják énekét s annyira szivükre hat, hogy szemük könnybe lábad. Väinämöinen orcáján is nagy könnycseppek gördülnek alá s ezek a tenger fenekén nagy, fényes gyöngyökké válnak. A három hős újra hajóra száll és eljut Pohjolába. Väinämöinen fölszólítja Louhit, hogy adja oda a Sampo felét szép szerével, különben elviszik az egészet erőszakkal. Erre Louhi egész népét fegyverr hivja. De Väinämöinen bővös énekével álomba bájolja Louhit népével együtt és elviszi hajóján a Sampót. Örömmel és gyorsan távoznak Pohjola partjától. De harmadnap fölébred Louhi és látja, hogy elvitték a nagy kincset, a Sampót. Könyörög a köd tündéréhez, hogy ködöt támasszon Väinämöinen útjába, egy rossz vizi szellemhez, hogy sülyessze el a hősöket, s az ég istenéhez, hogy zivatart támasszon és szélvészt küldjön a hajó ellen. De minthogy mindez nem okozza vesztüket a vitézeknek, Louhi fölfegyverzi egész népét s hajóra száll vele, hogy üldözze őket. Väinämöinen szirtet varázsol Louhi elé s ezen szétzúzódik hajója. Louhi óriási sassá változtatja magát, el akarja ragadni a Sampót, ez darabokra törik s a tengerbe esik: azóta van annyi kincse a tengernek. De a könnyebb darabokat a szél a partra hajtja, Väinämöinen örömére, mert a Sampó darabjai örökös szerencsét hoznak Suomira (Finnországra), általuk lesz meg minden tenyészet, általuk süt a jótékony nap és világít a hold Suomi tágas és szép téreire. Louhi hiába ármánykodik s végre elismeri, hogy hatalma meg van törve, a Sampónak csak tetejét tudja elvinni magával, s azért uralkodik szomoruság Pohjolában, nyomoruság Lappországban. Väinämöinen kiköt s az ég ura áldását könyörgi alá népére.

Midőn Louhi hallja, milyen jólét uralkodik K.-ban a Samplo által, megint irigység fogja, előbb betegségeket, aztán egy szörnyü medvét küld K. népére, de Väinämöinen meggyógyítja a népet és megöli a medvét. Louhi ekkor hatalmába keríti a napot s aholdat, egy-egy hegy méhébe rejti, aztán ellopja tüzet a házakból, ugy hogy végtelen éj takarja K. országát. Az ég istene nem találja az elveszett napot és a holdat, tehát kardjával tüzet ver, hogy ebből új napot, holdat teremtsen. De a szikra a földre esik és elvész; Väinämöinen Ilmarinnel együtt keresi, s a lég tündérétől megtudják, hogy egy csuka gyomrában van. Hosszas halászat után megfogják a csukát, s Väinämöinen tanakodik, hogy fogja ő puszta kézzel kivenni a szikrát. A nap fia ezt meghallja s azt mondja, ő szivesen feldarabolná a csukát, ha megvolna neki atyja kése. Ekkor a felhő közül arany-markolatu ezüst-élü kés esik le; a nap fia fölboncolja a halat s kiveszi a szikrát, de ez elszabadul kezéből s erdőn, mezőn nagy pusztulást okoz. Végre Väinämöinen kezébe keríti s igy visszaadja a tüzet K. házainak. De a nap és hold még nincsen meg; Ilmarinen új napot, holdat kovácsol, de ezek nem világítanak. Väinämöinen végre megtudja, hol van a nap és hold, elindul Pohjolába, a nagy harcban legyőzi Louhi népét, de nem tud behatolni a hegybe. Ilmarinennel tehát hatalmas szerszámokat kovácsoltat. Erre Pohjola asszonya megfélemlik és maga kiadja a napot s holdat.

A K. első kiad. 1835. jelent meg s 12,000 verset foglalt magában; a 2. kiad 1849., s ennek 50 éneke (runója) 22,793 versből áll. Castrén lefordította svédre, Schiefner, majd Paul németre, Léouzon le Duc franciára, Barna Ferdinánd magyarra; egyes részeket már azelőtt lefordítottak Fábián István és Szilády Áron, újabban pedig nyolc runó remek fordítást kaptuk Vikár Bélától (a Budapesti Szemlében, a K. verseléséről való értekezéssel).

Kalevi-poeg

(tkp. a. m. Kalev fia), az észt nép eposzta 20 énekben. Összeállította dr. Kreutzwald Frigyes R.; első kiadása megjelent Dorpatban 1857-61, Reinthal és dr. Bertram német fordításával együtt; később az eredeti szöveg külön lenyomata Kuopióban 1862. Az I-III-ik énekeket, a IV. egy részét és a XVII-iket újabban németre fordította Löwe J., kiadta az észt tudós társaság (Dorpat 1881). E költemény a mitoszi tartalom tekintetében nem fogható a Kalevalához, mert a benne előforduló mondai elemek nem az észt nép saját szelleméből, hanem a közös finn forrásból merítettek és a kereszténység befolyásának számos nyomait mutatják; egyes részleteiben még föltünően megegyezik a Kalevalával, főkép annak egyik önálló epizódjával, a Kullervo-mondával; az elbeszélésnek azon egyszerü, természetes, naiv módját, mely a Kalevalában annyira megragadó, itt merész, fantasztikus képek váltják föl; a nyelv is egészen újkori már s a német és orosz hatás folytán sokat veszített zengzetességéből: mindazonáltal ez eposz a pogány észt vallás hagyományainak, valamint a mai észtek babonái s babonás szokásainak bő tárháza lévén, a magyar-ugor népek etnográfiája szempontjából kiváló figyelmet érdemel; költői oldaláról nézve pedig a Kalevalával szemben, mely tulajdonkép három önálló mondára válik szét, a cselekvénynek sokkal egységesebb volta jellemzi. A róla irt külföldi munkák közül kiemelendők a következők: Schiefner A., Über die esthnische Sage vom K. (Bulletin de l'Académie des Sciences de St.-Pétersbourg, II. k. 173); Schott V., Die esthnischen Sagen vom K. (Berlin, az akadémia kiadása, 1863). V. ö. Vikár Bélától a K. 1. énekének szép fordítását a Budenz-Albumban 1884.

Kaléz

máskép szerecsen, iszmaelita bulgárok, kik a magyar seregben mint lovasok szolgáltak.

Kalgan

(Csang-ki-ku, Cang-ce-kou), város Pecsi-li khinai tartományban), 175 km.-nyire Pekingből, a Cing-ho partján, a nagy khinai fal mellett, Prsevalszkij szerint 70,000, mások szerint 200,000 lak., széntelepekkel, az európaiak (protestáns hittérítők és orosz kereskedők) házai a város falain kivül épültek. K. fontos teakereskedést űz; évenkint mintegy 200,000 pud súlyu láda teát exportál, főleg Szibéria felé.

Kalgujev

a. m. Kolgujev (l. o.)

Kálháqui

délamerikai indus nép, a Kordillerák és az Acanquija hegyláncok közt (a mai Peruban).

Káli

a káliumoxid régibb, még manapság is használatos neve.

Kala

indiai istennő, l. Durga.

Káliapparátus

a szénvegyületek elemi analizisekor használt készülék. Káliumhidroxid-oldatot tartalmaz, mely a szénvegyületből elégetése folytán képződő széndioxid elnyelésére való. Különösen a nagyon elterjedt Liebig-féle K. történelmi jelentőségénél fogva is fontos.

Kaliba

kalyiba a. m. kunyhó (l. o.).

Kalibások

Romániából bevándorolt oláh lakosok Erdélyben, kik a törcsvári szoros körül (Fogaras vármegye) körülbelül 80 km2 területen laknak.

Kaliber

(spanyol calibo, arab kalib a. m. forma, minta). A lövő-fegyvereknél (ágyuk, mozsarak, puskák stb.) a csőüreg átmérőjének hossza, a lövegeknél cm.-ekben, a puskáknál mm.-ekben kifejezve. A K.-mérle egy mérőpálca volt, melynek oldalaira föl voltak jegyezve azon átmérők hosszuságai, melyek egy-egy bizonyos súlyu ólom-, vas-, vagy kőgolyó átmérőjének megfeleltek s a lövegek K.-ét is a belőlük lőtt golyók súlyával jelölték meg. K.-gyűrük, golyókat lövő lövegekhez tartozó mérőkészülékek voltak, melyekkel az ágyugolyók és gránátok átmérőjének helyességéről győződtek meg. Három kevéssel egymástól különböző átmérővel biró gyűrü képezett egy készüléket; az egyik gyűrü belső nyilása pontosan megfelelt a golyó szabványszerü átmérőjének, a nagyobbikon a golyónak át kellett esnie, ha pedig a kisebbiken is átfért, akkor a golyó átmérője igen kicsiny volt. - K. átvitt értelemben a. m. valaminek minőségi foka. L. még Hengermű.

Kaliberezés

meghatározott térfogatok jelzése csöveken. Ezt egy oldalon beforrasztott mérőcsővel eszközlik, mely higannyal pontosan teletöltve, éppen bizonyos térfogatrészt, p. 1 cm3-t tartalmaz bizonyos hőmérséknél. Ezt a higanyt beleöntik a függélyesen felállított kaliberezendő csőbe s a higanykúp legfelső pontjának megfelelő helyet vizszintes vonással jelzik. Ugyanezt teszik ismételve. Ha a cső átmérője pontosan ugyanaz marad, a finomabb beosztást osztógéppel lehet eszközölni.

Kalicka

l. Vejsze.

Kálidásza

a szanszkrit drámairodalom legjelesebb költője. Régebben a Kr. előtti I. sz.-ban élt Vikramáditja királynak, a Kr. e. 56. kezdődő időszámítás alapítójának udvari költői közé sorozták egy versre hivatkozva, mely Vikrama vagy Vikramáditja udvarának kilenc drágakövéről, azaz jeleséről szólva, K.-t is megemlíti. Csakhamar belátták ennek a következtetésnek tarthatatlanságát; Indiában ugyanis számos fejedelem viselte a Vikrama vgy Vikramáditja nevet. Igy nem lehet tudni, melyik Vikrama értendő a vers Vikrama királya alatt. Kern holland indianista nyelvész a VI. sz.-ban élt hires ind csillagász Varáhamihira (kinek neve szintén a «kilenc drágakő» közt szerepel) kortársának mondja; ha ez igy van, akkor a VI. sz. első felében élt volna. Dharmáráma Szthavira az általa összeállított szanszkrit műeposz szerzőjéről Kumáradászáról, a cejloni költőkirályról (uralkodott Kr. u. 517-ben) azt állítja, hogy benső barátság fűzte K.-hoz. (V. ö. Janakjelharana by Kumjelradjelsa ed. with the revised 'sanna' by K. Dharmjelrjelma Sthjelvira Pjelliyagoda [Cejlon] 1891.) Ez azonban még bizonyításra szorul. Mások régebbinek tartják, igy Sénart az V. századot tartja a nagy szinműiró korának. Annyi bizonyos, hogy Kr. u. 637-ben már nagy hírnévnek örvendett. Három szinművet tulajdonítanak neki. I. Sakuntala, mely a nagy ind eposzból a Mahábháratából veszi a tárgyát. Általános elismerés szerint a gazdag ind drámairodalomnak legszebb terméke. Goethe egészen el volt ragadtatva, mikor fordításban először olvasta a Sakuntalát. Sokszor idézett versében a tavasz virágát, az ősz gyümölcsét és mindent ami csak gyönyörködtet, elbájol és megigéz, táplál és éltet, eget-földet vélt K. remekében föltalálhatni. Két szerkesztésben maradt reánk a Sakuntala szövege, az egyik az u. n. Devanagari, a másik a Bengali. Pischel a Bengalit tartja a régibbnek. Először a francia Chézy adta ki a Sakuntalát a Bengali recensio szerint (Páris 1830). Legújabb kiadása a Bengali szövegnek Pischeltől (2. kiad., Kiel 1886). A Devanagarit prózai német fordítással kiadta Böhtlingk (Bonn 1842) és szanszkrit-latin szótárral Burkhard. Legjobb kiadása M. Williamstől: Sakuntaljel. Sanskrit text (after the Devanagari recens.) w. literal engl. transl. of all the metrical passages, schemes of the metres and notes, crit. and explanat. by M. Williams (Oxford II. kiad. 1876). A legtöbb művelt nyelvre le van már fordítva. Magyarra fordította Fiók Károly: Sakuntala hindu dráma, irta K. (Budapest 1887). - II. Vikramorvasi azaz Vikrama és Urvasi Purúravasz király operaszerü szerelmi kalandja Urvasi nevü nimfával. Az eredeti szöveget kiadták: Lenz (Berlin 1833); Bollensen (Pétervár 1846) és Shankar P. Pándit (Bombay 1789). Németre fordították: Höfer (Berlin 1837); Hirzel (Frauenfeld 1838); Lobedanz (3. kiadás, Lipcse 1884) és Fritze (u. o. 1881). Spanyolra fordította Ayuso Vikramorvasi, version directa del Sanskrit por F. G. Ayuso (Madrid 1874). III. Málavikágnimitra, egy udvari cselszövényen alapuló szerelmes történet. Az előbbi kettőnél sok tekintetben gyarlóbb mű. Miért is vannak, kik nem tartják K.-tól származónak. Weber a darab német fordításához irt előszavában K. szerzőségét vitatja. Eredetiben kiadták Tullberg (Bonn 1840); Shankar P. Pandit (Bombay 1869) és Bollensen (Szent-Pétervár 1879). K. művei közé számítják még a Kumárasz ambhava és Raghu vansa cimü műéposzokat. Mint a dráma terén, oly nagy mester K. a lirikus költészetben. Remek költői leirásokban gazdag verse, a Meghaduta (A felhőposta) a szanszkrit költészet egyik legszebb gyöngye. Eredetiben kiadták Wilson (Kalkutta 1813, 3. kiadás, London 1867, angol fordítással, jegyzetekkel és szótárral); Gildemeister (1841); Stenzler (Boroszló 1874) német-szanszkrit szótár kiséretében. Magyarra fordította Fiók Károly (Budapesti Szemle 1885). Németre ford. Müller Miksa (Königsberg 1847). A leiró költészet igazi remeke K. második lirikus műve a Rituszamhara (Egyesülése vagy köre az évszakoknak). Festői képekben irja le ebben a hat indiai évszakot. Németre fordította és eredetiben kiadta Bohlen Ritusanhara id est tempestatum cyclus (Lipcse 1840). V. ö. Huth, Die Zeit des Kalidasa (Berlin 1890); Schröder, Indiens Litteratus u. Cultur (Lipcse 1887); Weber, The History of Indian Literature (London 1882); Pischel, De Kalidasae Ga kuntali recensionibus (Boroszló 1870).

Kalide

Tivadar, német szobrász, szül. Königshüttében 1881 febr. 8., megh. Gleiwitzben 1863 aug. 20. Berlinben Schadow és Rauch tanítványa volt és ez utóbbinak vezetése alatt készítette Scharnhorst tábornok síremlékén a berlini invalidok temetőjében az oroszlán alakját. Legkitünőbb művei: a rendkivül népszerü Gyermek hattyuval (a charlottenburgi várkertben); Reden miniszter szobra Königshüttében; Párducon nyugvó bacchánsnő (berlini nemzeti képtár), Gyermek bakkecskével; Madonna a gyermek Jézussal. A naturalista iránynak lelkes hive volt.

Kalidon

ókori görög város Etoliában, az Evenos folyó partjának közelében. A hősmondában a K.-i vadkanvadászatról (l. o.) nevezetes. A történeti időkben 391. említik legelébb, mint achajai várost, mely Agesilaus spártai király segítségével teljes 20 éven által állotta ki az akarnánok rohamait. Pompejus idejében számot tevő város volt. Augustus lakóit Nicopolisba telepítette által, melyet az actiumi győzelem emlékére alapított. A város később egészen elpusztult, de falainak, kapuinak, fellegvárának és szinházának romjait most is mutatják Missolunghi közelében, ettől a várostól keletre.

Kalidoni vadászat

az ókori költészetben gyakorta tárgyalt motivum, mitikus vadászkaland, mely nevét Kalidon (l. o.) városától vette. Oineus, Kalidon királya ugyanis a hitrege szerint Artemis istennőnek adósa maradt az áldozattal, mire a megsértődött királynő hatalmas vadkant küldött, amely a király birtokait ugyancsak pusztította. Meleagros, Oineus király fia, a szörnyeteg elejtésére összehívta Görögország hőseinek szinét-javát, köztük Jasont, Theseust, Nestort, Atalantét stb. (l. külön cikkek alatt). A vadászat megindulván, először Atalante sebesítette meg a vadkant, utána Meleagros repíté bele gerelyét, mire aztán a többiek egészen megölték. Az elejtett vadállat feje és bőre felett aztán heves viszály tört ki a hősök között, mely Meleagros életébe került. Meleagros ugyanis, akinek élete egy jóslat szerint attól függött, vajjon egy darab fa, melyet anyja Althaea gondosan rejtve tartott, meggyulad-e v. sem, a viszályban megölte anyja fivéreit. Ekkor az anya haragra gyuladva, elégette a fát és igy Meleagros meghalt. Anyja aztán annyira kétségbeesett, hogy felakasztotta magát. Meleagros utolsó óráit egy szép ókori dombormű mutatja Rómában a Villa Albaniban.

Kalifa

l. Khalifa.

Kalifornia

1. az Észak-amerikai Egyesült-Államok egyike Oregon, Nevada, Arizona, Mexiko és a Nagy-oceán között, 410,152 km2 területtel, 1.204,002, 1 km2-re lak. Ny-on mintegy 1200 km. hosszuságban a Nagy-oceán hullámai mossák; számos apró öblön kivül legfontosabb a Golden Gate által a nyilt tengerrel összeköttetésben álló és É-i részében San Pablóinak, D-i részében pedig San Franciscóinak nevezett öböl. A partok mellett csak a D-i részen vannak angyobb szigetek: a Sta Rosa, Sta Cruz, Sta Catalina stb. Az egész állam nagyobb részét hegyek takarják, Ny-on a partok mentén húzódik el a Parti-hegység (Coast Range), amely gránitból és palákból áll; sehol az örökös hó határa fölé nem emelkedik, tőle Ny-ra van a Cascade Range D-i folytatása a Sierra Nevada, amelynek közepes magassága 2-3000 m., de D-i részében a 4000 m.-t is meghaladó csúcsai (Witney 4541 m.) vannak. E két hosszu hegylánc közt alacsonyabb (1000-1800 m.) és rövidebb hegyláncok terülnek el. Nem hiányzanak azonban a sík vidékek sem, a Stockton és Marysville körüli lapály valóságos kerthez hasonlít, Sacramento körül a Folsomi mocsáros és D-en a Colorado- és Rohava-puszta (39,000 km2) csaknem sivatag; ennek ÉNy-i részében, a Funeral Mts lábánál terül el a Halotti-völgy (l. Death Valley). A rövid parti folyókon kivül két nagyobb folyó öntözi K.-t, amelyek a S. Franciscói-öbölbe torkollnak. Az egyik, a Sacramento É-ról D-nek folyik és kis vizeket (Feather, Yuba, Americanriver) vesz föl; a másik, a San Joaquin megfordított irányban közeledik torkolata felé; a Stanislaus, Tuolumne és Merced a nagyobb mellékvizei, amely utóbbi a gyönyörü Yosemite-völgyet (l. o.) öntözi. A tavak közül a legnagyobb a Tulare, amely esős időben 150 km. hosszu, de oly sekély, hogy mindenütt átgázolható; szebb tavak a Tahoe, Honey és Mono, Nevadának határán; az Owen's Lake a Sierra Nevada D-i végében; Lower, Klamath, Rhett és Goose az É-i határon. Az éghajlat a partvidéken rendkivül egyenletes, a téli (10°) és a nyári (12,5°) hőmérséklet közt alig van különbség; ellenben a D-i pusztákon nyáron a déli órákban türhetetlen a hőség (40-48°), éjjel a levegő itt is lehül (22-25°); mig a partokon a fagyáspont alá ritkán esik a hőmérő, itt a fagyok gyakoriak. Április végétől október végéig az égboltozaton csak ritkán mutatkoznak esőfelhők; a téli esők azonban gyakoriak. K. flóráját hiressé teszik az óriási mammutfák (Sequoia gigantea), amelyek közt 29 m. kerületü és 82 m. magas is van. Erdőkben egyébként K. nem gazdag; a hegyeket is nagyobbára bozótok takarják; igy a Cornus florida, Aesculus californicus, Ceanothus integerrimus és az érdekes vörös törzsü manzanita (Arctostaphylos glauca). A partvidék füves térségeinek érdekes növénye egy 10-20 m. magasságra megnövő cypressus (Cupressus macrocarpa). Bár a nagy bozótos területek nem látszanak a föld termékenységére mutatni és a nyári esők hiánya szintén nagy akadály, az emberi kéz, különösen mióta az aranybányák már nem fizetnek oly gazdagon, mesterséges öntözés segítségével a földmívelést virágzóvá tette és sok helyen egy évben kétszer is aratnak. A mesterségesen öntözött terület nagysága megközelíti a 2 millió ha.-t. A gabonafélék bőven fizetnek; a búza különösen kitünő minőségü; nagyban termesztik még a déli gyümölcsöket: datolyát, fügét, mandolát, ananászt, olajfát, a narancsot, azonkivül cukorrépát és pamutot is. Jelentékeny a szőllőművelés is, különösen a Sonoma és Napa völgyében, Los Angeles körül és Tehama countyben. 1889. 200,544 acre volt szőllővel beültetve, amelyeken 14.626,000 gallon bor és 27.443,990 angol font kivitelre szánt szőllő termett. Termékeit 1892-ről a következő kis táblázat mutatja:

[ÁBRA]

A fauna nem mutat különös sajátosságot; a legnagyobb ragadozó a barna medve és a jaguár, amelyek azonban az ember elől mindig bejebb húzódnak a nehezen járható hegyes vidékekre. A szarvasok, a vad juhok, a sajátszerü szarvasantilopék (Antilocapra furcifer) a kérődzők képviselői. A madárvilág nem gazdag; a kigyók és gyíkok sokfélék. A házi állatok tenyésztése volt azelőtt a főfoglalkozás; amióta azonban a földmivelés annyira emelkedett, kevésbbé fontos gazdasági ág. Még legjelentékenyebb a D-i részeken a juhtenyésztés. 1890. volt 6.069,698 juh (10,7 millió dollár értékben), 289,626 ló (18,5 millió dollár), 902,771 szaravasmarha (21,6 millió dollár) és 1.017,322 sertés (3,8 millió dollár). K. benépesítését bányászati termékeinek és főképen aranyban való gazdagságot és azóta 1892-ig 1269 millió dollár aranyat bányásztak; a legjövedelmezőbb év volt az 1853-ki, amikor az évi aranytermelés 325 millió frankra rugott; azóta évről-évre hanyatlott; az utolsó tiz év átlaga 16,7 millió dollárt tett ki. Az aranybányák a Sierra Nevadában, főképen Amador, Nevada és első sorban Mono countykban vannak. Az ezüstbányászat (1886. 14,1892. pedig csak 0,46 millió dollár) szintén nagyon aláhanyatlott. Ellenben még mindig jelentékeny a kénesőbányászat; ebben K. minden más államot felülmul. 1892. a termelés (27,000 palack) főképen Santa Clara (New Almaden), Fresno (New Idria) és Napa (Redington) countykban folyt. Petroleumkutak Los Angeles és Ventura countykban vannak. Bányásznak azonkivül barnaszenet, boraxot, márványt, épület- és malomköveket és a tenger vizéből főznek sót. A jelentékenyebb iparágak: a malomipar, a húsfüstölés és pácolás, cukorfinomítás, fafürészelés, gép-, szivar-, bőr-, sörgyártás, ruha- és cipőkészítés. A kereskedelem középpontja S. Francisco. A vasúti vonalak hossza (1891) 6834 km. Az 1.208,130 lakos közül 700,059 férfi és 508,071 nő; nagyobb számmal vannak khinaiak (mintegy 80,000), indus és néger. A kormányzót, valamint a 40 szenátort négy, a 80 képviselőt két évre választják. A főváros Sacramento. A 275,302 iskolaköteles gyermek közül 143,733 járt népiskolába, 3308 a 14 collegebe. Az állam egyeteme Berkeleyben van. A washingtoni képviselőházba K. 7 követet küld: a köztársasági elnökválasztásnál 7 szavazat illeti meg.

2. K. (Ó-K., vagy Alsó-K., Baja-California), 1275 km. hosszu félsziget és Mexiko egyik territoriuma a K.-i öböl, a Nagy-oceán és K. állam közt, 153,000 km2 területtel, (1891) becslés szerint 36,445 lak. Az egész félszigeten a Coast Range folytatásaként egy hegylánc vonul végig, amelynek legmagasabb csúcsa a Cerro de la Giganta 1388 m. és amelyet a félsziget közepe felé széles depresszió szakít meg. A tengerpartokon a föld nagyobbára homokos és köves, de ahol viz van, különsen S. Lucas-fok és La Paz közt igen termékeny és mindenféle trópusi növény termesztésére alkalmas. Az éghajlat meleg és igen száraz. Jellemzik K.-t a kaktuszok, különösen az óriási kaktusz (Cereus giganteus). A szőllő kitünő bort ad. Ragadozókban (medve, jaguár, pekári) nincs hiány. A bányák ugyan számosak, de nem művelik; legjelentékenyebb a Marquesasi kénesőbánya és a D-i partokon a gyöngy- és spongyahalászat. A főváros La Paz, kevesebb mint 1000 lak. V. ö. Xantus J., Utazásom Mexikóban és Kaliforniában.

Történelem. K. első fölfedezi spanyolok. Nunez Maldonado (1528) voltak, de ezek csak a K.-i öböl mellékét látogatták meg. Ulloa 1539-40. a K.-i félsziget külső széleit, Cabrillo és Ferrelo 1542. pedig ugyanazt és Felső-K.-t is a 44°-ig hajózták körül. A XVIII. sz.-ban Malaspina, Bodega y Quadra és Vancouver ismertették meg az egész K. partvidékét. Belsejének első átkutatói Fremont (1842-46) és Emory (1846-47) voltak. Az első európai gyarmatosok, akik azonban csak a tengerpart mellékein telepedtek le, a XVII. sz.-ban jezsuita hittérítők voltak, akiket 1767. a Ferenc-rendiek váltottak föl. A jelen század elején azonban a mexikói kormány a hittérítők elűzésén fáradozott, amiből K. és Mexiko közt többször surlódások keletkeztek, amelyek oda vezettek, hogy K. lakói Mexikótól elszakadtak. Larkin, a montereyi amerikai konzul ezt arra használta föl, hogy a K. lakóit rábirja, csatlakozzanak az Egyesült-Államokhoz, ami, midőn Mexiko a texasi háboruban legyőzetett, a Guadelupe-Hidalgóban megkötött béke (1848 febr. 2.) értelmében Felső-K.-ra nézve meg is történt, mig Alsó-K. mexikói birtok maradt. 1850 szept. 9-én Felső-K. állammá lett. Ekkor már az 1848-ban felfedezett aranymezők ezrével csábították megukhoz a bevándorlókat, akik sokszor az elvetemült néposztályból kerülvén ki, gyakori zavargásoknak váltak okozóivá. E zavarok csak akkor szüntek meg, midőn a jobb érzésüek egyesültek és a kicsapongások ellen kérlelhetetlen szigorral kezdtek eljárni. San Franciscoban 1854. és 1856. törték meg a demagogia erejét. Mindazáltal a khinaiak miatt, akik a fehérbőrü munkásokat mindenünnen kiszorítani igyekeznek, most is gyakran fordulnak elő erőszakosságok.

Kaliforniai fürj

(Callipeplea californica Moehr), a mezei tyúkok családjába tartozó madárfaj. A him homloka sárga, arca és torka fekete, háta és szárnyai barnák, melle kékesszürke, hasa és farka szürke, csőre fekete, lábai palaszürkék; feje búbján pedig 3-6 tollból álló bóbitája van. A nőstény szürkésbarna, hasa fehér, oldalai fehéren csikosak. Hossza 30, szárnyh. 15, farkh. 8 cm. Hazája Kalifornia. Európában 1852 óta az állatkertekben gyakran láthatni. Húsa élvezhető.

Kaliforniai költőedény

l. Halászat.

Kaliforniai-öböl

(Mar Vermejo, Bibor-tenger), keskeny és hosszu öble a Nagy-oceánnak a Kaliforniai-félsziget és Sinaloa meg Sonora mexikói államok között. Hossza 10°, szélessége 120-220 km. Partjain számos a jó és biztos kikötő: San Lucas, San José, a pompás La Pazi, San Felipe, Guaymasi stb. Nagy számmal vannak benne szigetek, köztük Tiburon, Guardia a legnagyobbak, de ezek is nagyobbára kopárak és lakatlanok. É-on a Colorado ömlik belé. A gyöngyhalászat különösen a La Pazi-öböl környékén foglalkoztatja a lakosokat; évenként 250,000 frankra becsülik a kihalászott gyöngyök értékét.

Kalifornika-virág

l. Eschscholtzia.

Kaliharmotom

(ásv.), l. Fillipszit.

Kalikadnosz

(Calycadnus), ókori folyó Kis-Ázsiában, l. Gök-szu.

Kaliko

(Calicot), finom tömött pamutszövet (Njel) 30-60 számu fonalból.

Kalikodu

indiai város, l. Calicut.

Kálilúg

a káliumhidroxid (l. o.) oldatát a közéletben igy nevezik.

Kaliman

1. (I.), bolgár cár (1241-1246), a nagy II. Asien János cár és egy magyar királyleány fia; kilenc éves volt, midőn atyja halála után a bolgár trónra jutott. Rövid uralkodásának említésre méltó eseményei csakis: a tatárok visszavonulása Horvátországból Szerbián és Bulgárián át Oroszországba, továbbá IV. Ince pápa sikertelen kisérletei a bolgárokat a római egyháznak megnyerni. 1246. meghalt K. cár, állítólag a bizanci császár kémei mérgezték meg. Utódja Asien Mihály cár lett.

2. K. (II.), bolgár cár, Sevastokrator Sándor, II. Asien János öccsének fia. 1257. Tirnova közelében néhány tirnovai polgár segítségével unokaöccsét, az akkor uralkodó Asien Mihály cárt meggyilkolta és erre a trónt és az özvegy cárnét is hatalmába ejtette; de néhány hét mulva már meghalt. Valószinüleg l. Uros István szerb király, az özvegy cárné atyja biztatására megöletett. Vele kihalt az Asienidák bolgár dinasztiája.

Kalimer-fok

Elő-India legdélibb pontja, szemben Cejlon legészakibb csúcsával, a Palmira-fokkal, amelyeket egymástól 50 km. széles tengercsatorna választ el.

Kalin

khinai ötvény, melyet 126 rész ólomból, 17,5 rész ónból és 1,25 rész rézből készítenek s jobbára tetők fedésére és teás ládák kibélelésére használnak.

Kalina

(növ.), a Solanum Dulcamara népies neve az ország felvidékén; l. Csucsorka.

Kalincafű

(növ.), l. Infű.

Kalincák

János, tót iró, szül. Záturcsán (Turóc vm.). Iskoláit Gömörben, Lőcsén, Pozsonyban és Németországban végezte. A tanári pályára lépett s 1846-tól Modorban, 1858 óta pedig a sziléziai Teschenben gimnáziumi igazgató volt. Tulzó nemzetiségi törekvései miatt 1869-ben akarata ellen nyugdíjazták, mire Turóc-Szt.-Mártonban telepedett le s 1871. bekövetkezett haláláig az Orol szépirodalmi lapot szerkesztette. K. a tót irodalom legnagyobb prózairója. Irt számos nagyobb, főleg történelmi elbeszélést, melyek különböző folyóiratokban jelentek meg, azonban összegyüjtve még nincsenek.

Kálinfalu

(Alsó-, Kálina), kisközség Mármaros vmegye taracvizi j.-ban, (1891) 1208 rutén és német lakossal.

Kálinfalva

(Felső-, Kalinyes de sus), kisközség Mármaros vmegye szigeti j.-ban, (1891) 1576 oláh lakossal. Bronzleleteiről v. ö. Arch. Értesítő I. 1869. 268.

Kalinit

(ásv.), a. m. kálitimsó, l. Timsó.

Kalinka

község, l. Kálnok (2).

Kalinka

Joákim, ev. szuperintendens, szül. Teplán 1600 körül, megh. Zittauban 1678. Gradnán, Rajecen és Illaván volt lelkész, ez utóbbi helyen 1637-től. Mint idevaló lelkészt s egyúttal az Ostrosith-család udvari papját, 1646 febr. 15. a bittsei egyházkerület szuperintendenssé választotta. 1671 jul. s újra másfél év mulva a pozsonyi delegatum judicium maga elé idézte, mivel Drabik (l. o.) ellene is terhelőleg nyilatkozott vallomásaiban. A zaklatás miatt elhagyta hazáját, Poroszországba ment s visszatérése nem is nyert azután engedélyt. Művei: Lemma funerum (Halotti beszéd Ostrosith János felett, Trencsén 1637); Verus mundus vere piae et mundae matronae (Tút halotti beszéd, Trencsén 1648); De jejunio. Kéziratban is több munkája maradt, köztük néhány egyháztörténeti érdekü. V. ö. Kvacsala János, K. J. első vizsgálati fogsága (Prot. Szemle 1890).

Kalinovac

község Belovár-Kőrös vmegye gjurgjevaci j.-ban, (1891) 2589 horvát-szerb lakossal.

Kálinövény

az, 1. mely tenyészésére nagyobb mennyiségü kálit kiván és fogyaszt el (l. Kálitrágyák). - 2. K. az is, melyben sok káli képződik, tehát belőle elő is állítható, p. a Sal sola Kali L., l. Barlangófű.

Kalippos

görög csillagász, Kr. e. 330 körül élt. Ő határozta meg pontosabban az esztendő hosszát és 76 évben, azaz 4 Meton-féle időszakban egy-egy napot számított le (l. Időszak). K. bővítette Az Eudoxostól felállított, a világtestekre vonatkozó elméletét, mely szerint az égi testek mozgása 27, egymásba betokolt és egymáson súrlódó kristály-szfera mozgása következtében jönne létre, amennyiben ezt a rendszert még 7 új szferával gazdagította.

Kalis

(Kalisz), 1. orosz-lengyel kormányzóság Posen és Szilézia porosz tartományok, Varsó és Piotrkov kormányzóságok közt, 11,378 km2 területtel, 842,712 lak., 1 km2-re 74 lak. Sík földjének főfolyója az Oderába torkolló Warta a Prosznával. Tavai (37,3 km2) közt a legnagyobb a Goplo. Rozs, búza és zab bőven terem. A juh- és lúdtenyésztés virágzó. A lakosság 80%-a lengyel és róm. kat. 1890. 1658 gyárában 12,5 millió rubel értékü árut termeltek; e gyárak főképen posztót, cukrot és szeszt készítenek. A járások: K. Vjelun, Szjeradz, Kolo, Konin, Lencsica, Szlupci és Turek. - 2. K., az ugyanily nevü kormányzóság és járás székhelye, 254 km.-nyire Varsótól, a porosz határon, a Proszna szigetén, (1891) 18,332 lak., jelentékeny bőrgyártással és posztószövéssel, azonkivül sörgyártással; több középiskolával és nagy katonai őrséggel. K. egyike volt Lengyelország legrégibb városainak. 1706 ok. 20-án Mardefeld svéd generálist II. Ágost és Mencsikov orosz vezér megverték és elfogták. 1813 márc. 25-én a porosz király és orosz cár itt kötöttek egymással szövetséget Napoleon ellen. 1831 szept. 11. és 13. pedig oroszok és lengyelek harcoltak egymás ellen.

Kálisalétrom

l. Salétrom.

Kalisch

Dávid, német humoros iró, szül. Boroszlóban 1820 febr. 23., megh. Berlinben 1872 aug. 21. Kereskedő volt. Bohózatainak válogatott gyüjteménye Lustige Werke c. alatt jelent meg (Berlin 1870, 3 füzet). Kupléinak gyüjteményét Berliner Leierkasten c. alatt (Berlin 1857; új folyam 1863; 3 köt. 1866) adta ki. 1848. megalapította a Kladderadatsch c. élclapot, melynek számos hires alakját ő teremtette meg. - Leánya, Anna, Lindau Pál neje volt, de aztán elvált tőle. Meséket adott ki.

Kalisin

3222 m. magas Örményországban. Csúcsán Minuas, Van királya 2 m. magas oszlopot állított fel Kr. e. 782.; az oszlopokon 41 sor ismeretlen irásjelekben és asszir ékiráson pedig 42 sornyi felirat van bevésve, mely a király diadalait hirdeti. Rawlinson és Blau nem tudtak a felirat közelébe jutni és azt lemásolni, de Ximenes spanyol tudósnak 1895 elején ez sikerült.

Kálisók

l. Kálium.

Káliszappan

l. Szappan.

Kálitimsó

l. Timsó.

Kálitrágyák

A kálium egyika azon növényi tápláló anyagoknak, melyek nélkül a növény szabályosan nem fejlődik és ezért a növénynek okvetlenül szüksége van rá, noha a kálisókkal való trágyázás igen sok esetben nem mutatott semmi eredményt. Midőn a stassfurti kálibányákat felfedezték, azt vélték, hogy a kálitrágyázással a mezőgazdaság nagy lendületet nyer, de hamar azt tapasztalták, hogy a kálitrágya sok esetben korántsem mutatkozik oly hasznosnak, mint a nitrogén- vagy a foszfortrágyák, aminek az a magyarázata, hogy a talajok jelentékeny része - az agyag és a vályog - annyira bővelkedik káliumban, hogy a káliumtrágyára még akkor sincs szükség, ha sok káliumot elvonó növényeket termelünk, amilyenek a cukorrépa, burgonya, dohány stb. Igen hathatós trágyának bizonyultak azonban a rétre, különösen a humózus, tőzeges rétre és a homoktalajokra. A réten nemcsak a termést növelik, de a széna minőségét is javítják, amennyiben a herefélék fejlődését előmozdítják. A kálitrágyát rendesen foszfortrágyával együtt adják. Legközönségesebb kálitrágya a fahamu, ez legtöbbet ér valamennyi között, hatása legbiztosabb, leggyorsabb, de ma már csak kivételesen alkalmaztatik; továbbá a carnallit, kainit és a kénsavas kálium. A két első sok idegen alkatrészt is tartalmaz, mely egyes növényeknek, mint a cukorrépa, szőllő, dohány, burgonya a minőségét nagyon alászállítja és ezért főleg csak a rétre és homokon hüvelyesek és gabonafélék alá alkalmaztatnak, az említett növények alá pedig a kénsavas káliumot használják. Újabban egészen tiszta foszforsavas káliumot is gyártanak, főleg a szőllő és a dohány trágyázására. Nálunk a kálitrágyázással eddig még csak kisérleteztek. Katasztrális holdankint a kainitból 3-4 q kell 2-2,5 q Thomas-salakkal, a kénsavas káliumból 50-100 kg. V. ö. Wartha V., A kálium szerepe a gazdaságban. (Budapest 1875).

Kalitvenszkájá Sztanica

a doni kozákok orosz tartománya, a Donec baloldalán, 12,700 lak. Közelében számos kőszén- és quarctartalmu homokkőtelep van.

Káliubineh

tartomány (mudirijeh) Alsó-Egyiptomban, a Nilus-delta DK-i részében, 912 km2 művelés alatt álló területtel, (1891) 254,198 állandó és 16,596 nomád lak. Benha el 'Aszl fővárossal.

Kálium

fémes elem, mely vegyületeiben mint egy vegyértékü, nagyon pozitiv gyök szerepel; jele K, atomsúlya 39,0. Mivel a fémes K. a levegőn igen gyorsan oxidálódik, a természetben szinállapotban nem is fordulhat elő. Vegyületei közönségesek. A legfontosabb K.-tartalmu ásványok a következők: a szilvit KCl és a carnallit (l. o.). Mint K.-szulfát a timsókőben, a természetes timsóban, továbbá a stassfurti sótelepben más szulfátokkal (MgSo4, CaSO4) kettős v. többszörös sókat képezve szintén előfordul. A természetes salétrom lényegében K.-nitrátból áll. Igen nagy mennyiségben előfordul a K. mint a szilikátok alkatrésze; ilyféle K.-ban bővelkedő szilikátok a K.-földpát, a K.-csillám stb. A tengervizben és a legtöbb természetes vízben K.-sókat találunk. A kristályos kőzetek elmállása révén sói a termőföldbe jutnak. Innen a növényekbe kerül, melyekben organikus savak K.-sóit (a sóskasavas, borkősavas K.) találjuk. A szárazföldi növények elégetése útján kapott hamu K.-karbonátban bővelkedik. Az állati szervezetben szintén találunk K.-sókat. E fémet először Davy állította elő 1807., a K.-hidroxidot erős elektromos batteriával elbontva. Manapság használatos előállítási módja az, hogy nyers borkövet elszenesítenek és az igy kapott tömeget, mely lényegében K.-karbonát és finom eloszlásu szén belső elegye, kovácsolt vasból való retortákban a fehér izzásig felhevítik. Ilyenkor a szén redukáló hatása folytán fémes K. képződik, mely a magas hőmérséken gőzzé alakul. A kifelé áramló K.-gőzöket alkalmas hűtőkészülékekben megsürítik. Az igy előállítoltt nyers K.-ot megtisztitás végett előbb petroleum alatt megolvasztják, azután vászonon átpréselik. A nyers K.-ot újból ledesztillálva, egészen tiszta készítményhez jutnak.

A K. ezüstfehér, nagyon fénylő fém. A levegőn azonban annak vizgőze és oxigénje hatására fényét azonnal elveszti és oxid kéreggel bevonódik. Ezért csak petroleumban tartható el. Még jobban beforrasztott üvegcsövekben, melyeket a leforrasztás előtt levegőüressé tesznek, vagy oly gázzal töltenek meg, mely a K.-ra nem hat. Közönséges hőmérséken viaszlágyságu, lehűtve törékeny. Fs. 0,865, op. 62,5 C°. A vörösizzáson zöld gőzzé alakul. A K. rendkivül erélyesen ható test s a negativ elemekkel erős hő és fény fejlődése közben egyesül. A levegőn közönséges hőmérséken is gyorsan oxidálódik, a hevítéskor meggyulad és ibolyaszinü lánggal elég. A vizre nagyon hevesen hat. Ha vizre K. darabkát dobunk, az ott azonnal megolvad és a vizen úszva, K.-hidroxiddá alakul, mely a vizben feloldódik. E kémiai átalakulást oly erős melegfejlődés kiséri, hogy a fejlődő hidrogén meggyulad és a K. gőzétől ibolyaszinüre festődve elég. Éppen ezért a K.-mal nagyon óvatosan kell bánnunk, mert nedves kézzel hozzányulva, veszélyes égési sebeket okoz; a K. és viz egymásra való hatásának észlelésekor is nagyon vigyáznunk kell, hogy meg ne sérüljünk.

A K., ugyszintén vegyületei a fénytelen Bunsenlángot fakó ibolyaszinüre festik; e láng indigóoldaton át bíborvörösnek látszik. a spektroszkóppal megfigyelve, különösen két vonalat látunk, egy sötétvörös, a másik ibolyaszinü. A K. vegyületei közül a K.-sók nagyfontosságuak, mivel legkülönbözőbb ipari célokra, továbbá gyógyszerül is használják őket. A K. sói, hacsak a savmaradék nem szines, szintelenek és vizben többnyire könnyen oldhatók. A nehezen oldható K. sók a savanyu borkősavas kálium és a K.-platiniklorid, miért is töményebb K. sóoldatokból a borkősav és a hidrogénplatiniklorid-oldat kristályos csapdékot okoz. A K.-nak mint alkatrésznek mennyiségi meghatározása többnyire K.-platinklorid alakjában történik.

Káliumacetát

ecetsavas kálium KC2H3O2. Híg ecetsavat káliumkarbonáttal telítve és oldatot beszárítva e sót kapjuk. Szintelen kristályos por. Nedves levegőn szétfolyik. Vizben igen könnyen oldódik, borszeszben is oldható. E só vizes oldata (33,3%) a. m. gyógyszerkönyvben hivatalos (Kalium aceticum solutum). A K.-ot ecetsavban oldva és az oldatot besűrítve, a savanyu K., K.C2H3O2, H.C2H3O2 kikristályosodik.

Kaliumantimonát

antimonsavas kálium. Finom porrá dörzsolt antimont káliumnitráttal hevítve, oly tömeget kapunk, mely metaantimonsavas káliumot és káliumnitrátot meg nitritet tartalmaz. Ez elegyet régeben gyógyszerül használták (Antimonium diaphoreticum non ablutum). A vizzel való kimosáskor a káliumnitrát és a nitrit feloldódnak és a káliummetaantimonát KSbO3 fehér por alakjában visszamarad. E készítményt régebben szintén gyógyszerül használták (Antimonium diaphoreticum ablutum). A kálium metaantimonatot kaliumhidroxiddal összeolvasztva, piroantimonsavas kalium K4Sb2O7 képződik. E só már vizes oldatban is könnyen elbomlik és a nehezen oldható savanyu piroantimonsavas kálium K2H2Sb2O7 képződik. E só már vizes oldatban is könnyen elbomlik és a nehezen oldható savanyu piroantimonsavas kálium K2H2Sb2O7 kiválik. E legutóbb említett só vizes oldatát nátrium kimutatására is használják.

Káliumaranycianid

l. Cianidek.

Káliumbijodát

savanyu jódsavas kálium, KH(JO3)2. E sót v. a káliumjodát és jódsav vegyületének, vagy ha a jódsavat többalju savnak vesszük, a jódsav savanyu sójának tekinthetjük. Célszerü előállítása a. m. gyógyszerkönyv szerint a következő: káliumklorátot (15 sr.) és jódot (16) vizzel (80) leöntünk, és a folyadékot igen kevés salétromsavval (0,2) megsavanyítva addig melegítjük, mig a jód tökéletesen feloldódott. A forró oldatból a K. a kihüléskor kikristályosodik, és vizből való átkristályosítással megtisztítható. Szintelen, erősen fénylő kristálykákból áll, hideg vizben nehezen (75 sr.), mig forróban könnyen oldódik, miért is átkristályosítással igen tisztán előállítható. A só vizes oldatához fölös káliumjodidot és sósavat vagy kénsavat elegyítve, határozott mennyiségü jód válik ki és pedig egy molekulája 12 atom jódot tesz szabaddá.

KH(JO3)2 + 10 KJ + 11HCl = 12 KCl + 6H2O + 6 J2

E sót térfogatos analitikai célokra még 1863. Than K. tanár ajánlotta. Igy különsen a jodometriában használják. Ugyanis a jódoldat egyrészt, mivel az árubeli jód nem egészen tiszta, másrészt mivel az eltartáskor megváltozik, legelőnyösebben helyettesíthető a K. oldatával, mely igen pontosan készíthető és gondos eltartáskor semmit sem változik. A térfogatos analizisben leghasználatosabb az 1/10 normál jódoldat; ezt célszerüen oly oldattal helyettesítjük, amely 3,24 g. K. annyi vizben való feloldása útján készül, hogy az oldat éppen egy liter legyen. Ha ez oldatból határozott térfogatot lemérünk és hozzá káliumjodidot és sósavat v. kénsavat felesben elegyítünk, annyi jód válik ki, mint amennyi a szabad jód, a vele egyenlő térfogatu 1/10 normál jódoldatban. Igy tehát az 1/10 normál K.-oldat különösen a nátriumtioszulfát-oldat tartalmának megállapítására, illetőleg annak ellenőrzésére alkalmazandó. Az 1/10 normál nátriumtioszulfát-oldattal végezzük ugyanis rendesen a jodometriás méréseket. Előnyös sajátságainál fogva az 1/10 normál K.-oldat a magyar gyógyszerkönyvben is hivatalos.

Káliumbikarbonikum

l. Káliumhidrokarbonát.

Káliumbitartarikum

l. Borkő.

Káliumbromát

brómsavas kálium, KBrO3. E vizben nehezen oldható só kristályosan kiválik, ha töményebb káliumhidroxid-oldathoz brómot elegyítünk. Az egyidejüleg képződő brómkáliumtól átkristályosítással könnyen megtisztítható. Szintelen, a hatszögü rendszerbe tartozó kristálykákból áll. Fs. 3,2. Hideg vizben elég nehezen, forróban könnyebben oldódik. A hevítéskor oxigén fejlődése közben elbomlik. Vizes oldatához káliumbromidot és ásványos savat elegyítve, bróm válik szabaddá, és pedig egy molekula K. hat atom brómot ad. Ezért alkalmazása a térfogatos analizisben. A m. gyógyszerkönyvben a brómra 1/10 normál K.-oldat hivatalos.

Káliumbromid

brómkalium, KBr. Előállítása a káliumjodidéhoz (l. o.) hasonló; természetesen jód helyett brómot használnak. Szintelen kockaalaku kristályokból áll. Másfél sr. vizben oldható; íze csipős sós. Fontos gyógyszer; fotográfiai célokra is használják. A m. gyógyszerkönyvben hivatalos K. különösen bromáttal és karbonáttal ne legyen szennyezve.

Káliumcianát

ciánsavas kálium, CNOK. A ciánkáliumból a levegőn való hevítéskor képződik. Szintelen kristályokból áll, vizben könnyen oldódik.

Káliumcianid

ciánkálium, K(CN) vagy KCy. E rendkivül mérges só akkor is képződik, ha káliumkarbonát és szén fehér izzó keverékéhez nitrogéngázt vezetnek. Tiszta K. ugy készül, hogy borszeszben fololdott káliumhidroxidhoz ciánhidrogént vezetnek. A tömény borszeszben kevéssé oldható K. kristályosan kiválik. A borszesszel való leöblítés után enyhe melegben megszárítják. Az árubeli ipari célokra való K.-ot vizmentes sárga vérlúgsóból készítik. A vizmentes vérlúgsót addig hevítik, mig a nitrogéngáz fejlődése megszünik. A vérlúgsó a hevítéskor ugy bomlik, hogy szabad nitrogén távozik és K. meg vaskarbonid marad vissza. A megolvasztott tömegből a vaskarbonid leülepedik, ugy hogy róla a megolvadt K. leönthető. Több K.-ot ugy csinálhatnak a vérlúgsóból, ha ezt a káliumkarbonáttal vegyest hevítik. Az igy előállított K. azonban ciánsavaskáliumot is tartalmaz (Liebig-féle K.). Ha a vérlúgsót káliumkarbonáttal és szénnel izzítják, a ciánsavas-kálium képződését nagyobbára elkerülhetjük. Szintelen kristályos test; veszedelmes méreg. A kereskedésben a készítmény v. fehér nem átlátszó darabos, v. rudacskákba öntött. Fs. 1,52. A levegőn megnyirkosodik, s egyúttal a széndioxid hatására lassacskán káliumkarbonáttá alakul; egyidejüleg ciánhidrogéngőzök is fejlődnek, miért is keserü mandulaszagu. Vizben könnyen oldódik; borszesz csak keveset ad belőle. Vizes oldatban elbomlik. Erősebb hevítéskor megolvad és a levegőből egyidejüleg oxigént véve fel, ciánsavas káliummá alakul. A tüzesfolyós K. hatalmas redukáló szer, a vele együtt hevített oxidokat szinfémmé redukálja. A kénnel való összeolvasztáskor szulfociánkáliummá alakul. A nehéz fémek sóiból cserebomlás folytán, csapadék alakjában a fémcianideket választja ki, amelyek azonban a K.-oldat feleslegében, többnyire - oldható kettős cianidek képződése folytán - feloldódnak. Ipari alkalmazása kiterjedt; így különösen a galvános aranyozás és ezüstözéshez való fürdők előállítására való. A fotografus az ezüst haloid sóinak feloldására, a kémikus kémlőszerül használja.

Káliumcsillám

l. Csillám.

Káliumdioxid

l. Kálium oxidjai.

Káliumezüstcianid

l. Ezüstcianid.

Káliumferricianid

a. m. vörös vérlúgsó, l. Vérlúgsó.

Káliumfluorid

fluorkálium KFl. v. KF. Szintelen só, mely a fluorhidrogénsav vizes oldatának káliumkarbonáttal való telítése és az oldat beszárítása útján készülhet. Ha a fluorhidrogénsavoldatot káliumkarbonáttal telítjük, azután a folyadékhoz újból ugyanannyi fluorhidrogénsavoldatot elegyítünk, az erős besűrítés után, a kihüléskor, káliumhidrogénfluorid KFl.HFl kikristályosodik. Ugy az K. mint különösen a káliumhidrogénfluorid az üveget megtámadja, ezért üvegmaró szerül használják.

Kálium foszfátjai

Az ortofoszforsavnak 3 káliumsóját ismerjük:

K3PO4 K2HPO4 KH2PO4

szabályos káliumfoszfát dikáliumhidrofoszfát káliumdihidrofoszfát

A szabályos káliumfoszfát ugy készül, hogy foszforsavat fölös káliumkarbonáttal izzítunk. A tömeget vizben oldva és az oldatot erősen besürítve a só kikristályosodik. Szintelen kristálykákból áll; vizben igen könnyen oldható. A dikálium hidrofoszfát akkor képződik, ha foszforsavhoz annyi káliumkarbonátot elegyítünk, mig a folyadék határozottan lúgos. Alig kristályosítható. a hevítéskor vizet veszít és pirofoszforsavas káliummá K4P2O7 alakul. A káliumdihidrofoszfát akkor képződik, ha foszforsav egy molekula súlynyi mennyiségére 1/3 molekulasúlynyi káliumkarbonátot veszünk. Ez oldat besűrítésekor a só jól kifejlett kristályokban kiválik. Vizben könnyen oldható, kémhatása savanyu. Erős izzításkor metafoszforsavas káliummá alakul.

Káliumföldpát

l. Földpát.

Káliumharmotom

(ásv.), l. Fillipszit.

Káliumhidrokarbonát

savanyu szénsavas kálium KHCO3. Igen koncentrált káliumkarbonátoldatba széndioxidgázt vezetve, K. képződik, mely folyadékból lassacskán kristályokban kiválik. Tisztán előállítva szintelen kristályokból áll; a levegőn alig változik. Kémhatása alig lúgos, vizben jóval kevésbbé oldódik, mint a szabályos káliumkarbonát. A vizes oldata a forraláskor széndioxid és vizgőz távozik és igen tiszta káliumkarbonát marad vissza, ezért e sóból tiszta káliumkarbonátot készítenek. A kémikusok Than tanár ajánlatára a normál sósav készítésekor alapanyagul használják (Math. és term. tud. Ért. 6. kötet, 119. l.). Matolcsy ajánlatára e só oldatát savmérő folyadékul alkalmazzák. (M. chem. foly. I. 29. l.)

Káliumhidroszulfát

savanyu kénsavas kálium, KHSO4. Káliumszulfátot kénsavval hevítve e só keletkezik. Erősen savanyu kémhatásu; higabb vizes oldatában elbomlik és ez oldatból szabályos káliumszulfát kristályosodik ki. Erős izzításkor káliumpiroszulfáttá alakul.

Káliumhidroszulfid

káliumszulfhidrát KSH. Káliumhidroxid oldatát kénhidrogéngázzal telítve K. képződik. Ez oldat a levegőüres térben való besűrítéskor a K. kikristályosodik. Vizmentes állapotban ugy képződik, ha izzó káliumkarbonátra kénhidrogéngázt vezetünk. Oldata erősen lúgos. A ként kénhidrogén fejlődése közben feloldja. Oldata a levegőn poliszulfidek képződése folytán megsárgul.

Káliumhidroszulfit

savanyu kénessavas kálium, KHSO3. Káliumkarbonát oldatot kéndioxiddal telítve, e só oldatát kapjuk; borszesz hozzáelegyítésekor a K. tűalaku kristályokban kiválik.

Káliumhidrotartrát

l. Borkő.

Káliumhidroxid

káliumoxidhidrát, maró káli KOH. E vegyületet ugy látszik tisztátalan állapotban már Geber ismerte a VIII. sz.-ban; soká elemnek tartották, mig Davy 1807. elektrolizissel elbontotta. Képződik olyankor, ha a kálium a vizre hat. E felette költséges előállítási módját természetesen nem használják; gyárilag káliumkarbonátból v. káliumnitrátból készül. A káliumkarbonátból való előállítása ugy történik, hogy e sót vizben oldják és forralás közben ez oldathoz oltott meszet elegyítenek. Ilyenkor a kalciumhidroxid a káliumkarbonátot K.-dá alakítja, mely oldva marad. K2CO3 + Ca(OH)2 = 2 KOH + CaCO3. Hogy e kémiai átalakulás megtörtént-e, arról ugy győződnek meg, hogy a folyadék próbáját leszűrve, ahhoz sósavat elegyítenek. Ha ilyenkor pezsgés nem észlelhető, az jele annak, hogy az összes káliumkarbonát K.-dá alakult. A fölös kalciumhidroxid és a képződött kalciumkarbonát leülepítése után a megtisztult folyadékot lefejtik. E maró folyadék a K. vizes oldata; közönségesen kálilúgnak nevezik. A lúgot eleintén vas üstben besűrítik. Ha már nagyon tömény, a vasat megtámadja, ezért a vége fel a besűrítést ezüst üstben folytatják és abban addig hevítik, mig vizgőz többé nem távozik. A tüzes folyós K. a kihüléskor kristályos tömeggé mered meg. Gyakran rudacskákba is öntik. A K. ez előállítási módjánál arra kell ügyelni, hogy a káliumkarbonát-oldat ne legyen tul tömény, továbbá, hogy a lúg ugy ülepedése, mint besűrítésekor a levegővel ne igen érintkezzék, mert különben sok káliumkarbonáttal szennyezett készítményt kapunk, mivel a K. a levegőből mohón szí széndioxidot. Ugy is készül, hogy salétrom, vagyis káliummnitrát és rézforgács elegyét izzítják, ilyenkor nitrogéngáz távozik el és káliumoxid, meg rézoxid keveréke marad hátra. E maradékra vizet öntve, a káliumoxid K.-dá alakulva feloldódik. Az oldatból a megemlített módon kapják a szilárt K.-dot. A nyers, technikai célokra való K.-dot ugy is gyártják, hogy a Leblanc-féle eljárásnak megfelelően a káliumszulfátot mészkő- és szénnel hevítik, de a szén mennyiségét nem ugy veszik, mint a káliumkarbonát gyártásakor, hanem jóval többet, hogy igy a kalciumoxid, illetőleg a káliumhidroxid képződését elősegítsék. Különösen régebben fahamuból is gyártották, ugy hogy a hamut oltott mésszel elegyítették és e tömegből vizzel a képződő K.-dot kioldották.

A tiszta vizmentes K. fehér kristályos test. A vörös izzáson szintelenn olajszerü folyadékká olvad. Fs. 2,1 körül. Csak igen jól zárt edényben tartható el, mert a levegőből mohón vizet és széndioxidot szíva szétfolyik. Vizben és borszeszben igen könnyen oldódik. A K. vizes oldata az u. n. kálilúg fs.-a annál nagyobb, minél több K.-dot tartalmaz feloldva; a következő táblázatban a különböző anyagtartalmu lúg fajsúlyát találjuk:

% KOH Fajsúly % KOH Fajsúly 1 1·009 30 1·288 5 1·041 40 1·411 10 1·083 50 1·539 20 1·177 Káliumhiperklorát

felklórsavas kálium, KClO4. A káliumklorátot addig hevítve, mig 8-9% oxigént veszített, K. és káliumklorid elegyévé alakul. Mivel a K. vizben meglehetősen nehezen, a káliumklorid pedig könnyen oldódik, e két só egymástól kristályosítással elkülöníthető. Szintelen rombos kristályokból áll. Fs. 2,54. Hideg vizben kevéssé, forróban könnyen oldódik. Éghető anyagokkal, a káliumkloráthoz hasonlóan, robbanó keverékeket ad. Azonban e keverékek kevésbbé veszedelmesek, mint a káliumkloráttal készültek. Alkalmazzák a pirotechnikában.

Káliumhipermanganát

felmangánsavas kálium, KMnO4 vagy K2Mn2O8. A káliummanganát sötétzöld oldatába széndioxidgázt vezetve barna csapadék (mangánhiperoxidhidrát) képződése közben K.-tá alakul. A sötét ibolyavörös szinü oldatot a csapadék leülepedése után erősen besűrítve a kihüléskor a K. kikristályosodik. A K. fémfényü, csaknem fekete kristályokból áll; a kristályok rombos prizmák. A káliumhiperkloráttal izomorf. Vizben elég könnyen (16 sr.) oldódik. Még igen hig oldat is szép ibolyavörös szinü. Erélyes oxidáló szer. Igy p. kénsavval megsavanyított vasgálic-oldathoz K.-oldatot hozzácseppentését folytatva, amikor az összes ferrovas ferrivassá alakult, a K.-oldat következő cseppje a folyadékot rózsaszínüre festi. E reakción alapul a ferrovasnak térfogatos analitikai meghatározása ösmert erősségü K.-oldattal. A szénvegyületeket is erélyesen oxidáljja, miért is hatalmas antiszeptikum és dezinficiens.

Káliumhiperoxid

l. Kálium oxidjai.

Káliumhipoklorit

alklórossavas kálium, KOCl. E só csak oldatban ösmeretes. Oldata ugy készülhet, hogy alklórossav vizes oldatát káliumhidroxid-oldattal telítjük. Hígabb hideg káliumhidroxid-oldatba klórgázt vezetve, K. és káliumklorid keletkezik. A klórmész oldatához káliumkarbonát-oldatot elegyítve, a leváló csapadékról leöntött folyadék szintén K.-ot és káliumkloridot tartalmaz. Ez oldatokat erős halványító hatásuknál fogva használják (Eau de Javelle).

Káliumjodát

jódsavas kálium, KJO3. Tömény forró káliumhidroxid-oldatban jódot oldva fel. K. és káliumjodid képződnek; a kihüléskor a vizben elég nehezen oldódó K. kikristályosodik. Átkristályosítással megtisztítható. Célszerüen ugy készül, hogy káliumjodidot vizben oldunk, s az oldatba klórgázt vezetünk. Ilyenkor eleintén jód válik ki, mely a klór folytatólagos bevezetése után jódsavvá alakul. A folyadékot káliumkarbonáttal telítve, oly oldatot kapunk, mely K.-ot és káliumkloridot tartalmaz. A folyadékból a besűrítés után elsőnek a K. kristályosodik ki, melyet említett módon megtisztíthatunk. Szintelen, a szabályos rendszerbe tartozó kristályokból áll. Hideg vizben elég nehezen, forróban könnyen oldódik. A hevítéskor oxigén fejlődése közben elbomlik. Vizes oldatához káliumjodidot és savat elegyítve, jód válik ki. A jódsavval jól jellemzett vegyületeket képez, melyek közül a káliumbijodát KJO3.HJO3 (l. o.) a térfogatos analizis szempontjából fontos.

Káliumjodid

jódkálium, KJ. E fontos (gyógyszer) előállítása többféle módon történik. Gyárilag rendesen a következőképen készül: Tiszta karbonátmentes káliumhidroxid-oldatban annyi jódot oldanak fel, mig a folyadék a jód feleslegétől sárga. Ilyenkor K. és jódsavas kálium képződik. Az e sókat tartalmazó oldatot beszárítják, és a maradékot szénporral bensőleg összeelegyítik; az elegyet izzítják. Ilyenkor a szén redukáló hatásánál fogva a jódsavas káliumot is K.-dá alakítja. Az izzitott tömeget vizzel kivonva, a K. feloldódik; az oldat erős besűrítése után a K. lassacskán kikristályosodik. Másik használtabb előállítási módja: Vasport vizzel leöntenek és a folyadékba elegyítés közben jódot hintenek. Ez esetben a vas a jóddal közvetlen egyesül és vizben könnyen oldható ferrojodid képződik. Az oldatot leszűrik, majd még jódot oldanak fel benne, azután forró káliumkarbonát-oldatba öntik. Ilyenkor fekete csapadék alakjában ferro-ferrioxid válik le, az oldatban pedig K. marad. A leszűrt oldatból kikristályosítják. Még másik célszerü előállítási módját is megemlítjük. Vörös foszfort leöntenek vizzel és keverés közben jódot hintenek hozzá. Igen heves hatás kövekezik be és foszforsav meg jódhidrogénsav keletkezik. A fölöslegben alakalmazott foszforról a nagyon savanyu oldatot leszűrik, azután kalciumhidroxiddal telítik. Az ilyenkor leváló csapadék kalciumfoszfátból áll, mig a vizben igen könnyen oldható kalciumjodid oldva marad. A csapadékról leszűrt folyadékot forró káliumkarbonát-oldattal elegyítik, amikor csapadék alakjában kalciumkarbonát leválik, mig a folyadék K.-ot tartalmaz, melyet belőle említett módon állítanak elő. Némely gyárban kalciumjodid elbontására, káliumkarbonát helyett, káliumszulfátot használnak. Az igy előállított K. azonban szulfáttal szennyeződött szokott lenni. Szintelen kocka-alaku kristályokból áll. Erős hevítéskor megolvad, sőt el is párolog. Vizben igen könnyen oldódik; oldata kesernyés sósizü. Borszeszben is oldható. Gyógyszerül és fotográfiai célokra használják. A m. gyógyszerkönyvben hivatalos; különösen jodát, cianid és karbonáttal ne legyen szennyezve. - K. orvosi szempontból, l. Jódkészítmények.

Káliumkarbonát

szénsavas kálium, K2CO3. A szárazföldi növények hamujábn s némely ásványvizben előfordul. A tiszta K. különféleképen készülhet: 1. Káliumhidrokarbonátból. A nyers K. töményebb vizes oldatába széndioxidgázt vezetnek, amidőn káliumhidrokarbonát kristályosodik ki, mig az idegen sók az oldatban maradnak. A kiválott K.-ot összegyüjtés és megszárítás után kiizzítják, amidőn a K.-tá alakul. 2. Borkőből. A borkövet izzítják, amidőn az elbomlik és K.-tartalmu szenet hagy vissza, ezt vizzel kilúgozzák, azután az oldatot besűrítik s a maradékot újból kiizzítják, amidőn tiszta K. marad vissza. Borkőből ugy is gyártják, hogy ezt előbb felényi súlyu káliumnitráttal elegyítik s az elegyet meggyujtják. A maradékot azután vizzel kilúgozzák s ugy járnak el mint előbb említettük. Az igy előállított K.-ban könnyen ciánkálium maradhat, továbbá káliumnitrát v. nitrittel lehet szennyezve. 3.Savanyu sóskasavas káliumból, ezt erősen izzítva. Az árubeli nyers féleségeket, amelyek kloridot, szulfátot, nátriumsókat tartalmaznak, rendesen hamuzsirnak (l. o.) nevezik. A tiszta K. hófehér szemcsés por; fs. 2,26. Vizben igen könnyen oldódik; borszeszben oldhatatlan. A levegőn megnedvesedve szétfolyik. Oldata maró, lúgos. A tiszta K.-ot kálium, káliumhidroxid és káliumsók előállítására, gyógyszerül és kémlőszerül; a nyers sót üveg, vérlúgsó, kálivizüveg stb. gyártására használják.

Káliumkéneg

a. m. káliumszulfid.

Káliumklorát

klórsavas kálium, KClO3. Berthollet fedezte fel és vizsgálta meg közelebbről a K.-ot. Tömény, forró káliumhidroxid-oldatba klórgázt vezetve, K. és káliumklorid keletkezik:

6 KHO + 3 Cl2 = 5 KCl + KClO3 + 3 H2O.

A folyadék lehülésekor a vizben nehezen oldható K. kikristályosodik. A gyári előállítása lényegében ugy történik, hogy forró mésztejbe klórgázt vezetnek, amikor is kalciumklorát és kalciumklorid képződik. A megfelelő töménységü oldatban azután káliumkloridot oldanak fel; a folyadék kihülésekor a K. kikristályosodik. Forró vizből való átkristályosítás útján megtisztítható. Szintelen, az egyhajlásu rendszerbe tartozó kristályokból áll. Fs. 2,35. Hideg vizben elég nehezen, forró vizben könnyen oldódik. Meglehetős mérges. Erős oxidáló szer. A K.-ot éghető testekkel összekeverve, könnyen robbanó keverékeket kapunk. Igy különösen kénnel és antimontriszulfiddal való keveréke dörzsölésre v. ütésre meggyuladva elrobban. Használják a pirotechnikában; a szines lánggal égő görögtüzek elegyrésze. Puskapor-gyártásra is megkisérlették, a svéd és a vörösfejü gyufák gyártására használják. Gyógyszerül (szájviz, torokviz) gyakran rendelik.

Káliumklorid

klórkálium; KCl. A természetben előfordul; a szilvit ásvány lényegében K.-ból áll; a karnallit, KCl. MgCl2.6H2O. A tengervizben és számos sósvizben, továbbá a növények hamujában és az állati szervezetben is előfordul. Egészen tisztán sósavból káliumkarbonáttal való telítéssel készülhet. A gyakorlati célokra való K. a stassfurti sótelep sóiból készül. Alkalmas módon a tengervizből is nyerik. Szintelen, kocka-alaku kristályokból áll; íze sós, erős hevítésre megolvad és el is illan. Vizben könnyen oldható. Száz sr. viz 10 C°-on 32,0, 100°-on 56,6 sr. K.-ot old. Régebben gyógyszerül is használták; jelenleg fontos ipari alkalmazása. Más káliumsókat gyártanak belőle, továbbá műtrágya-gyártáshoz is felhasználják.

Káliumkromát

krómsavas kálium, K2CrO4. Pirokrómsavas kálium-oldatához káliumkarbonátoldatot elegyítve és az oldatot besűrítve, a K. ki-kristályosodik. Citromságra kristályokból áll, körülbelül 2 sr. vizben oldódik. Vizes oldata lúgos és nagyon sárga. A káliumszulfáttal izomorf. A kémikus mint kémlőszert (ezüst, ólom) használja.

Káliummanganát

mangánsavas kálium, K2MnO4. Káliumhidroxid, barnakő és káliumklorát benső elegyét összeolvasztva, feketezöld tömeget kapunk, mely K.-ban bővelkedik. Ez olvasztékot vizzel kivonva, sötétszinü oldatot kapunk, amelyet levegőüres térben erősen besűrítve, a K. kristályokban kiválik. Feketés-zöld kristályokból áll; a káliumszulfáttal izomorf. Vizben szép zöld szinnel oldódik; ez oldat a levegőn ennek szénsava hatására káliumhipermanganát képződése folytán ibolyaszinüvé válik (Chameleon minerale).

Káliummonoszulfid

l. Kálium szulfidjai.

Káliumnátriotartrát

l. Seignette-só.

Káliummnitrát

l. Salétrom.

Káliumnitrit

salétromsavas kálium. A káliumnitrátot vörös izzáson hevítve, oxigén távozik el és K.-té alakul. Célszerü a salétromot fémes ólommal együtt megolvasztani, amikor is az könnyebben K.-té alakul. A K. vizből szintelen kristálykákban válik ki, összetételük: 2 KNO2.H2O.

Kálium oxidjai

a káliumnak biztosan két oxidját ismerjük. ezek a káliumoxid, K2O; továbbá a káliumtetroxid, K2O4; ugy látszik, hogy a káliumnak még másik hiperoxidja, a káliumdioxid K2O2 is létezik. A káliumot levegőben elégetve K2O és káliummszuperoxid elegye keletkezik, melyet oxigénben hevítve, lassacskán K2O4-dá alakul. A K2O-ot meglehetősen tiszta állapotban káliumhidroxid és fémes kálium keverékének hevítése útján készíthetjük. Szürke test, mely a vörös izzáson megolvad; nagyon magas hőmérséken elillan. Fs. 2,7 körül. A vizre nagyon hevesen hat, és azzal egyesülve káliumhidroxiddá alakul. A káliumtetroxid amorf sárga por, mely a vörös izzáson sötét folyadékká olvad. Fehér izzáson oxigént veszít és K2O-dá alakul. Vizbe dobva, arra hevesen hat és oxigén fejlődése közben feloldódik; ez oldatban káliumhidroxid és hidrogénhiperoxid van.

Káliumpirokromát

pirokrómsavas kálium, vörös vagy dikrómsavas v. savanyu krómsavas kálium. Gyárilag krómvaskőből készül, amelyet égetett mész és káliumkarbonáttal együtt izzítanak. Ilyenkor zöldessárga tömeg keletkezik, amelyből vizzel kalcium- és káliumkromátot oldanak ki. Az igy kapott oldatban foglalt kalciumkromátot káliumkarbonáttal alakítják káliumkromáttá. Az oldathoz most kénsavat v. salétromsavat elegyítenek, amikor is a káliumkromát K.-tá alakul. Az oldatot besűrítve, a K. kikristályosodik. Vörös, vizmentes kristályokból áll. tiz sr. vizben oldódik, borszeszben oldhatatlan. A hevítéskor megolvad, erősebb hevítéskor elbomlik. Tömény kénsavval hevítve oxigén fejlődése közben krómtimsóvá alakul. Tömény sósavval melegítve klórt fejleszt. Más krómsavsók, különösen pedig a krómfestékek előállítására használják, ugyszintén a kátrányfestékek előállításakor erős oxidáló hatásánál fogva. Kénsavval megsavanyított oldatát elektromos batteriák töltésére használják.

Káliumplatiniklorid

K2PtCl2. E vegyület sárga kristályos csapadék alakjában leválik, ha káliumklorid oldatához platinaklorid-oldatot elegyítünk. A platinaklorid PtCl4 és káliumklorid KCl kettős sójának: PtCl4.2KCl tekinthető, vagy még helyesebben a H2PtCl6 sav káliumsójának. Hideg vizben alig oldódik, forróban meglehetősen; az oldat kihülésekor a szabályos rendszerekbe tartozó oktaéderekben válik ki. Borszeszben oldhatatlan. A kálium felismerése, továbbá annak súlyszerinti meghatározása gyakran e vegyület alakjában történik.

Kálium poliszulfidjai

l. Kálium szulfidjai.

Kálium sói

rendesen szintelenek és vizben könnyen oldhatók. Csak az olyan káliumsók szinesek, amelyekben a savmaradék szines, p. a káliumkromát (sárga), káliumhipermanganát (oldata ibolyaszinü), káliummanganát (oldata zöld) stb. A nehezebben oldható káliumsók: a káliumhidrotartrat, platiniklorid, hiperklorát, sziliciumfluorid és pikrát. A szintelen lángot ibolyaszinüre festik. A legtöbbje ipari alkalmazásu; a káliumsók legtöbbjét gyógyszerül használják.

Káliumszulfát

kénsavas kálium, K2SO4. A természetben magnéziumszulfát, magnéziumklorid és kalciumszulfáttal összekristályosodva a stassfurti sótelepben mint schönit, kainit és polihalit előfordul. Számos természetes vizben, különösen némely ásványos vizben és a tengervizben található. Csekély mennyiségben a növényi és állati szervezetben. A stassfurti sókból is gyártják. Gyakran azonban ugy, hogy káliumkloridot kénsavval hevítenek. A tengerviz anyalúgjából is készülhet. Számos nyers só kristályosítással való megtisztításakor melléktermékül kapják. A salétromsav káliumnitrátból való gyártásakor káliumhidroszulfáttal vegyest hátramarad. Tisztán előállítva szintelen, rombos rendszerbe tartozó kristályokból áll. Kristályvizet nem tartalmaz, íze kesernyés sós. Vizben elég nehezen oldható; hideg vizből közel 10 sr. kell feloldására. Borszeszben oldhatatlan. A timsó-, hamuzsir- és üveggyártáshoz alkalmazzák. Gyógyszerül is használják; a magyar gyógyszerkönyvben hivatalos.

Kálium szulfidjai

a káliumnak több szulfidját ismerjük, ezek: a káliummonoszulfid K2S; továbbá a következő poliszulfidok: a káliumdiszulfid K2S2, a káliumtriszulfid K2S3, a káliumtetraszulfid K2S4, a káliumpentaszulfid K2S5. A káliummonoszulfid akkor képződik, ha káliumszulfátot hidrogénnel v. szénnel redukálunk az izzás hőmérsékén. Oldatban ugy kapjuk, ha káliumhidroxid oldatot kénhidrogénnel telítünk és a káliumhidroszulfid-tartalmu oldathoz még ugyanannyi káliumhidroxid-oldatot elegyítünk. A levegőüres térben való besűrítéskor ez oldatából 5 molekula vizzel kristályosodik. Ha poliszulfidmentes, szintelen; erősen maró lúgos kémhatásu. ez oldata könnyen ként old fel, amidőn a magasabb rendü szulfidek, az u. n. poliszulfidek keletkeznek. A káliumdiszulfid akkor keletkezik, ha a káliumhidroszulfid borszeszes oldatát a levegőn állani hagyjuk addig, mig az felületén zavarosodni kezd. Az oldatot levegőüres térben beszárítva, szilárd állapotban megkapható. A káliumtriszulfid akkor képződik, ha széndiszulfid-főzt izzó káliummkarbonátra vezetünk. Káliumtetraszulfid káliumszulfátból képződik, ha azt izzítjuk és széndiszulfid-gőzt vezetünk reá. A káliumpentaszulfid ugy készülhet, hogy káliummonoszulfidot fölös kénnel hevítünk, amikor is a kén elillan és K2S5 visszamarad. A kálium poliszulfidjai sárga, illetőleg vöröses sárga v. barnás sárga szinüek. Sárga vagy vörös szinü vizes oldatuk könnyen bomló. Igy híg savat elegyítve hozzá, a káliumnak megfelelő sója keletkezik, kéhidrogéngáz fejlődik és kén finoman eloszlott állapotban csapadék alakjában leválik.

Káliumszulfit

kénessavas kálium, K2SO3. Káliumkarbonátból készülhet, ugy hogy ennek oldatába annyi kéndioxidot vezetünk, mig a szénsavat éppen kiüztük. Ez oldatból a K., ha az oldatot kénsav mellé üvegbura alá állítjuk, lassacskán kikristályosodik. Szintelen kristályokból áll, melyek 2 molekula vizet tartalmaznak. Kémhatása lúgos, íze keserü.

Káliumszulfocianát

szulfociánsavas kálium, szulfociánkálium KSCN v. KSCy. Ciánkáliumot kénnel összeolvasztva az K.-tá alakul. Rendesen sárga vérlúgsóból káliumkarbonát és kénnel való összeolvasztás útján készül; a tömeget borszesszel forralják, amely csak a képződött K.-ot oldja fel. A borszeszesz oldat besűrítése után kikristályosodik. szintelen tűalaku kristályokból áll. Vizben igen könnyen oldódik, borszeszben is. Vizben való oldásakor a hőmérsék nagyon alászáll, miért is hűrőszerül felhasználható. A ferrisók érzékeny kémlőszere; u. i. ferrisó-oldathoz K.-oldatot cseppentve, az vérpiros szinüvé válik. Oldatát híg kénsavval elegyítve, szénoxiszulfid-gáz fejlődik.

Káliumtartrát

szabályos K. (Kalium tartaricum, Tartarus tartarisatus). C2H2(OH)2(COOK)2. Már a XVI. sz.-ban ösmerték; pontosabban Marggraf és Roulle 1770. vizsgálták meg. Előállítása káliumhidrotartrátból történik, melyet vizzel forralnak és annyi káliumkarbonátot elegyítenek hozzá, mig az oldat semleges kémhatásuvá válik. A folyadékot leszűrik, erősen besűrítik; a kihüléskor K. kikristályosodik. Szintelenn kristályokból áll, vizben igen könnyen oldódik. Töményebb vizes oldatát ecetsavval megsavanyítva, összerázáskor káliumhidrotartrát válik ki. A K.-ot gyógyszerül használják, a magyar gyógyszerkönyvben is hivatalos.

Káliumtetroxid

l. Kálium oxidjai.

Káliumtimsó

l. Timsó.

Kálivizüveg

l. Vizüveg.

Kalix-elf

400 km. hosszu folyó Norrbotten svéd tartományban; a Paltas-jaur és Kalasjärvi tavakból folyik ki; fölveszi a Koitom-elfet, a Tornea-elf egy ágát, az Angesat, egy hosszukás tóvá alakul és a Botteni-öbölbe torkoll. Vizkörnyéke 20,290 km2.

Kalixtinusok

v. utraquisták, mérsékelt husziták (l. o.). Igy nevezték továbbá Calixtus (l. o.) György követőit is.

Kaliz

v. kalauz, az Arpádok alatt részint mint üzérkedő, részint mint szőllőtermeléssel foglalkozó, részint pedig mint a király zászlaja alatt katonáskodó s még a XII. sz. második felében is a kozárokhoz hasonlóan zsidó vallást követő népelem, melynek nyomát rendesen a kun-kabarokra emlékeztető hagyományokkal kapcsolatban találjuk.

Káljászin

(Koljaszin), az ugyanily nevü járás székhelye Tver orosz kormányzóságban, a Volga jobbpartján, (1891) 8152 lak., hajókészítéssel.

Kalje

község Zágráb vmegye jaskai j.-ban, (1891) 1041 horvát lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 5333 lakosa van.

Kalk

város Köln porosz kerületben, Kölnnel szemben, amellyel lóvasút köti össze, több vasúti vonalnál, (1890) 13,555 lak., vasöntéssel, gépgyártással, kémiai gyártással, porcellán- és üstkészítéssel. K. 1881. lett önálló várossá.

Kalka

orosz folyó, a. m. Kalmiusz (l. o.)

Kalkandele

város Kosszovo török vilajetben, 25 km.-nyire Üszkübtől a Prizrendbe vezető úton, a Vardar felső völgyében, 20,000 lak., akik Wiet konzul szerint nagyobbára mohammedánusok.

Kalkantista

(a lat. calx a. m. sarok), orgonataposó, orgonafuvó. - K. szinházi nyelven zenekar-szolga.

Kalkar

(Calcar), város a porosz klevei kerületben, (1890) 2086 jobbára kat. lak. Csúcsíves temploma 1211-1344 közt épült. Élénk iparos város. Régi erődítményeit még 1645. lerombolták.

Kalkar

János István, német festő, szül. Kalkarban 1500., megh. állítólag Nápolyban 1546. Velencében képezte ki magát Tizian alatt, kinek egyik legtehetségesebb tanítványa és követője volt. Különösen hires a neki tulajdonított Mater dolorosa, mely most Münchenben van, és a Nascita di Gesu, mely Rubensé volt és most a bécsi udvari muzeumban van. Ugyancsak ebben van még két férfi arckép is, melyet szintén K. festett. Szép és tiszta kivitelüek azon anatomiai fametszetek is, melyeket K. Vesalius orvos hires munkája számára (De humani corporis fabica, Basel 1543) készített.

Kalkbrenner

Frigyes Vilmos, német zeneszerző, szül. Casselben 1788., megh. Páris közelében Enghien les Bainsben 1849 jun. 10. A párisi conservatoireon Adam és Catel, 1803 óta pedig Bécsben Clementi volt mestere. 1806 óta virtuóz zongorajátéka Párisban megalapította szerencséjét; 1814-23. Londonban élt, ott a kéztartást szabályozó kiroplaszt feltalálójának, Logier János Bernátnak lett üzlettársa, majd Párisban Pleyel zongoragyárosé. Négy hangversenyműve (az egyik 2 zongorára), számos kamarazeneműve és etüdje (20., 88. és 143. művei), valamint iskolája (Méthode pour apprendre le pianoforte) zongorára ma is becsesek. Az előadó művészet tőle nyerte a szilárdan álló karok és kézfej mellett tisztán az ujjak mozgása útján létrejött virtuóz játékot s e mellett az oktávjátszásban a kézcsukló szabadságát.

Kalkentonon

(gör.), egy közelebbről nem ismert ókori hajítógép, amelynél a lövedékmozgató erőt fémrugók eredményezték.

Kalki

sziget a Márvány-tengerben, a Boszporus előtt. E sziget három kolostora közt van a Szentháromság-kolostor, melyet a hagyomány szerint Photius patriárka alapított; a XIX. században IV. Germanos konstantinápolyi patriárka teologiai akadémiává alakította át a törökországi görög egyházi hivők számára. 1845. nyilt meg s gimnáziumból és teologiai kurzusokból áll.

Kalkisz

(Chalcis, Euripo), az ugyanily nevü járás és Eubea sziget fővárosa, Eubea Ny-i partján, egy hegyfokon, az Euripos (l. o.) szoros mellett, (1889) 9918 lak., a Hagio Minasz-öböl mellett kikötővel és elég élénk forgalommal; erősséggel. Az antik Chalcisból már csak jelentéktelen romok maradtak fenn.

Kalkocit

l. Kalkoszin.

Kalkofacit

l. Lirokonit.

Kalkofanit

(ásv.), ritkább mangánérc, a franklinitnek elváltozási terméke. Hatszöges rendbeli kristályokban többnyire romboéderekben. New-Jersey: Sterling a termőhelye.

Kalkofillit

(rézcsillám, ásv.), erősen bázikus viztartalmu rézarzeniát; szép smaragdzöld hatszöges rendszerbeli táblás kristályokban Angliából (Redruth) ismeretes; timföldet is tartalmazó Nisne Tagilszkról. Régebben tamarit-nak is nevezték, sőt erinitnek is tartották.

Kalkográfia

(gör.) a. m. rézmetszés.

Kalkopirit

(rézkovand), a leggyakoribb s a legfontosabb rézérc; összetételére nézve réz-vas-szulfid (Cu4FeS2); réztartalma 34,6%, vastart. 30,54%; néha szelénnek vagy talliumnak nyomait is találni benne. Réztartalomra nézve vannak ugyan gazdagabb ércek, de gyakoriságánál fogva belőle olvasztják ki a legtöbb rezet. Leggyakrabban mint primer képződmény kisebb-nagyobb tömegü teléreket alkot, de sokszor találni hintve is; szerkezete többnyire vaskos, határoztatlanul kristályosan szemcsés, tömött, néha szőllőded, veséded, cseppkőforma és gumós alakokban. Kristályok sem ritkák, de nem könnyü alakjainak meghatározása, amiért régebben szabályos rendszerbelieknek tartották, ma négyzetes rendszerbelieknek tekintik. Az oktaéderforma kristályok tulajdonképen a pozitiv és a negativ szfenoid kombinációi; gyakoriak az ikrek s pedig nemcsak kettősek, de többszörösek is. Kohótermékek között is akadtak szép kristályaira; apró kristályokat a margitszigeti artézi kút vizét elvezető vizcsövekben is találtak. Mesterséges úton is állíthatók elő K. kristályok. Sárgaréz szinü, néha aranysárga, piritre emlékeztet, de nem oly kemény (k. 3,5-4,0), csiszolva nem ad tüzet; gyakran van kékesre vagy tarkára futtatva, mi onnan van, mert felületén covellin (CuS) képződik. Karca zöldesfekete; fs. 4,1-4,3. Hazánkban Szomolnokon, Gölnicbányán, Úrvölgyön, Rézbányán, Szászkabányán, Selmecbányán, Oláh-Láposbányán, Balánbányán stb. nagyobb mennyiségben terem és bányászat tárgya.

Kalkosz

(gör.) a. m. réz; jelentette továbbá az obolosz-nak nyolcadrészét.

Kalkoszin

chalcosin, kalkocit, rézfény, szürkerézérc, redruthit (ásv.), egyike a becsesebb rézérceknek, anyaga rézszulfid, helyesebben rézszulfür (Cu2S); réztartalma 79,85%, gyakran tartalmaz egy kevés vasat, ritkábban ezüstöt. Táblás vagy kurta oszlopos rombos rendszerbeli kristályait könnyen hatszöges rendszerbelieknek lehetne tartani. Bár kristályokban nem ritka, de sokkal gyakoribb vaskosan telérekben és telepekben, valamint hintve, bevonatként, gumókban stb. Előfordulási körülményei a kalkopiritéivel egyeznek meg, mellyel különben is együtt szokott teremni. Feketés ólomszürke, fémes fényü, gyakran futatott (különösen a kristályok), puha, könnyen faragható, k. 2,5-3, tökéletlenül hasad az oszloplapok irányában; fs. 5,5-5,8. Forrasztócső előtt a lángot kékesre festi, könnyen olvad és eközben szétfreccsen. Hazánkban Kapnikbányáról, Dognácskáról és Szászkabányáról ismeretes. A legszebb kristályok Cornwall teléreiből valók, nevezetesen pedig Redruth bányáiból, innen a redruthit név. Gyakori elváltozási terméke a covellin (CuS), továbbá elváltozik rézgáliccá, malachittá és azurittá. A harrisit K. pszeudomorfózis galenit után, némelyek szabályos rendszerbeli K.-nak, illetőleg rézszulfürnek tartják. A cuprein, a digenit, a carmenit nem egyebek, mint többé-kevésbbé elváltozott K. A K. név (chalkos a. m. réz) Beudantól való, de már Cronstedt (1770) említi ez ásványt cuprum sulphure mineralisatum néven. Dananál kalkocit.

Kalkotipia

(gör.). Egyik neme a rézmaratásnak, mellyel a fametszést kivánták pótolni. Spencer Angliában, később Heims Berlinben 1851. állítottak elő ily módon rézkarcokat.

Kalkotrichit

l. Veres rézérc.

Kalkoxilográfia

(gör.), a bécsi Siegländer találta fel ezt a klisékészítést, mellyel a rézmetszést a fametszéssel kötötte össze. Innen a neve.

Kalkuláció

(lat. calculus). A kereskedelemben e szóval jelölik a kereskedőnek azon számvetéseit, amelyek segítségével egyfelől az áruk beszerzési, másfelől azok eladási árát törekszik meghatározni. Ha a K. reális árukra vonatkozik, akkor árukalkulációnak, árvetésnek, v. röviden K.-nak neveztetik; ha ellenben ideális áruk, t. i. értékpapirok képezik a kalkuláció tárgyát, akkor arbitrage (l. o.) a neve. A reális áruk árvetésénél két kérdésre kell a K.-nak felelnie: a) meghatározandó a beszerzési ár; b) megállapítandó az eladási ár.

A beszerzési ár megállapításánál az eredeti vételárból, a felmerülő költségekből és a tartozás kiegyenlítésének feltételeiből kiszámítandó az, hogy hány belföldi pénzegységbe kerül az árunak 1 egysége addig, mig az raktárunkba az eladásra készen elhelyeztetik. A K. lehet egyszerü vagy összetett, a szerint, amint a számítás csak egyfajtáju, vagy több fajtáju együtt szállított árura vonatkozik. Az egyszerü árukalkulációnál a beszerzési árat megtaláljuk, ha a vételárhoz hozzá adjuk összes kiadásainkat s aztán ezt az értéket a kiegyenlítésre szolgáló árfolyam alapján átszámítjuk belföldi valutára és aztán e főösszeget elosztván az áru netto mennyiségével, megkapjuk az áru egységére eső beszerzési árat. Az összetett K.-nál azonban az egyes áruk eredeti piaci vételárához külön-külön kell hozzáadnunk a nekik megfelelő költségeket s ezért ilyenkor a költségek elemzését is el kell végeznünk. A költségek vagy az áruk súlyától függenek, p. a szállítási dijak, vagy azok értéke szerint járnak, p. a biztosítási dijak s némely vámok, vagy végre sem a súlytól, sem az értéktől nem függenek, mint p. a raktárbérek. Az összes költségek közül tehát a súlyköltségek az értékek szerint, a többi költségek pedig valamely megfelelőnek mutatkozó kulcs szerint osztandók el az egyes árufajták terhére. ha azonban az áruk egyenlő, vagy közel egyenlő fajsúlyuak, akkor az összes költségeket súlyköltségeknek tekinthetjük s igy osztjuk szét. Ha pedig azt tekintjük, hogy a nagyobb értékü áru jobban elbirja a nagyobb költséget, akkor az összes költségeket az értékek arányában osztjuk szét.

Az eladási ár meghatározásánál azután számba vesszük a beszerzési árat, a piaci usancokat, az eladási és behajtási költségeket s végül a nyereséget. E számvetéseknél két esettel találkozhatunk; vagy meg van adva a piacon uralkodó szokások által az áru eladási ára s ilyenkor azt kereshetjük, hogy az elérhető beszerzési és eladási árak mellett hány %-os nyereségre tehetünk szert; vagy pedig az eladási árat módosíthatjuk s ilyenkor azt kérdezhetjük, hogy az elérhető beszerzési ár és bizonyos elérendő nyereségszázalék mellett mennyiért adhatjuk el az illető árut?

Kalkulál

(a lat. calculus-ból, l. o.) a. m. számít. A kalkuláláson most számítási eljárást értenek (l. Kalkuláció), de használják a szót a spekuláció értelmében is.

Kalkulátor

(lat.) a neve a kereskedelemben azon személynek, aki az áru- és értéküzletek körében a különböző piacok jegyzései alapján végzett számítgatások segítségével a hasznot igérő üzletek kiderítésével foglalkozik s ezek realizálásánál a számvetéseket elvégzi. - K., a meteorologiai intézetnél ideiglenes minőségben alkalmazott tisztviselő, ki a megfigyelő állomásokról beérkező meteorologiai adatok számításaival foglalkozik.

Kalkutta

(Calcutta), a brit-indiai birodalomnak és Bengália presidencynek fővárosa, az anglikán püspöknek, a legfőbb közigazgatási, katonai és igazságügyi hatóságoknak székhelye, a Huglinak, a Gangesz-delte egyik ágának balpartján, 129 km.-nyire a tengertől, az É sz. 22° 34', a K. h. 88° 24' alatt, (1891) 681,560, a külvárosokat (Alipore, Kidderpore, Balligunge, Entally, Sealdah, Bahar-Simlah, Nandanbagh, Chitpore) Haura (116,606) kivételével, beleszámítva 861,764 lak., kik közt alig 30,000 keresztény, a többi hindu (1/2 millió), mohammedánus 218,158), néger, khinai, maláji stb. A város 7 km.-nyi hosszuságban nyulik el a folyó partja mellett; szélessége pedig 2-3 km. D-felől számítva a város a következő részekből áll: a Garden Reach (a villák és kertek), ezt követik a dockkok, a Tolly Nallah nevü csatorna torkolata, az arzenál, a citadella vagyis Fort William, amelyet a Maidan vagyis eszplanad választ el, a Csauringi vagyis európai rész gyönyörü széles utcákkal és palotasorokkal, végül a Black Town, a benszülöttek városrésze szűk, piszkos utcákkal és kunyhókkal, melyben a kolera még mindig otthonos. K.-ban, illetőleg az európaiak városrészében a legjelentékenyebb épületek a government-house (klasszikus stilusban), a városháza (dór stilusban), Bangália tanácsháza, az igazságügyi palota, a Szt. Pál-kathedrális, egyéb templomok és a nagy hotelek. A Fort William körüli Eden-parkban és az Eszplanadon állanak Warren Hastings, Cornwallis, Wellesley, Hastings, Bentinck, Auckland, Harding, Lewrence, Elgin, Peel szobrai. A Black Townban a China, Chandni, Bada és Bohra bazárok a legnagyobbak. K.-nak van egyeteme 1857 óta, nagyszerü muzeuma 1866 óta, Hindu-, Sanszkrit-college-e, orvosi és számos középiskolája európaiak és benszülöttek számára, botanikus és állatkertje, csillagvizsgálója, lóversenytere; több tudományos egyesületen kivül itt van székhelye a hires Asiatic Society-nek is. A legfotosabb iparágak a jutaszövég, papirgyártás és indigó-raffineria. Mint kereskedelmi amporiumot Bombay tulszárnyalta ugyan és bár a nagy tengeri hajók rendesen csak a Diamond-harbourig (63 km.-nyire K.-tól) szoktak fölevezni, a brit-indiai birodalom kivitelének legalább is 1/3-a még mindig K.-n megy keresztül. A főbb kiviteli cikkek: nyers juta (1/2 millió tonna), jutazsákok, opium (főképen Hongkongba), tea (Londonba), rizs, olajos magvak, indigó (400,000 kg.), gummi, bőrök, salétrom és nyers pamut. A bevitelnél pamutfonalak és kelmék, gyapjuszövetek, fém- és fémáruk, ruházati cikkek szerepelnek első sorban. A Britisch Steam Navigation Company, a Messageries maritimes, az osztrák-magyar monárkiának is van benne konzula. Az alsó Gangesz mellett 1644. az angolok elűzettek és Charnock vezérlete alatt a mai K. helyén telepedek le; itt 1690. esősítette meg letelepedésök jogát India császárja. 1699. kezdték meg az első erődöt építeni. 1756. a bengáliai nábob a K.-i telepet feldúlta, amiért Clegreveve vett bosszut (l. India történelme). Ezen idő óta gyorsan fejlődött.

Kálla

község l. Köves-Kálla.

Kállai kettős

l. Magyar táncok.

Kallait

(ásv.), l. Türkisz.

Kallandsö

(Ovaldingsö), Wener svédországi tó D-i végében fekvő sziget, 64 km2 területtel, 2000 lak. Az egyik dombján épült Läckö kastély Svédországban egyike a legszebb középkori emlékeknek.

Kallantyu

ajtók és ablakok záró készüléke, melyet a zárandó részre fordítható egyszerü vagy kettős kar alkot. - K., a hajó kötélbakján vagy az őrfán keresztül dugott s annak két oldalán végeivel kiálló fa- vagy vasrúd, melyen a megerősítendő kötél végét csatban átvetik.

Kállay

-család (nagy-kállói), egyike a legrégibb-ősmagyar családoknak, mely Szabolcs vármegyében a család nevét s predikátumát adó nagy-kállói s egyéb ottani birtokait, minden oklevél emlékezetén tul, valószinüleg az eredeti első foglalás óta birja.

[ÁBRA] Kállay-család címere.

Mint a család levéltárában fekvő régi oklevelek bizonyítják, eredetét a 108 magyar ősnemesség egyikéből, a Balog-Semjén (Bolok-Simian) nemből veszi. Oklevélileg ismert törzse az említett ősnemzettségbeli Ubul, ki II. Endre király korában élt a XIII. sz. elején. Ennek fiaitól származtak le azok a K. nevet viselő harcos vitézek s megyei tisztviselők, fő- és alispánok, országgyülési követek, kik századokon keresztül szerepeltek Szabolcs vármegyében, s összeházasodtak és rokonságba léptek a tiszavidéki s erdélyi mágnás- és nemes-családok nagy részével; ketten közülök, ugyanis IV. István 1419. s I. Ferenc 1549. egy-egy Báthory Annát is vettek feleségül, s midőn tulságosan elszaporodtak, magából a család kebeléből is választottak maguknak házastársakat. Már Ubul, ki az oroszok elleni hadban Kálmán herceg alatt vitézül harcolt, kapta II. Endrétől adományban a napkori és guthi pusztákat, melyek birtokában V. István király Ubul fiát, Mihályt megerősítette 1271. s melyeket a család ma is bir. Budai Ferenc históriai lexikona említi Miklóst, Lökös fiát, ki Zsigmond királynak tett lényeges katonai szolgálatokat, s Miklós fiát, Jánost, ki 1426. Maróthi Jánossal együtt Radul oláh vajda ellen harcolt, s a rákosi országgyülésen, mely Hunyady Jánost kormányzóvá választotta, Várday Miklóssal együtt Szabolcs vármegye főispánjává tétetett. I. Egyed ágából, mely a XVI. sz. végén halt ki, nevezetes szerepet vitt IX. János, aki kiskállói Vitéz János név alatt lett ismeretes, s 1522. Báthory István nádor által szörényi bánná neveztetett, Tomori Pállal harcolt Ferhád pasa ellen s a mohácsi ütközetben is részt vett, de megszabadult s mindig a nemzeti párt s Szapolyai János király hive volt. X. János pedig Erdélyben harcolt Békes István zászlói alatt Báthory István fejedelem ellen, utóbb azonban a győzőnek hive lett. I. Pál állítólag együtt tanult Erdélyben Hunyady Mátyással, s későbben Mátyás király kamarása volt, s vitézül és saját költségén harcolt Jajca ostrománál s több más helyen is; minnek jutalmául 1464. Parlagi Györggyel s némely K. rokonaival, harcos társaival együtt, a rác deszpotáktól hűtlenség címén elvett szolnokvármegyei nagy birtokot, Mezőturt kapta királyi adományul, melyet a család adományos része a legújabb időkig osztatlan állapotban birt. A XVII. sz. első felében élt II. Ferencnek leánya volt Susánna, Kemény János, utóbb erdélyi fejedelemnek neje. A XVII. század vége felé már csak III. Miklósban állott fenn az ősi család fiága, mely előbb oly terjedelmes volt, s újabb korban ismét igen nagy számra szaporodott. Ez a III. Miklós (1651) lett a kihalással fenyegetett család restaurátora, kinek egyik fiától, XII. Jánostól származott a család orosi, másik fiától, IV. Ferenctől pedig napkori ágazata. III. Miklós még református vallásu volt, s az eperjesi mészárszék korában s ennek elrémítő befolyása alatt tért a római katolikus hitre, melyben aztán utódai neveltettek, s azóta az egész család r. kat. hitü lett s maradt. Az orosi ágból XIII. János kerületi táblai elnökké, cs. kir. kamarássá és 1770. gróffá is lett; ez azonban kihalt s a család ez ágát József tartotta fenn, kinek unokája volt István, királyi tanácsos s 1840. Csanád vármegye adminisztrátora, ki 1845. halt el s nejétől, Blaskovich Amáliától hagyta hátra a családban legnagyobb hirre emelkedett fiát, Benjamint, a minisztert (l. o.). Nagy számban élnek még ez ágból a Gábor és Péter utódai. A napkor családágból György fia volt Miklós, Szabolcs vármegye hires alispánja s királyi tanácsos e század elején, kiről igen sok érdekes adatot tartott fenn a megyei krónika s adomatár; ennek fia, Kristóf cs. kir. kamarás s 1840. Kraszna vármegye adminisztrátora lett. Ugyanazon Györgynek fia, s a hires alispán testvére volt György egri kanonok s albei prépost (1807). Egy másik testvére, IX. Istvánnak fia, László hevesvármegyei alispáni széken ült a század elején; ennek fia volt K. Leo ezredes, kinek Erzsébet leányát báró Jósika Miklós, a regényiró vette nőül. Egy harmadik testvér V. Ferenctől származott Gergely fia, az 1815 szept. 3. Napkoron született K. Ödön, országgyülésen s a szabadelvü-radikál párt hive Perczel Mór iskolájából; a pesti nemzeti gyülésen s Debrecenben pedig 1848-49. szabolcs-nádudvari képviselő, s a verestollas ellenzék egyik legszózatosabb tagja; komáromvárbeli élelmezési biztos; a szabadságharc elnyomása után fogságra vettetvén, a hadi törvényszék által halálra itéltetett, de azok sorába került, kiknek Haynau 1850 nyarán megkegyelmezett. A család birtokos Szabolcs, Szatmár, Heves és Csanád vármegyékben. Jelenleg is van belőle 3 főispán, u. m. András Szabolcs vármegyében, Zoltán (szül. 1856 aug. 1.) Heves vármegyében és Albert Szeged városában, ki a főrendiháznak is tagja; 2 országgyülési képviselő, u. m. Ferenc a nagy-kállói, s Lipót a nyir-bogdányi választó-kerületből; egy budapesti királyi táblai biró, Adolf. Ferenc képviselő született 1825 október 21-én. Nyir-Béltelken, jogi tanulmányait végezte 1844. Kassán, azután Szabolcs vármegye tiszteletbeli főjegyzője lett. 1848. mint honvéd százados szolgálta a hazát, aztán megyei főszámvevő lett s 1892. függetlenségi programmal képviselővé választatott. Lipót, született 1855 február 24. Napkoron, tanult Budapesten, de Londonban s Oxfordban is hallgatott tanfolyamokat. 1876. tagja volt annak a küldöttségnek, mely Abdul Kérimnek díszkardot vitt Konstantinápolyba, s ezúttal a Medsidje-rendjelet kapta. Élénk részt vett megyéje közigazgatási s társadalmi életében, s 1892. képviselővé választatott.

K. Benjamin (nagy-kállói), közös pénzügyminiszter, szül dec. 22-én. Tanulmányait többnyire házilag, magánnevelők vezetése alatt végezte. Már 1865-ben megtanult törökül, s elsajátította a szerb és új-görög s bosnyák nyelvet is. 1869-ben belgrádi főkonzullá neveztetett ki az osztrák-magyar közös kormány által s csakhamar ügyes és hivatásának kitünően megfelelő diplomáciai ügynöknek bizonyult. Belgrádi főkonzulsága idején vette nőül Bethlen Vilma grófnét. A magyar kormányban beállott fuzió után leköszönt belgrádi állásáról, s Budapestre jövén, 1875-ben a Sennyey-féle mérsékelt konzervativ pártnak közegül szolgáló Kelet népe cimü politikai hirlapot alapította és szerkesztette. Mint lapvezér majnem önálló, korlátlan hatalmat gyakorolt lapja szelleme s tartalma felett, saját politikai pártjának az övéitől eltérő nézetei és sugalmaitól is függetlenül tartotta magát s e miatt differenciák merültek fel a lapvezér s pártja korifeusai közt, kikkel a Bosznia elfoglalását illető nagy és fontos kérdésben egyszerre szakított. A lapszerkesztés gondjai mellett rendezte azt a becses anyagot, melyet Belgrádban gyüjtöbb Szerbia történetére, s melyet azután önálló, nagybecsü s a külföldön is méltányolt munkába foglalt. A lapvezérségről lemondván, Konstantinápolyba utazott, hogy a keleti kérdést a helyszinén mélyebben s alaposabban tanulmányozza, s ezúttal Kis-Ázsiában is huzamosan időzött. A szerbek történetét követte másik nevezetes munkája, melyben Oroszország keleti törekvéseit világította meg. Folyton fokozódó diplomáciai képzettsége s páratlan jártassága a keleti politikára vonatkozó kérdések s feladatokban csakhamar annyira elismertetett, hogy a közös külügyminisztérium osztályfőnökévé nevezték ki Bécsbe. Ő inaugurálta, gróf Andrássyval kezet fogva, a boszniai politikát. Neki köszönhető Bosznia s Hercegovina újjászületése, mely ma általános elismerés szerint a Balkán-félsziget legjobban kormányzott tartománya (l. Bosznia). Alatta a közigazgatás, igazságszolgáltatás, közoktatás s egészségügy bámulatosan fejlődött, s a nyugateurópai civilizáció mindinkább meghonosul; a kultura s felvilágosodás évről-évre halad; a közlekedési eszközök, a rend, közbátorság, vagyonbiztosság folyton javul, az előitéletek oszlanak, a kereskedelem, ipar s mezőgazdaság virágzóbb lesz; a főváros Sarajevo épül, szépül, európaias kényelmekkel kinálkozik; a benne megjelenő Nada c. hirlap magas szinvonalon áll. Ez a csöndes, nyugalmas átalakulás K. nevéhez fűződik, s örömmel mondhatjuk, hogy magyar államférfiut dicsér az a fényes eredmény, melynek létrehozását Ausztria-Magyarországra bizta a berlini kongresszus. K. mint közös pénzügyminiszter s e minőségében Bosznia kormányzója, 1882 jun. 4. óta vezeti az elfoglalt tartományok sorsát. Különösen a Kelet ismeretében európai tekintély, s a Balkán-félszigetnek legalaposabb ismerője. Kitüntette ebbeli jelességét abban a nemzetközi bizottságban, melynek feladata volt a berlini kongresszus megbizásából, a déli Bulgária részére készült statutumokat kidolgozni, hol ő, mint rendkivüli követ s meghatalmazott miniszter, a monárkiát képviselte a legjelesb keleti diplomaták során, kik mind nagy súlyt helyeztek képességeire. Sok érdeméért a külső elismerés minden jelében részesült. Valóságos belső titkos tanácsos s aranykulcsos, a Szt. István-rend lovagja, a Takova szerb kir. rend nagykeresztese s több más külföldi rendek vitéze. Irói érdemeiért 1878 jun. 14. a magyar akadémia tagjává választatott s ennek folytán székfoglaló értekezése tárgyát is e téren kereste. Székfoglalója: Magyarország a Kelet és Nyugat határán, magas felfogással magyarázza hazája hivatását a Keleten s a nehéz problémát ritka világossággal fejtegeti. 1888. máj. 4-én rendes, 1890 máj. 8. tiszteleti tagja lett az akadémiának, s Trefort halála után az akadémia elnöki székére is szóba jött. Ugyancsak az akadémia 1891-iki nagygyülésén gróf Andrássy Gyula felett mondott tartalmas emlékbeszédet, remek politikai jellemrajzot, klasszikus képét adva e nagy miniszter s államférfiunak. Egyéb irodalmi munkássága a következő: Mill Stuart hires művének fordítása a Szabadságról (Budapest 1878); a Szerbek története 1870-től 1815-ig (első kötet, u. o. 1877); Oroszország keleti törekvései (u. o. 1878); Galathea, Vasiliades új-görög drámájának fordítása (u. o. 1879).

Kállay

1. Ferenc, bölcsészeti, történettud. s nyelvtudományi iró, szül. Debrecenben (nem a szabolcsvmegyei nagy Kállay-családból) 1790 dec. 4., mehg. Pesten 1861 jan. 1. Tanulmányait szülővárosában végezte s ott kötötte meg holtig tartó meleg barátságát Kölcsey Ferenccel. Pesten 1812. ügyvédi oklevelet nyervén, Bécsbe ment, s az osztrák polgári és katonai törvényt tanulta, melyekből a vizsgálatot kiállván, a második székely gyalog ezrednél hadbiróvá neveztetett, hol 1814-től 1828-ig szolgált. 1829. kapitányi ranggal nyugdíjaztatott s egy ideig Erdélyben élt, 1832. azonban, miután a Tudományos Gyüjteménybe több értekezést irt, s Enyeden kiadta históriai értekezését A nemes székely nemzet eredetéről, régi hadi s polgári intézeteiről, Pestre tette át lakását s kizárólag az irodalomnak élt. A m. akad. által levelező taggá választatván, ennek kebelében igen szorgalmasan működött. Munkái részint önállók, részint a folyóiratokban, nevezetesen a Tudományos Gyüjteményben, az Akad. Tudománytárban s Évkönyvekben jelentek meg. Az első sorba tartoznak, a már említetten kivül: A magyar nemzetségről (Pest 1836); A nemzeti képviselet tudománya (kéziratban, mely az akadémia által 1832. nyomtatásra elfogadtatott, de meg nem jelenhetett); Értekezés az Ideologiáról (kézirat); Felelet az akadémia ezen jutalom kérdésére: Mi módon lehetett a magyar játékszint Budapesten állandóan megállapítani? (Pest 1834., mely együtt jelent meg Fáy András és Jakab István jutalmazott feleleteivel); Kölcsey Ferenc gyermek- s ifjukora rajza (u. o. 1844); A pogány magyarok ősvallása (mitologiai pályamunka, u. o. 1862). Sokat dolgozott a Közhasznu Ismeretek Tárába is, különösen életrajzokat, a Kritikai Lapokba pedig birálatokat, s végre a konzervativ irányu politikai lapokba.

2. K. István, pedagogus, szül. Sárospatakon 1833 ju. 25. U. o. végezte tanulmányait. Mint végzett teologus előbb nevelő, majd egymásután töb helyt népiskolai tanító lett. 1873. a debreceni ev. ref. tanítóképző gyakorló iskolájához hivták meg tanítónak s azóta eben az állásában működik. Több hirlapi cikkein kivül 1884. szerkesztette a Prot. Népiskolai Lapot. Önálló művei: Gyermekbarát (Miskolc 1857); Versfüzér (Sárospatak 1860); Halotti énekek (Rimaszombat 1869); Jó gyermekek könyve (Debrecen 1867); Kis Tükör (u. o. 1872); Ausztria földrajza (u. o. 1876); Magyar történeti életrajzok (u. o. 1876); Magyarország összefüggő története (u. o. 1877); Egyetemes történelem életrajzokban (u. o. 1878); Utazók könyve (u. o. 1879).

Kallenber

Koburg herceg mulatólaka, szabadon kiálló hegyormon, ÉNy-ra Koburg városától, 475 m.-nyire a tengerszine fölött. A XII. században tekintélyes lovagcsalád székhelye volt; I. Ernő koburgi herceg restauráltatta, II. Ernő herceg pedig megnagyobbította és szebbé tette.

Kalli...

(gör.), összetett szavakban a. m. szép, nemes.

Kalligráfia

(gör.) a. m. szépirás, szépiró művészet. Igy nevezik az egyenletes szép formáju betükből álló közönséges kézirást, valamint a cikornyákkal, kerettel stb. díszített mesterséges irást. A XVII. és XVIII. században a szertelenül cikornyás irás révén divatossá váltak az egy tollvonással előállított különféle alakok, képek. Hasonló kedvtelés termékei ama képek is, amelyeknek vonalai és árnyékolt részeit irás képezi. Kalligrafus, szépiró s szépirást tanító.

Kallikrates

görög műépítő, a Kr. e. V. sz.-ból, Iktinosszal együtt ő építette a Partenont az athéni Akropoliszon.

Kallikratidas

spártai hadvezér, aki Kr. e. 406. Lysander utódja lett. Leszbosz táján szemben állván Kononnal, azt legyőzte. Azonban egy másik hajóhaddal szemben az Arginuzák mellett csatát vesztett, a tengerbe esett és bele is fult (406), mire az egész hajóraj sorsa el volt döntve.

Kallilogia

(gör.) a. m. szépbeszéd, ékesszólás.

Kallimachos

1. görög művész Athénben, ki főképen képfaragással foglalkozott, de Vitruvius szerint építészettel, Plinius szerint festészettel is megpróbálkozott. Vitruvius szerint K. a korintusi oszlopfő feltalálója. Ismeretes volt ama nagy gondról, mellyel művein mindig újból és újból javítgatott (innen művészi mellékneve is: Katatexitechnos). Fénykora Kr. e. 424-404. volt.

2. K., görög költő és grammatikus az alexandriai korban, Kyrenéből való volt a battiadok előkelő családjából. Eleinte grammatikai iskolája volt Eleuziszben (Alexandria egyik külvárosa), de Ptolemaios Philadelphos csakhamar figyelmessé lett rája és Kr. e. 260. őt nevezte ki a hirneves muzeum könyvtárának igazgatójává, melynek élén 240-ig maradt meg és melynek rendezése kizárólag K. érdeme. 120 leltárba foglalva rendezte a könyvtár gazdag kincseit s ezzel alapját vetette meg a görög irodalomtörténetnek. Polihisztor volt a szó teljes értelmében és a neki tulajdonított 800 munka között a legkülönfélébb tartalmuak találhatók. Teljesen azonban csakis 3 himnusz és 64 epigramm maradt reánk. Elegiái, megyeket az ókor költői rendkivül nagyra tartottak, elvesztek, de hatásuk megmaradt azon római költők műveiben, akik utánozták (Catullus, Propertius, Ovidius), bár a ránk maradt emlékekből kitünik, hogy műveivel inkább tudós vonatkozásokkal, mint igazi üde tőről-metszett poézissal igyekeztek hatni. Ilyen volt első sorban Aitia c. műve, melynek hatása alatt keletkezett Ovidiusnak Fasti c. munkája; őt utánozta Catullus 66. sz. költeményében (de coma Berenices) és Ovidius 20-ik hőslevelében (Cydippe keserve). Sokat olvasták még Hekale c. hőskölteményét, melynek egyes töredékeit egy bécsi papyrusból Gomperz adta ki (Bécs 1893). Összes műveinek kiadása Schneidertől (Lipcse 1870-73, 2 köt.), a himnusoké és epigrammáké Meinekétől (Berlin 1861) és Villamovicztól (u. o. 1882). Monografia Linkétől, De Callimachi vita et scriptis (Halle 1862.) és Couat-tól, La poésie alexandrine sous les trois premiers Ptolomées (Páris 1882).

Kallinos

efezusi görög költő, egyike az elegiaköltészet alapvetőinek; Kr. e. 724-720 körül virágzott és költészetében ama véres harcok tükröződnek, melyek az efezusiak és kimmeriek között folytak le. Művei közül mindössze egy elegia és néhány töredék jutott ránk. Az elegia megjelent külön Svendrup kiadásában (Koppenhága 1795), a töredékekkel együtt a Poetae Graeci Minores és Poetea Lyrici Graeci c. gyüjteményekben, külön Tyrtaeussal és Asiussal kiadta Bach (Lipcse 1831). V. ö. Bode, Gesch. der lyreschen Dichtkunst (I. 143-161); Franke, K. sive de origine carminis elegiaci (Altona, 1816); Thiersch, Acta Philol. Monacens (III. 571). Magyarban jellemzése Aignernél, Az elegiáról (Budapest).

Kallinteriák és Plinteriák

(gör., tisztító és mosó-ünnep), nevezetes athéni tavaszi ünnepnek két főnapja, mely ünnep Thargelion (május) havának 19-25. napjára esett és abból állott, hogy az Erechtheiont, Athéna istennő szentélyét és a benne levő ősrégi faszobort megkoszoruzták és megmosták. Azon a napon, amikor ez történt, minden munkának és üzletnnek szünetelni kellett. Maga az ünnep ugy látszik a tavaszi vetés érdekében bemutatott áldozat volt.

Kalliope

a muzsák egyike (l. o.).

Kallipolisz

ókori város, l. Gallipoli (2).

Kallipygos

(gör., a. m. «szépfaru»), hires Aphrodite-szobor, melyet Rómában Nero «arany»-házában találtak, s melyet jelenleg a nápolyi Museo Borbonico-ban őriznek. A szobor az istenasszonyt azon helyzetben ábrázolja, amint tunikáját lebocsátva, válla felett testének hátulsó részére tekint és annak szépségében gyönyörködik. Aphroditének ilyen alakjában kápolnája volt Szirakuzában, ahol e szobornak eredetije is állott. A kápolna eredetét a hagomány egy adomára vezeti vissza, mely szerint két leánytestvér alapította volna, kik testök ezen részének szépsége által jutottak férjhez és vagyonhoz (Athenaeus XII., 554 Schw.), de aligha tévedünk, ha a szirakuzai szobrot valamely meggazdagodott hetera fogadalmi ajándokának nézzük. V. ö. Bernouilli, Aphrodite (Lipcse 1843).

Kallirhoe

(gör.) a. m. szép folyásu, hires forrás az ókori Athénben, rituális célokra egyesegyedül az ő vizét volt szabad használni. Pisistratos idejében szép márványba foglalták, melynek 9 lefolyó csöve volt; miért is azóta neve Enneakrunosz (kilencszáju). Ez a márványfoglalat eltünt; jelenleg némelyek a Hadrián kapuján tul az Illiszosz (l. o.) medrének mentén egy sziklaereszkedés aljában, mások az Areopag és Pnyx között keresik. V. ö. Curtius, Stadtgeschichte von Athen (Berlin 1891) és Harrison, Mythology and Monuments of Athens (1890).

Kallirhoe

nimfa, Achelous folyamistennek leánya, aki Alkmaionhoz (l. o.) ment férjhez. Ő okozta férje halálát az által, hogy elküldte őt keresni Harmonia (l. o.) nyakláncát. Mikor Alkmaiont megölték (l. Agenor 2), K. addig könyörgött Zeusnak, mig az isten megengedte, hogy a nimfa két kiskoru fiából, Amphoterusból és Akarnanból egyszerre embernyi ember legyen, akik aztán apjuk halálát megboszulták. - A K. nimfáról nevezték el az ilyen nevü athéni forrást.

Kallisthenes

görög természtbuvár és történetió, született Olynthosban Kr. e. 360 körül. Aristoteles rokona és tanítványa és Theophrastos barátja, aki az eredetileg történeti tanulmányokkal foglalkozó K. figyelmét a természettudományokra irányozta, ugy hogy mikor Nagy Sándort emlékezetes ázsiai hadmenetében elkisérte, a történeti események mellett természeti viszonyokkal is foglalkozott. Nagy Sándor kezdetben nagyon kedvelte, de mikor K. vonakodott a király előtt persa szokás szerint arcra borulni, börtönbe vetették, amelyben 328 körül meghalt. Főműve a hellén történelem, melyből szerencsésen elkészült a harminc év története (387-357), a szent háboru története (355-346) és Nagy Sándor hadmenetei (330-ig). Irt természettudományi munkákat is, de valamennyiből csakis töredékek maradtak ránk (kiadta Geier, Alexandri histor. scriptor. 232-272 l.). Semmi köze K.-nek a neki tulajdonított regényes elbeszéléshez (Pseudocallisthenes), mely Nagy Sándor élményeit tárgyalván, a középkori Nagy Sándor-monda magvának tekinthető, de a Kr. utáni I. v. II. sz.-ból való. V. ö. Westermann, De Callisthene (Lipcse 1838-42), de különösen Berger de Xivrey, Notice sur l'histoire fabuleuse d'Alexandre le Grand (a Notica d'estrats de manuser, III. köt.)

Kallisto

arkádiai mitikus vadászistennő, kit különböző mondák más-más apától származtatnak (Lykaon, Keteus, Nykteus). Artemis kisérője, kibe Zeus beleszeretett és Arkasnak anyjává tette, v. a haragos Hera, vagy maga Zeus (hogy Hera féltékenysége elől elrejtse) medvévé változtatta és mikor Artemis (mások szerint saját fia Arkas) elejtette, Zeus csillagképnek (nagy medve, Arkas, kis-medve) az ég boltjára helyezte. Sírját Arkádiában mutogatták egy dombon, melyen Artemis K. (a legszebb) temploma állott. Látjuk, hogy K. nem egyéb, mint Artemis különvált és külön személlyé lett mellékneve.

Kalliwoda

1. János Vencel, cseh hegedüvirtuóz és zeneszerző, szül. Prágában 1801 febr. 21., megh. Karlsruheban 1866 dec. 3. A konzervatoriumon Weber Dénes és Pixis tanítványa volt; 1823-53. Donau-Eschingenben Fürstenberg herceg karnagya. Hangverseny- és kamarazeneműveket, az osztrákok hires Deutsches Lied-jét stb. szerzette. - Fia, 2. K. Vilmos, zongoraművek és dalok szerzője, szül. Eschingenben 1827 jul. 19. Lipcsében tanult s 1853-75. udvari karnagy volt karlsruheban.

Kalló

gyapjuáruk tömörítésére szolgáló gép, l. Csinozás.

Kálló

1. Nagy-K., nagyközség Szabolcs vmegye nagy-kállói j.-ban, (1891) 961 házzal és 5632 magyar (csak 214 tót) lakossal (közte 1219 r. kat., 983 gör. kat., 2547 herv., 667 izraelita). A mocsaras vidéken fekvő város, melyben 1875-ig a vármegye hatósága székelt, a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság és adóhivatal székhelye; van ipartestülete, alsófoku ipariskolája, reáliskolája, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Határa (9459 ha.) sok gabonát és gyümölcsöt terem, jelentékeny továbbá az állattenyésztés, valamint az ipar és kereskedelem is elég élénk. Régi vára, melynek ma nyomai is alig látszanak, nagy szerepet játszott a polgári és vallásszabadságért foly harcokban. 1588 okt. 3. Rákóczi Zsigmond itt megverte a szolnoki török béget; 1644 febr. 17. Rákóczi György innen bocsátott kiáltványt a magyar nemzethez, 1676. pedig a kurucok szenvedtek itt veszteséget. II. Rákóczi Ferenc szintén elfoglalta a várost. A várral együtt a város is sokat szenvedett. Az alkotmányos harcok soká folytak itt, s nem egy tisztujításon (igy az 1836-ikin) folyt vér. A mióta a vármegye székhelye Nyiregyházára tétetett át, a város fejlődése megakadt. V. ö. Ungrisches Magazin 1782. II. 326.; Arch. Ért. III. 1870. 237.; Támár Imre, A nagykállói plébánia története, Magyar Sion II. 1864. 275. - 2. K., kisközség Nógrád vmegye sziráki j.-ban, (1891) 1947 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Kallóbogáncs

(növ.), l. Hélyakút.

Kallócserebogár

(Polyphylla fullo L.), a lemezescsápu bogarak egyik faja, melyet még Csapócserebogárnak is neveznek. L. Cserebogarak.

Kallóföld

l. Agyag.

Kallon

görög szobrász Aeginából, Kr. e. 500-460. Tektaeos és Angelion tanítványa, több nevezetes műalkotással tünt ki. Ilyenek: az amyklaei háromláb, Athena Sthenias faszobra Korintusban, de legnevezetesb az a befolyás, melyet az eginai oromcsoportozat készítőire gyakorolt. Kitünt az ércöntésben is.

Kallós

Lajos, jogtanár, szül. Borzován (Szatmár) 1819 máj. 15., megh. Debrecenben 1881 szept. 4. Tanulmányait a sárospataki reform. főiskolában végezte, 1842. gróf Károlyi uradalmi ügyészségnél volt gyakorlaton, majd Pestre ment, s 1843. letette az ügyvédi, 1844. pedig a váltóügyvédi vizsgálatokat. Már 1846. belépett a magyar jogtudomány művelőinek díszes sorába, s kiadta az Alapelvek a magyar polgári jogban cimü jogtani kézikönyvét, melyet István főherceg nádornak ajánlott. A jeles munkát 1848. követte másik műve: Néhány lap az élet jogirataiból, melyet 1862. Debrecenben új cím alat adott ki: Magyarországi főtörvényszéki itéletek gyüjteménye. 1861. a sárospataki főiskola jogi tanszékére hivatott meg, s ott hirdette két éven át a magyar jog elveit, de 1852. kiadta az Osztrák polgári jog elveit is. 1853. a debreceni reform. főiskola jogtanári székére ment át, hol újra kiadta, bővebb átdolgozásban A magyar polgári jog alapelveit. Tudományos érdemei felkölték a magyar akadémia figyelmét s 1863 jan.13., Lonovits József érsek ajánlatára, kivel folytonos levelezésben állott, levelező taggá választott. Székfoglalója A törvények tiszteletéről szólott.

Kálló-Semjén

nagyközség Szabolcs vmegye nagy-kállói j.-ban (1891) 2166 magyar lakossal, van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.

Kallózás

(kallodás), kártolt gyapjuszövetek és kötött szövetek tömörítését végző művelet, melynek lényege abban áll, hogy az árut meleg szappanos vizzel vagy más nyálkás folyadékkal megnedvesítik, és még meleg s nedves állapotban sokszorosan összenyomkodják. Ezen művelet folytán a gyapjuszálak végei a fonás behatása alól szabadulnak, s a szabad szálvégek annyira összekuszálódnak, hogy tömött, sőt vizhatlan felületet képeznek, amelyet nemeznek neveznek.

Kallundborg

kikötőváros Själland dán szigeten. Holbaektól 40 km.-nyire a Resnaes és Asnaes fokoktól alkotott fjord végében, vasút mellett, (1890) 3566 lak., gabona- és marhakereskedéssel.

Kallwitz

l. Calvisius.

Kálmán

(szent), a magyar királyi családdal állítólag rokon Malcolm skót királynak és Szt. Margit, Gizella magyar királyné unokahugának fia. Sógorának, Szt. Istvánnak országán át akart a Szentföldre zarándokolni, Stockerauban (Ausztriában) azonban a szlávok mint idegent s kémet fölakasztották. A vértanu testét a mölki zárdából Szt. István vagy Péter utóbb Magyarországba hozatta s a szentté avatás után őt a magyarok nagyon tisztelték. Emléknapja okt. 14. (V. ö. Scitovszky, Szentek élete, 275; Podhradszky a Tud. Gyüjteményben, 1834. XI. 81; Galambos Kálmán a M. Sionban, 1863., két közl.)

Kálmán

1. király, I. Géza királynak egy ismeretlen nevü görög hgnőtől 1070 táján született fia. Szt. László papnak szánta a könyveket nagyon szerető unokaöccsét, K. azonban, mint egykor Julianus, nem akart pap lenni s Márk, Ugra és néhány más főúr segítségével a felavatás elől Lengyelországba szökött. Nagybátyja azonban visszahivatta s idáig pártolt öccse, Álmos herczeg helyett őt jelölte ki a maga utódának. Sem püspöknek, sem királynak nem szánhatta volna, ha K. csakugyan selyp, sánta, kancsal és púpos, amilyennek a krónikák leirták; az elsőt az egyház szabályai, a másodikat pedig a magyar felfogás is lehetetlenné tették volna. De ha csakugyan kellemetlen külsejü volt is, nagy esze és szokatlanul nagy műveltsége, amiért Könyvesnek is nevezték, csakhamar bebizonyította tróna termettségét. Szt. László halála (1095 után jul. 29.) ő lett az ország királya; eleintén, ugy látszik, megosztotta hatalmát öccsével, Álmossal, kit László Horvátország királyává tett, s őt meg is segítette, midőn a horvátok fellázadtak ellene, a nápolyi normannokat pedig, kik a lázadást előmozdították, s a dalmát partokat háborgatták, velencei hajókon Apuliába küldött seregével fenyítette meg. Csakhamar azonban vissza kellett hivatnia csapatait, hogy az első keresztes hadjárat átvonuló vitézei ellen biztosítsa az országot. Ekkor K. király 1096 márc. 8. után először is Gauthier Valter francia lovagjainak engede meg az átkelést; de Géza comes Zimonynál már kénytelen volt ezek egy részének garázdálkodásait fegyverrel akadályozni. Mindamellett élelmiszerek stb. küldésével előmozdította K. az Achéry Péter «remete» vezetése alatt álló második csapat átvonulását is; de már késszülődnie kellett ezek ellen, midőn hirét hallotta, hogy Zimony alatt 4000 magyart levágtak. Mégis beengedte az országba Volkmar és Gottschalk csapatait; amazokat azonban, zsarolásaik miatt, Nyitránál a nép, emezeket pedig M.-Óvárnál maga a király verte szét. A bejövetelre engedelmet nem is adott többé Emiko grófnak (v. ö. Pallas N. Lex. VI. 127.), ki ezért ostrom alá vette őt Mosonyban, a király azonban rajta is győzelmet aratott. a határra érkezett derékhad vezére, Bouillon Gottfried (l. o.) e miatt kérdőre vonta ugyan Kálmánt, a soproni találkozáson azonban egyességre lépett vele, az átkelés alatt való rendtartás biztosítására kezeseket adott, s Pannonhalmán maga is meglátogatta a királyt, ki nagyobb magyar sereggel kisérte s mindennel bővel ellátta az átvonuló kereszteseket, s 1096. nov. közepén barátságosan búcsuzott el tőlök. Ettől fogva legfőbb gondját arra fordjtotta, hogy a szomszédos kisebb népeket befolyása alá hajtsa. 1097 tavaszán először is Horvátországnak még független részére tört s Pétergozdjánál megsemmisítette az utolsó horvát királynak, Péternek seregét, mire azonnal rendezte új tartományának viszonyait és szabályozta az anyaországhoz való helyzetét. A latin városokat ugyan Velence alatt hagyta, a dalmát-horvát hercegi címet azonban nem adta meg a dogenak, hatalmának ellensúlyozására pedig egy új tengeri hatalmassággal, a nápolyi normannokkal kivánt szövetkezni s azért nőül vette Roger király leányát, Buzillát (v. ö. Pallas N. Lex. IV. 33). Öccse, ki most elvesztette a magyar koronához való reményét, föllázadt ellene; a Várkonynál 1098. már szembenálló feleket azonban Györk és Illye urak kibékítették. Ekkor II. Szvjátopolk kievi nagyfejedelem hivására Igorevics Dávid ladoméri hg ellen indult, Przemyslt megszállta, Igorevicsnek kegyelemért könyörgő nejét elkergette, a Bonyák kunjaitól segített Igorevics ellen azonban csatát vesztett s megfutott (1099). Még azon évben (1099 máj. 29.) abba is beleegyezett, mit Szt. László ellenzett, hogy II. Bretiszláv cseh hg. örököse testvére, Borzsivoj legyen, sőt békét és szövetséget is kötött Csehországgal. A görögökkel szintén szövetségre lépett 1104., midőn Szt. László leányát, Piroskát, férjhez adta Jánoshoz, Kommenos Elek császár legidősb. fiához. E szövetségben bizva, 1105. a velencei Dalmáciát megtámadta, mire Zara, Traé, Spalato s a legtöbb sziget önként meghódolt K.-nak, ki a városok önkormányzatát biztosította. Falier Ordelafo doge megnyugodott ebben, letette a dalmát s horvát hgi címet, sőt (1108) K. seregével s a bizanciakkal együtt harcolt Apuliában Boemund tarenti és antiochiai hg ellen. E közben Álmos, 1104 aug. 21. óta Szvjátopolk veje, 1106. Német-, majd Lengyelországban keresett segítséget K. ellen. Sógóra, III. Boleszló segítette is, de azután kibékült K.-nal, mire Álmos Abaújvárnál, mely pedig kezeibe esett, szintén kegyelmet kért s nyert, s ekkor néhány hónapra mint zarándok ment Jeruzsálembe. Visszatérve, Dömösön templomot és monostort építtetett, melynek fölszentelésén (1108.) királyi bátyja is megjelent, ha gyanakodott is, hogy merényletet tervez ellene. Álmos a szemmeltartás elől Passauba menekült és segítséget kért V. Henrik császártól, ki szeptemberben Szvatopluk cseh herceggel csakugyan Magyarországra tört, de Pozsonyt hónapokon át hiában ostromolván, kibékült K.-nal, a csehek és magyarok azonban tovább is kölcsönösen pusztították egymás országát. K. király 1111. körutat tett Dalmáciában s biztosította annak szabadságát. A következő évben első felesége s második gyermeke, László, meghalván, újra nősül: nejét, az orosz Eufémiát azonban (v. ö. Pallas N. Lex. VI. 540.) házasságtörésen érvén, 1114 táján kénytelen volt elűzni. Az Álmos újabb fondorlatairól érkező hirek is izgatták; megvakíttatta tehát Álmost és fiát, Bélát, három főbb emberrel együtt, de még igy is aggódnia kellett, hogy fia (II:) István helyett Álmos következik a trónra. Roppant főfájástól kinoztatva, 1116 febr. 3. (nem 1114.) hunyt el.

K. király Magyarország legnagyobb politikusai közé tartozik. Ő rendezte Erdélyt, hol a vajda, és Horvátországot, hol a bán cím az időtől fogva használatos; befejezte Szt. István egyházpolitikai tervezetét, fölállítván a 12. (nyitrai) püspökséget is, s már a kartali (tarcali? vencsellői?) országgyülésen (1096) gyökeresen módosított a Szt. István óta avulni kezdő törvényeken. Szelidülvén a nemzet erkölcsei, a halálbüntetést ritkábban alkalmazta, a kínzást eltörölte. Elfogadta a papok nőtlenségét s lemondott az invesztitura jogáról, de nem engedte meg, hogy a püspökök hűbéri esküt tegyenek a pápának. Ő hagyta meg, hogy a házasságot Magyarországon föltétlenül az egyház előtt pap kösse meg tanuk jelenlétében. Hogy a kincstár elszegényedését akadályozza, kimondta, hogy az ágbirtoknak a fiuág kihaltával a királyra kell visszaszállnia. Nevezetesek a rabszolgakereskedésről, zsidókról, iszmaelitákról, a honvédelemről való intézkedései. A felvilágosodás hirébe különösen a boszorkányokban való hitről sokféleképen magyarázott törvénye juttatta. (L. Boszorkánypörök, Pallas N. Lex. III. 572., K. egy dénárának képét l. az Érmek mellékletén.)

2. K., Boris hercegnek (L. Pallas N. Lex. III. 517) fia, Kálmán királynak el nem ismert unokája, egy, a Kommenosokkal rokon görög nőtől származván, körülbelül 1147-től Görögországban növekedett, hol Konstantinos nevet kapott. Manuel császár őt Kilikia thema helytartójává s Malmistra (a mai Mesissa) hercegévé tette. 1164. már mint ilyen vett részt a latinok s örmények ellen viselt háboruban, melyben azonban fogságba esett. Csak Toros örmény hg. utóda, Milon (1170-118) nyerte vissza szabadságát s themáját. Mánuel császár Örményország ellen sereg élén, de egyúttal leánykérőbe küldte, el akarván vétetni vele sógorasszonyát, Philippát, poitoui Rajmond és antiochiai Constantia fiatalabb leányát. Philippa azonban Andronikost választotta férjül. A szerencsétlen kérő és sebastos, kit Choniata Niketas egyébként bátor és értelmes embernek mond, ezzel meg is szünt szerepelni; talán a harcban esett el (Wertner, Árpádok 280-6.).

3. K., halicsi király, II. András és Gertrud második fia, 1208. született. Atyja romanovics Dániel elűzetése után (1213) magyar sereg élén vitte őt Halicsba s ott János esztergomi érsekkel 1214. királlyá koronáztatta. Chrobry Mstiszláv azonban csakhamar elűzvén őt, András 1218. Gyula nádor hadainak kiséretében ismét trónra ültette ugyan, az orosz segítséggel erősödött Mstiszláv azonban Gyulát megverte, Halics várát bevette s Kálmánt 1214. elvett feleségével, Salome, lengyel hgnővel együtt fogságba ejtette, honnan csak a trónról való lemondása után szabadulhatott. 1224. András ismét visszaszerezte ugyan trónját, másfél év mulva azonban végkép odahagyta Halicsot, melyet bátya, Béla hg sem hódíthatott vissza számára. Királyi címét megtartotta ugyan, 1226-tól azonban beérte Horvát- és Dalmátország kormányzásával. Hősies részt vett bátyjának, IV. Bélának az osztrákok ellen vívott csatáiban, legfőkép azonban 1241. a tatárok ellen való hadjáratban tünt ki. A sajói csatát ébersége mellett is elvesztvén, megsebesülve átvágta magát, kitartásra buzdította a pesti polgárokat s azután Horvátországba menekült, hogy ott szervezze az ellenállást; elhanyagolt sebei következtében azonban csakhamar meghalt. Csázmán, a domonkosrendiek kolostorában temették el. V. ö. Kanyó Géza, K. kg. Kathol. Szemle, 1895. 250-267. és 414-445.

4. K. herceg, I. Károly királynak, a Csák nemzetségbeli Györke zászlótartó árva leányával szőtt törvénytelen viszonyából származó természetes fia, 1317 elején született. Atyja a váradi egyházmegyébe adta őt papi pályára. 1330 körül már váradi kanonok volt. 1335., mikor a pápától a törvénytelen születés és korhiány szabálytalanságától fölmentést, s fölszenteltetésére engedélyt nyert, már esztergomi prépost volt. Rövid két év mulva, 1337. győri püspökké szenteltetett. 1375-ig korányozta megyéjét, mialatt azon rágalom miatt, mintha Lajos király ellen összeesküvésban vett volna részt, hosszabb idei fogságot is szenvedett.

Kálmán

1. Farkas, ref. lelkész, szül. Siómaroson 1838. Tanult Városhidvégen, Gyönkön és Pápán, hol 1859. elvégezte a teologiai tanfolyamot, Pátkára ment akadémikus rektornak. 1863-tól több helyen káplánkodott, mig 1868. Madocsa, 1876. Sósvertike, 1878. Gyüd, 1885. Gyoma választá lelkészéül. Legalaposabb ismerője a prot. énekügynek, kivált történeti tekintetben. Számos ily irányu cikke jelent meg szinte mindenik egyházi lapban. Önálló művei: Éneklő kar (a magyarországi ref. énekeskönyv szerzőinek életrajza, Pest 1880); Új magyar Athenás (Újabbkori magyar prot. egyházi irók életrajz-gyüjteménye, melyet Sz. Kiss Károllyal éss Bierbrunner Gusztávval szedett össze, Budapest 1882-85). Sajtókész: Adalékok a 16. és 17. század irodalomtörténetéhez. (Az 1711-ig magyarul megjelent összes énekgyüjtemények ismertetése.)

2. K. Károly, kat. pap, költő, szül. Ungvárt 1858 dec. 9-én. Tanulmányait Ungvárt, Szatmárt, a teologiát a budapesti tudományegyetemen végezte. Pappá szentelték 1881 julius 24. Több helyen mint segédlelkész működött; azután Székesfehérvárt hitoktató, főreáliskolai hittanár és székesegyházi hitszónok volt. 1891-tól soóskuti plébános. Irodalmi munkássága: Kisebb költői kisérletei 1875 óta jelentek meg, nagyobbára a Magyarország és Nagyvilágban. Első nagyobb szabásu műve volt a Zsoltárok könyvének költői korszerü átdolgozása, melyet még egyetemi hallgató korában készített (I. 1883, II. 1884., III. 1890, Budapest és Székesfehérvár). Szerkesztette A Magyar Ifjuság Rózsafüzérét, a Hunyady Mátyás néplapot, Ébredjünk és Egyesüljünk folyóiratot. Magyarok hazája (Székesfehérvár 1887) stb.

Kálmáncsa

kisközség Somogy vmegye szigetvári j.-ban, (1891) 1191 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztáral.

Kálmáncsehi Sánta

Márton, a helvét irányu reformációnak hazánkban egyik legjelesebb bajnoka, szül. Kálmáncsán a XV. sz. vége felé, megh. Debrecenben 1557 dec. 21. előtt pár nappal. 1523 őszén a krakói egyetem hallgatói közé iratkozott s ugyanitt az 1524-25. tanév második felében a magyar tanulók házának szeniori tisztét viselte. Kat. pappá lévén, 1538. már gyulafehérvári kanonok és iskolaigazgató volt s ez évben tiszttársával, Enyédi Adorjánnal együtt birája volt a segesvári hitvitának. Ez olyan hatást gyakorolt reá, hogy nemsokára prot. hitre tért s mint ennek követője szintén lelkészi hivatalt viselt; működése helyeiül Beregszász, Munkács és Sátoraljaújhely említtetnek. 1551. debreceni plébános volt s itt nagy buzgóságot fejtett ki a katolicizmusnak a lutheranizmus által még ki nem küszöbölt maradványai eltávolításában, miért a ladányi zsinaton 1551 végén vagy 1552 elején összegyült prot. lelkészek exkommunikálták. 1552 dec. 1. részt vett a beregszászi zsinaton, melynek határozataiban az ő szelleme félreismerhetetlenül, bár közvetítő alakban nyilvánul. Petrovics Péter ösztönzésére később Erdélyben is mozgalmat indított az úrvacsoráját és a szertartásokat illető szabadabb elveinek érdekében. Itt is sikerrel terjesztette tanait, legalább a külsőségekre nézve, amennyiben például Kolozsvárt az oltárokat 1556. szintén kihányták a templomokból, noha némely kiadott művének az úrvacsorájáról nyilvánított nézetével szemben ugyanez év derekán síkra szállott Dávid Ferenc, és pedig a kolozsvári lelkészek képviseletében, kik a következő évben zsinatot is tartottak ellene. Erre ő maga is idejekorán elment Debrecenből, hogy elveit védelmezze, de betegsége a vitától visszatartotta. Visszatérve egyházába, hol fő pártfogójának, Petrovics Péternek a védnöksége alatt ref. püspöki tisztet is viselt, betegsége egyre közelebb juttatta halálához. Nem egy forrás emlékszik meg Debrecenből időközben történt elűzetéséről is, de feltétlen hitelességgel még ez nincs kimutatva. Irói munkásságának termékei, melyek közt egy énekeskönyv is volt, nem maradtak fenn korunkig. Gyalui Torda Zsigmond, mint egykori tanárának, neki ajánlotta 1547. irt, 1551. megjelent egyik filologiai művét.

Kalmanczai

Pál, a jezsuita-rend tagja, szül. 1674. okt. 28. Halálának éve ismeretlen. Tizenhat éves korában belépett a jézustárasági rendbe. Tanulmányai végeztével Kassán a költészet és ékesszólás tanára volt és itt adta ki egyedül fenmaradt művét: Flores verni e sanctiori tricollis Hungariae viridario lecti. Carmen. 1702-ben megvált a rendtől.

Kálmán diák

Törs Kálmán irói álneve.

Kálmán király útja

a Hadútból Kapronca táján ágazott ki, azután délnek ment Csázma felé, majd Pozsega vármegyébe fordult. Igy nevezték még az Anjouk idejében is. Ez út mentén említik Kálmán király hidját, kútját s. V. ö. Pauler, Magy. nemz. tört. (I: 285.)

Kálmány

Lajos (eredetileg Kálmán), etnográfiai iró, szül. Szegeden 1852 máj. 3., hol alsó és középiskoláit végezte, mig a felsőbbeket - mint papnövendék - Temesvárott. 1875. Pécskán kezdett káplánkodni, itt gyüjtötte össze és adta ki Koszorúk az Alföld vad virágaiból címü népköltésgyüjteményét. Csanád-Apácára és Battonyára kerülvén, összeszedte e vidék nyelvhagyományait s az imént megjelelt mű II-ik kötetében kiadta. Az 1878. év utolsó negyedében betegen ment haza és a szegedi árvizig lejegyezte a szegedi népköltést, mely Szeged népe c. gyüjteményei I. köt.-ben jelent meg. Az árviz tönkretette szakkönyvtárát, 200 forintos káplánfizetésből kellett hozzáfogni a beszerzéséhez. Szajánban, Török-Becsén káplánoskodván, megmentette az enyészettől Szeged népe II-ik kötetét. Majd Csanád-Apátfalvára, Szőregre, Csanád-Palotára ment káplánnak. Szőregen dolgozta fel Boldogasszony ős vallásunk istenasszonya és a Hold nyelvhagyományainkban cimü értekezését. Csókai káplánkodása alatt kiadta Szeged népe III-ik kötetét s megirta Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban értekezését is jegyzetekkel ellátta a most még kéziratban levő Abafi Lajos, nemkülönben Ipolyi Arnold gyüjteményét. 1893. adta ki régebben megirt értekezését: Gyermekijesztők és rablók nyelvhagyományainkban. A csillagok nyelvhagyományainkban (1893). Dolgozatai németül az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn folyóiratban jelentek meg nagyobbrészt. 1894 máj. 1. nevezte ki püspöke Csanád-Palotára plébános-helyettesnek. V. ö. Ország-Világ (1893. 16. füz.).

Kalmar

1. län vagyis tartomány Svédország D-i részében az É. sz. 15° 30' és 17° 10' között; a hozzá tartozó hosszukás Öland szigettel együtt 14,497 km2 vizzel van borítva és 232,847, 1 km2-re 20 lak. A csak ÉNy-i részében dombos. län 14%-a szántó, 9%-a rét és 50%-a erdő. A földmívelés, hajózás és halászat a lakosok főfoglalkozása. Fővárosa K. - 2. K., az ugyanily nevü. län fővárosa és püspöki székhely az e helyen 7,5 km. széles K.-sund partján, vasút mellett, (1892) 11,779 lak., gyufa-, papir-, sör- és hajógyártással, fűrészmalmokkal; régi Kalmarnahus nevü erősséggel, amelyet árkok és sáncok fognak körül; természetrajzi és éremgyüjteménnyel; jó kikötővel, amelynek elég élénk a forgalma. A kivitel főcikkei: zab, korpa, gyufa, deszkák és egyéb fanemüek; a bevitelé: besózott hering, rozs, búza, mesterséges trágya, szén, petroleum és különböző kelmék. Ismeretes azon unióról, amely Svédországot, Dánországot és Norvégiát egyesítette.

Kalmár

régebben kolmár is, a. m. kereskedő.

Kalmár

(állat, Loliqo Lam.), a fejlábu lágytestüek osztályában a kétkopoltyusak rendjébe tartozó állatnem, kis mértékben lándsaforma testtel, több soru szivókorongocskákat viselő tiz karral, a test két oldalán lefutó úszóhártyával és a köpeny alatt tollforma szarunemü belső vázzal. Fajai a Közép- és Atlanti-tengereket lakják, noha nagyobb csapatokba verődnek össze; előre és hátrafelé egyaránt ügyesen úsznak, apróbb rákokkal táplálkoznak, de maguk a nagyobb halaknak szolgálnak táplálékul. Egyes vidékeken húsukat a partlakók megeszik. Az olasz partokon kalamái (calamai) név alatt árulják.

Kalmár

1. Endre, kegyesrendi tiszt. főnök, szül. Szabadkán 1823 nov. 29. Szülőföldén és Szegeden tnault. 1841 szept. 16. belépett a kegyes-tanítórendbe. 1846-1848. Nyitrán és Pozsony-Szt.-Györgyön a hittudományok elsajátításával foglalkozott. 1849 jun. 28. Esztergomban áldozópappá szentelték. Ez időtől a rend különböző tanintézeteiben összesen 30 évet töltött el tanítással. 1876. Somhegyi Ferenc, akkori rendfőnök titkárul hívta maga mellé. E minőségben három évet töltött el. Somhegyi közbejött váratlan halála után a rend tagjainak osztatlan bizalma K.-ra irányult, ki az 1879. évi tartományi kisgyülésen, a káptalani atyák egyértelmü szavazatával rendfőnökké választatott. 12 éven át valódi önfeláldozással s tapintatos eréllyel viselte a reáruházott szép, de terhes tisztet. Rendfőnöksége alatt a kegyesrend több négy- vagy hatosztályu tanintézete lett főgimnáziummá kibővítve s a régi szegényes iskolai épületek helyett díszes csarnokok emelkedtek, mint azt a szegedi, nagykárolyi, trencséni, lévai, veszprémi, rózsahegyi stb. főgimnáziumok díszes épületei tanusítják. K.-t 1879. végén a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjává választották meg, mely minőségben ez időszerint is szolgálja a fő- és székváros ügyeit. 1880. pedig királyi tanácsossá nevezték ki. 1891. évi káptalani gyülésen, tekintettel előrehaladott korára, lemondott terhes rendfőnöki tisztéről. 1891 óta mint tisztelenbeli rendfőnök s a rendi kormánytanács állandó tagja vesz részt a rend kormányzati ügyeinek intézésében. Irodalmi munkássága borongós, hazafias költeményeiben nyilvánult, melyek a Nagy Ignác által szerkesztett Hölgyfutár szépirodalmi lapban 1850-51. jelentek meg. Időnkint más lapok, sőt iskolai olvasókönyvek is közöltek tőle részint verses dolgozatokat, részint alkalmi beszédeket, értekezéseket. Irt ezenkivül alkalmi ódákat, Erzsébet királyné koronázási ünnepélyére készült Emlékkoszoru cimü költményt 1867.

2. K. György, nyelvész, szül. Tapolcafőn, Veszprém vmegyében; a debreceni kollégiumban tanult, melyet a teologia elvégzése után 1750 körül hagyott el; külföldi, különösen angol egyetemeket látogatott, bejárta Németországot s Bécsben, Pozsonyban, Budán és más helyeken lakott. Csak tudományos szenvedélyének élt, külsejében és életmódjában a cinizmusig menő egyszerüséget tanusított. Nyelvtudománnyal foglalkozott; különösen az egyetemes v. bölcsészeti nyelvkérdéseken törte fejét, s erre vonatkozó munkái külföldön heves polémiát keltettek. Másik kedves tétele volt a magyar nyelv, melynek egyrészt tökéletességét, másrészt a török-tatár nyelvvel való rokonságát vitatta. Járt is Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában, ahol a török nyelvvel megismerkedett. Igen tanult, de zavaros fő volt, s munkássága jóformán meddő maradt. Főművei: Prodromus idiomatis Scythico-Mogorico-Chuno (seu Hunno)-Avacam (Pozsony 1770.) E munka arról is nevezetes, hogy nyelvünknek a klasszikai mértékre alkalmas voltát bizonyítja, erre szabályokat is ád, sőt mintegy 5000 hexameterre menő két vegyes tartalmu verssel meg is előzi a klasszikai triász föllépését. Praecepta grammatica atque specimina linguae philosophicae, sive universalis (Berlin 1772); ugyanaz olaszul: Precetti di grammatica per la lingua filosofica o sia universale (Róma 1773) és németül: Grammaticalische Regeln zur philosophischen oder allgemeinen Sprache (Bécs 1774). Egyéb művei: Offensae inlegitimae vindex legitimus (Erlangen 1774); Genuina linguae hebraicae grammatica; A magyar Hélikonért és Kastaliákért fels. Mária Theresiához buzdúlt alázatos ének (Bécs 1778); Est et chamaeleon inter philosophos (u. o.1795). Halála évét nem tudjuk. Érdekes apróságokat jegyzett fel róla Kazinczy Ferenc Pályám Emlékezetében.

Kalmari unió

a három északi birodalmnak egy monárkiává való egyesülése, melyet 1397. Margit királyné létesített. Vasa Gusztávnak svéd királlyá történt megválasztása következtében az unió 1523 jun. 6., véglegesen pedig 1524 szept. 1. felbomlott. V. ö. Erslev, Unionsbrevet fra Kalmarmdet 1397 (Koppenhága 1889).

Kalmar-sund

Öland sziget és Svédország K-i partja közt levő 130 km. hosszu és 7-23 km. széles tengerszoros.

Kalmia

L. (növ.), az erikafélék apró, örökzöld cserjéje 6 fajjal Amerikában. Levele hosszas v. elliptikus, virága kurtacsövü, tányérforma v. gyertyatartóképü, többnyire piros, tokja ötrekeszü. Több faja: K. angustifolia L., K. latifolia L. és K. glauca Ait. különböző fajtájával kerti dísz, de a hideg árt neki.

Kalmiusz

180 km. hosszu folyó Oroszország D-i részében; Jekaterinoszlav kormányzóságban a Zemlyanka-tóból folyik ki, fölveszi a Kalcsikot és az Azovi-tenger Taganrogi-öblének D-i végébe torkollik. Azelőtt Kalka volt a neve; partjánál ütköztek meg 1223. az oroszok a tatárokkal.

Kálmos

(növ., Acorus L.), a kontyvirágfélék füve, 2 faja (hazánkban 1) mind a két földségnek É-i vidékén él. Torzsavirágzatát a kardalaku s levélnemü virághüvely nem takarja, hanem inkább oldalra tolja (l. az ábrát). Az A. Calamus L. levele kardforma, tőkéje tagolt, taplós-húsos. Szára 1-1,25 m. magas, virága apró, bogyója piros. Tavak környékén elvadul. Eredetileg Indiából került a görögök földjére (indikos kalamos), innen Arábiába, meg a Vörös-tenger mellékére, innen ismét Európába hurcolták. Német- és más országba csak a XV. században jutott, s ugy terjedt tovább. Erős, zamatos illatu, hámozva fűszeres ízü, tőkéje kálmosgyökér (radix calami aromatici) nevén ismeretes. Ható anyaga az illóolaj és az akorin nevü glikozid. Orvosok ma már nem igen haszálják a K.-t, ellenben a közönség gyakran megkisérli azt házi szerül emésztetlenség és felfuvódás ellen, minthogy illatos olaja az emésztő nedvek elválasztását fokozza, a belek mozgását élénkíti, az akorin pedig a gyomor- és belekbeli erjedéseket hátráltatja.

[ÁBRA] Kálmos.

Kalmuk

középfinomságu (20-30 angol számu) láncfonalból és durva (4-8 angol számu) vetülékfonalból készült pamutszövet. Jellemzi, hogy mindkét oldala borzosított (l. Csinozás) és szinnyomatuan mintázott.

Kalmuk-achát

(ásv.), l. Kasolong.

Kalmukok

(nyugati mongolok). Az altájiak mongol ágához tartozó nép, ma olődoknak neveztetnek; fő képviselői ma a kosotok, a dzungarok, dorbotok s torgotok (Törga-Uten) Khinában és Szibériában. A torgotok 1636., a dorbotok 1723-ban vonultak dzungariabeli ősi lakóhelyükről nyugat felé, hogy helyreállítsák Dsengiszkhán birodalmát; de az oiratnak nevezett törzsnek nem volt közös feje; elébb az Altajban telepedtek le, innét a Kirgiz-steppén, azután a Tobol forrásvidékén, s végre a Muhadsar-hegységen tul az Ural folyóhoz s a Volga torkolatához vonultak. Ott letelepedtek, de 1771. nagy részök elégedetlen lévén az orosz kormánnyal, kimondhatatlan veszélyek közt visszatért Khinába. A hátra maradt K. a mult század végétől fogva békésen vándoroltak a Volga és Ural közti fentérségen, Asztrakhan és Sztavropol körül, Szaratovig, ahol a szareptai herrnhuterekkel gyakran érintkezésbe jöttek. Az altaji K. fekete vagy hegyi K.-nak is neveztetnek (Kara-K.), megkülönböztetésül az eltörökösödött teleutoktól vagy fehér K.-tól Tomszk kormányzóságban. Európában K. Asztrakhan kormányzóságban (129,550), a doni kozákok területén (23,000) és Sztavropol kormányzóságban (6000) laknak. Szibériában a Tomszk kormányzóságban (20,000), Közép-Ázsiában a Szemirecsinszkben és Kuldsában (120,000), végre Khinában Kobdóban és Dzungariában (320,0009, Kelet-Turkesztánban s Thiancsan-hegységben (50,000). A dunganok fölkelése s az Ilivölgy annaktálása óta sok K. Dzungariából Szibériába s orosz Turkesztánba vándorolt. Egészben véve számukat 6-700,000 főre teszik, de lehet körülbelül egy millió is. Külsejük teljesen megegyezik a mongolokéval (egy kara-kalmuk szines képét l. az Ázsiai népfajok mellékleten), erkölcseik és szokásaik is hasonlók. Az orosz K. feje 1800 előtt a dalai-lámától, azután az orosz kormánytól kinevezett láma, ki a volgamelléki Bazar-Kalmmukban Asztrakhan mellett lakik, s minden nyáron körutat tesz az országban. A kereszténység itt-ott gyökeret vert közöttük, a K. egy része pedig a mohammedán hitet vallja. Nyelvük a mongol nyelvjárása; nagy régiség nyomát mutatja, de igen szegény. Nyelvtanukat megirta Remusat, Recherches sur les langues tartares, továbbá Zwick (Donaueschingen 1852) s az orosz Popov (Kazan 1847) és Bobrovnikov (u. o. 1849). Egy szótárt adott ki Zwick (Donaueschingen 1853). A K.-nak irott törvényeik vannak s irodalmuk is van, mely többnyire költeményekből, történelmi hagyományokból áll és mondákkal átszőtt; egy eposzukat (Dsangariász, kalmuk nyelven kiadta Golsztunszkij, Pétervár 1864) németre fordította Erdmann (Zeitschrift der deutschen Morgenländischen Gesellschaft 1857) mesegyüjteményt kiadott Jülg Siddi Kür címmel és fordításokkal (Lipcse 1866). Kereskedelmük cserekereskedés; marhát rozsért, gyapjuruháért, konyhaeszközökért stb. cserélnek. A khinai és szibériai K.-nál a kormányzat a törzssfőnökök (jaiszang) s az ezeknek alárendelt hivatalnokok kezében van; a khinaiak, az oroszok hatást gyakorolnak reájuk mindenféle kitüntetésekkel. Oroszországban a donkörnyéki K. alá vannak vetve az általános hadkötelezettségnek, mig az Asztrakhan kormányzóságban levők fel vannak alóla mentve.

Kálnássy

-család (kálnási), sárosvármegyei régi nemes család, melynek családfája II. Endre koráig vezethető vissza. Kiválóbb tagjai voltak: K. György, I. Ulászló hü embere, a makovicai várnak vitéz kapitánya, ki az ősi birtokra, a sáros vármegyei Kálnás-ra érdemeinek jutalmául új adománylevelet nyert a királytól (1444). K. Mátyás 1464. szerepel, szintén mint a makovicai vár kapitánya. - K. Ferenc, Castaldo (l. o.) tábornok kapitánya, ki 1551. jött Erdélybe és 1552. a gyalui vár parncsnoka volt. 1553. - Castaldo bizonyságlevele szerint - hűségesen teljesített szolgálat után, akadályozó családi viszonyok miatt kénytelen volt tisztéről lemondani. 1567. a hűtlenségbe esett Bocskay György zemplénvármgyei birtokát, Gálszécset nyerte királyi adományban. A K.-család egyes tagjai még most is élnek Zemplén és Sáros vármegyékben.

Kálniczky

Benedek, ref. teol. tanár, szül. Késmárkon (Abaúj) 1786 dec. 18., megh. Sárospatakon 1861 szept. 25. Tanulását otthon kezdte, 1799-től Miskolcon, 1806-tól Sárospatakon folytatta, honnan 1810. egy évre a Szepességre rándult. 1818. külföldre ment s egy évet a göttingai egyetemen töltött. Hazajövén, egy ideig nevelősködött, mig 1820. Sárospatakra az egyháztörténelem és exegezis tanárává választatott. 1859. nyugalomba lépett. Művei: Közönséges keresztyén egyháztörténettan (2 köt., Sárospatak 1848); Kijelentett vallás históriája (Seiler után u. o. 1850. Több kiadást ért.) Részt vett a Sárospatakon kiadott görög-magyar és latin-magyar szótár szerkesztésében is. Életrajzát v. ö. Sárosp. Füz. 1861. 776.

Kalnik

1. hegység Horvát-Szlavonországban, Varasd és Belovár-Kőrös vármegye határán; a hegység a Bednja, Glogovnica., Lonja és Koprovnica völgyei közt emelkedik s Ny-ról K-felé csapó főgerincből áll, mely É-felé hirtelenül, D-felé ellenben hosszabb oldalágakkal ereszkedik alá, melyek Kőrösig húzódnak. Legnagyobb magassága 643 m. A K. hegységet Ny-felé 325. m. magas nyereg az Ivanscsica-hegységtől választja el, K-en a Koprovnica völgye választja el a Biló-hegységtől. A hegység magvát csillámpala és juramészkő alkotja, É-i lejtőin fiatal harmadkori képződmények lépnek fel. A főcsúcs D-i oldalán K. vár romjai vannak. A hegység lejtőin jó bor terem. A K.-ot Kőrösi-hegységnek is nevezik.

2. K., község Belovár-Kőrös horvát-szlavoniai vármegye kőrösi j.-ban, a K. hegység tövében, (1891) 899 horvát lakossal. A község felett emelkedő meredek sziklán Veliki-Kalnik királyi vár romjai láthatók; e várat 1221. II. Endre király Dinko Okić horvát bánnak adományozta, de 1241. utóda Okić Jaroszlav a várat Kálmán hercegnek adta el. A tatárjárás idején K.-vára Bebek Fülöp vezérlete alatt hősiesen dacolt a tatárokkal. Később Zsigmond király és neje Mária gyakran és hosszasan (utóbbi 1408-13) időzött itt. 1436. Zisgmond a várat II. Tvartko Tvatrkovics bosnyák királynak adománnyozta; 1490. Korvin Mátyás birtokába került. Jelenleg a Rieka gornjai uradalomhoz tartozik.

Kálnó

(Kalinova), kisközség Nógrád vármegye losonci j.-ban, (1891) 805 tót lakossal. Határában vasércbányászat folyik, az itteni bányák a szinóbányai vasgyár bányaösszlethez tartoznak. K. lakói agyagiparral is foglalkoznak s van itt egy gőzerőre berendezett chamotte-gyár, mely másfél millió fedélcserepet, továbbá agyagcsöveket és tűzálló téglákat állít elő.

Kálnok

1. kisközség Háromszék vármegye sepsi j.-ban, (1891) 685 magyar lak.; lakói házi iparszerüleg űzik az agyagipart. - 2 K. (Kalinka), kisközség Zólyom vmegye nagy-szalatnai j.-ban, (1891) 284 tót lakossal. Határában az Esterházy nevü kincstári kénbányamű bányái vannak 18,05 ha. bányamértékkel.

Kálnoki

1. Henrik, hirlapiró, szül. Gyömrőn (Zala) 1858 aug. 21-én, iskoláit Budapesten és technikai meg kereskedelmi tanulmányait Bécsben végezte. Hirlapirói pályáját 1877. kezdte meg, mint az akkor megindult Budapest belső dolgozótársa. 1878. Új nemzedék címen ifjusági lapot alapított, azonban a következő évben áttért a közgazdasági hirlapirás terére, melyen jelenleg is működik. 1879. főmunkatársa volt a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Lapnak, majd meg a Magyar Iparosok Lapjának. 1880. átvette az Egyetértés közgazdasági rovatának szerkesztését, mely rovatot még ma is vezeti. Számos cikket irt a közgazdasági napikérdésekben jobbára névtelenül és csak néha K. H. vagy k. jegy alatt. A magyar napilapok rendszeres közgazdasági rovatának ő volt egyik megalapítója. 1892. a valutaszabályozási akció megkezdésekor az Új pénz cím alatt a valutaszabályozásról népszerü kátét irt, mely rövid idő alatt öt kiadást ért. E lexikonba a kereskedelmi isme és tőzsde cikkeit ő irja.

2. K. Izidor, iró és hirlapiró, szül. Sümegen 1863 nov. 10. Iskoláit Budapesten végezte, itt abszolválta a műegyetemet is. 1885. hirlapiró lett, előbb az Egyetértés munkatársa, majd a Magyar Hirlap és utóbb a Pesti Napló helyettes szerkesztője. Rossz emberek címen egy kötet novellát adott ki; Vulpes, Verus, K. I. és -i -r. álnevek és jegyek alatt nagyszámu cikket irt szépirodalmi és napilapokba. Most az ezredéves kiállítás sajtóosztályának vezetője, az Új Idők segédszerkesztője és a Magyar Szalon főmunkatársa.

Kálnoky

(kőröspataki) grófi család. Ősrégi székely család, mely a Mikó- és Nemes-családokkal egy eredetü. A család egész a XII. sz.-ig megy föl, ősük Akadas Simlus de Sebus volt, kinek fia Vince vagy máskép Benchench 1252. adományul kapta Zek földét. Három fia volt István, Domokos és Mikó; utóbbitól a Mikó-, Domokostól a Nemes-, Istvántól a K.-család származik. István unokája, Máté nevezi magát először Kálnokinak; fia Demetertől kezdve, ki 1428. említtetik, a K.-család leszármazása napjainkig levezethető. A család Erdély történetében kiváló szerepet játszott, főleg K. Sámuel (l. o.). A család egyik ága Morvaországba szakadt (L. K. Henrik) s ebből származott K. Gusztáv (l. o.) osztrák-magyar külügyminiszter.

1. K. Antal, szül. 1705., megh. 1783 junius 16. Iskolai tanulmányait bevégezvén, 1725. a katonai pályára lépett Erdélyben. A Schönborn dragonyosezredben mint kadét kezdett szolgálni. 1728. mint zászlótartó a Khevenhüller ezredbe tétetett át; az 1733-iki sziléziai expedicióban ezredével már mint hadnagy vett részt. 1734. a Pesten fölállított huszár-ezredhez kapitánnyá neveztetett ki. Részt vett az 1736-iki luxemburgi, az 1737-iki török és az 1741. kezdődött porosz háborukban. 1742. ezredes lett, mint ilyen küzdötte végig a 40-es és 50-es évek csatáit, s itt tanusított vitézsége jutalmául 1757. tábornokká neveztetett ki. Neje simonyi és varsányi Simonyi Jozefa volt.

2. K. Dénes gróf, főrendiházi tag, szül. Erdélyben 1814., megh. 1888 jan. 28. Tanult Kézdi-Vásárhelyen, Bécsben a Terézianumban s Kolozsvárt, Jogi tanulmányai befejezése után 1838-ban táblabiró, 1839. széki királybiró, 1847. Fehér vármegye főispánja lett. 1849. a sepsi-szent-györgyi katonai hadvonal parancsnokává neveztetett ki. A világosi fegyverletétel után Erdélyben tartózkodott. Az ötvenes években irodalmilag működött, több regénye jelent meg "Karacsai Indár" álnév alatt. Afrikában részt vett Gérard Gyula francia utazó oroszlánvadászatain. 1861. Háromszék főkirálybirójává választotta meg, de a provizorium beálltával leköszönt s csak 1865. fogadta el ismét ez állást, amitől kezdve viselte 1875-ig, amikor nyugalmaztatott b. titkos tanácsosi ranggal. Ő alapította meg a székely művelődési és gazdasági egyesületet, melyeknek sok ideig elnöke is volt. Életrajza: Magy. és a Nagyv. 1865. s Országgyülési Almanach 1887. I

3. K. Gusztáv Zsigmond gróf (kőröspataki báró), osztrák-magyar külügyminiszter, született 1832 dec. 29. Lettowitzban, Morvaországban, az eredetileg magyar család morvaországi ágából. Tanulmányai bevégzése után katonai pályára lépett s 1854. főhadnagy a 2-ik huszár-ezredben. Csakhamar azután diplomáciai szolgálatba lép s elébb attaché a müncheni osztrák követségnél, majd a berlininél; 1860. követségi titkár Londonban. Itt működött 1870-ig, amikor Rómába, 1874. Koppenhágába s 1880. Szt. Pétervárra neveztetik ki, mind a 3 helyre követi minőségben. 1879. tábornagyi rangot nyert. 1881. Haymerle halála után, nov. 21. kelt királyi kézirattal az osztrák-magyar monárkia külügyminiszterévé neveztetett ki s azóta e miniszterium ügyeit vezette. 1888. megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét. Mint ügyes diplomatának kiváló érdeme az európai béke megszilárdítása s a hármas szövetség fentartása. Az 1894-iki magyar delegációban erősen megtámadták a romániai erős magyar-ellenes agitációnak megtürése miatt. 1895 május elején ellentétbe jutott Bánffy Dezső magyar miniszterelnökkel, annak Agliardi pápai nuncius utazását illető országgyülési nyilatkozata miatt. Ez ellentét K. lemondásával (május 16.) nyerte megoldását. A király ez alkalommal is nagy keggyel emlékezett meg K. érdemeiről és szolgálatairól, s neki a Szent István-rend gyémántokba foglalt jelvényeit adományozta.

4. K. Henrik, K. Lajos tordai főispán és Blumegen eleonora grófnő fia, a külügyminiszter nagyatyja. Ő az alapítója a család morvaországi ágának. Henriknek testvére János, cs. kir. kamarás és vezérőrnagy, a család erdélyi ágának megalapítója volt. Megh. Brassóban 1833 jan. 3., neje báró Jósika Borbála volt.

5. K. József. A grófi rangot szerző Sámuel unokája, ennek Ádám fia után. Oláhországban nevekedett, majd hivatalt vállalt. A XVIII. sz. török háborui idején Oláhországban a bojárok közt összeesküvést hozott létre, melynek célja volt, hogy Oláhországot Törökországtól elszakítva, a magyar korona igényei alapján Ausztriához csatolják. A terv azonban felfedeztetvén, K. az ellene kiadott halálitélet elől Erdélybe menekült. Táblai ülnökké neveztetett ki, de e hivatalt nem fogadta el. Mellékneve «a török» volt. Meghalt Miklósvárt.

6. K. István, K. János és Károlyi Kata fia, 1627-1632. években Miklósvár széknek alkirálybirója, később ugyane széknek lovas főhadnagya s asszesszora. Részt vett I. Rákóczi György felsőmagyarországi és morvaországi hadjáratában; odautazásáról naplót irt, mely 1645 május 8-tól szeptember 8-ig terjed. Kiadta bevezetéssel Benkő József az Erd. Tört. Adatok IV. kötetében.

7. K. Lajos, K. Antal fia, Torda vmegye főispánja, megh. 1786. Egy másik 8. K. Lajos, 1794 március 17. halt meg mint erdélyi kormánytanácsos.

9. K. Sámuel gróf, születési évére vonatkozólag nincs biztos adatunk. Megh. 1706. 1697. grófi rangot nyert, majjd erdélyi kancellár s háromszéki főkirálybiró lett. Ő adta ki Bécsban 1702. másodszor Pethő Gergely krónikáját: Az Magyar Krónikának veleje és summája címen, melynek folytatását is igérte ugy a címlapon, mint az ajánlólevélben, de amely igéretet soha sem váltott be. V. ö. Molnár János, K. Sámuel gróf (Magyar Könyvház VI. 1794. 81); K. Sámuel biztosítéklevele azokhoz, kik érette Thökölyi Imre előtt kezességet vállaltak, 1690 dec. 9. Sztricsest (közli K. Papp Miklós, Tört. Lapok I. 1874, 5).

Kalobiotika

(gör.), az a művészet, mikép kelljen szépen élni, azaz az emberi természet különböző oldalait harmonikusan kifejtvén, nemcsak boldogságot találni, hanem mindenkinek, aki ez az életet nézi, tehát másoknak és magunknak, esztetikai örömet is szerezni.

Kalocsa

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye solti közép-j.-ban, a Dunától mintegy 5 km.-nyire; termékeny, de részben mocsaras lapályon, (1891) 2782 házzal és 18,176 tulnyomóan magyar (csak 442 német) és róm. kat. lakossal (806 izraelita, 165 helvét). K., bár városi szervezete nincs, egyike a Duna-Tisza köze legszebb városainak, mely mint érseki székhely s a K.-i egyháztartomány központja régóta művelődési gócpontja volt az egész vidéknek. Itt székel a főkáptalan és egyházi főtörvényszék. Művelődési intézményei nagyobbára az érsekséggel kapcsolatosak; van érseki papnöveldéje, jezsuiták vezetése alatt álló főgimnáziuma és konviktusa, kat. tanítóképző intézete s iskolanővérek zárdája, mely nevelőintézettel, elemi és polgári tanítónőképző-intézettel és kisdedóvóval van egybekötve. Van továbbá kórház és árvaház. Az érseki palota, mely a mult sz. közepéről való, mintegy 70,000 kötetnyi könyvtárt foglal magában; a főgimnáziumhoz tartozik az érseki székesegyház, melyet gróf Csáky Imre és gr. Batthyány József érsekek emeltek, K. legmonumentálisabb épülete. Világi intézményei közül említendő a kir. törvényszék és ügyészség, járásbiróság és adóhivatal, pénzügyőrbiztosi állomás, közjegyzőség s csendőr-szakaszparancsnokság. Itt székel a solti közép-járás szolgabirói hivatala. Van takarékpénztára, ipartestülete és alsófoku ipariskolája; az osztr.-magy. bank itt mellékintézetet tart fenn; számos egyesülete és társulata is van. Hirlapjai: Kalocsai Néplap XVIII. évf., szerk. Mócsy Antal; Jézus Szentséges Szivének Hirnöke XXIX. évf., szerk. Tóth Mike; Szűz Mária Virágos Kertje X. évf., szerk. Tóth Mike. A magyar kir. államvasutak budapest-zimonyi vonalával kapcsolja össze; van itt posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Gőzhajóállomása Uszodon van. Termékeny határán, mely 20,198 ha. kiterjedésü, jeles földmívelés és lentermelés folyik. K. egyike a magyar történelemben legtöbbet szerepelt városoknak. Püspökségét Szt. István király alapította; első püspöke Asztrik volt, az, kit a király 999. követül küldött II. Silvester pápához. 1206. már érsekség, mert Berthold, II. Endre király sógora, mint K.-i érsek említtetik. 1318. a magyar főpapok itt zsinatot tartottak és Róbert Károlyt egyházi átokkal fenyegették azon esetre, ha nem siet a bajokat orvosolni. Harcias érseke, Tomory Pál, a mohácsi csatában a harcmezőn találta halálát, ezután az érsekség hosszabb időre török kézre került. Utóbbi érsekei nem ritkán szerepeltek a történelemben. Különösen említendő Széchenyi Pál, aki befolyását I. Lipót királynál a nemzet javára ismételten érvényesítette és különösen sikerült neki a II. Rákóczi Ferenc és I. Lipót közötti békealkudozásokat sikeres befejezéshez közel vinni.

Kalocsa

1. János (debreceni), l. Debreceni Kalocsa. - 2. K. Róza, pedagogus, született Kovácsházán (Arad) 1838. Atyja is tanító volt s ő már gyermekkorában megszerette ezt a pályát. Mint tanítónő Budapesten, Szatmáron, Újpesten, Cegléden, Somorján működött majd felekezeti, majd állami felsőbb, polgári vagy népiskolában. Jelenleg a debreceni ref. felsőbb leányiskola igazgatónője. Az irodalommal régóta foglalkozik, munkái jobbára nevelésügyiek, ifjusági iratok s nyelvészetiek. Önálló művei az ifjuság számára: Válogatott elbeszélések az ifjuság számára (Pozsony); Nagymama regéi (Irta Róza néni, Budapest); Szorgalom jutalma (Tanító néni, u. o.; Illem könyve (u. o.); Tündérkert (u. o.), Igaz történetek és mesék (u. o.); Mondafüzér (Clio, u. o.); Ezer egy éjszaka (u. o.). Nyelvtaniak: Plötz francia nyelvtana (u. o.); Syllabaire, Plötz után (u. o.); Óbhlidal-féle volapük nyelvtan (u. o.); Obhlidal-féle volapük mondások és szók gyüjteménye; Mnemonika (u. o.); Toussaint-Langenscheidt-féle francia nyelvtan; Iránytan leányok számára (u. o.); Magyar nyelvtan (u. o.). Ez a két utóbbi mű volt első munkája. Irt még egy Családi Boldogság c. művet is (Budapest). Ezeken kivül irt eredeti és fordított szinműveket. Dolgozott sok fővárosi és vidéki lapban, igy a Családi Körben, a Hölgyfutárban, a Fővárosi Lapokban, az Arany Koszorujában stb. Szerkesztett egy ifjusági folyóiratot, a Leányvilágot (megjelent belőle hat évfolyam).

Kalocsai érsekség

Szent István mint püspökséget alapította oly nagy határral, hogy Váctól délre Dömösdtől a Duna-Tisza közében egészen Tételig terjedt, sőt a Kőároktól keletre, Bánostortól a Tisza tövéig, a Szerémség egy része is hozzá tartozott. Első püspöke Asztrik (l. o.) volt. Az egyház védőszentjévé Pál apostolt választotta, mi feledésbe menvén, a XVIII. sz.-tól szt. Pétert tisztelték védőszentül. Az érseki cím, mert 1050 okt. 3. a pápai regesták Györgyöt (v. ö. Pallas N. Lexikon VIII., 447) nyiltan kalocsai érseknek nevezték. Dezsőt azonban, ki a pécsi püspökkel a határok miatt pörölt, Szt. László az 1093 ápr. 17-én kelt itéletben kalocsai püspöknek mondja. Ekkor a határokat a Kőároknak nevezett vizvezeték, Zimony, Bördi és Almádi közt állapították meg. 1175. az esztergomi szék üresedésben lévén, Pál kalocsai érsek koronázta királlyá III. Bélát, 1204. pedig János érsek III. Lászlót; ami arra bátorította a pápa tartós vonakodása után érsekké kinevezett Bertholdot (v. ö. Pallas N. Lexikon III., 179.), hogy érseksége részére a koronázás jogát követelje; 1212. a két érsek végre ugy egyezett meg egymással, hogy az a jog csak ugy illeti a kalocsai érseket, ha az esztergomi érseki szék üresen állana, vagy vonakodnék a koronázástól; ekkor különben az esztergomi érsek a kalocsai megyében gyakorolt hatóságáról is lemondott, mit különben a pápa nem hagyott helyben. 1179. a K.-et a bácsival egyesítették s hatósága akkor kiterjedt a nagyváradi, erdélyi, csanádi, zágrábi, boszniai, szerémi, a moldvai és a szvidnicai (horvát) egyházmegyére is; magának az érseknek pedig körülbelül 250 birtoka volt. Boszniában különösen a patarénok eretneksége ellen kellett küzdenie az érsekségnek, Ugrin érsek (l. o.) 1224, keresztes hadjáratot is viselt ellenök, mit 1246-1247. IV. Béla Benedek érsek alatt ismételt. A szerémi püspökséget a K.-i megyében 1227. IX. Gergely pápa helybenhagyásával Ugrin érsek állította fel, s ezzel a patarénusok ellen való küzdelem kiválóan a kalocsai érsekek föladata lett. Majd a török háboruk idejétől fogva katonai tekintetben is fontos feladatok vártak ez érsekségre; 1523-26. Tomory Pál érsek (l. o.) éveken át küzdött a törökök ellen s 1526 aug. 29. Mohácsnál mint a magyar sereg fővezére esett el. János király 1527. érsekké nevezte ugyan Ország Jánost, az egyházmegye azonban 170 évig tényleg török hódoltság volt, hová a szt. ferencrendiek csak bujdosva járhattak el a nép lelki vigasztalására. Kollonich Lipót volt az első érsek, ki ismét meglátogathatta megyéjét; Széchenyi Pál 1697 után már visszanyerte Bácsban a kalocsai érsekek örökös főispánságát is, de csak Patachich Gábor választotta Kalocsát ismét állandó székvárosul. Jelenleg az egyházmegye magában foglalja Bács-Bodrog vármegyét egészen, Pest vármegyéből a solti járás déli részét és Csongrádból Horgost. Hatósága alatt áll a csanádi, nagyváradi s erdélyi püspökség. Érseke 1891 óta Császka György. Az egyházmegye történetét megirta Katona István (Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae. Két rész, Kalocsa 1800, 8-r., 534 és 495 lap). Újabban több cikket irt az egyházmegye történetéből Városy Gyula.

Kalocsai káptalan

az érsekség alapításával egykoru. Régibb történetéről keveset tudunk, mert levéltára a török foglaláskor elpusztult. A XIII. sz. elején hiteles hely volt s az aranybulla egyik példányát is ott helyezték el. A XIV. sz.-ban oly sanyaru helyzetbe jutott, hogy 1339. kanonokjainak számát 12-ről 6-ra kelltt leszállítani. A káptalan a mohácsi vész után föloszlott s csak Patachich Gábor állította vissza 1738. Kedzetben a préposton kivül csak 3 kanonokja volt; jelenleg a préposton kivül 9 valóságos éss 8 tiszteletbeli kanonokból áll. 1738. ismét hiteles hely lett. V. ö. Mária Terézia levele a kalocsai káptalanhoz intézve (Pressb. Ztg. 1777, 39.).

Kalocsai kódex

A kalocsai érseki könyvtárban levő, ó-német költeményeket tartalmazó gyüjtemény, amely némelyik szerint Mátyás király hires könyvtárából való. A K.-t valószinüleg Németországban, a XIII. sz. vége felé irták. A kódexről először 1784. történik említés; Kovachich György bőven ismertette a Deutsches Museumban, Schlegel Frigyes pedig irván róla, Konrad van Würzburgot tartja szerzőjének. E század elején Majláth János gróf és Köffinger Pál lemásolták és kiadták. A kódex mintegy 53,000 verset foglal magában, melyek a középkori német irodalom legszebb termékei közé tartoznak. V. ö. Rónai Auburg István, A K. (Fővárosi Lapok, 1870).

Kalocsai zsinat

1318 febr. tartották s csaknem valamennyi magyar főpap részt vett benne. A nyitrai püspöknek Csák Mátéra kimondott kiközösítését mindnyájan helyeselték s kijelenték, hogy közös ellenségeiktől kölcsönösen fogják egymást oltalmazni. A pápához Gazotti zágrábi püspököt küldték, hogy a győri várnak Károly király által történt elfoglalását s a zsinat más aggodalmait ott elpanaszolja. A királyhoz két küldöttet indítottak, kik őt kérve-kérjék, hogy a haza bajainak orvoslására tartson országgyülést, mit már 8 éve elmulasztott. A király csakugyan hallgatott a zsinat tanácsára, jul. 1-re országgyülést hirdetett.

Kalocsa-Láz

kisközség Máramaros vármegye örökmezői j.-ban, (1891) 1562 rutén és német lak.

Kaloda

két cölöpre erősített s három lyukkal ellátott deszkákból álló szégyenfa. Az elitélt a lyukak egyikén a fejét, a másik kettőn karjait dugta keresztül, s igy volt pelengérre kiállítva. - K., a halászatban a bödönhajó húzó vánkosa, azaz az a fadarab, melyre az evezőt használat-közben a húzó- és keresztszeg segélyével erősítik.

Kalodakötés

az ácsmunkában függőleges gerenda-támaszoknak és függő oszlopoknak erősbítésénél használt kötés. Abból áll, hogy két gerendát az egész vastagság 1/2-ed részében fogazunk és azokat ékekkel és csavarokkal egymáshoz erősítjük (l. ábrát). A fogazás hossza kétszer-háromszor oly nagy, mint a gerendaszélesség. Favázas szerkezetek sarokoszlopai lesznek ily módon erősítve, jól lehet a K.-t drágasága miatt igen gyakran a csapos kötés (l. o.) helyettesíti.

[ÁBRA] Kalodakötés.

Kalodarakás

v. keresztrakás, l. Farakás.

Kalodázás

az ácsmunkában 2 függőleges gerendának kalodakötéssel (l. o.) összekapcsolása.

Kalofer

kis város K.-Ruméliában, 50 km.-nyire Filippopoltól, a Tundsa mindkét partján, (1888) 3899 bolgár lak., posztószövéssel és zsinórfonással. 1877 nyarán a törökök egészen lerombolták; lakosait, kik el nem menekültek, leölték.

Kalogerosz

(gör.), igy nevezték a görög egyházban a V. századtól a barátokat, L. Kalugyer.

Kalo-gyökér

v. tarro (növ.), l. Kolokázia.

Kalojan

bolgár cár (1197-1207), I. Asien és Péter cárok testvére. Mint a görögnek engesztelhetlen ellensége, minden évben betört Traciába és Macedoniába, rabolva és pusztítva. Ezen rablójártain többször egészen Konstantinápoly falai alá jutott. 1201. kénytelenek voltak a görögök vele békét kötni és neki az általa elfoglalt területeket átengedni. Birodalma akkor Belgrádtól az alsó Maricáig és Agatopoliszig a Fekete-tengeren, a Duna torkolatától a Strymonig és felső Vardarig terjedt. Belgrád, Branicsevo, Nis, Skopje és Velburzsd is a bolgár cár birodalmához tartozott. III. Ince pápa küldött neki 1204. koronát. Miután 1203. a latin keresztesen Konstantinápolyt elfoglalták és a latin császárságot alapították volt, K. megijedt és velök szövetséget kötni akart. De a büszke latinok ajánlatát megvetéssel visszautasították, miből háboru keletkezett, mely a latinokra nézve nagyon szerencsétlenül végződott. 1205 ápr. 15. Drinápolynál volt a döntő ütközet, melyben maga Balduin császár a győztes bolgárok fogságába esett és később K. által iszonyu módon megöletett. A latinok elvesztették egész Traciát, Konstantinápoly, Rodostó és Szelimbria kivételével. K. sikerrel folytatta a háborut Balduin utódja és a latin hűbéresek ellen, mignem 1207 okt. 8. Tesszaloniki falai előtt neje unszolására egy kun ember által meggyilkoltatott. K. hatalmmas és erélyes uralkodó volt, de kegyetlenségei a görögöket oly borzalommal töltötték el, hogy történészeik őt Skylojoannesnek, azaz «kutya Jánosnak» nevezték. Ellenben Bulgária népmondáiban a «nagy és jámbor Kalojanco cár» emléke még ma is él.

Kolokagatia

(görög), szóról-szóra: a szép és jó; a görögöknél azonban nem kettőt jelent: a szépet és a jót, hanem azt a teljes és tökéletes erényt, melyben a szép és jó egy; kolokagatosz olyan ember, kiben ez a tökéletesség megvan; ki jó polgár, jó ember egyben.

Kalokán

(növ.), l. Kolokán.

Kolomel

(ásv.), kéneső-szaruérc összetétele kénesőklorür (HgCl), négyzetes rendszerbeli, igen apró oszlopos, szürkéssárga kristályokban terem rendesen cinnabarittal együtt Idrián, Almadenben, Avalán (Szerbia). K. 1-2, Fs. 6,4-6,5.

Kálomista

igy ejtik népiesen a kálvinista szót, mellyel Kalvin (Calvin) János követőit nevezik, l. Református egyház.

Kálomista varju

(Corvus cornix L.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, a nagycsőrüek csoportjába és a varjufélék családjába tartozó madárfaj. Hamuszürke, csak a feje, torka, szárnyai és farka feketék. Hossza 47-50, szárnyh. 30, farkh. 20 cm. Hazánkban egész éven át mindenütt közönséges. Előjön egész Európában az északi Ázsiában, l. Varjufélék.

Kalong

a repülő kutya, repülő róka (Pteropus edulis Geoffr.), a gyümölcsevő denevérek (l. o.) egyik faja, mely a kelet-indiai szigeteken él. Valamennyi denevér között a legnagyobb; testhossza 40 cm., kiterjesztett szárnyainak átmérője 1,5 m.; feje a kutyáéhoz hasonlít; szine barna; húsát eszik.

Kalora

a szindi uralkodó címe.

Kaloreszcencia

v. kaleszcencia (lat.). Igy nevezte el Tyndall (1866) a sötét hősugaraknak fénysugarakká való alakítását. Kisérlete lényegben nem egyéb, mint hogy egy platinlemezt reája eső hősugarakkal annyira felmelegített, mig vörös-, sőt fehér-izzóvá lett. Hogy tisztán hősugarakat nyerjen, egy elektromos ívlámpa sugarait, melyeket előbb egy vájt tükör segítségével egy pont felé koncentrált, oly üvegedénykén keresztül bocsátotta a lemezre, melyben széndiszulfidban oldott jód volt. E jód-oldat a fénysugarakat elnyeli és csak a hősugarakat engedi át. Tehát a gyujtópontban elhelyezett platinlemezre tisztán hősugarak estek.

Kaloria

l. Hőegység.

Kalorifer

l. Fűtés.

Kalorika

(lat.) a. m. hőtan.

Kalorikus gépek

tágabb értelemben mindazok a mótorok, melyekben a hő munkává alakul át. Szűkebb értelemben a hőléggépek (l. o.).

Kalorimeter

leginkább a hőfoghatóság mérésére szolgáló készülés. L. Hőfoghatóság.

Kalorimetria

l. Hő.

Kálosi

József, biró, szül. Kun-Szent-Miklóson 1847 ápr. 17. A jogi és államtudományi tanfolyamot a budapesti m. kir. tud. egyetemen végezvén, köz- és váltóügyvédi diplomát nyert. 1868. Pest vármegye tiszteletbeli jegyzőjévé neveztetett ki. A kir. biróságoknak 1871-dik évben történt szervezésekor a birói pályára lépett s mit fiatal államügyész a hitestárs-gyilkosság miatt korábban halálbüntetésre elitélt, de kegyelem folytán életfogytig átváltoztatott fegyházbüntetéséből közel 10 évet már kitöltött Köteles Mihály perujítási perében tanusított közvádlói működésével keltett általános feltünést, midőn a szerencsétlen elitéltnek ártatlanságát egy napig tartó, szónoki dialektika tekintetében is magas szárnyalásu védbeszédében felhalmozott tudományos apparátusával annyira meggyőzte a m. kir. Kuriát, mely pedig éppen egy ügyben előzőleg két ízben utasítota el az elitélt javára igénybe venni szándékolt perújítási kérelmet, hogy Kötelest végre is itéletileg ártatlannak nyilvánította. Ugy a sajtóban, mint ezt követőleg a törvényhozási körökben nagyfoku mozgalom indult meg az ártatlanul elitéltek állami kártalanítása érdekében, mely már a közel jövőben törvényileg szabályozva is lesz. Kálosi jelenleg a budapeti kir. törvényszéknél a büntető biróságnak egyik elnöklő birája s ilyen minőségben sok nagyobb bűnperben van alkalma érvényesíteni a közfelfogástól többször eltérő önálló jogi nézeteit és humanisztikus felfogását

Kaloszpintekromokrene

(gör.), szökőkút, mely sajátszerü módon alkalmazott fényes világítás által tarka szinüek látszik és azért szinpadi látványosságnál stb. használtatik.

Kalota

-nemzetség első ismert tagja Adorján, ki Szil faluban lakott, 1205-35 közt pristaldus volt. Kalotai Mikola fia, Kemény, 1275., mivel gyermekei nem voltak, a gyerőmonostori apátságnak a Szamoson egy malmot s az országútja mellett két halastavat ajándékozott. 1288. Gyerőmonostor, Zentelke és Szent-Király, melyet ettől a Kalota-patak választot el, Mikola fiainak jószága volt. A Kalotaszeg e nemzetségről, ősi birtokosáról vette nevét s e nemzetségből származtak a gyerőmonostori Kemények.

Kalotaszeg

földrajzilag Erdély azon területe, mely D-en a Gyulai havasoknak széle. Ny-on pedig a Vlegyásza és a Meszes vanulatai által van szegélyezve, az É. sz. 46° 45' - 47° és a K.h. 43° 30' - 41° közt, mint földajzi fogalom tehát nem más, mint a Kalota és Kőrös völgye. Körülbelül a 18,000 főnyi magyarság teszi K. 34 falvának magvát. Ámbár a K.-i magát tiszta magyarnak vallja, hagyományaiban más nemzetiségi nyomokra is emlékeztet, melyet nem ritkán egy-egy jellemvonás megerősít. Általában kedvezően nyilatkoznak bizonyos tatár rokonságról s azt mondják, hogy ők a II. Rákóczi György letelepítette tatárok utódai. K. magyar népe majdnem kivétel nélkül református; templomok ugy építkezés, valamint belső díszítésre nézve a középkori népies művészet ritka maradványai. Egy telken több család is lakik s éppen azért egy-egy telek nagyon népes, némelyiken 20-30 személy is él. Ennek oka a szivós ragaszkodás az ősi fészekhez. Egy apának több fia s ezeknek ivadéka, ha az «öregházban» nem térnek el, ahelyett, hogy mint más vidéken divatos, kifizettetné magát, fogja magát az illető családtag s az öregházhoz egy házat ragaszt, a következő vele szemben épít és igy tovább, mig csak a telekre épület fér. A magas zsindelyes háztetőknek sajátos díszítéseire akadunk. A háztető két végén, néhol csak az utcára tekintő végén, ott van vagy a «református cserép» (gömbölyü cserép) vagy az ércből készült kakas, vagy egy tiszta magyar dísz: egy gombon ülő tulipán fából kifaragva. A házfedél felső élét, meg a két alsó szélét csipkésen kifaragják. Ezelőtt még 20-25 évvel az ablakot marha gyomrából vett hólyaggal vagy bendővel takarták be, ami persze ahányszor az ajtót betették, nagyot puffant, akár a dob; hogy világosabb legyen, tűvel cirádákat lyuggattak a bőrbe. Ez K. egyik különlegessége volt hajdan. Az ablak falait kifestik kigyózó vonalra rakott «görginát» (georgina), rózsát és szegfűt ábrázölő képekkel. A kalotaszegi női viselet, ami a szépségét illeti, ritkítja párját. A bő ujjal ellátott ing az u. n. kalotaszegi varrotassal (l. Varrottas) van kihimezve, a szoknya alját pedig részben a csipőhez illesztik, ugy hogy az alsó ing részben láthatóvá válik. Családi életök egyszerü, patriárkális; szokásaik ugy keresztelésnél, valamint lakodalomnál és temetésnél nagyjában nem térnek el az ország többi magyar vidéke népének szokásaitól; de vannak azért babonák, melyek néprajzi szempontból szerfelett érdekesek. Idegen ember, ki e gyönyörü vidékre vetődik, csakhamar jól találja magát ezen eredeti észjárásu, becsületes nép körében.

Kalotaszegi nyelvjárás

a Királyhágón tuli (nem székely) nyelvjárások közt az egyetlen, mely még ismeri az ë hangot, ámbár valamivel nyiltabban ejti, mint p. a Dunántul. Egyéb tekintetben jobbára a felső-tiszai nyelvjáráshoz hasonlít (l. o.). Csakis az igeragozásban látunk néhány kizárólag erdélyi sajátságot feltünni, mint p. a teljesebb 3-ik személyt egyes igéknél: mëgyen, mënyen, viszen, lëszen, továbbá az elbeszélő mult és többféle összetett igeidő használatát: kére, irék, vevém; ad vala, irt volt stb. Használja még a -ni helyhatározó ragot is hol és hova kérdésre: menyek a papni, anyámni vót. Érdekes hangváltozása e nyelvjárásnak, hogy s előtt az l helyett r-et ejt: erső (első), berső, ferső, arsó, hátursó, kürső fersing (felső ing), V. ö. Balassa József, A magyar nyelvjárások (1891).

Kalotaszegi varrottas

l. Házi ipar és Varrottas.

Kalotaszegi Varrottas-Album

folyóirat, mely a kalotaszegi varrottas házi iparban előforduló mintákat közli és ismerteti, Pentsy József és Szentgyörgyi Lajos bánffy-hunyadi tanítók szerkesztése alatt. A vállalat 20 füzetből fog állni.

Kalotipia

(gör.) a. m. szépnyomás. Fox Talbos nevezte igy azt a régebbi eljárást, mellyel papiron átlátszó képeket állítottak elő.

Kalott

l. Calotte.

Kalottisták

(Régiment de la Calotte), francia társulat, mely XIV. Lajos uralkodása vége felé keletkezett és tréfás meg nevetséges szertartások mellett erkölcsbirósági szerepet játszott. E társulat mindazoknak, kik oktalanságuk által kitüntek: csörgőket, kereplőket s más e fajta jelvényeket osztogatott. Fleury miniszter a társulatot eltörülte. V. ö. Mémoires pour servir e l'histoire de la Calotte (Basel 1725); Barbier, Jounal histor, de regne de Louis XV. (1857).

Kalousek

József, cseh történetiró, szül. Wambergben 1838 ápr. 2. Prágában tanult, ahol jelenleg egyetemi tanár. Művei: Einige Grundlagen d. böhmischen Staatsrechts (2. kiad., Prága 1871); Geschichte der böhm. kgl. Gesellschaft der Wissenschaften (u. o. 1884); A cseh államjogról (cseh nyelven); IV. Károly (cseh nyelven 1878). A cseh Régiségtani emlékeket 1874-77. ő szerkesztette.

Káloz

nagyközség Fejér vmegye sárbogárdi j.-ban, (1891) 4165 magyar lak., posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral; kastéllyal. A közeli Hörcsög pusztán szép kastély és kert van.

Kalózháboru

római expedició az illir kalózok ellen, l. Illiria.

Kalózhajó

l. Kalózság.

Kalózlevél

l. Kalózság.

Kalózság

(piraterie) a. m. tengeri rablás. A modern nemzetközi jog a kalózhajókat közveszélyességök miatt nem türi. A kalózok lobogójuk védelmére igényt nem tarthatnak, s a nyilt tengeren bárki által szabadon megtámadhatók és elkobozhatók: nemzetközi veszély ellen nemzetközi védelem. Kalózhajóknak azok a hajók tekintetnek, melyek önhatalmilag, állami felhatalmazás nélkül rablásra v. vagyonpusztításra indulnak. A lopási szándék a K.-nak nem lényeges eleme. A legtöbb esetben lopási szándék vezérli ugyan a kalózokat, de a K. tényálladékát nem szünteti meg az, hogy nem nyerészkedési vágy, hanem nemzeti gyülölet vagy boszu képezi a cselekmény rugóját. Lényeges elemei ellenben a K.-nak egyrészt erőszakos megtámadás, másrészt idegen vagyonnak elvétele v. emberrablás, v. gyilkosság. Némelyik szerint a tényálladéknak egyik kelléke a megraboltnak félelembe ejtése. Ez azonban tényálladéki elemnek annál kevésbbé fogadható el, mennél kétségtelenebb, hogy a rablók akkor is K. miatt büntetendők, ha a megtámadott hajó meg nem ijed, a harcot a kalózokkal bátran felveszi s a kalózokon győzedelmeskedik. Ha valamely hajó ellen a K. gyanuja merül fel, bármely államnak hadihajója jogosítva van a gyanuba esett hajót megállítani, megmotozni, s a gyanu alapos v. alaptalan voltáról meggyőződni. Ez kivétel az általános elv alól, mely szerint idegen államok más állam hajói felett a nyilt tengeren hatóságot nem gyakorolhatnak. Kivétel, melyet a nemzetközi veszély ellen szükséges nemzetközi szolidaritás indokol, de amelyet igazol az is, hogy a kalózhajók állami közösségen kivül levőknek tekintendők. Ha a gyanu alaptalannak bizonyul, a hajó elégtételt s a körülményekhez képest kártérítést is követelhet. Ha ellenben a gyanu alaposnak bizonyul, a hajó elkoboztatik, a legénység pedig bármely civilizált állam birósága elé állítható s ott elitélhető. Ez a nemzetközi illetékesség természetesen cak a nemzetközi jogilag ilyennek elismert K. eseteire áll s nem terjed ki azokra az esetekre, amelyeket csak egyes országok törvényei tekintenek K.-nak. Az elkobzot hajó, amennyiben a kalózoknak tulajdonát képezi, annak az államnak itéltetik oda, amelynek hajója a kalózhajót elfogta (tengeri zsákmány). Ez a hadi jognak analog alkalmazása. Ha a kalózok által megtámadott magánhajó a kalózokat legyőzi s a kalózhajót hatalmába ejti, de a kalózokat a legközelebbi kikötőig biztosan megőrizni képtelen, a magánhajó kapitánya jogosítva van arra, hogy a kalózokat rögtönbiróságilag halálra itélje, s a halálos itéletet nyomban végrehajtsa. A biróság összeállításáról, a tanuk s vádlottak vallomásairól jegyzőkönyv veendő fel. A középkorban, de sőt a legújabb időkig, habár a mult század vége óta csak kivételesen, az államok a rablási vágynak saját érdekökben felhasználásával magánhajóknak meghatalmazást adtak arra, hogy az ellenséges állam kereskedelmi hajóit a nyilt tengeren megtámadhassák s kirabolhassák. Meghatalmazásul az u. n. kalózlevelek (Kaparbriefe, letters of marque) szolgáltak. Az ily privilegiált kalózhajókat kaper-eknek nevezik. A mult század óta ennek a visszaélésnek megszüntetésére több kisérlet történt. Igy 1785. az É.-amerikai Egyesült-Államok és Poroszország között létrejött szerződés kalózleveleknek kiadását megtiltotta. De az elszigetelt kisérlet maradt. A századunk második évtizedében tett kisérletek hasonlólag eredménytelenek maradtak. Csak az 1856. párisi kongresszus törölte el a privilegiált kalózást, kimondván, hogy «la course est et demeure abolie». Az eredetileg csak Anglia, Franciaország, Poroszország, Ausztria és Oroszország által aláirt nyilatkozathoz későbben Olaszország, Törökország, majd a többi európai s részben az amerikai államok is hozzájárultak. De még az É.-amerikai polgárháboruban (1861) a D-i államok kalózleveleket adtak. Általánosan elismert nemzetközi elv ellenben az, hogy béke idején az államok kalózlevelek kiadására jogosítva nincsenek. Az ez ellen vétő állam ellen mint kalózállam ellen az összes civilizált államok támadhatnak s a kalózállamot az elkobzott károk megtérítésére, teljes elégtételre s további visszaélés ellen biztosítékadásra kötelezhetik. Hirhedt kalózállamok voltak egészen napjainkig az É.-afrikai tengerparti államok, amelyeknek az európai államok jó ideig önkényt adót fizettek. A kalózlevéllel ellátott u. n. kaperek és a tulajdonképeni kalóz- (rabló-)hajók között a különbség az, hogy a kaperek is nyilt tengeren bármely állam hadihajói által elfoghatók és elkobozhatók, a legénység azonban, minthogy állami engedélye van, nem itélhető el K. miatt, hanem hadifoglyoknak megfelelő elbánás alá esik. Vagyis jogilag a hajó kalóz- (rabló-) hajó, de legényei nem kalózok. V. ö. Csarada l., A tengeri zsákmányjog elvei a háboruban (Budapest 1882).

Kalpag

magyar föveg, mely szőrméből, vagy nemezből készített hengerből áll, a henger felső nyilását kelméből (posztó, bársony stb.) varrt tölcséralaku sipka zárja el, melynek közönségesen bojtos csúcsa oldalt lelóg; a K.-nak felső szélén, az arc középvonalának irányában alkalmazták a forgót (l. o.)

Kalpe

(Calpe), Gibraltar ókori neve.

Kalpo

(Calpo), súlymérték Szárdinián = 10 centarelli = 422 kg.

Kalt.

termékrajzi nevek után Kaltenbach J. H. nevének röviditése. Szül. Kölnben 1807., megh. u. o. mint tanító 1876. Die Pflanzenfeinde aus der Klasse der Insekten (Stuttgart 1872) c. munkája nevezetes.

Kaltbad

vagy Rigi-Kaltbad, l. Rigi.

Kaltenborn-Stachau

János Károly György, porosz hadügyminiszter, szül. Magdeburgban 1836 márc. 23. A hadapród-iskolában nevelkedett föl, honnan a hadi iskolába került. A dán háboru folyama alatt a vasúti ügyosztályban tett hasznos szolgálatokat. 1865. kapitány lett s mint ilyen 1866. részt vett az Ausztria elleni háboruban. 1870-71. mint őrnagy harcolt a franciák ellen. 1875. alezredes, 1878. ezredes, 1884. vezérőrnagy és a testőrhadtest törzskari főnöke. 1885. a 2. gyaloghadosztály, 1888. pedig a 3. hadtest parncsnoka lett, végre 1890 okt. 4. Verdy helyére porosz hadügyminiszterré nevezték ki. Ebben az állásbn keresztülvitte 1893. azt a törvényt, melynek értelmében a német hadsereg létszámát 70,000 emberrel felemelte, a tényleges szolgálati időt ellenben 2 évre szállította le. 1893 okt. 19. állásáról lemondott.

Kaltenborn von Stachau

Károly német báró, német jogtudós, szül. Hallenban 1817 jul. 21., megh. 1886 ápr. 19. 1845. a német jog magán-, 1853. rendkivüli, 1861. rendes tanára lett Königsbergben és 1864. mint követségi tanácsos a kurhesseni minisztériumba lépett be. Különösen a népjog történetével foglalkozott. Művei: Kritik des Völkerrechts (Lipcse 1847); Die Vorläufer des H. Grotius (u. o. 1848); Kriegsschiffe auf neutralem Gebiete (Hamburg 1850); Grundsätze des praktischen europ. Seerechts (2 köt., u. o. 1857); Geschichte der deutschen Bundesverhältnisse Und Einheitsbestrebungen (2 köt., u. o. 1857); Einleitung in das konstitutionelle Verfassungsrecht (Lipcse 1863); Die Volksvertretung und die Besetzung der Gerichte, besonders des Staatsgerichtshofs (u. o. 1864).

Kaltenbrunner

Károly Ádán, felsőausztriai költő, szül. Ennsben 1804 dec. 30., megh. Bécsben 1867 jan. 6. Előbb az állami banknál hivataloskodott, azután az államnyomda aligazgatója lett. Költeményeit felső-ausztiai dialaktusban irta: Vaterändische Dichtungen (Bécs 1835); Lyrische u. epische Dichtungen (u. o. 1836); Obderennisische Lieder (Linz 1845); Ulrike (szinmű, 1845. adták elő); Alm u. Zither (Bécs 1846); Oesterr. Feldlerchen (Nünberg 1857); Die drei Tannen (népszinmű, 1862); Aus dem Traungau (Bécs 1863) stb.

Kaltenleutgeben

falu Baden alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Dürre Liesing völgyében, vasút mellett, vizgyógyintézettel (1893. 1094 fürdővendég) és cementgyárral. V. ö. Winternitz, K. u. die Wasserheilanstalt (1890).

Kaltern

helység Bozenban (Tirol), a Kalteri-tó közelében; 3760 lak. Van kerületi törvényszéke, érdekes képekkel díszített temploma, 2 kolostora. Kitünő bort termel, mely élénk kereskedés tárgya. Közelében van a Szt. Rochus fürdőhely.

Kalucsni

v. gummicipő, l. Galoche és Gummi elasticum.

Kaluga

1. egyike a legkisebb orosz kormányzóságoknak Moszkva, Tula, Orel és Szmolenszk közt, 30,929 km2 területtel; 1.209,225, 1 km2-re 39 lakossal. Egész K. alföld; K-i része dombosabb mint a Ny-i; legmagasabb helye 227 méter, A kormányzóság nagyobb része az Oka vizkörnyékéhez tartozik, amely itt 267 km. hosszu és hajózható; legnagyobb mellékvizei az Ugra, Siszdra, az Upa, Tarussza és Protva. A Dnyepr vizkörnyékéhez tartozik a Bolva. K. városában az évi középhőmérséklet 3,8°, a legmelegebb hónapé 15° és a leghidegebbé - 7,8°. A felületnek 54%-a áll megművelés alatt; sok helyen homokos. Mosszalszk járásban sok a mocsár és tőzeg; fekete föld kevés van; az egykor nagy erdőket meggyérítették. A főtermékek a zab, árpa, a jobb helyeken rozs és kevés búza; de nem elég a lakosok táplálkozására. D-en sok a len. Mintegy 40 kisebb széntelep van, de leginkább csak Siszdra járásban bányásszák, ahol vasércek is vannak. Az állattenyésztés nem virágzó; ellenben az ipar aránylag jelentékeny. 1892. 221 gyárban 10 millió rubel értékü árut termeltek; a főbb iparágak a vasipar, gép-, papirgyártás, bőrcserzés, olajkészítés, pamut-, posztó-, vászonszövés és szeszégetés. A legnagyobb vásárok Mescsovszkban vannak. A vasutak hossza 300 km. A járások: K., Malo-Jaroszlavec, Borovszk, Siszdra, Koszelszk, Lihvin, Medin, Mescsovszk, Mosszalszk, Peremisl és Tarussza. - 2. K., az ugyanily nevü kormányzóság fővárosa, püspöki székhely, 160 km.-nyire Mosztkvától, az Oka balpartján, vasút mellett, (1890) 40,610 lak., jelentékeny bőr- és prémiparral, fegyver- és puskaporgyártással, élénk kereskedéssel; többféle, különösen ipariskolával. Ál-Demeternek volt székhelye, akit 1610. itt gyilkoltak meg.

Kaluger

(Kalugyer), kisközség Bihar vmegye vaskóhi j.-ban, (1891) 933 oláh lakossal, kik fazekasipart űznek. K. környékén márvány is található. Itt fakad az Izbuk vagy Dagadóforrás név alatt ismeretes időszaki forrás, l. Izbuk.

Kalugyer

és kalugyerica, oláh férfi- és nőszerzetesek. A K.-ek eredete Moldva-Oláhországban egyidejü a két ország alapításával. Oláhországban a nemzeti fejedelmek közül Nagy Ráduly (1495-1507), Neágu Besszarábu (1513-1521), Mihály «a vitéz»(1593-1601) és Máté (1633-54) alapítottak legtöbb zárdát. Moldvában Nagy István (1459-1505); Lupuj Vaszilie s a fanarioták (l. o.) közül a Gyikák és Sturdzák építettek kolostorokat. Leghiresebb közöttük a piatrai. A fanariota fejedelmek alatt a K.-kolostorok fekvő birtoka az egész országnak 1/3-át tette ki. De miután a K.-ek legnagyobb része görög volt és pénzüket az Athosz-hegyre és Jeruzsálembe küldözték, az állam 1864. elvette birtokukat és készpénzben fizeti őket, naponként 9-15 krral. 1865. törvényt alkottak, mely szerint férfi csak 60, nő csak 50 éves kora után léphet a kolostorba. Ez idő óta fogynak, épületeik bomladoznak és miután műveltségi fokuk oly alantálló, hogy nagy részük olvasni, irni sem tud, a tanügy terén tehát semmire sem használhatók, az állam most már alig áldoz valamit fentartásukra. A férfiak leginkább a baromtenyésztésben és földmívelésben tüntek ki. A nők (kalugericák) a szövésben, himzésben és varrásban váltak ki s ennyiben a honi ipart emelték. A legtöbb K.-kolostor jelenleg kaszárnya, börtön, iskola s más egyéb közcélokra van fordítva.

Kalumbin

(növ.), l. Jatrorhiza.

Kalumbógyökér

(növ.), l. Jatrorhiza.

Kalunda

(helyeseben Lunda), bantu néptörzs DNy-Afrikában.

Kalusz

(ejtsd: kalyuzs), az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányságnak székhelye, a Kárpátok É-i lejtőjén, a Lomnica és vasút mellett, (1890) 7526 lak., sófőzéssel, sör-, pálinka-, szappangyártással, faggyufőzéssel; vászon-, gabona- és fakereskedéssel.

Kaluszit

(ásv.), kősóval Kaluszban (Galicia) együtt termő viztartalmu kálium-mészszulfát (K2SO4 + CaSO4 + H2O) egyhajlásu szintelen kristályokban. Syngenit-nek is mondják.

Kálvária

(a lat. calvaria-ból, l. a mellékelt képet), Krisztus keresztre feszíttetésének szintere (l. Jeruzsálem). A szentszék, minthogy nem kereshette fel mindenki a szentföldet, megengedte, hogy másutt is állítsanak fel kereszteket és képeket, amelyek a keresztút jeleneteit ábrázolják és azoknak, akik ezeken a felállított keresztutakon ájtatosságukat végezték, hasonló bucsut engedélyezett. A ferencrendiek voltak legbuzgóbb terjesztői a keresztúti ájtatosságnak, különösen pedig szt. Lénárd (da Porto Maurizio) tünt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében és tulajdonképen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a szent ferencrendiekre ruházták, kik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. A keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek nem szükségesek. Hazánkban a legszebb K. a selmeci. Francia- és Németországban több művészeti kivitelü K. maradt reánk, mint p. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Krafft A. készítette) stb.

[ÁBRA] CORVIN MÁTYÁS KÁLVÁRIÁJA.

Átvitt értelemben K.-knak hivják azokat a csúcsíves- és renaissance-kori ötvösmunkákat, melyek többé-kevésbbé architektonikus, néha a passzió egyes jeleneteivel ékesített talapzaton Mária és János között a fölfeszített Krisztust ábrázolják. Az ilynemü nűveknek joggal egyik legkiválóbbja az esztergomi főegyház kincstárában őrzött I. Mátyás király K.-ája. A renaissance-korszak elismert remeke ezen műemlék. Hajdan Mátyás királyunké volt, kiről fiára, Korvin Jánosra maradt. Ez 520 frtért elzálogosította Bakács Tamás érseknek, mig később 1494. örökre a primásnak adományozta. Erről a főkáptalan levéltárában az eredeti oklevél ma is megvan. Pazar kiállításáról fogalmat adhat a 213 keleti igazgyöngy, melyek borsónagyságban ékítik. Maga a K. zöld zománc, melyről szőllővel díszített, magas kereszt emelkedik ki. Ennek tövében a kínszenvedett Megváltó, Mária és János remek alakjai. A K. alját egy oroszlánlábakon álló, gyöngyökkel és drágakövekkel kirakott háromszög képezi. Itt egy szfinx tartja Mátyás király címerét. A szfinx által tartott körlapon emelkedik a gót kápolna. Csigázó boltvánkosok tartják a tulajdonképeni K.-t. Ez a kincstár műértékben legbecsesebb darabja.

Kalvarija

az ugyanily nevü járás székhelye Szuvalki orosz-lengyel kormányzóságban, 18 km.-nyire Mariampoltól, a Szeszupa mellett. (1888) 10,265 lak., akiknek nagyobb része zsidó. Itt született Maciejovski.

Kalvill-alma

l. Alma.

Kálvin

János (tkp. Jean Caulvin v. Cauvin), francia reformátor, szül. Noyonban 1509 jul. 10., megh. Genfben 1564 máj. 27. Ősei tengerészek voltak. Atyja, Gérard, Noyonba (Picardiában) települt le, városi jegyző és káptalani ügyvéd volt. Egy vagyonos polgárnak leányát, Le Franc Jankát, vette nőül, e házasságból született fia János. Az ifju K. 1523 óta Párisban, 1528-30. Bourges és Orleans egyetemein tanult; atyja halála után végezte be Orleansban a jogi tudományokat 1532-33., aztán Párisban bölcsészeti és irodalmi tanulmányoknak élt. Tömör és szabatos irálya mindenkit meglepett. Rokona Olivetan Róbert, aki Strassburgban tanulása alatt Bucer által vonatott át a reformáció zászlaja alá, levelezése által 1532-ben ingatta meg K. régi hitét. Részt vett Párisban honfitársának, De La Forge Istvánnak házában a reformációt pártolók titkos összejövetelein. Barátja Copp Miklós, a párisi egyetem rektora, 1533 nov. 1. tartotta rektori székfoglaló beszédét, ezt neki K. készítette. E beszéd tartalmáért futni kellett Coppnak hazájából, hogy az elfogatást kikerülje; K. is menekült. Megfordult barátjánál, Du Tillet angouleme-i kanonoknál, hol gazdag könyvtárt találván, egyházi tanulmányoknak élt; kis társaság alakult körüle a görög nyelv művelésére. Majd Néracban jelent meg, Margit királyi hercegnő kastélyában, hová az üldözött menekültek vonultak. Szülőföldére 1534. térhetett vissza, ott a felszentelést be sem várva, lemondott jövedelmező papi állásáról, mit még atyja eszközölt volt ki neki. Több ifjuval ő indította a székes templomban 1534 május 26. a családja iránt ellenséges papság ellen a zajos tüntetést, mire azonnal elfogatott és 8 napig elzáratott. Őszre Párisba költözött, tudományszomját oltogatni; új vihar zavarta meg, október 19-én éjjel falragaszok tüzettek szerte ki, a király kastélyára is, a mise ellen. I. Ferenc elrendelte az üldözést az eretnekek ellen, az elfogottak közül 6 egyént megégetetett. K. menekült Du Tillet-vel Baselbe, ott Coppal találkozott, aki Grinäussal ismertette meg. Lucanus (Calvinus névből idomított) álnév alatt maradt Baselben, ott fejezte be 1535 aug. 20. az Institutio Religionis Christianae világhirü művét, mely őt a francia reformáció fejévé tette. Ajánló levelét a francia királyhoz intézte, védi abban az evangéliumért üldözött hivő társait s a királyt jobb véleményre óhajtotta megnyerni. Olaszországban tett utazása után utóljára megfordult Noyonban, anyagi ügyeit rendezve, magával hozta Antal és Mária testvéreit s hazájától örökre búcsut vett. Ez alatt Baselben megjelent az Institutio, a kálvini rendszer alaprajza 1536 márc., 6 fejezetben, a végleges kiadás 1559-ben 80 fejezetben. Életében a latin szöveg 14, a francia szöveg 10 kiadást ért. Magyarra fordítota Szenczi Molnár Albert (Hanau 1624). Baselbe visszatérendő, útja Genfen át vezette, hol 1536 jul. Farellel találkozott, aki Genf reformációját sikerrel keresztül vitte, az ő erős kérésére ott maradt segítő társául, vallástanítói, majd lelkészi alkalmazást fogadott el. Itt irta kátéját franciául (1537), majd latinul (1538), mely magyarul 1695. Kolozsvárt jelent meg. A Genfben általuk életbeléptetni kivánt szigoru egyházfegyelem visszatetszett a genfi őslakosoknak, kik függetlenségöket nem akarták a "jövevények" igájába hajtani, s ellenpárttá (libertinek) tömörültek Farel és K. ellen. Az összeütközés a lelkészi kar és városi tanács közt elkerülhetetlenné vált. A tanács, a lelkészek előleges megkérdezése nélkül, elrendelte (1538 márc. 11.) az úrvacsorának a berni egyház szokása szerint, azaz ostyával, kiszolgáltatását. K. nem engedett, a tanács száműzte. Bucer Márton hivására Strassburgban települt meg (1538 szept.), ott a menekültekből alakult gyülekezet lelki tanítójává lett. Itt nősült meg (1540), neje 9 év mulva meghalt. Az V. Károly császár által egybehivott wormsi (1540) és regensburgi (1541) vallásügyi értekezleteken ő képviselte a református irányt. A katolikus és prot. fél ezen egyeztetési kisérletét a pápa követe meghiusította.

Ez alatt Sadolet bibornok visza akarta hódítani Genfet a római egyháznak. A távolból K. adott neki hatalmas választ (1539 szept. 1.). A reformáció ügyének fenyegetett állapota miatt oly fordulat állt be, hogy a libertinek kisebbségben maradván, a tanács visszahivta (1540 szep.) K.-t, aki hosszas fontolgatás után tért vissza Genfbe (1541 szept. 13.). Azonnal benyujtotta az általa készített egyházi rendszabályzatot, a tanács azt jóváhagyta (1542 jan. 2.). Ebben állapíttatott meg Genf egyházi alkotmánya: nevezetesen felállíttatott a konzisztorium, felerészben egyházi, felerészben világi tagokból; ez gyakorolta az egyházi fegyelmet, igazgatást. A tanács magának tartotta fenn a testi vagy pénzbeli büntetések alkalmazhatási jogát, a döntések végrehajtását. A kinyomatandó könyvek birálata a polgári hatóság jogkörébe tartozott. A hitvallás dolgában a főhatóság az egyháztanás (konzisztorium) volt. Azon időben a genfi polgári biróság sok oly bűnt és vétséget büntetett halállal, ami később és most halálos büntetés alá nem esik, ezt tudni kell a K. korabeli nagyszámu elitéltetések elbirálásánál. E szempont az irányadó Servet Mihály (l. o.) szomoru történetében. Rilliet Albert genfi tanár fedezte fel a hires per egykoru hivatalos okmányait a városi levéltárban s részrehajlatlan megvilágítással adta ki 1844.; maga az eredeti okmány feltalálható K. összes műveinek braunschweigi kiadásában a VII. és VIII. kötetben. K. végső tusája titkos és nyilvános elleneivel 1555. ért véget, midőn a libertinek főnökétől, Bertheliertől, hősileg megtagadta az úrvacsorát a nagy tanács döntése ellen. E tisztán lelki és fegyelmi ügyben a többi helvét hatóságok - hová felebbeztetett a kérdés - K. mellett nyilatkoztak; hozzájárulván Berthelier és szövetséges társai összeesküvésének felfedezése a Genfben letelepült idegenek lemészárlása s futással menekülése: ekkor a nagy tanács visszaállította a békét és összhangot az egyház és polgárság közt, s ennek örömére nagy vendégséget rendezett. A libertinizmus elnémult s K. megszabadult az «égő üszköktől» s nyugodt napokat élvezhetett. Diadalmaskodott a kálvini elv is, hogy sem az egyház a világi ügyek felett, sem az állam a tisztán lelki (vallási) ügyek felett halalommal nem bir, lévén mindenik egymástól különálló hatalom, noha szoros viszonyban áll egymással (Institutio IV. 20.).

K. reformálta az énekügyet, első emlékiratában a tanácshoz (1538) a templomi használatra a zsoltárok behozatalát ajánlta. Marat Kelemen francia költő zsoltárfordítását megragadta, Strassburgban 1539., 18 zsoltárének kész levén, kinyomatta az első ref. énekkönyvet s Genfbe is küldött 100 példányt. Midőn a száműzött Marot maga is Genfbe érkezett (1542), K. kérésére új fordításokkal bővítette az eddigieket, a 2-ik kiadás már 60 zsoltárból állt (1543). Marot; halála után (1544) Béza Tódorral végeztette be a zsoltárkönyv teljes fordítását, az egész zsoltárkönyv 1561. Genfben megjelent. Azon században az 100 kiadást ért. Lefordíttatott 18 nyelvre, magyarra Szenczi Molnár Albert által 1607. K. személyes gyüjtéssel is fáradozván, állíttatta fel a tanáccsal a genfi akadémiát 3 fakultással 1559. jan. 5., vezértanárul hiván oda meg hű tanítványát és barátját, Béza Tódort. Ide gyültek Európa messze tájairól a hallgatók s itt képződtek több nemzet számára a reformátorok. Ez akadémia ma mint egyetem virágzik. Ő állította fel (1542) a «lelkészek testületét» (La vénérable compagnie des pasteurs) mint hatóságot, a tanbeli összhang és tisztaság fentartása végett a lelkészek közt. Oly irodalmi tevékenység központja lett alatta Genf, hogy az ő korában 30 könyvsajtó működött, és Michelet szerint «nagy eszme fővárosává» lett. K. hatása kifelé, Európára még nagyobb volt. Franciaországba az első 9 év alatt 150 lelkészt küldött, a hugenotta egyház 2000 gyülekezettel 1559. az első zsinaton a kálvini hit- és egyházigazgatási elveket fogadta el. Anglia, Skócia, Hollandia, É.-Amerika, Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarország ref. egyházai a kálvini elvek szerint alakultak. K. életmódja a legegyszerübb volt, munkássága óriás; lelkészi szolgálatáról bizonyságot tesz máig fenmaradt 2045 egyházi beszéde, két kötetet tevő levelezése kora legnevezetesebb előkelőivel, hölgyeivel, testületekkel, és irodalmi munkájának sorozata. Művei egybegyüjtve 12 kötetben először Genfben (1617), aztán (9 ívrétü kötetben) Amsterdamban (1671) jelentek meg. Legújabban K. halála 3 százados évfordulatakor indította meg 3 strassburgi hittudós, Reuss, Baum és Cunitz, K. összes műveinek (Opera omnia) legteljesebb kiadását; az első kötet 1863-ban, az 50-ik 4-rét kötet 1894-ben jelent meg, s még végéhez nem jutott. Megjelent, egy külön társaság alakulásával, angol fordításban is 53 kötetben 8-adrétben. Halála 3 százados évfordulatán emlékére Genfben építették közadakozásból (358,000 frank) a «reformáció csarnokát» felolvasások és könyvtár számára; felavattatott 1867 szept.26.

Kálvinista

a Kálvin János alapította reformáció követője, l. Református egyház.

Kálvinistatapló

(növ.), a. m. fehér és fekete üröm, l. Üröm.

Kalvinizmus

l. Református egyház.

Kalw

württembergi város, l. Calw.

Kalwitz

Sethus, l. Calvisius.

Kályán

(Magyar-), kisközség Kolozs vmegye mocsi j.-ban, (1891) 1001 oláh és magyar lakossal.

Kályha

szobák fölmelegítésére szolgáló csukott tüzelő helyiség, melynek belülről megmelegített fala v. köpenye közvetíti a szobával a meleget. Minél jobb meleget vezető és meleget megtartó anyagból van tehát a K. szerkesztve, melegítési célokra annál tökéletesebb. A K.-k különböző nemeit és szerkeztetét l. Fűtés; itt inkább csak cserépkályhának - mint a K. legrégibb és máig is legelterjedtebb nemének - külső alakjáról és annak fejlődéséről, valamint gyártásáról lesz szó. Az őskor népei, melegebb éghajlat alatt is élvén, inkább kandallóval (l. o.) fűtötték lakosztályaikat.

[ÁBRA] 1. ábra. Német cserép-kályha a XVI. századból.

[ÁBRA] 2. ábra. Francia rokokó-kályha.

Ez azonban csak nagyon tökéletlenül melegít s azért a hidegebb éghajlatok lakói minden bizonyára már nagyon korán találhatták fel a K.-kat; irott bizonyítékok azonban csak a Kr. u. 650. év körül kezdenek létezésükről tanuskodni, mig kályhafiókok csak a XIV. sz.-ból, egész K.-k pedig a XV. sz.-tól kezdve maradtak reánk. Ezek a K.-k mind mázas v. mázatlan, domboru v. festett díszítésü, égetett agyaglemezekből - a kályhafiókokból (l. o.) - vannak szerkeztve és kivülről fűthetők. Alakjuk rendesenn négyszögletes, sokszor az egész magasságban egyforma szélességü, sokszor egy szélesebb alsó és egy keskenyebb felső építményre oszlik. Talapzatuk lábakon nyugszik; fölül, néha középütt is, többé-kevésbbé díszes párkánnyal birnak. Formailag és díszítésükben legtökéletesebbek e korban a svájci és német K.-k (l. 1. ábrát); ezeket utánozzák a többi országok, köztük Magyarország is, ez utóbbi inkább csak a kályhafiókok díszítésében, mint a K. architekturájában alkalmazván nemzeti motivumokat. A barokk és rokoko korszakban az előbb testes K.-k megnyulnak; nem fiókokból, hanem nagyobb darabokból (sokszor az egész kályha csak 2 darabból áll) szerkesztik és vagy polikrom díszítésüek, vagy egészen fehérek, néha aranyozott részletekkel. E korszakban már a francia K.-k lépnek előtérbe (l. 2. ábrát). A vas- és porcellán K.-k használata a XVIII. sz.-ban kezdődik. Magyarországban a XV. sz. közepén kezd a K. használata szélesebb körökben elterjedni. Vajda-Hunyad várából töredékek maradtak fenn egy liliomos díszítményü fiókos és főpárkányu, háromszinü mázos K.-ból. Nálunk a K.-t általában a szoba sarkába tették és melléje néha padokat helyeztek. A legrégibb reánk maradt magyar K.-k a XVII. sz.-ból valók. Ilyen több van Felső-Magyarországon, p. egy igen szép Krasznahorkán, azonkivül kettő az orsz. m. iparművészeti muzeumban. Az utóbbiak közül az egyik kisebb embermagasságu, polikrom díszítésü, a másik óriási nagy Besztercebányáról származik; ennek igen gazdag szőllőfürtös, baluszteres főpárkánya van, fiókjainak ónzománcos, fehér és kobaltkék tulipános díszítése pedig tipikus magyar ízlésre vall. Ugyanott van egy 1773 évszámmal ellátott székely zöld zománcos K. is.

Gyártása. Az agyag K.-kat anyaguk szerint osztályozzák. 1.A közönséges szines agyag K.-kat többé-kevésbbé tűzálló, vörös-sárga, homokos v. chamotte-os agyagból készítik és szines, átlátszó (rendszerint zöld vagy barna) ólmos mázzal vonják be. - 2. Az engobozott K.-kat tűzálló, rendszerint vöröses-sárga agyagból készítik és fehér, kaolinos agyagkeverékkel engobozzák (l. Engobe és Engobos kályhák). Az ilyenképen nyert fehér szinü kályhacsempét átlátszó, szintelen mázzal vonják be. Ilyen K. a meisseni, ugynevezett Beguss-kachelofen; a magyar fazekas häuptolt K.-nak mondjja. - 3. A faience K.-k (zománcos K., porcellán K.), anyagra nézve durva, faience, tehát sárga, meszes agyagból készülnek, melyet fehér, átlátszatlan zomácal (u. n. Schmelz) vonnak be. - 4. Majolika K., sárgás szinü, tűzálló agyagból, engobe-bal vagy a nélkül is készül. A rendszerint domborműves K.-ra ecsettel festik a többszinü mázat. A K.-agyagot rendszerint porrá törik, szitálják és összekeverik a szükséges homokkal v. chamotte-al. A keveréket beáztatják, tapossák és összegyúrják és végre ujjnyi vastag lemezeket vágnak belőle. Ezeket meghagyják szikkadni. A sima felszinü csempéket ugy készítik, hogy a megszikkadt lemezből megfelelő nagyságu darabot vágnak, kisimítják és tulsó oldalára higabb agyagpéppel ráragasztják a bordákat. A bordákat ugyanabból az agyaglemezből vágják ki, vagy külön e célre szolgáló sajtóval préselik. A bomborműves csempéket és kályharészleteket gipszmintákban formálják, melyekbe a megszikkadt lemezt belenyomogatják és ezután a bordákat ráragasztják. Az engobozott csempéket ugy készítik, hogy vagy már a lemezeket 1-2 mm. vastag fehér engobe-bal vonják be, vagy le is öntik a kiformált csempét a híg engobe-iszappal. Az u. n. svéd K.-kat, a kandallókat u. m. a K. alapzatát és fedőjét a megszikkadt lemezekből építik össze, ráragasztják agyagpéppel a domboru díszítményeket és párkányokat és végre késsel szétvágják egyes darabokra, ugy hogy az összeillesztés helyei, amennyire az lehetséges, a párkányokkal el legyenek fedve. A kályhacsempéket a fazekas-kemencében égetik, a finomabb, sima felszinü faience-csempéket pedig még egyenesre is csiszolják és ezután leöntéssel mázolják és másodszor égetik.

Kályhacsempe

l. Kályha és Kályhafiók.

Kályhaellenző

l. Spanyolfal.

Kályhafiók

a cserépkályha alkotó része: rendesen négyszögü, kivül mázzal borított, égetett agyaglemez, a kályha belseje felé fordított oldalán a széleken 5-8 centiméternyire fölálló szegéllyel, melyeknek segélyével a fiókokat pontosan egymáshoz illesztik s a hézagokat agyagtapasszal kikenik.

[ÁBRA] 1. ábra. Magyar kályhafiók a XIV. századból.

[ÁBRA] 2. ábra. Magyar kályhafiók a XVI. századból.

[ÁBRA] 3. ábra. Magyar kályhafiók a XVI. századból.

[ÁBRA] 4. ábra. Magyar kályhafiók a XVII. századból.

[ÁBRA] 5. ábra. Magyar kályhafiók a XVIII. századból.

Néha a K. háta is egészen a szegélyek szinéig agyaggal van kitöltve. Vannak közönséges K.-ok, sarokfiókok (melyek a kályha sarkait alkotják), párkányos fiókok és frízes fiókok. A K.-nak külső, mázas oldala vagy mélyített és domborművesen díszített, vagy egészen sima; az első eljárás helyesebb, met a fiók ugy elkészítve több meleget sugároz ki. A máz leginkább barna és zöld, csak később fehér; a XVI-XVII. sz.-beli német, különösen pedig a hires svájci K.-ok sokszor egészen polikrom díszítésüek. Ugy a németek mint a svájciak a K.-oknak domborműves v. festet díszítésében sokszor nagy művészetet fejtettek ki (l. a Keramiká-hoz mellékelt kép 1. ábráját). A magyar K.-ok vagy rokonok a hasonkoru németekkel, vagy - mint p. Erdélyben - keleti befolyás alatt állanak; részben mázatlanok, részben egyszinü mázzal - a XVI. sz.-ban sokszinüvel is - borítvák. Magyar specialitás a csillám-pikkelyekkel behintett mázatlan fiók. Díszítésük néha figurális, leginkább azonban ornamentális. Az eddig ismert legrégibb magyar K.-töredék a XIV. sz. végéből származik s az orsz. iparművészeti muzeum tulajdonában van; erősen égetett, mázatlan vörös cserép, rajta igen lapos, de éles körvonalu, domboru műben egy vágtató kunlovas l. 1. ábra). A nagyszebeni Bruckenthal-felé gyüjteményben vannak a XV. sz.-ból származó alakos K.-ok. A 2. ábra egy XVI. sz.-beli alakos, a 3. ábra egy XVI. sz.-beli növényi ornamenttel díszített K.-ot ábrázol; a 4. ábra a XVIII., az 5. ábra a XVIII. sz.-ból származó K. díszítését mutatja.

Kalypso

Atlas leánya, bájos nimfa, aki Ogygia szigetén lakott és bájaival annyira lekötötte a szigetére menekülő hajótörött Odysseust, hogy az (különben is félve Poseidon haragjától) teljes hét esztendeig maradt nála. K. szerette volna, hogy a hős végleg ott maradjon, de Odysseus annyira vágyódott távol otthona után, hogy végre az istenek is megszánták és Athéne kértére azt izenték Hermesszel K.-nak, hogy Odysseust bocsássa el, ami aztán meg is történt. Később állítólag az atyját kereső Telemach is megfordult K. szigetén. Odysseus és K. története az Odisszeia egyik epizódját alkotja (XII. ének), Telemach ott jártát Fenelon könyve (l. Fenelon) tartalmazza.

Kám

l. Kham.

Kama

a Volga legnagyobb, 1280 km. hosszu mellékfolyója Vjatka, Perm, Ufa és Kazán orosz kormányzóságokban. Az Uvalli dombokban, mocsárok közt Glazov járásban ered; ÉÉNy-nak, ÉK-nek, DK-nek, D-nek folyik és Kazan alatt mintegy 90 km.-nyire torkollik. Vizkörnyéke 524,757 km2. Számos mellékfolyója közül a nagyobbak: a Visera, Inva, Obva, Csusszovaja, Tulva, Szitva, Bjelaja és Vjatka. A K. fontos közlekedő út, s egész a Viserea torkolatáig, tehát körülbelől 1280 km.-re hajózható csatornák által a Dvinával és Pecsorával van összekötve, mert nincsenek sellői és ezért a kis hajók Kai városig mehetnek föl rajta. 500,000 t. áru fordul meg rajta évenként; Szolikamszk, Dediukhin, Perm, Okhanszk, Ossza, Szarapul, Cseganda, Jelabuga, Csisztopol és Laisev kikötőhelyek épültek a partjain. Halait jobbaknak tartják mint a volgaiakat.

Kama

(állat), l. Bulealis.

Káma

(szanszkr.) a. m. kivánság, vágy; a szerelem istenne az indeknél. Krisna és Rukmini fia. Mint Amor, nyillal sebzi meg a szerelmesek szivét. Papagály a paripája, íjjának idegét egymás mellé sorakozott méhek, nyílvesszőit öt különböző növény virágai teszik. Neje Ráti (gyönyör). Benső barátja Vaszanta, azaz a tavasz. Fia Aniruddha. A szerelem nemesebb érzelmeit személyesíti, ellentétben az egészen anyagias Siva isten tisztelőinek, mely kicsapongásra csábító illetlenségeivel az ind vallás egyik szennyfoltja.

Kamakura

város Nippon japán szigeten Szagami tartomány Kanagava kenjében, 17 km.-nyire Jokohamától, a Szagamii-öböl mellett, 6000 lak. A XII. sz. végén Joritomo sogunnak volt székhelye. Egykor nagyságáról számos rom, továbbá a Haciman-templom és közelében a Daibuc tesz tanubizonyságot. Ez utóbbi 13 m. magas, Buddhát ábrázoló, bronzból készült szobor, amelynek belseje kápolnául szolgál.

Kamala

(növ.), l. Rottlera.

Kamaldolii szerzetesek

(Congregatio camaldulensis). Alapítójuk a Honesti hercegi családból származó szt. Romuald, aki husz éves korában elhagyván az atyai házat, a szt. Benedekrendiek monte-cassinoi kolostorába vonult. A magány, a szigoru remete-élet után való vágy azonban nem hagyta nyugodni, mig hosszabb hányattatás után Camaldoliban (l. o.), toscanai területen le nem telepedett. Ettől a helytől nyerte az egész rend elnevezését. Csakhamar sokan gyűltek össze e helyen. Életmódjuk a lehető legszigorubb volt. Külön-külön cellákban laktak, ahonnan csupán a közös imádság elvégzésére gyültek össze. A hús és bor élvezésétől tartózkodtak. Ruhájuk fehér szövetből való volt. Szt. Romuald szintén több ilyen remeteséget alapított; meghalt 1027 jun. 19. A rend csakhamar elterjedt, és midőn II. Sándor pápa megerősítette azt, bullájában már is kilenc kolostort említ fel. A camaldulensi kongregációk közül különösen nevezetességre vergődtek a murano szt. mihályi (1212), a Montis coronae congregatio (Justiniani) és a torinói kongregáció. Különben pedig a rend elterjedt Olaszország határain tul is, különösen Francia-, Lengyel- és Németországban és Ausztriában. Hazánkban is volt három kolostoruk, egy a landzséri vár alatt (alapította Esterházy Pál), egy Nyitra mellett a Zoboron (alapította Jáklin Balázs nyitrai püspök) és végre egy a lechnitzi völgyben (alapította Mattyasovszky László). II. József császár azonban eltörölte 1782-ben mind e szerzeteket és jelenleg hazánkban egy sincs már, ellenben a krakói püspökségben Bielanyban még fennáll az ott alapított kongregáció. Több kitünő férfiu vált ki soraikból, köztük XVI. Gergely pápa. Kivüle még nevezetességre tett szert querfurti Bruno, aki apostoli működésében hazánkban is megfordult, felkereste szent Adalbert tisztelőit. Vértanui halált szenvedett Poroszországban. Irodalommal foglalkoztak Justiniani (megh. 1528.) és Collina Bonifác, aki Corneille és Racine fordításával szerzett érdemeket. Női szerzetek is keletkeztek, amelyek a kamaldoli apácák nevét viselték. Az első ilynemü zárdát szent Rezső alapította 1086. St. Pietro di Lucóban. Bár e kolostorok száma 20-ra emelkedett fel, mégis lassan-lassan kihaltak és utoljára kolostoruk már csak Rómában volt.

Kamant

v. Falasa, néptörzs, l. Falasa.

Kamara

v. kamra, kisebb-nagyobb, födött és elzárható, de nem fűthető helyiség, mely lakásul csak kivételesen (cselédség részére háló-K.), inkább bizonyos tárgyaknak raktározására szolgál, mint p. élés-K., fás-K., szerszám-K. stb. Céljához képest szabják meg nagyságát és belső berendezését; mig p. a fás-K. egyszerü deszkákból összerótt helyiség is lehet, addig gazdagabban fölszerelt istállók szerszám-K.-ja keményfa-padozattal, magas lamberiával (hogy a szerszámok könnyen ne rozsdásodjanak) bir, sőt néha fűthető is.

K., a közjogban többféle értelemben használtatik; néha az országgyülés megjelölésére általában, mint törvényhozó K., különösen, ha ez egy testületben működik. Máshol meg az országgyülés mind a két elemének megjelölésére, igy Franciaországban az 1814-iki restauráció után: pairek K.-ja, képviselői k.; valamint a köznyelv is gyakran használjja ebben az értelemben. De a mai alkotmányokban legszokásosabb a nép szabad választásából alakuló országos képviselők testületére alkalmazni, igy a mai francia, olasz, portugál, spanyol, román stb. alkotmányokban. Nálunk (és Angliában) ide vonatkozólag a legális műszó: ház. Az irodalom pedig azt a rendszert, amelyben az országgyülés egy, avagy két külön testületen működik, egy v. két K. rendszerének nevezi. Továbbá a K. jelenti még az állam (fejedelem) vagyonának, pénzügyeinek igazgatásával megbizott hivatalt, hatóságot, tehát a kincstárt és hivatalait. Innen néha a pénzügyi tudommányokat K.-i tudományoknak, kameraliáknak is nevezik. Nálunk 1848 előtt az állami pénzügyek kezelésével megbizott kormányszék, a magyar királyi udvari K. volt, melyet I. Ferdinánd állított föl. Hatásköre, a hadi adót nem számítva, az összes közjövedelmek igazgatására kiterjedt; igy a korona-, kincstári jószágokra, só- és bányaügyekre, harmincadokra, posta-regálékra, valamint a szabad királyi városok gazdasági életének felügyeletére. Alája voltak rendelve: a selmeci főkamaragrófi hivatal a besztercebányai K.-val és a körmöci, szomolnoki, nagybányai bányahivatalokkal; továbbá a bánsági bányaigazgatóságok; a kassai, temesi, szepesi, zágrábi, máramarosi és zombori K.-i adminisztrációk, a harmincad- és sóhivatalok. Keletkezésekor a bécsi udvari K.-val szemben alárendelt helyzetbe jutott, de országgyüléseink függetlenítését sürgetik és annak biztosítására számos törvényt alkotnak. A K. élén egy világi rendü elnök (camerae praeses) és egy alelnök állott, akik a K.-i tanácsokkal, kettő a főúri rendből, 10-11 a köznemesi rendből kinevezve, vezették a kormányszékügyeit.

K., az elülről töltendő lövő fegyvereknél a cső üregének leghátsóbb, a lőpor befogadására szolgáló, a csőüreg többi részeinél kisebb átmérőjü része.

Kamara-áztatás

(bány.), a sóbányamívelés egyik neme, mely szerint a sótartalmmu agyagból kilúgozzák a konyhasót. Az osztrák tartományokan alkalmazzák ezt a rendszert, mely valószinüleg ugy keletkezett a legrégibb időkben, hogy a sós agyagban gödröt mélyítettek, megtöltötték vizzel, és ha a viz annyi sót oldott fel, amennyire képes volt, kiemelték a sós lúgot, hogy a sót belőle kifőzzék. Mostanában a föld szine alatt 40-50 m.-nyire egymás alatt és 60-70 m.-nyire egymástól 40-50 m. terjedelmü kamarákat rendeznek be, melyeket tiszta vizzel töltenek meg a kamarák mennyezetéig; a tiszta viz főképen a kamarák mennyezetéből lúgozza ki a sót, s ennek következtében a kilúgozott agyag lehull a kamara talpára, s azt oly mértékben emeli föl, amennyire a viz a mennyezetet kirágta. A mennyezet rendesen 2-2,5 m. magasságban áll a talp felett, és azon igyekeznek, hogy e magasság mindég egyenlő maradjon. A sós vizet azután, ha telítve van, időszakonkint lebocsátják és tiszta vizzel pótolják; de vannak ugy berendezett áztató kamarák is, melyekből folytonosan folyik a telített sós viz, a tiszta viz folytonos befolyása mellett. Hazánkban csak Soóvárt főznek a sós lúgból konyhasót, de a sós viz működésére és telítésére semmi befolyást sem gyakorolnak, mert az aknában, melyből most a sós vizet szivattyuzzák, valaha kősót fejtettek és csak 1752 óta, mikor nagy mennyiségü viz tört be az aknában, de most már nem emelkedik 14-15 m.-nél magasabbra. Kihúznak az aknából évenként 226-230 ezer hl. sós vizet és főznek belőle 66-70 ezer q konyhasót.

Kamaragrófok

az Árpád- és vegyeskorban a pénzverés, bányabér és kamarai nyereség beszedésére alkalmazott főtisztviselők. Más nevek alatt: bányagróf, királyi kamara grófja és mestere, kamarai nyereség grófja, pénzverési elnök. Ezek alá voltak rendelve a pénzverők, pénzcserélők, pénzváltók, adókivetők és behajtók, kik mindnyájan a kincstárnok v. főkamarás, később a kamara elnöke kormányzata alatt állottak. (V. ö. Rupp, Magyarország akkorig ismeretes pénzei. II. 159.) Székhelyeik voltak: Pozsony, Visegrád, Buda, Székesfehérvár, Esztergom, Pécs, Szerém, Nagybánya, Körmöc, Selmec, Gölnicbánya, Szomolnok, Kassa, Rozsnyó, Lőcse, Verőce, Szeged, Zágráb, Nagyszeben, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Brassó, Segesvár, Nagy-Enyed, melyek mint pénzverő helyek oklevélileg igazolhatók. L. még Főkamaragróf.

Kamara-hangolás

l. Hangolás.

Kamara haszna

l. Adó (I. köt., 95. old.).

Kamarai jószág

l. Államjavak.

Kamarai nyereség

l. Adó.

Kamarai tudományok

l. Kamara.

Kamarakövet

(camerae nuntius), Franciaországban - most már elenyészett - a hercegihez hasonló méltóság. L. Camera.

Kamaran

25 km. hosszu és 8 km. széles, gyér népességü kis sziget a Vörös-tengerben, a Raszel-Bajad arábiai fok közelében. DK-i partján levő jó kikötője miatt az angolok elfoglalták.

Kamarás

1. Almás-K., lásd Almás-K. - 2. Nagy-K., nagyközség Arad vármegye eleki j.-ban, (1891) 2025 magyar lak., gőzmalommal. - 3. Vajda-K., kisközség Kolozs vármegye moci j.-ban, (1891) 1028 magyar és oláh lak., gr. Bethlen-féle kastéllyal. - 4. Puszta-K., kisközség u. o., (1891) 968 oláh és magyar lak., a Kemény-család ősi kastélyával.

Kamarás

v. arannykulcsos, udvari méltóság; a rangot a király adományozza azon nemes származásuaknak, kik az ősi próbát leteszik, legalább 24 évesek s megfelelő vagyonnal rendelkeznek. A K. ünnepélyes esküt tesz, a cs. és kir. főkamarásnak van alárendelve; viszont mindazon előjogokat élvezi, melyek az udvarnál való megjelenhetéssel járnak; az 5. díjosztályba tartozik; háromféle egyenruhája van (dísz-, kis- és gyászegyenruha), de magyar díszruhában is végezheti szolgálatát; díszjelvénye: arany rojton függő arany kulcs, L. még Főkamarásmester.

Kamaraszolgák

(császári K.), igy nevezték egy időben Németországban a zsidókat, minthogy a császárnak mint védnöknek véddíjat fizetni tartoztak.

Kamarás zsilip

l. Csege.

Kamara-vájás

(bány.), a sóbányamívelés neme, melyet Máramarosban és Erdélyben alkalmaznak a kősó nyerése céljából. Régebben a sótömzsöt fedő kőzeten keresztül aknát mélyítettek egészen a sótömzsig és még ebben is néhány ölnyire, azután elegendő sótömeget mennyezetnek hagyván, tovább mélyítették az aknát, de mennél mélyebbre hatoltak, mindig szélesebbre és szélesebbre vették ki a sót, és igy harangalaku üregeket vágtak ki, melyek 60 és több ölnyi mélységre terjedtek 20-25 ölnyi legnagyobb átmérővel. Újabb időkben a szállító aknát nem a kamara közepe felett nyitják, hanem oldalvást a meddő kőzetben, hol azt kellőleg biztosítani és gyorsszállításra berendezni lehet. A lefejtésnél mindig első teendő a szállító pálya mélyebbre fektetése; azután következik a tulajdonképeni fejtés, mellyel - a kősónak elaprózását lehetőleg kerülve - szabályos négyszögletü hasábokat repesztenek le a sótömegből és elosztják ötvenkilós darabokra. A munkát csákánnyal, kalapáccsal és ékekkel végzik és igy nagyszerü üregeket állítanak elő, melyeket újabb időkban elektromosan világítanak meg. A marosújvári sóbánya berendezése e tekintetben mintaszerü.

Kamaravirtuóz

l. Hangversenymester.

Kamara-zene

olyan műzene, mely nem a nagy közönség, hanem csak a csekélyebb számu műértők élvezetére van szánva. Szorosan véve olyan zeneművet jelent, melynek előadásához csak kisebbszámu zenészerők szükségesek. Legelterjedtebbek a zongora és hegedü vagy gordonkára irt triók, quartettek vagy quintettek (két hegedü v. viola v. két gordonkára), továbbá a vonósnégyesek vagy ötösök, első, második hegedü, mély hegedü v. gordonkára, vagy ötössel szemben még nagybőgőre is. Vannak s lehetnek különben ezenkivül másféle hangszerekre kombinált kamarazenei művek is, mint p. fúvóhangszerekre v. vegyesen vonós és fúvóhangszerekre. A K. termékeinek a szorosan vett szonáta (l. o.) formában kell mozogniok. Rendesen négy vagy öt különböző hangulatu tételből állanak, mint a szimfoniák (l. o.). L. még Hangverseny.

Kamarcsa

nemzetségének első ismert tagja Vlk, kinek fia, Petkó, Dénes horvát bánt 1244., mint homo regius, Orbona birtokába iktatta, s a bánnak azután is bizalmas embere volt. Ebből a nemzetségből 1274. Ábrahám szintén mint «király képe» szerepelt.

Kamarilla

(a spanyol camarilla-tól, mi kis szobát jelent), VII. Ferdinánd spanyol király idejében, 1814. jött divatba, mint a kegyeltek és udvari emberek pártjának elnevezése, mely párt a királyra és kormányra káros befolyást gyakorolt, amennyiben e befolyást a saját előnyére aknázta ki. Hazai történetünk a bécsi K.-ról emlékezik meg, mely a 20-as évektől kezdve az alkotmány visszaállításáig éreztette hazánkkal hatalmát. Kovách Lajos, A bécsi K. a magyar politikában 1848 előtt, alatt és után címü cikksorozatában megkisérté a K. hatalmát és befolyását, sőt létét is tagadni. V. ö. Budapesti Szemle (1883).

Kamasszincok

délszibériai szamojéd nép, mely a Jenisszeihez tartozó Kan és Mana kis folyók melletti pusztán él. A K. vadászok és részben rénszarvas-tulajdonosok. Számuk csekély.

Kamasz

a serdülő korban (12-16 év) levő fiu neve. Az e koru leányt a művelt körök nálunk is a német eredetü bakfis névvel jelölik. L. Életkor.

Kamat

(usurae), bizonyos mennyiségü faji (fungibilis) dolgok használhatásáért járó haszon érték. A használatnak ára hason dolgokban. Pénzt pénzért, búzát búzáért. A mennyiséget, melynek használhatásért a K. jár, tőkének nevezzük (Kapital, caput, sors). A K.-szolgáltatási kötelezettség alapulhat törvényen (törvényes K.) v. jogügyleten (szerződési K.). A K.-ot, mely nem kamatozó tőke után a tőkének nem kellő időben történt szolgáltatása miatt jár, késedelmi K.-nak nevezik. A K.-lábat már a római jog törvényileg találta szabályozandónak. A justinianusi jog szerint előkelők (personae illustres) 4%-nál, kereskedők 8%-nál, a többiek 6%-nál többet nem igényelhettek. Justinian előtt a K.-maximum 12% volt. A kánoni jog a K.-vételt tiltotta. A gyakorlati élet kényszerítő igényei azonban mást parancsolván, Németországbann az 5%-os láb emelkedett érvényre. Egyéb K.-korlátozássok a római jog szerint a következők: a hátralékos K.-ok, amennyiben a tőke összegét meghaladják (az u. n. usurae ultra alterum tantum), nem követelhetők; tilos a K.-októl K.-ot venni (usurarum usurae, anatocizmus, l. o.). A K.-tilalom kijátszását célzó minden jogügylet a római jog szerint érvénytelen. A törvényesnél nagyobb K.-ot senki sem tartozik megfizetni, s ha megfizette, a többletet a tőkéből levonhatja, ha pedig a tőkét is már visszafizette, tartozatlan fizetés címén az indebiti condictióval visszakövetelheti.

Hazai törvényeink a K.-maximumot már a XVI. sz.-ban 6%-ban állapították meg. A 6%-ot meghaladó K. vétele uzsorát állapított meg. Az 1840. XVI. t.-c. (a kereskedőkről) 55. §-a szerint azonban kereskedők, gyárosok, gyógyszertárosok, mesteremberek s közkereseti társaságok között kereskedési, gyártási v. mesterségből eredett adásvevés következtében bármily magasan kikötött K.-ok és díjjak uzsorának tekinthetők nem voltak. Éppugy az 1840. XVIII. t.-c. (a közkereseti társaságokról) 28. §-a szerint a közkereseti társaság tagjai a törvényes K.-nál magasabbat köthettek ki maguknak. Az osztrák polgári törvénykönyvnek uralma alatt ennek rendelkezéseihez képest a törvényes K. 4%-ot, kereskedők és gyárosok között kereskedési ügyletből származott adósságnál 6%-ot tett ki. Szerződésileg zálog mellett 5%-nál, zálog nélkül 6%-nál többet kikötni nem lehetett. Az alkotmány helyreállítása után a törvényhozásnak egyik első teendője az uzsoratörvényeknek eltörlése volt. Az 1868. évi XXXI. t.-c. a szerződési K.-lábnak minden korlátozását megszüntette, a K.-ot a szerződő felek, de csak irásbeli szerződés által tetszésök szerint állapíthatták meg. A törvényes K. 6%. Kamatkamat csak világos kikötés, vagy pedig a lejárt K.-nak beperlése esetén jár. Az ország azonban csakhamar arra a szomoru tapasztalatra jutott, hogy a K.-szabadság, ha a szabadelvüség követelményeinek megfelelne is, legalább is időelőttinek bizonyult. A kereslet és kinálat közötti tényleges viszony nem egészséges állapotokat teremtett, hanem a kölcsönvevőknek a tőke által kizsákmányolását vonta maga után. Az 1877. VIII. t.-c. a 8%-nál magasabb K.-tól a birói jogsegélyt megtagadta, e célból különösen azt rendelvén, hogy a) közjegyzői okiratban 8%-nál magasabb K. ki nem köthető, az ezzel ellenkező okirat közokirat, ill. közjegyzői okirat erejével nem bir; b) 8%-nál magasabb K.-ot biztosító zálogjog előjegyzése vagy bekeblezése el nem rendelhető; c) 8%-nál magasabb K. a biró által meg nem állapítható, még akkor sem, ha a magasabb K. birói egyességben köttetett ki. A megfizetett, habár 8%-nál magasabb K.-ot visszakövetelni nem lehetett, csakis a 8%-ot meghaladó s előre levont K. és a félévet meghaladó időre levont, habár a 8%-ot meg nem haladó K. a tőkéből levont összegnek tekintendők. K.-on pedig pénzkölcsönnél is nemcsak a hason értékben, tehát pénzben fizetendő szolgáltatás, hanem bármely dolog vagy haszon értendő, amelynek adására v. teljesítésére az adós a hitelező részére a tőke visszafizetésén illetve visszatérítésén kivül kötelezettséget vállal. A törvényes K. ezentul is 6%. Még tovább megy az 1883. XXV. t.-c. (uzsoratörvény), mely az uzsorás ügyletet biróilag semmisnek nyilvánítandónak rendeli, s a megsemmisítés jogkövetkezményét megállapítja. A most hivatkozott törvény szerint a három esztendő alatt nem követelt K.-ok elévülnek. Az elévülés annak az esztendőnek végével kezdődik, melyben a K.-ok jogilag követelhetők lettek. A pénzintézeteknél elhelyezett betétekre ez a rendelkezés nem alkalmazható. (L. még Kamatláb és Késedelmi kamat). Időközi K., l. Commodum.

Kamatbiztosítás

jótállás azért, hogy valamely vállalatba fektetett tőke legalább bizonyos meghatározott kamatláb szerint fog jövedelmezni. Az esetleges hiányt a jótálló pótolni tartozik. A K.-t az államok főleg arra a célra alkalmazták, hogy vasutaknak építést megánvállalatok által előmozdítsák.

Kamatcók

kamatszelet (Talon), a kamatív végére nyomtatott utalvány új kamatívre, ha a kamatíven levő kamatszelvények (coupon) mind elfogynak.

Kamatív

kamatozó értékpapirokhoz csatolt ív, mely a kamatszelvényeket és a kamatszeletet tartalmazza.

Kamatláb

a tőkének száza után egy évre meghatározott kamat magassága. A K. szerződési v. törvényes aszerint, amint a felek szabad egyezkedésén v. törvényen alapul. Nálunk a K.-t legújabban az 1895. XXXV. és XXXVI. t.-c. szabályozta.

Kamatos-kamat

hosszabb időre kölcsönzött összegeknél évenként v. félévenként stb. az időközben esedékes kamatokat a tőkéhez hozzácsatolják és a következő évre, félévre stb. már e kamat után is jár kamat. Az ilyen módon elért kamatot nevezik K.-nak. Ha p. 4% kamatot számítunk egy évre, akkor 1 frtból az év végén kamattal együtt 1,04 frt lesz és Tfrtból T × 1,04 frt; a következő évben most már nem T frt, hanem T × 1,04 frt tőke kamatozik és mivel ennek minden 1 frtjából 1,04 frt lesz, akkor az egészből T × 1,04 × 1,04 = T × 1,042 frt lesz. Ha ezen kamatoztatást folytatjuk p. n éven át, akkor a K.-tal megszaporodott érték T × 1,04n frt lesz. A K.-tal megszaporodott értéknek kiszámítására igen alkalmas tabellák állanak rendelkezésünkre. Ilyen Spitzer Simon, Zinses-Zinsen-Rechnung (Bécs).

Kamatszámítás

A kamatnak mértéke 100 egység (frt, korona stb.) után egy évre járó kamat, vagyis a kamatláb. Eszerint egy évre eső kamat a tőke századrésze szorozva a kamatlábbal, vagyis a kamat egy évre =

Tőke (T) × kamatláb (%)

100;

egy napra a kamat =

T × %

36,000,

mivel Európában, angol és spanyol piacok kivételével, a K.-nál az évet 360 napnak számítják, ámbár az egyes hónapokat majd naptár szerint, majd pedig 30 napnak számítják. Igy p. értékpapir szelvény kamatjainak megtérítésénél vagy takarékpénztári betéteknél az egyes hónapokat 30 napnak, más K.-nál pedig naptár szerint számítják. Angol és spanyol piacokon az évet is naptár szerint számítják.

Több napra szóló kamat =

T×X % × napok száma

36,000.

A kereskedelmi gyakorlatban azonban a kamatok kiszámításánál nem az évi kamatot veszik alapul, hanem azon időre szóló kamatot, mely időre a kamat a tőkének 1%-a. P. 2%-os kamatlábnnál 180 napra a kamat = T/100, egy napra = T/18,000; 3%-os kamatlábnál 120 napra a kamat = T/100, egy napra = T/12,000 stb. Ezen számokat, 18,000, 12,000 stb. nevezik kulcsszámoknak és a kamatszámítás ezen módját mondjuk K. kulcsszámmal.

Kamatszelvény

(coupon), a kamatozó értékpapirhoz csatolt szelvény a meghatározott időben fizetendő kamatokra.

Kamazit

(ásv.), l. Meteorvas.

Kambaja

Khambat, l. Cambey.

Kambalfa

v. kabanfa, (növ.), l. Camwood és Baphia.

Kambiform sejt

(növ.), a hársszövet egyik alkotó eleme. Vékonyfalu, szűk és megnyult sejtek, a rostás csövek ellentéte; sejtfalukat celluloza alkotja, belsejökben pedig plazma van.

Kambing

legnagyobb kiterjedésében 20 km. hosszu sziget a Szundák közt Timortól É-ra a D. sz. 8° 18' alatt. A portugálok birtoka.

Kambium

(növ., cambium, a fa elevenje, vastagító szövet), a fának, illetve edénynyalábnak nevezetes éltető része és vastagítója. A fejlődő hajtás tenyésző kúpja alatt, ahol már a vastagodásnak meg kell kezdődnie, az egyenletes sejtszövetben az oszlósejtek inkább hosszaságukban növekednek, s belőlük a szár belsejében, körül a kéreg alatt szűkebb és hosszabb sejtek nyalábja támad. Ez a leendő edénynyalábnak a kezdete és kezdődő v. inticiális nyalábnak avagy prokambiumnak v. őskambiumnak mondjuk, mert a sejtje a későbbi K.-éval egyező. a prokambium nyalábja, keletkezése után hamar edénynyalábbá alakul, t. i. kétféle szövetelemre válik, melyet a keresztmetszeten könnyen felismerhetünk. Legelőször a prokambium külső oldalán fejlődik néhány hársrost, azután a belső oldalánn néhány gyűrüsen v. spirálisan vastagodott edény. Ez a hárs és faréteg alakulásának a kezdete. A prokambium-sejtek egyik részének a sejtfala t. i. megfásodik, többnyire gyűrüsen, spirálisan v. hálózatosan vastagodik, a belsejét levegő tölti ki. Ez lesz a faréteg vagyis a xilema. A másik része a prokambiális sejteknek rostás edényekké és másfajta sejtekké alakul; ez a hársréteg (háncs, phloëma). Az egész prokambium-nyaláb azonban nem változik át teljesen hárssá és fává, hanem e kettő közt a prokambiumnak egy rétege osztódó állapotban marad s a fiatal edénynyalábot, illetve a fát új hárs és fa alakításával tovább vastagítja. Ezt a keskeny, oszlódó sejtréteget nevezzük eztán K.-gyűrünek, K.-hengernek, K.-palástnak, K.-rétegnek vagy egyszerüen csak K.-nak. Továbbra ez folytatjja évenként az uj hárs és fa rétegeinek létrehozatalát, ezért mondjuk a K.-ot vastagító rétegnek v. a fa elevenjének. A fa és hárs között a kitelelő szárban mindig marad vissza K. A fa rétege kifelé mindig vastagabb, azért a fa nyalábja befelé ékalakuan végződik, a hárs nyalábjának ékalakja az ellenkező irányban, kifelé terjed, s a K. választja el a farétegtől. A fák K.-ának sejtalakítása a fa oldalán tetemesebb, mint a hársén, azért a fa terjedelmesebb lesz a hársnál. A kétsziküek K.-a rendesen körbeli helyzetü, azért a mi fáink, melyek a kétsziküek közé tartoznak, a K. osztódásából évenként egy-egy évgyűrüt (l. o.) termelnek (l. Edénynyaláb). Az egysziküek prokambium-nyalábja hasonló módon képződik, mint a kétsziküeké, de a szárbeli futása és helyzete más. Az egysziküek prokambium- illetve K.-nyalábjai a keresztmetszeten, az alapszövetben elszórtaknak látszanak, s az alapszövetet nem választják határozottan kéregre és bélszövetre. Az egysziküek prokambium-nyalábja egészen fává és hárssá alakul, ugy hogy az egysziküek edénynyalábjában K. nem marad, tehát nem is vastagodhatnak a szárok, még a pálmáké is vékony marad.

Kambiumgyűrü

v. kambiumréteg (növ.), l. Kambium, Évgyűrü és Edénynyaláb.

Kambiumsejt

(növ.), hosszas, többnyire négyélü, hegyesen v. ferdén végződő sejt, sűrü szemcsés plazmája, benne pedig rendesen orsóalaku sejtmagja van; sejtfala vékony és gyenge; tiszta cellulóza vagyis sejtkeménye alkotja, de a sugárirányu fala a téli nyugodalom alatt gyakran kissé megvastagodik, sőt egész sor gödörke is lehet rajta a sejtfal megvastagodásából. A K. közt sejtköz nincs, plazmája alkális hatásu, keményítő nincs benne. A K. a szintén osztódó merisztéma sejtektől főleg azért különböz, hogy mig emezek osztódásából mindig magához hasonló merisztéma lesz, addig a K. osztódásából hárs- és fasejt alakul. A K.-nek továbbá határozott helyzete is van a vastagodó szár belsejében. L. Kambium.

Kambodsa

francia protektorátus alatt álló királyság Hátsó Indiában. É-on Sziam és független néptörzsek, K-en Annam, D-en Kokinkhina, Ny-on a Sziami-öböl és Sziam határolják, területét 120,000 km2-re, lakóinak számát 1.500,000-1.800,000-re becsülik. K. legértékesebb része a Me-kong völgye. A hegyek sehol sem emelkednek 1000-1500 m.-nél magasabbra; a legnagyobb csúcs az Elefánt-hegy vagy miként a benszülöttek nevezik, a Pnom Popok Vil a Me-kong és Menam közti láncban van. Az éghajlat trópusi és meglehetősen egyenletes, a hőmérő 40°-nál ritkán mutat többet; télen azonban leszáll 20, sőt 15°-ra is; májustól novemberig csaknem mindennap esik, a többi hónapokban azonban igen ritkán. A föld termékei szempontjából K.-ban 5 zónát különböztetnek meg: 1. a folyók környéke, amely igen termékeny, pamut-, dohány-, indigó- stb. ültetvények bőven fizetnek; 2. a mocsáross vidék, amely az előbbit környékezi és a Me-kong két ága közti területet foglalja magában, a szezám és gyümölcsök termőhelye; 3. a mocsáros vidéket környező terület, amelyen főkép a rizst, a dinnyeféléket, eperfákat termesztik; 4. a magas fensíkok, az olaj, lakk stb. hazája; 5. a hegyes vidék, ahol a vanilia, kardamomum terem. A legelterjedtebb házi állat a bivaly és a sertés, a lovak, amelyek kicsinyek és jó futók és a szarvasmarhák száma csekély, házi állatul, illetőleg terhek hordására szolgál még az elefánt is. A tigris és a leopard nem gyakori, ellenben a vad bivaly, az orrszarvu, viziló és a krokodilus bőven található. A folyók, de különösen a Tonle-Szap igen gazdag halakban, amelyek besózott állapotban fontos kiviteli cikkül szolgálnak. Jelentős még a selyemhernyó-tenyésztés. Ásványországi kincsekben K. szegény; egyedül a salétromszedésnek van némi fontossága. A lakosok közt legnagyobb számmal vannak a khmer, szamre és kui nevü benszülött törzsek; rajtuk kivül nagyobb számmal élnek még K.-ban a khinaiak, mintegy 100,000-en, akik leginkább kereskedők, annamok (több mint 100,000), akik a legügyesebb halászok, malájok 30,000 és csekélyebb számu korcsok. a lakosok közt a következő 5 előkelő osztályt különböztetik meg: 1. a királyi család és rokonai, 2. a tra-vongok v. főnemesek, a régibb királyi családok utódai, 3. a baker-ek, vagyis a brahminok nagy tiszteletben álló utódai, 4. a buddha-papok és 5. a szabad kambodsaiak, akiken a legtöbb teher nyugszik és akikből a mandarinokat és tisztviselőket választják. A rabszolgaintézményt 1884. megszüntették. A vallás megrontott buddha-vallás. Az ipar egészen primitiv, bár a K.-iak tudnak pamutot, selymet szőni, a vasat megolvasztani és vastárgyakat készíteni és rizsből szeszes italt készíteni. A forgalom legnagyobb akadálya az utak hiánya; az egyedüli kikötő város Kampot. A kivitel értéke (1891) 310,735, a bevitelé 1.161,219 frank; az előbbinek fő cikkei: nyers pamut, kardamomum, besózott halak, dohány és rizs; a bevitelé: só, bor, tea, kelmék, fegyverek és edények. 1884 óta a közigazgatás újra szerveztetett. A király hatalmát, aki mindaddig alattvalói életének és vagyonának ura volt, korlátok közé szorították és az egész országot 8 tartományra, a tartományokat pedig járásokra osztották. Minden tartományban van egy-egy francia rezidens, aki a kambodsai hatóságokat és biróságokat is ellenőrzi, sőt vezeti is. A bevételek és kiadások 3 millió körül vannak. A francia haderő 300 főből áll. A főváros és a király székhelye Pnom-Penh.

Történelme. K. legrégibb történelmére vonatkozólag semmi megbizható, részletes adat sem maradt fönn. Annyi azonban részint a khinaiak tudósításaiból, részint az Ang-kori vagy Nakhor-Vati és már hatalmas romokból kiviláglik, hogy K. egykoron Hátsó-Indiának leghatalmasabb országa volt. Azonban részint a belzavarok, részint Sziam és Annam támadásai hanyatlását okozták, ami a XVII. sz.-ban kezdődött. E támadások a jelen században is ismétlődtek. E támadások ellenében Ang-Duong K.-i király a franciáknál keresett segítséget, nagy titokban egyik mandarinját a szingapuri francia konzulhoz küldötte azzal a megbizással, hogy eszközölje ki számára a franciák protektorátusát. III. Napoleon Montignyt küldte ki a szerződés megkötésére. Montigny küldetését először a sziámi udvarral, K. ellenségével közölte, amiért Ang-Duong a szerződés megkötését megtagadta és az első előleges szerződés csak 1863. jött létre. Norodon K.-i király kötötte meg Bonard admirálissal, Kokinkhina kormányzójával; 1884. jött létre a végleges szerződés, amelyben Norodon formálisan is elismerte a franciák protektorátusát, amiért a buddhista boncok forradalmat támasztottak. Ez azonban csakhamar elfojtatott.

Kamborz

(növ.) l. Ballagófű és Kálinövény.

Kambriai-hegyek

(Cambrian Mountains), Wales (l. o.) hegyeinek neve.

Kambrik

(Cambric), eredetileg németalföldi vászon Camerichból (Cambrai, Cameracum); most pamutszövetet értenek rajta, melyet esernyőkre használnak.

Kambri-szisztéma

a paleozoi vagy geologiai első kornak lerégibb rétegcsoportja, mely közvetlenül az őskor vagy archei kor paláira telepszik, fedőjeként pedig a legalsó szilur-szisztémabeli rétegek szerepelnek. A név «Cambrier» nevü ó-birt néptörzs után készült, lévén ezek Britannia legrégib népe, e szisztéma pedig a legrégibb kövületeket rejtő rétegcsoport a Földön. Angliában helyenként 3000 m. vastagságu. Zöldesszürke, feketés v. vereses agyagpala és homokkő képezi legfőképen anyagát. Növények közül kizárólag csakis fukoidok ismeretesek e szisztémából, helyenként azonban még ezek is kétségesek. A fauna a kezdetleges állapotokhoz képest már feltünő gazdag. Vak trilobiták közül különösen nevezetesek: agnostus, paradoxides, olenellus, asaphus, olenus stb., a brachiopodák közül: lingula, lungulella, obolus, discina stb. Elszórva és igen alárendelten találni spongya-, meduza-, féreg- és cephalopoda-maradványokat. Halak, édesvizi és szárazföldi állatok akkor még nem éltek. Fel szokták osztani alsó-, közép- és felső-Kambri-szisztémára. Hazánkban teljesen hiányzik. Britannián kivül erősen van kifejlődve Skandináviában, É.-Franciaországban, Belgiumban és Csehországban, továbbá hatalmasan É.-Amerikában. Nevezetes, hogy egyrészről az észak-európai meg csehországi, másrészről az európai és az észak-amerikai K. között lényeges eltérések vannak. Régebben (sőt egyes geologusok még ma is) a K.-beli rétegeket a szilus-szisztéma alsó emeletéhez sorozták és nem különböztették meg mint külön szisztémát. É.-Amerikában a Felső-tó vidékén a gazdag réztelepek, valamint az ezüstelőfordulások K.-beli rétegekben vannak.

Kambyses

néhány jogi tartalmu ékirat alapján ugylátszik eredetileg uralkodói cím, mely azonban később egyes persa uralkodóknak és fejedelmi személyeknek tulajdonnevévé lett. Kiválik ezek közül Kyrosnak, Persia első királyának fia és Kr. e. 529. utóda is. El lévén határozva, hogy megboszulja azokat a sértéseket, miket magának is, atyjának is Amanitól, Egyiptom királyától szenvednie kellett, háboruval támadta meg Egyiptomot és el is foglalta. Egyiptom ura lévén, Etiopia ellen indult, de élelmiszerei elfogytak s igy kénytelen volt visszatérni. Ezentul a szerencse elfordult K. fegyvereitől, a libiai pusztán átvonuló sereg dicstelenül a homokba fulladt, a Karthago ellen tervezett hadjárat pedig terv maradt, mert a feniciaiak nem akartak vele saját gyarmatvárosuk ellen szövetségre lépni. A szenvedett kudarc miatti haragját az egyiptomiakkal éreztette, pusztítván templomaikat, megöletvén apisukat és kivégeztetvén papjaikat. 522. a tartományokban lázadás tört ki, melyet K. elnyomandó oda sietett, de épp mikor lóra ült, hogy elinduljon, kardjába botlott és azzal ugy megsebesítette magát, hogy belehalt. V. ö. Cobincaur, Historie des Perses (I. köt).

Kamcsadálok

(a benszülöttek nyelvén itelmek v. itülmek, a korjákoknál koncsal), a mongolokhoz hasonló nép É.-Ny.-Ázsiában, Kamcsatka D-i felén és Samsu kuruli szigetén. Halászatból élnek; egyedüli házi és igavonó állatuk a kutya. A zene és tánc iránt kiváló érzékük van; becsületesek, szelidek, tiszta erkölcsüek és vendégszeretők. A kihaló félben levő nép jelenleg körülbelül 4500 lelket számlál.

Kamcsatka

Ázsia ÉK-i részében fekvő, hosszukás nagy félsziget a Bering-Okhocki-tenger és Gizsiginszk kerület közt, 270,483 km2 területtel és mintegy 10,000 lak. A félsziget Primorszkája orosz szibériai tartomány Petropavlovszk kerületét alkotja. Ny-i partjai meglehetősen egyenletesek, a K-iek ellenben szakadozottak. Legdélibb öble, a kitünő kikötőül szolgáló Avacsai; ettől É-ra van a Koronitszkii, a Kamcsatszkii és az Unkinszkaia, amellyel szemben a Karaginszki nevü sziget terül el. K.-án egész hosszában egy hegylánc húzódik el, amely az É. sz. 53 és 54°-a közt éri el a legnagyobb magasságát és azután két ágra oszlik. A Ny-i az Okhocki-tenger mellett elvonuló ág a magasabb. Mindkettő vulkáni, de a K-in vannak a még most is működő vulkánok (szám szerint 12); ezek közt a leghatalmasabb a Klyucsevszk (4804 m.); a nagyobbak még a Korjakovszk (3420 m.), az Avacsa (2584 m.) stb. Kialudt vulkán K.-n 21 van; ezek közt a nagyobbak az Uskin (3352 m.), Kronotsz (3034 m.), Kresztov stb. A K.-i hegyek K-i ága alkotja a félsziget legdélibb pontját, a Lopatka fokot. A földrengések gyakoriak; a melegvizforrások száma jelentékeny. A folyók közt a legjelentékenyebb az 500 km. hosszu K., a 200 km. hosszu Bolkhaja és a 160 km. hosszu Avacsa. A tavai közül legérdekesebb a K-i részen 3000 m. magasságban fekvő Kronotszkoje és a D-i részen a Kurilszkoje. Az éghajlat aránylag is zord. A tél 9 hónapig tart; Petropavlovszkban az évi középőmérsék +2,29°, a januáriusé -8,4°, a juliusé +14,6°. Még legenyhébb az időjárás a völgyekben. A terület egy nagy részét fenyőerdők, a partok mentét leginkább bozótok takarják. A Ny-i és D-i partok mocsárosak. A folyók halakban igen gazdagok; az erdőkben számos a barna medve, a vad rén, a farkas, róka, coboly, hermelin, marmota stb. A kiméletlen vadászat azonban számukat már nagyban apasztotta. Házi állatul a kutyát és a rént tartják. Az őskőzetekből álló hegyláncok felső részei vulkáni kőzetekből állanak. Újabb üledékes képződmények csak a Ny-i parton és a K. folyó völgyében vannak, amelyeket azonkivül vasag humusz-réteg is takar; azért ez az egyedüli része a félszigetnek, amelyben a zab, burgonya és a zöldség is megterem. A lakosok indolenciája miatt azonban a földmívelés nagyobb jelentőségre szert nem tehet. Ásványországi kincsekben K. elég gazdag; réz a Kurilszkoje partjai közelében, vas a DNy-i partvidéken, barnaszén a Tigil torkolatánál, végre kén nagy bőségben a működő vulkánokon található. A lakosok kamcsatkaiak, korjakok és lamutok, akikhez járulnak még tatárok, jakutok, és csekély számban oroszok. A helységek csekély népességüek; alig néhány kunyhóból állanak. tigilszk, Nizsníj-Kamcsaszk és Bolseretszk azon kozákok állomásai, akik a cár számára behajtják a prémadót. A közigazgatás székhelye az Avacsi-öbölnél fekvő Petropavlovszk. Az orosz prémkereskedők már 1648 óta adtak hirt K. felől; az első expedició a benszülöttek meghódítására azonban csak 1697. küldetett ki Atlasszov kozák vezérlete alatt és az orosz kormáy csak 1706. nyilvánította orosz birtoknak. 1760. kezdve Okhotszkból orosz tengerésztisztek igazgatták. 1803. külön közigazgatási területté alakították. 1855. pedig beosztották a Primorszkajába. A XIX. sz.-ban Krusenstern, Kotzebue, Lütke, Erman, Ditmar és Kettlewell tettek legtöbbet a megismertetésére. V. ö. Benyovszky emlékiratai; Dittmar, Die Vulkane u. heissen Quellen K.'s (Petermann, Mittheilungen 1891).

Kamcsik

folyó Bolgárországban a K-i Balkánon eredő Böjük- és Deli-K. összefolyásából ered és Varnától D-re a Fekete-tengerbe torkollik; völgye sok helyen mocsáros.

Kaméa

(olasz. cammeo, franc. camée), drága kő, melynek fölszinéből valamely alak vagy ábrázolás domboruan van kivésve. L. Gemma és Drágakő.

Kamehameha-érdemrend

alapította V. Kamehameha havaii király 1865 ápr. 11. A rend három osztályra oszlik: 10 nagykeresztes, 30 parancsnok és 50 lovagtárs. Jelvénye aranyszegélyü, nyolcágu, fehérzománcos kereszt, sarkaiban aranysugarakkal, fölötte az arany havaii korona. Középpajzsa fehérzománcos, kerek, elő- és hátlapján aranyszegélyü kékzománcos gyűrün belül arany K. betü, a gyűrüben az előlapon «Légy férfi» felirat, a hátlapon Kamehameha I. A III. osztály keresztje ezüstől van. Szalagja az I. osztálynál skarlátvörös, két keskeny fehér szélcsikkal, a többieknél vörösfehér, kétszeres függőleges csikkal csikozva.

Kameiros

ókori város Rodus szigetén, már a hőskorban egyike a sziget 3 legjelentékenyebb telepének; valószinüleg feniciai telep, de a monda szerint a heraklida Tlepolemos alapítása; később dór telepesekkel megerősödve, a 12 rodusi városból álló szövetség leghiresebb tagja. Csillaga csak Rodus városának emelkedése folytán homályosult el; itt született Peisandros, a költő.

Kameke

1. György Arnold Károly, porosz gyalogsági tábornok, szül. Pasewalkban 1817 jun. 14., megh. Hohenfelde nevü pomerániai birtokán 1893 okt 12. A porosz hadseregben szolgált 19-ik évétől kezdve. 1850. kapitány lett a táborkarban, 1856-58-ig a bécsi követségnél volt alkalmazva, 1863. a VIII., 1865. a II. hadtest táborkari főnökévé tették. Részt vett az 1866. háboruban, és 1867. a műszaki csapatok élére került. Az 1870-1871. háboruban mint dandárnok küzdött, és különösen Spicheren és Gravelotte-nál tünt ki. Részt vett Metz ostromlásában és megadásra kényszerítette Diedenhofent, Montmédyt és Mézierest. Azután mint a műszaki kar feje Páris ostromához fogott. 1871 febr. 18. az összes várak főbiztosává tették és febr. 26. a meghódoló Párisban térparancsnok lett. A béke megkötése után a szövetségi tanácsban képviselte Poroszország éredekeit minden a honvédelmet illető kérdésekben. 1873 nov. 9. Roon helyébe hadügyminiszternek nevezték ki, 1875 márc. 22 pedig gyalogsági tábornoknak. 1883 márc. 3. egészségügyi okokból nyugalomba vonult. A Metz körüli fortok egyike az ő nevét viseli.

2. K. Ottó, német festő, szül. Stolpban 1826 febr. 3. Eleinte katona volt és a kapitányságig vitte föl, midőn 1860. a művészetre adta magát. Először Rómában, azután Weimarban tanult; tanítványa volt Böcklinnek, Michaelisnek, Kalckreuth Szaniszló grófnak. 1887 óta a berlini akadémia tagja. 1888 óta professzor. Jelesebb festményei: Ober-tó Berchtesgaden mellett; St. Bartholomäi a König-tó mellett; A Vierwaldstätti-tó; Wetterhorn; Wengern-Scheideck; Urirothstock; Nagy Scheidek; Hegyi táj vizeséssel; A Genfi-tó mellett; Szt. Gotthard útja (berlini nemzeti képtár). Újabb képei: Schlern, A Missurina-tónál, Wellhorn.

Kamelavka

(gör.), a gör. egyházban neve a szerzetes újoncok fövegének. Jelenti az isteni szeretetet, mely a szerzetesi életmódhoz vezeti az ujoncot.

Kameleon

(áll., Chamaeleo Daud.), a féregnyelvü gyíkok közé tartozó állatnem, melynek fején a nyakszirtről hátranyuló bőrsisak emelkedik; nyelvének végső része kehelyformán duzzadt; első lábain a két külső és a három belső, hátulsó lábain a három külső és a két belső ujj egy-egy pamattá egyesül; karmai meglehetős élesek, gyengén ívesek; farka nyulánk, aláfelé hajló és befelé csavart, kapaszkodásra szolgál. Fajai majdnem kizárólag É.-Afrika lakói és számuk 30-nál több. Mindannyian a fákon tartózkodnak, ügyesen kúsznak, de igen lassuak, néha napokon át is nyugodtan maradnak egy helyen. Rovarokkal táplálkoznak s ezeket sajátságos szerkezetü nyelvükkel ragadják meg, amelyet hirtelen oly hosszura ölthetnek ki, mint testüknek félhossza. Nyelvüknek kehelyforma duzzadása ragadós nyálkával van bekenve s ez ragasztja oda a rovarokat. Nagy szemeiket egymástól függetlenül, minden irányban mozgathatják. Egyik főtulajdonságuk az, hogy szinüket élénken tudják változtatni, amit különben a bőrükben levő festéksejtek okoznak a villágosság hatására. Petéiket önásta gödrökbe rakják s aztán földdel és levelekkel takarják be. Egyik legismertebb fa a közönséges K. (Chamaeleo vulgaris Daud.), piramis-forma, hátrairányuló sisakkal; háttaraja fürészfogas, hastaraja fogas; farka testénél valamivel hosszabb; szine halál után zöld, életben igen változó; hossza 25-32 cm. Hazája É.-Afrika, de Európa déli részében, Andaluziában is tenyészik.

Kamélia

(növ., Camellis L.), a róla nevezett család cserjéje, Kamell (Camellius) György József jezsuitáról nevezik, aki 1639. a Filippinákon gyüjtötte. A K. a teabokorhoz hasonló, a Himaláján, Kokinkhinában, Khinában és Japánban valamint a környező szigeteken honos (16 faj). Levele fényes, hasítatlan, virága gyönyörü szép, azért dísznek kedvelik. Legszebb a C. Japonica L. (Thea Camellia Hoffmsg.), 12-15 m. magas, levele tojáskerek, fürészelt, virága nagy, piros, nyeletlen. Tavasszal és ősszel virít; Japán kerítéseiben mindenütt nő, Khinában már dísznek ültetik és cserépben ápolják. Virága könnyen teljesedik, bőven fejlődik, azért az európai díszkertekben a legkedveltebb dísznövény lett. Barna magvából kövér olajat sajtolnak, s Japánban házi célra használják. 1739. lord Petre R. J. hozta Európába, a mult század végén több fajt is szállítottak ide khinából, s több fajvegyülék támadt belőlük. Van fehér és piros, továbbá ilyennel csíkolt, v. pettyegetett fajtája, Barlese abbé már 1838. 188 fajtáját számította elő a szebb és állandó fajok közül. Ma több száz fajtáját, még pedig sokat drágán árulják. A K. eredetileg erdei növény, sem nagyon nehéz, sem nagyon könnyü földet nem szeret, hanem kövéret és lazát. Napsütötte szobában is lehet tenyészteni, de a levegő föltétlenül nedves legyen; a sok ember lakta helyen, p. az iskolában pompásan díszlik. Nagy szárazságban a levelét, különösen a rügyét naponkint vizzel kell fecskendeni. Üvegházban februártól áprilisig virágzik, de több fajtáját már okt. v. novemberben is virágzásra kényszerítik. A kertész széleskörü kereskedést űz vele. Olaszország É-i, és Franciaország D-i részén a szabadban díszlik. A C. sasanqua Thunb. (teakamélia) kisebb és gyengédebb; ága meg a termője puhaszőrü, virága kisebb. Khinában és Japánban tenyésztik, kellemes-illatu, szárított levelét teába keverik, sőt egymagát is teának főzik. Forrázatával a japán nő a haját mossa, magvából jóillatu, orvosi v. házi olajat sajtolnak. Ilyen használatu a C. oleifera Abel és C. drupifera Lour. és már khinai és kokinkhinai faj olaja is. A C. reticulata R. Br. levele széles, érhálózata durva, virága nagy és dúsan fejlődik. Khinából ered. A C. Kissi Wall. erős jóillatu, Nepálban gyakori s teapótléknak használatos. Magvából jó olaj lesz.

Kaméliafélék

(növ., Terstroemiaceae, Camellia ceae, teafélék), a különszirmuak családja. Virága ötöstagu, himje sok, szabad termője 3-rekeszü, tokja 3 magvu. Fák v. cserjék, levelök váltakozó, örökzöld, egyszerü, tövéből a virágjok ered. 260 faja a meleg tartományokban, különösen Khinában, Japánban és É.-Amerikában terem; több faja nevezetes kereskedelmi (tea). orvosi v. kerti növény.

Kaméliás hölgy

(franc. dame aux camélias), ifj. Dumas Sándor egy regényének s abból készült drámájának címe és főalakja; innen aztán u. n. félvilági hölgy is.

Kamelott-szövet

(franc. camelot), angora- v. teveszőrből készült vászonkötésü szövet, melynek láncrendszere két különböző szinü, fonalból készült cérából áll; vetüléke pedig a láncfonalak szineitől eltérő szinü serítetlen fonalból.

Kamena gorica

község Varasd vmegye novimarofi j.-ban, (1891) 1509 horvát lakossal.

Kamenák

l. Camenae.

Kamenec-Podolszkij

Podolia kormányzóságnak és ebben K. járásnak, orthodox érseknek és kat. püspöknek székhelye, 440 km.-nyire Kievtől, a Szmotristól körülfolyt magaslaton; egy viadukt és 1672. a töröktől épített híd köti össze az alsó várossal és a régi, festői külsejü várral. Az alsó várost is beleszámítva, lakóinak száma (1892) 36,989. Templomai számosak; ipara és kereskedelme nem jelentékeny. K. egykoron Lengyelország egyik legerősebb vára volt és az orosz krónikák már a XII. században tesznek róla említést. 1621. a törökök sikertelenül ostromolták. 1653 dec. 17-én a lengyelek és törökök itt egymással békét kötöttek. 1672. IV. Mohammed elfoglalta; 1699-ig maradt a törökök birtokában. 1795. Oroszországhoz került és a rákövetkező évben kormányzósági székhellyé lett.

Kamenica

1. politikai község Szerém vármegye irigi j.-ban, a Duna mellett, (1891) 1855 horvát-szerb lakossal (közte 148 magyar); van régi (Marcibányi-féle) kastélya, s szép parkja, fürdője, gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakói élénk gyümölcs- és bortermelést s marhatenyésztést űznek. K. egy állami borászati vándortanító széke. 1849 máj. 23. ütközet volt itt Jellasich bán horvátjai és a magyar sereg közt, melyben az utóbbi lett a győztes. - 2. K., község Varasd vármegye ivaneci j.-ban, (1891) 2162 horvát lakossal; közelében K. vár romjai, a vár a XIV. sz. elején a magyar királyok birtoka volt. 1895. katonai hadapródiskolát nyitottak K.-ban.

Kamenita gorica

a horvát Karszt egy hegyvonulata, mely Lika-Krbava vmegyében a Velebit és Pljesivica hegyláncok közt, velök párhuzamosan ÉNy-tól DK-re vonul. A K. egymás mellé sorakozó Karszt-jellegü csúcsok láncolata, melyek közt legmagasabbak a Drvenjak (1234 méter) és Kozjan (1269 méter). D-en egy mélyebb nyereg a Vrbacka staza hegylánctól választja el. Geologiai szerkezetére nézve a K. egyezik a Kapella-hegységgel, tulnyomóan triaszkorbeli mészből épült fel. A hegységtől délre a korbáviai fensík terül el.

Kamenitz

an der Linde, város Pilgram (ettől 22 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, a Kamenica mellett, (1890) 2272 cseh lak., fürészmalmokkal és két vashámorral. Melléknevét egy óriási hársfáról (Linde) kapta.

Kamenscsiki

nép, l. Altai.

Kamenz

az ugyanily nevü járás székhelye Bautzen szászországi kerületi kapitányságban, a Fekete-Elster és vasút mellett, (1890) 7749 lak., posztószövéssel, üveg- és agyagárugyártással; posztószövő iskolával; jelentékeny gránitbányával, szép gót templommal. Közelében van Marienborn-Schmeckwitz fürdőhely. K. Lessing szülővárosa, akinek emlékét a róla elnevezett kórház, egy nagy mellszobra (Knauertől Lipcsében) és szülőházán egy emléktábla hirdeti.

Kamermayer

Károly, Budapest polgármestere, szül. Pesten 1829 május 14. Régi pesti patricius család sarja. Középiskoláit Pesten elvégezve, a jogi tanfolyamot hallgatta Egerben, majd Pesten. Egyetemi tanulmányait a szabadságharc szakította félbe. Beállott honvédnek s csakhamar hadnaggyá nevezték ki. Hősiesen küzdötte végig a szabadságharcot; részt vet a szolnoki, hatvani, kápolnai, isaszeghi és cinkotai ütközetekben, Buda bevételénél s a peredi csatában. Klapka hősies magatartásáért főhadnaggyá léptette elő. A komáromi kapituláció után Pestre tért vissza s újra beiratkozott a jogra. Önmagát kellvén eltartania, Buda városához állott be napidíjasnak s 1857. tanácsi titkárrá nevezték ki. Buda város közgyülésén Széchenyi István gróf fölött mondott emlékbeszédének hatása alatt rövid idő mulva főjegyzővé, majd tanácsnokká választották meg. 1867. Pest város választotta meg tanácsnokává, a főváros egyesítése alkalmával Budapest első polgármesterévé választották meg. A közegészségügy, vizvezeték, csatornázás, köztisztaság rendezése, ipar és kereskedés fölvirágoztatása, az építkezési viszonyok korszerü rendezése, a közlekedés és forgalom kibővítése voltak a föladatok, melyeket a fiatal polgármester magának célul kitűzött és ezen kérdések fokozatos megoldásával évről-évre öregbítette polgártársainak beléje helyezett bizalmát. Ő alapította a «fővárosi egylet»-et, ahol a főváros fejlődése érdekében sok életrevaló eszmét pendítettek meg. Érdemei elösmeréséül 1873-ban a közvágóhíd létesítése alkalmával királyi tanácsossá nevezték ki; az 1876-iki árviz alkalmával tanusítot működéseért a III. oszt. vaskorona-rendet kapta; a szegedi árviz, a boszniai okkupáció alkalmából királyi elösmerésben részesült. 1893. miniszteri tanácsosi címett kapott. (V. ö. Vas. Ujs. 1873.; Magyarorsz. és a Nagyv. 1873).

Kamerun

(ang. Cameroons), német gyarmatbirtok Afrika Ny-i részében a Guineai-öböl, Biafra-öböl, az angol birtokok, amelyektől a Rio del Rey választja el, Bagirmi és Francia-Kongo közt, amely utóbbitól a Campo-folyó különíti el. K.-felé a Cád-tó D-i végéig nyulik. Területét 495,000 km2-re becsülik. Miként Ny.-Afrika egyéb részeiben, itt is egy parti lapály húzódik el a tenger mentén, amelyet a száraz belseje felé dombok szegélyeznek és ezek azután 7-8000 m. magas felföldddé szélesednek ki. A parti lapály ÉNy-i részében, majdnem a tengerből emelkedik ki a vulkáni eredetü K.-hegység (l. o.); a felföld pedig É-on az 1800-3000 m. magas adamauai hegyes vidékké alakul. A tenger felé siető folyók száma nagy; ilyenek a K. folyó, amely széles öbölben torkollik, Akwa-Townig nagy tengeri hajókkal is hajózható és a Mungot, Vurit és a Dibambát veszi föl; a Szanaga, K. e legnagyobb folyóvize, amelyet a parti lakók nagyobbáa Lomnak hivnak és amely a Mao Belével, a Mbammal erősbül; a Kvakva nevü ága a K. folyóval egyesül, és azután 2 ágban a Biafra-öbölbe torkollik; a Nyong és a Lokundse. Az éghajlat trópusi; az évi középhőmérsék az alacsony részeken 24,8°; az eső nagyon gyakori és bő. A növényzet igen változatos; a partokon mangrove-, pandanusz-, rotang- és egyéb pálmafélék, a dombos vidéken tul pedig olajpálmák alkotnak nagy erdőket, ezeket a felföldön sok helyen magas fűvel takart puszták (szavannasteppék) váltják föl. A legnagyobb mennyiségben termesztett növények: a kókuszpálma, különösen az alsó Vuri mentén, a banána, jamszgyökér, manihot, szezam, kukorica, földi mogyoró, némely vidéken cukornád és dohány. Az ültetvények közül még eddig legjobban sikerültek a kakao-ültetvények; hasonló ültetvények létesítése végett Victoriában kisérletekkel foglalkozó botanikai állomást szerveztek. Nagyobb vadakban K. meglehetősen szegény; csakis a felső Szanaga-menti pusztákon találhatni bivaly- és antilope-nyájakat, ellenben a folyóvizekben a krokodilus és a viziló gyakori. Háziállatok: a tyúk, kecske, sertés és a bakvirik földjén a szarvasmarha.

Lakossága a partvidéken a dualla nép (mintegy 20,000), mely a bántu törzshöz tartozik. A férfiak általában magas és szálas emberek. (Egy férfi szines képét l. az Afrika cikk mellékletén.) A szakállt, amely mindig gyéren nő, nagy dísznek tartják. Sötétbarna bőrszinüek, de van köztük világosabb is. Találhatók köztük tökéletes albinók is fehér arcbőrrel és világosszőke gyapjas hajjal. Majdnem egészen meztelenül járnak és csupán csak ágyékuk körül ordanak köteléket. Arcukat és mellüket tetoválják és a szempillák szőrét is ki szokták tépni. A mezei munkát a férfira nézve lealacsonyító dolognak tartják, miért is a mezei munkát az asszonyokra és a rabszolgákra bizzák. A feleséget készpénzen veszik és egy eladó leány 900-1200 koronát ér; gazdag szülőknek a leányáért még többet kell fizetni. Rabszolgáikat nigger-eknek hivják, amely név ő reájuk nézve a legnagyobb sértést jelentené. Szellemi képességeik vajmi csekélyek és a közéjök letelepedett angol hittérítők alig képesek valami eredményt felmutatni. Nyelvöket tanulmányozták ujabban Chrissteller Tiv. hittérítő, Die Dualla-Sprache (Basel 1892) és Seidel A., Leitfaden zur Erlernung der Dualla-Sprache (Berlin 1892). Említendők még a harcias, állattenyésztéssel foglalkozó bakviri-k (25,000), akik a K.-i hegység K-i és DK-i részén laknak; a bomboko-k (20,000) a Ny-i lejtőkön; a bakunda törzs, mely kereskedéssel foglalkozik s a K.-i hegység, a Meme és az Elefánt-tó között lakik; a békeszerető batom és mabum törzsek a felső Mungo és a Banjang erdő részében; a harcolni és rabolni szerető bali-k a Adamavától DNy-ra levő pusztaságon; a lázongó abo és vuri népek a K. folyó tájékán; a Dibamba mellett lakó lungahé-k; az alsó Szanaga melletti malimbá-k; a vad bakoko-k (mvelle) az alsó Szanaga és Nyong mentén. K. belsejében a különböző törzsek újabban heves harcot vívtak egymás ellen. A fehé bőrüek száma (1893) 203, akik közt 147 német és 26 angol.

A kereskedelem főtárgyai a kivitelben pálmaolaj, kaucsuk, elefántcsont és kakao, a bevitelben pedig pamutáruk, szeszes italok, puskapor, puskák, só, dohány és vasáruk. A beviteli értéke (1892) 4.470,822, a kivitelé 8.263,784 márka; a hajóforgalom tonnatartalma 47,999. A gyarmat élén áll egy császári kormányzó, aki mellé az ottani kereskedelmi házak képviselőiből 3 tagu tanács van rendelve. A rend fentartására szolgál egy körülbelül 100 főből álló rendőrcsapat. A benszülöttek oktatásával két német tanító foglalkozik, az egyik Bell, a másid Dido faluban. 1894-95-re a bevétel és kiadás egyaránt 610,00 márkára van preliminálva. A gyarmat jövedelmét a vámok teszik. A kormányzó székhelye K., a Vuri torkolatánál; a legfontosabb kereskedelmi ügynökségek: Bimbia, Kriegsschiffhafen, Victoria, Dibundsa, Bibundi a K.-hegység lábánál, továbbá Kribi, Nagy-Batanga, Campo a tengerparton. A hittérítő állomások a K. folyó mentén, Victoriában, Kribiben stb. vannak. 1884. K. egész területe önálló fejedelmek alatt állott. Ezen év julius havában a Woermann, Jantzen és Thormalen német cégek küldöttei azon fejedelmekkel szerződéseket kötöttek, akik a teljes felsőséget ama kereskedelmi cégekre ruházták, amelyek a szerzett jogaikat csakhamar a német birodalomnak engedték át és még ugyanazon év jul. 12. a Möve ágyunaszád beevezett a K. folyó torkolatába és Nachtigall afrikai utazó jul. 14-én ura, a német császár nevében a földet ünnepiesen birtokába vette. A benszülöttek lázadását a német hadi tengerészet katonái leverték és a kormányzói székhelyet megalapították. Az angol kormánnyal 1885 máj. 3. és jul. 27-én, 1886 aug. 2. és ápril 14-én, 1893 nov. 15. és Franiaországgal 1885 dec. 24. megkötött szerződések szabályozták mostani határait. A gyarmat benszülöttei mindazonáltal csak a tenger közelében fekvő részeken vetették magukat alá a német gyarmatkormánynak; a tengertől messzebb fekvő vidékek nagyobbára még most is teljes függetlenséget élveznek és miként ezelőtt, most is csaknem szakadatlanul háboruskodnak egymással. A németek először arra igyekeznek, hogy gyarmatuk természeti állapotával ismerkedjenek meg; e tekintetben sokat tettek Buchner, Zöller, Kund és Trappenbeck, dr. Zintgraf, Morgen hadnagy, Gravenreuth és Stetten hadnagy. 1893. végre megalakult a «Kameruner Hinterland-Gesellschaft» 200,000 márka részvénytőkével, hogy a gyarmatnak belebb fekvő részeit is megnyissa a kereskedelemnek.

Kamerun-dió

(növ.), l. Mandubi-bab.

Kamerun-hegység

(Mongo-ma-Loba), a legmagasabb hegytömb Afrika Ny-i partján, az É. sz. 4-4° 28' és a K. h. 9-9° 30' között 2000 km2 területtel. Az Albert-csúcsban (3960 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A vulkáni képződésü helytömegen 28 kialudt krátert találni. 2200-2700 méternyi magasságig ritkás, pálma-, tamariszkusz- éss akácfaerdők takarják. Lábánál ültetvényeknek alkalmas talaj terül el.

Kámfor

a kámforfa gyántája. A közönséges nyers K.-t Khina és Japánban állítják elő, a finomítást Európa és Amerikában végzik. A khinai K.-t főképen Formosán készítik, de Közép-Khina is szolgáltat K.-t Japán egyre-másra annyi nyers K.-t termel, mint Formosa. A K. a fa belső részeiben, különösen a levelekben foglalt éterikus K.-olajból keletkezik, mely oxigén felvétele által K.-rá változik s a fát áthatja, sőt a hasadékokba szublimálva, ott kisebb-nagyobb karéjokban kikristályosodik. A nyers K.-t nagyon kezdetleges módon termelik. A K.-fa forgácsait lyukas fenekü és üstre állított kőedénybe töltik, melyre kagylóalaku agyagfedőt borítanak. Az üstben forró viz gőze magával rántja az illanó K.-t s ez a fedő falára rakódik. A japánok ezen eredeti kemencét annyiban javították, hogy a K.-ral terhes vizgőzt hideg vizzel hűtött edénybe vezetik. A K.-ral K.-olaj is átpárolog, melyet utóbb a K.-ból kisajtolnak. A khinai K., melynek legjelentékenyebb kiviteli kikötője Tamusi, vékony ólomlapokkal kirakott ládákban (láda-K.), a japáni pedig szalma- vagy bambusznádba göngyölt hengerek alakjában (cső-K.) kerül piacra. A nyers K. szine szürkés, mely szin a jobb minőségü japáni áruál pirosba játszik. A tisztátlanságok 2-10% között váltakoznak, ilyenek viz, K.-olaj, faforgácsok, gipsz, só és kén. A finomítás abból áll, hogy a száraz, nyers K.-t szén, homok, kréta vagy mésszel keverik és szublimálják, mi által az a nem illanó részektől megszabadul. Különösen tömött és aránylag kevéssé illanó az amerikai finomított K., melyet szublimálás után nagy nyomással korong-alakba sajtolnak. Tiszta K. 175-nál olvad és 204°-nál forr, de már közönséges hőmérsékletnél is szublimál. A gyánták oldószereiben és tömény ecetsavban könnyen oldódik, vizben azonban majdnem oldhatatlan. Fs.-a 12°-nál 1,995, 6° és kevesebb foknál a vizével majdnem azonos, ugy hogy a K.-kristályok erősen lehűtött vizben lebegnek. Az egészen tiszta K.-nak különös tulajdonsága, hogy a viz felszinén magától kering. A K.-t eredeti állapotában alig lehet eldörzsölni, könnyen lehet azonban, ha előbb alkohol, vagy más oldószerrel megnedvesítjük. A tiszta K. íze fűszeres és kissé keserü, kezdetben melegítő, később hűtő. Könnyen gyulad meg és kormozó lánggal ég. K.-hamisításokat eddig nem észleltek. A K.-t főképen a celluloid előállítására, ezenkivül orvosságnak és molypusztító szerként használják. Nagy dózisai mérgezést okozhatnak, mely először a nagy agynak, azután a nyult- és gerincvelőnek, nemkülönben a szivnek izgalmával jár; ezért is erős izgatottság, gyorsult lélegzés és szivverés, epilepsziás görcsök mutatkoznak, öntudatlansággal s az arcnak kipirulásával. Kis dózisait izgatónak, a nagyobbakat pedig csillapítónak adják; külsőleg való használatra bőrizgató kenőcsöket készítenek belőle. A nép koleraellenes szerei közt tekintélyes helyen áll. V. ö. Balló M., Újabb tanulmányok a kámforcsoport köréből (Budapest 1881). L. még Kámforfa.

Kámforfa

(növ., Camphora Nees), a babérfélék fája, 130 faja (a Cinnamomummal egyesítve), Ázsia és Ausztrália forró vidékein terem. A C. officinalis N. v. E. (Laurus Camphora L., Persea Camphoa Spreng., kámforbabér), Khinának és Japánnak 8-10 méter magas örökzöld fája. Itt, valamint K.-Indiában, meg az Antillákon is, ültetik. Levele tojásdad, virága apró, gyümölcse borsónagyságu, piros, csonthéjas. Minden része, de főképen a gyökere erős kámforszagu és keserü ízü. Fájának hézagaiban és hasadékalaku mélyedéseiben van a kámfor nevü gyánta, még pedig mint apró szennyes-szürke morzsa (nyers kámfor).

Kámforgyánta

v. euoszmit, a borostyánkőhöz hasonló földi gyánta; barnássárga szinü, kevéssé áttetsző vagy átlátszatlan, rideg, könnyen törik; dörzsölve kámforos szagu. Innen van a neve. K. 1,5; fs. 1,2-1,6; 77 foknál megolvad, lángban meggyulad s égve kellemes illatu; alkohol feloldja. A bajor Felső-Pfalzban Thumsenreuthnél barnaszénben lelik.

Kámforjég

(Camphor Ice), cetvelő-, viasz-, mandulaolaj, kámfor meg némi illatosító olajokból álló jégszerü bőrpuhító kenőcs.

Kámformakk

(növ.), l. Kámforolajfa.

Kámformirigy

(növ.), l. Kámforfa.

Kámforolajfa

v. kámformakk (növ., Dryobalanops Gaertn.), a Dipterocarpeák fája, 3 faja az indus szigettengeren terem. A D. Camphora Colebr. (D. aromatica Gaertn.) v. szumatrai kámforfa, Szumatra és Borneo magas fája. Levele tojásdad, virága fehér, tokját az ötmetszerü kehely fogja körül, sallangjai a gyümölcsöt széthurcoló zászlóvá nőnek meg. Az idősebb fa repedéseiben kristályos töeg, a borneói (szumátrai borneol v. baroszi) kámfor van, melyet a benszülöttek onnan kikaparnak, Baroszban valamennyire raffinálnak; fehér, könnyen eldörzsölhető, nem éppen kellemes szagu, kámforhoz hasonló ízü tömeg lesz, melynek összetétele C10H18O, olvadáspontja 198°, forráspontja 212°; szaga egyáltalán nem emlékeztet a közönséges kámforra, inkább pacsuli-szagu; kristályosodási formája az oktaéder. Európába alig kerül belőle valami s már Dél- és K.-Ázsiában is, hol vallásos ünnepeknél használják, rendkivüli ára van.

Kami

a japáni vallásban a számos alsórangu istenségek közös neve.

Kamieniec-Podolski

a. m. Kamenec-Podolszkij (l. o.).

Kamienski

Mátyás, az első lengyel dalműszerző, szül. Magyar-Óvárt 1734 okt. 13., megh. Varsóban 1821 jan. 25. Hat lengyel operája közül az első, Nendza Uszesliwiona (Szerencse a szerencsétlenségben) c. 1775. került szinre a varsói nemzeti szinházban. Két német dalművét nem adták elő; egyházi zeneműveket irt és a Sobiesky-emlék leleplezésére kántátét.

Kamies

hegytömeg a Fokföldön, a Ny-i part közelében a Kis-Namaföldön; legmagasabb csúcsa a Welcome (1564 m.) az angol gyarmat trigonometriai fölmérésében jelentékeny szerepet játszott. A tőle É-ra elterülő felföldön fekszik a virágzó vesleyanus hittérítő állomás: Kamiesberg vagy Lily fontein.

Kamillafű

Kamomilla (növény, Chamomilla Schultz Bip.), 1. Székfű.

Kamin

(lat. caminus), l. Fűtés és Kandalló.

Kamionka strumijelowa

(ejtsd:- sztrumilyova), az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság székhelye, 40 km.-nyire Lembergtől, a Ny-i Bug partján, (1890) 6483 lak., gőzmmalommal, sörgyártással és fakereskedéssel.

Kamiros

l. Kameiros.

Kamisin

az ugyanily nevü járás székhelye Szaratov (ettől 190 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Volga mellett, (1890) 18,034 lak., élénk gabona-, hal- és faggyukereskedéssel. K. egyike a volgamenti legfontosabb átrakodó helyeknek.

Kamislov

az ugyanily nevü járásnak székhelye Perm orosz kormányzóságban a Kamuslovka és Püsma összefolyásánál, vasút mellett, (1892) 4727 lak., gabonakereskedéssel.

Kamis-öböl

Krim-félszigetbe benyuló kis öböl Szebasztopoltól Ny-ra. 1855. Szebasztopol ostrománál a franciák kikötőjéül szolgált, akik Ny- és D-felől erősen körülsáncolták.

Kamizárdok

(franc. camisards), a Languedoc tartományban lakó francia reformátussokat nevezték e nével, kik egyházuk felszabadítása és újból megszilárdítása érdekében fegyvert fogtak és 1702-1705. XIV. Lajos ellen véres harcokat folytattak. Nevüket a camise-től (ing, zubbony) vették, ily öltönyt viselvén a cevennei bércek hugenottái ezen harcokban. A K. magukat les enfants de Dieu (Isten gyermekeinek), táborukat az örökkévaló táborának nevezték. Ezen prófétaságnak 1688. és 1689. véres kegyetlenséggel vetettek véget, de a XVIII. sz. elején újult erővel tört ki a küzdelem, amidőn egyik katolikus abbásnak a házát, ki a reformátusok ellen sokféleképen kegyetlenkedett, egy éjjel (1702) a K. körülfogták, abba betörtek, fogolytársaikat kiszabadították, az abbást több barátjával felkoncolták, a házat felgyujtották. Ezzel vette kezdetét a 3 évig tartó s ritka kegyetlenséggel folytatott kamizárd háboru, mely az egykor épes Languedoc tartományt néptelenné és pusztasággá tette. A K. a katolikus papokat gyilkolták, a templomokat felégették, még nők és gyermekek ellen is iszonyu kegyetlenségeket követtek el; viszont a királyi biztosok bitóval, kerékbetöréssel, házak, sőt egész falvak lerombolásával büntették őket. A felkelők száma 4-5000 volt, de ezek egységes sereget soha nem képeztek, hanem apró csoportokban küzdöttek a király gazdagon felszerelt serege ellen, nagy előnyükre lévén a vallásos fanatizmuson kivül a bérces vidéknek, hegyi ösvényeknek, barlangoknak s más rejtekhelyeknek ismerése. Egyik vezérük Cavalier 1704. békét kötött a királlyal, mely szerint neki és társainak megengedtetett a szabad kiköltözködés, de ezt kevesen használták fel, folytatták a harcot 1705-ig, mignem ugyszólván teljesen megsemmisíttettek.

Kamizol

(a középkori lat. camisia szóból), az ing felett viselt öltönydarab, a mellény v. alsó kabát.

Kamjonka

(Kövesfalva, Stein-Kamjonka), kisközség Szepes vmegye ó-lublói j.-ban, (1891) 1457 rutén lakossal, postahivatallal.

Kammerer

Ernő, történész, született Kékúton (Tolna) 1856 nov. 7. Tanulmányait a budapesti tud. egyetemen végezte s ott jogi doktorátust tett. Eleinte az igazságügyi minisztériumnál fogalmazó volt. 1886. átvette családi gazdaságát s e közben történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Velics Antallal együtt irta a Török kincstári defterek c. művet, melyet az akadémia adott ki (2 köt., 1886-90). 1887. és 1892. a szakai kerület szabadelvü programmal képviselőnek választotta. A nevezett pártból 1894 jan. 19. egyházpolitikai okokból kivált.

Kammer-Gericht

berlini felebbviteli törvényszék. Az ennek kebelében alakított titkos igazságügyi tanács a porosz királyi családnak s a hohenzollerni ház személyes birósága.

Kammer-tó

l. Atter-tó.

Kammin

porosz város, l. Cammin.

Kamnitz

(Böhmisch-K.), város Tetschen csehországi kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 4599 német lak., a Kinsky grófok kastélyával, élénk üvegkereskedéssel.

Kamocsa

nagyközség Komárom vármegye csallóközi j.-ban, (1891) 1749 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Kamoka

l. Kamuka.

Kamomilla

(növ.), l. Székfű.

Kamorta

(Kar-Morta, Camora, Nikavari), a Nikobar-szigetek (l. o.) egyik legnagyobbika 208 km2 területtel; Trinkut és Nangkaori kis szigeteket is beleszámítva 850 lak. Az angolok 1869. a sziget D-i végében fegyenc-telepet alapítottak.

Kámory

Sámuel, evangelikus teolog. tanár és keleti nyelvész, született 1830. Tanulmányait Pozsonyban végezvén, két évig az ottani evang. gimnáziumban mint segédtanár működött, s egyszersmind a latin és görög nyelv tanulmányozásával foglalkozott, ezután a hallei és göttingai egyetemeken töltöt két évet, a kiválóbb orientalistákat hallgatva s magát az arab, héber, török, szir és szanszkrit nyelvekben képezve. Hazajöve, a pozsonyi envangelikus liceum és teolog. intézt tanára lett, itt működött ritka buzgalommal mig nyugalomba nem vonult. Nyomtatásban megjelent művei: Röpirt a biblia új magyar fordításának ügyében (Pozsony 1863); Biblia vagyis szentirás (ó- és új test. az eredeti héber és hellén szövegből ford.); Vallástan (bevezetés az ó- és újtestamentomba és apost. könyvekbe. Izrael népének történelme. Függelékül: tulajdonnevek elemzése, Pest 1862); Goel vérbosszús, kiváltó, szabadító rokon (Pozsony 1860); Énekek éneke;Rúth; Jeremiás siralmai; Vend Abc; Arab gyöngyök az arab nyelvből (fordította Budapest 1874); Arab gyémántok (u. o.); Ó-testamentomi Apokrifus könyvek. Kéziratban maradt a Korán, az eredeti arab szövegből fordítva s bő magyarázatokkal ellátva és több arab és héber tanulmány.

Kamosz

a hunnok itala, másként kumisz v. kimisz, l. Kumisz.

Kamp

135 km. hosszu mellékfolyója a Dunának Alsó-Ausztriában. A felső-ausztriai határon eredő Kis- és Nagy-K. összefolyásából keletkezik és Grafenwörthél torkollik.

Kampáni márvány

l. Griotte.

Kampen

város Overyssel németalföldi tartományban, 14 km.-nyire Zwolletól, az Yssel bapartján, (1892) 18,908 lak., gép-, szivargyártással, takarókészítéssel és halászattal, katonai iskolával. Érdekes régi emlékei közül a kiválóbbak: négy régi várkapu, két XIV. sz.-beli templom, a renaissance-korból eredő városháza. Kikötőjét a Zuider-Zeebe nyuló 3 km. hosszu molók védik. Az Yssel két főágától és a Zuider-Zeetől alkotott sziget, a Kampereiland, termékeny sziget; a város régi tulajdona.

Kampes-fa

l. Haematoxylon és Campeche-fa.

Kampes-kender

pita v. domingó-kender (növ.), l. Áloé-kender.

Kämpfer

Engelbert, német utazó, szül. Lemgoban 1651 szept. 16., megh. Lippeben 1716. 1683. mint orvos egy svéd követséggel Oroszországba, onnan Persiába és onnan 1685. egy hollandi hajón Cejlonba, Bengáliába jutott. 1689. Batáviába utazott tovább, 1690. pedig a hollandi követséggel elment Sziamba, Japánba. Japánban két évet töltött és ez országról irt művei még most is nevezetes kútfők. Maga adta ki Amoenitates exoticae c. művét (Lemgo 1712). Halála után jelent meg legismerebb műve: History of Japan and Siam. (London 1727, 2 köt.). Többi művei nagyobbára csak kéziratban vannak a British Museumban.

Kampfhausen

Adolf, német prot. hittudós éss tanár, szül. Solingenben 1829 szept. 10. Bevégezvén a bonni egyetemen tanulmányait, Bunsenhez ment Heidelbergbe, 1855. mint ennek mgántitkára, s a Bunsen által kiadott Bibelwerk-nek egyik buzgó munkása volt, egyszersmint az ottani egyetemen mint magántanár működött. Bunsennel együtt ő is átköltözött 1859. Bonnba s az ottani egyetemnél 1863. rendkivüli, 1868. rendes teologiai tanár lett és nagy tevékenységet fejtett ki az evangelikus egyházi értekezlet (Kirchenkonferenz) által kezdeményezett átdolgozásában a Luther-féle bibliafordításnak. Kiválóbb művei: Das Lied Moses (Lipcse 1862); Das Gebet des Herrn (Elberfeld 1866); Die Chronologie der hebräischen Könige (Bonn 1883); a Bleek-féle Einleitung ins Alte Testament címü művnek harmadik kiadását K. rendezte sajtó alá.

Kampó

Ipolyi (Magy. myth. 450.) saját kézirati gyüjteménye egy regéjét idézve, szól Mátyás király egy ily nevü táltosáról, aki a rege szerint «jégtestü (?), alacsony termetü, vastag lábszáru» volt s Temesvárott lakott és nagy tiszteletben állott a király előtt. Egyszer Mátyás feleségének is megmutatta bűbájos erejét, amitől Beatrix «rémültében székébe hanyatlott». A törökök elleni harcaiban is segítségére van a királynak s visszaszerzi neki mesés holdas lovát (l. o.).

Kampó

gáncs, horog, hajlott fa- vagy vasdarab, melyre valamit akasztani vagy mellyel kapaszkodni lehet. Rúdon alkalmazva hajó és ladik felszereléséhez tartozik. K.-kötél, l. Csúszlik. K. a halászatban, l. Gébics.

Kampong

malaj nyelven falut jelent.

Kampot

az ugyanily tartomány fővárosa és Kambodsa egyedüli kikötője az É. sz. 10° 35' és a K. h. 104° 16' alatt, a Sztung parti folyócska mellett, mintegy 3000 lak., élénk borskereskedéssel. A kikötő bejáratát elzáró zátony miatt csak sekély járatu hajók juthatnak belé.

Kamptulikon

l. Gummi elasticum.

Kamptz

Károly Alb. Henrik, porosz jogtudós és politikus, szül. Schwerinben 1769 szept. 16., megh. Berlinben 1849 nov. 3. Előbb Mecklenburgban, majd a wetzlari birodalmi kamránál, elvégül pedig a porosz igazságügyi minisztériumban szolgált. 1832. igazságügyi miniszter lett, 1838. visszalépett, 1842 pedig nyugdíjazták Az államtanácsnak is tagja volt. Politikai meggyőződése a reakció uszályhordozójává és a demokrácia kiméletlen üldözőjévé tette. Művei: Beitr. zum mecklenburg. Staats- u. Privatrecht, 6. köt.; Civilrecht von Mecklenburg; Codex der Gendarmerie; Beitr. zum Staats- u. Völkerrecht; Die Provinzial- und statutarischen Rechte in der preussischen Monarchie, 3. köt.; Actenmässige Darstellung der preuss. Gesetzrevision; Zusammenstellung der drei Entwürfe des preuss. Strafgesetzbuches. Több jogtudományi folyóiratot is szerkesztett.

Kamrat

(Komrat), bolgár gyarmat Besszarábia orosz kormányzóság benderi járásában, a Jalpuck mellett, (1885) 6186 lak., agyagárukészítéssel és kelmefestéssel.

Kamrup

Asszam brit-indiai tartomány egyik disztriktusa Butan, Dorang, a Khassziasz-hegyek és Goalpara közt. 9404 km2 területtel, (1881) 644,960 lak., K. fővárossal (12,000 lak.). É-i részét a Himálaja lábánál nagy erdők és mocsarak borítják; középső része sík; itt a Brahmaputra öntözi és különösen rizst terem; D-i része dombos, itt sok teát termesztenek.

Kamthi

Kampti (ang. Kampte), kereskedelmi város az indo-brit központi tartományok nagpuri kerületében, a Kanhan mellett, (1891) 43,159 lak. A lakosok durva szövetekkel, európai rövidárukkal, fával, sóval, marhával és gabonával kereskednek. Az utóbbival való kereskedés majdnem teljesen a Morvarból való kereskedők kezében van.

Kamuka

v. kamoka, asztalnemüek s törülközők szövete, melyet damaszk szövetnek is neveznek. Jellemzője, hogy az ábrák és az alap egyaránt atlasz- (fénylő-) kötésből állanak. (l. Alapkötés), csakhogy az ábráknál a fénylőkötés vetülékes oldala, az alapnál pedig ennek láncoldala jut érvényre. E szövetek szövéséhez jacquardgépen kivül még nyüstökkel is felszerelik a szövőszéket; újabban a nyüstöket el lehet kerülni a Wein késmárki szövőgyáros által feltalált székfelszereléssel.

Kamus

Békés vmegyében Mező-Berény határához tartozó puszta, hajdan falu (Kamaolth, Kamavlthér), mely a XV. sz.-ban a Kamuthy-család fészke volt; ugyanakkor (1515) a Gál-család is megszerezte K. egy részét. K. ekkor jelentékeny hely volt, melyen a vmegye törvényszéki közgyüléseit tartotta. 1656. még létezett, 1705. a rácok elpusztították s ujra nem épült fel, 1733. a templomnak már csak némi csekély maradványa állott fenn s ma a község helye is ismeretlen. Nevezetes, hogy K. lakói oláhok és helvétek voltak. V. ö. Haan, Békés vármegye hajdana (Budapest 1870, 211 l.).

Kámzsa

Szt. Benedek óta a szigoru szerzetesek durva szövetből készült hosszu, földig érő öltönye, amelyet a derékon kötéllel, vagy szíjjal átkötve viselnek. Hátul a nyakon, a két váll közt, csuklyával van ellátva.

Kan

széles értelemben minden himállat, p. K.-disznó, K.-kutya, K.-veréb stb.; szoros értelemben azonban a sertések himje.

Kan

holland mérték = 1 liter.

Kán

l. Keán és Khán.

Kána

ókori város Palesztinában, szinhelye Jézus Krisztus első csodatettének, melyről az evangelium megemlékezik (a viznek borrá való változtatása). A város fekvése kétséges, némelyek szerint a mai Kaat Eldselil felelne meg neki; elhagyott város, mely a St. Jean d'Acreból Názáretbe vezető útvonal mentén fekszik; mások szerint a mai Kefr Kenna (Tiberiás és Názáret között). Annyi kétségtelen, hogy Galileában volt.

Kánaán

a «tejjel és mézzel folyó», Palesztina ókori neve az izraelita honfoglalást megelőző időben, helyesebben Kánán (l. o.).

Kanabec

county Minnesota É.-amerikai államban 780 km2 területtel, Brunswick székhellyel.

Kanachos

jeles görög szobrász Szikionból, Aristokles testvére, Kr. e. 470 körül virágzott. Említenek tőle 2 Apollo-szobrot (az egyik Tébében, a másik Miletoszban); egy ülő Aphroditét és számos atléta-szobrot.

Kanada

1.Dominion of C., Alaskát (l. o.) é. Uj-Foundlandot (l. o.) kivéve magában foglalja egész É.-Amerikának az Egyesült-Államoktól É-ra fekvő részét.

Földrajz

Területe: 7.990,733 km2. Ny-i részében emelkedik a Rocky Mountains v. Sziklás-hegység, amely az É. sz. 52° 20' alatt éri el a legnagyobb magasságát és az 56°-on tul már a közép-hegység jellegét viseli magát. Ettől Ny-ra a tavakban gazdag brit-kolumbiai fensík terül el, amelynek Ny-i széle a Kaszkad-lánc; ez a tengerpartig ér; folytatása egy szigetsor (Vancouver, Queen-Charlotte stb.) alakjában a tengerben van. A Sziklás-hegység K-felé nagy lépcsők alakjában szeliden ereszkedik le amaz alföldre, amely É-felé a Jeges-tengerig, K-felé az Atlanti-oceánig nyulik. Ebben nagyobbára csak alacsony földhátak szolgálnak vizválasztókul; hegység jellegét csak azon magaslatok viselik magukon, amelyek a Szt. Lőrinc-folyótól D-re terülnek el. A K-i alföldet az É.-amerikai nagy tavaktól a Nagy-medve-tóig elnyuló tó-sor két, egymástól különböző természetü vidékre osztja. A K-i rész kristályos kőzetekből áll, amelyekben számos a vizmedence és kevés a növényzet; ez D-en sok helyen, valamint Labrador DK-i és ÉK-i partjain meredek lejtőkben ereszkedik le. Az alföld Ny-i része üledékes kőzetekből áll és nagyobbára termékeny talaju. Vizekben K. nagyon gazdag. Az É.-amerikai nagy tavaktól (Felső-tó, Michigan, Huron, Erie és Ontario) eltekintve, egész sora van itt a terjedelmes tavaknak, aminők a Winnipeg, Deer, Athabaszka, Nagy-Medve, Nagy-Rabszolga tavak; a kisebbek is számosak a kis alföld K-i részében és Brit-Kolumbiában (l. o.). Hatalmas folyók, amelyeknek medencéit csak alacsony vizválasztók (Portages) választják el egymástól, kötik össze a tavakat egymással és a tengerrel. D-en a Szt. Lőrinc-folyó vezet az Atlanti-oceánba; ugyancsak a D-i részeken a Szaszkacsevan, illetőleg a Churchill és Nelson viszik le a nagy tavak fölös vizét a Hudson-öbölbe, mig É-felé a Jeges-tengerbe a nagy Mackenzie folyik; a Fraser és Stikine ellenben a Nagy-oceánba torkollanak. Mindezen óriási hosszu vizi utakat azonban az év nagyobb részében jégpáncél takarja.

Az éghajlati

szélsőségek és hosszu, 4-6 hónapig tartó kemény telek jellemzik e vidéket. Torontóban a meleg néha augusztusban +37,3°-ot, januáriusban pedig -32,5°-ot mutat; a szárazföld belsejében a végletek nagyobbak, mint a parton. Novembertől májusig majdnem mindenütt hó- és jégréteg takarja a földet. A legészakibb részeken arktikus a flóra, nagyobbrészt tundra a vidék. Az erdőhatár a Mackenzie torkolatának vidékétől K-felé midig tovább és tovább huzódik le D-felé hogy Uj-Foundland közelében érje le a legdélibb pontját. E határtól D-felé először elszórtan és ezután mindig sürübben lépnek fel az erdők, mig végre beláthatatlan területeket takarnak el. Az É. sz. 50°-án tul csaknem kizárólag fenyőkből állanak az erdők; attól D-re már lombhullató fák is fordulnak elő; ezen erdők főkincsei az illető vidéknek. A szőllő a D-i részeken is a rövid nyár miatt csak nehezen érik meg; ellenben a gabonafélék jól fizetnek.

Az állatvilág

É-on sarkvidéki, D-en pedig olyan mint az Egyesült-Államokban. É-on él a rén, a sarki medve, a sarki róka, a mosusz-ökör, a lemmingek, a hiuz, a D-ibb részeken a mosómedve, a hód, a szürke medve, szarvasok stb. Az európai házi állatok a középső és D-i részeken mindenütt otthonosak. A folyók és tavak halakban igen gazdagok. A bányászatra nézve a legfontosabb részek: Uj-Skócia, Brit-Kolumbia, É-i és Ny-i Ontario, Quebec és az ÉNy-i területek; vasérceket különösen Beauce és Vaudreuil kerületekben, rézérceket a Nipigon-tó és a Mackenzie mellett, ezüstérceket a Felső-tó mellett, aranyat Brit-Kolumbiában, szenet, amiben K. nagyon gazdag, a Nagy-oceán mellékén és a szigeteken, petroleumot az Erie- és Huron-tavak közt, nikkelt Ontarióban bányásznak. 1892. az összes bányatermékek értékét 19.500,000 dollárra becsülték, a legtöbb értéket képvisel a szén; ebből termeltek 3.300,897 t., 7.182,000 dollár értékben, aranyat 900.483; vasat 637,421; petroleumot 982,489; aszbesztet 388,462; rezet 821,590; ezüstöt 246,510; nikkelt 3.513,340 dollár értékben. Legnagyobb gazdagsága azonban K.-nak a mezőgazdasági termékekben van. 1881. az egész területnek 1/5-e volt még csak megművelés alatt, de ezen terület gyorsan nagyobbodik; csak 1892. 837,228 acre került megművelés alá. A megművelt földnek körülbelül 1/3-a szolgál legelőül. Pontos mezőgazdasági statisztikája csak Ontariónak van; ebben 11 évi átlag szerint acre-onként terem 20,1 bushel őszi, 15,4 tavaszi búza, 26 árpa, 35,1 zab, 20,8 borsó, 118 burgonya és 16,2 rozs. Egész K. búzatermését 1891. 60.721,193, 1892. pedig 48.182,295 bushelre becsülik. Mind nagyobb jelentőségre vergődik újabban a sajtkészítés, amelyből 1892. 3-szor annyit vittek ki, mint 1874. Nagy jövedelmet hajt végül még az erdőgazdaság és a halászat is, amely utóbbinak 1892-iki termelését 18.941,171 d. értéküre becsülték; ebből 9.675,398 dollár értékben került kivitelre.

Lakosság, kereskedelem, közigazgatás.

A lakosok számát az egyes tartományokban, kerületekben és territoriumokban (1890) a következő hasábon levő 1-ső táblázat mutatja.

[ÁBRA]

Az összes lakosok közül volt férfi 2.460,471, nő 2.372,768. A kik nem K.-ban születtek, azok közt volt 490,232 a Brit-birodalomból, 80,915 az Egyesült-Államokból, 27,752 Németországból, 9222 Oroszországból, 7827 Skandináviából, 5381 Franciaországból, 2964 D.-Európából, 9129 Khinából és 13,940 egyéb országokból való. Bár K. folytonosan halad az elangolosodás útján, 1891. még mindig 1.404.974-en voltak, akiknek anyanyelve a francia. Az indusok száma (1892) 109,205. Vallás szerint (1881) a lakosság a következőképen oszlik meg: róm. kat. 1.992,017, presbiteriánus 755,326, anglikán 646,059, metodista 847,765, baptista 302,565, lutheránus 63,982, kongregacionalista 28,157, egyéb felekezet 108,013, pogány és meg nem állapítható 89,355. Az ipar még most is igen kezdetleges és e tekintetben K. csaknem kizárólag a külföldtől függ. Ezt mutatja a külfölddel való kereskedelmi forgalma is. 1892. a bevitel volt 116.978,943 és a kivitel 113.963,375 dollár.

[ÁBRA]

Az országok közül, melyek K.-val kereskedelmi összeütközésben vannak, a legtöbbet vesznek K.-tól: Nagy-Britannia, az Egyesült-Államok, Ny.-India, a legtöbbet adnak el neki: az Egyesült-Államok, Nagy-Britannia, Német- és Franciaország, Khina és Japán meg Ny.-India. A külkereskedelmet nagyobbára hajók közvetítik. 1892. a K.-i kikötőkben 65,343 hajó fordult meg 18.692,455 tonna tartalommal. A legélénkebb forgalmu kikötők: Montreal, Toronto, Halifax, Quebec és Victoria. A belföldi forgalom előmozdítására szolgálnak a hosszu természetes és a mesterséges vizi utak, amelyeknek hossza több mint 2700 angol mértföld. A lakosság számához képest a vasúti vonalak hossza is nagyon jelentékeny. 1892 jun. végén forgalomban volt 14,870 angol mértföld hosszu vonal (a Pacific-vonal hossza 2906); a táviró vonalak hossza pedig 31,841 ang. mértföld.

K. alkotmánya

a londoni parlamentben 1867. elfogadott «The British North-America Act»-on nyugszik; e szerint K. Nagy-Britanniától függő szövetséges állam, amely 7 tartományból (a legújabb 1873-ból való, a Prince Edward-sziget), 5 kerületből és 2 territoriumból áll. A törvényhozó testület egy szenátusból és a képviselők házából áll; a végrehajtó hatalmat pedig az angol kormánytól kinevezett főkormányzó gyakorolja a 13 tagból álló titkos tanács közreműködésével. A szenátorok száma jelenleg 81 (24 Ontarióból, 24 Quebecből, 10-Uj-Skóciából, 10 Uj-Braunschweigből, 4 Manitobából, 3 Brit-Korumbiából, 4 Prince Edward-szigetről és a 2 a territoriumokból); őket élethossziglan a főkormányzó ajánlatára a királynő nevezi ki; mindegyiknek legalább 30 évesnek kell lennie és ama tartományban, amelynek számára kinevezik, 4000 dollár értékü vagyonnal birnia. A képviselőket a cenzushoz kötött választói jog alapján 5 évre választják, minden 20,000 lakos után egyet (az 1891. népszámlálás alapján 213-at), csak Quebecre nézve van megállapítva véglegesen 65. E parlament elé tartoznak az államadósság és állami vagyon ellenőrzése, akereskedelmi, váltó- és iparügyek, az adó-, postaügy, az ország védelme, világító tornyok, hajózás, pénzverés, kezességi og szabályozása, szóval mindaz, ami az egyes tartományok részére nincs fentartva. A végrehajtó hatalom gyakorlásában közreműködő titkos tanács 13 osztályra van felosztva. Az egyes tagokat a parlament beleegyeztével a főkormányzó nevezi ki. A szárazföldi és tengeri hadsereg feletti fővezérlet joga a királynét illeti meg. Minden tartomány, amennyiben a központi kormány jogkörébe nem ütközik, önállóan intézi országa ügyeit; e célból van külön törvényhozó testülete (Quebecben 2 házból áll), ennek felelős minisztériuma és kormányzója, akit a főkormányzó nevez ki. Az állam kiadásai (1892) 36.765,894, bevételei pedig 36.921,872 dollár; a bevételek közt a legnagyobb tételek a vámjövedelem (20.501,059) és az accis (7.945,089); a kiadások közt az államadósság kamatai (9.763,978), mig a honvédelem csak 1.226,308 dollárba kerül. Az összes államadósság (1892) 295.333,274 dollár. K.-nak a tenger felőli védelmét Nagy-Britannia hajói teljesítik; 12 hadihajó van az Atlanti-oceán és 8 a Nagy-oceán kikötőiben. Az állandó szárazföldi hadsereg létszáma nagyon csekély: Halifaxban van mintegy 2000 angol katona; a miliciából pedig 1892-1894-ben 33,960 tiszt és közlegény állott fegyverben. Egyébként minden brit alattvaló 18-tól 60 éves koráig a milicia tagja; a milicia tettleges és tartalékos állományba van beosztva; az előbbinek tagjai évenként vagy 2 évenként 16 napi gyakorlatot tartoznak teljesíteni; egy évben azonban 45.000-nél többen e gyakorlatokra be nem hivhatók. 1875 óta Kingstonban királyi katonai college áll fenn. A parlament székhelye: Ottawa. A törvények értelmében, Uj-Braunschweigot kivéve, az iskola-látogatás mindenütt kötelező, de a törvény teljesen végrehajtva nincs. Egész K.-ban az iskolakötelesek száma közel egy millió; ezek közül azonban csak mintegy 55,4% jár iskolába. A nyilvános népiskolák száma 15,793 (23,809 tanítóval); a közép- és felső iskolák száma 1011; az iskolai kiadások pedig több mint 10 millió dollárt tesznek ki. Minden tartománynak, Brit-Kolumbiát kivéve, van legalább egy angol mintára szervezett egyeteme és orvosi meg egyéb kollégiuma. A polgári és bünügyekben egész K.-ra nézve a legfőbb birói hatóság a Supreme Court, amely Ottawában székel; van azonkivül egy pénzügyi főtörvényszék; minden tartományban egy fölebbviteli törvényszék és korlátolt hatáskörü grófsági biróságok, melyeknek tagjait a főkormányzó nevezi ki. A rendőri és békebirák ellenben a tartományi hatóság hatásköre alá tartoznak.

2. K., a tulajdonképeni K.; e néven nevezik még ma is Ontario (azelőtt Felső-K.) és Quebec (azelőtt Alsó-K.) tartományokat. A Dominion of Canada ezen legfontosabb része hosszukás tojásalaku; a Sz. Lőrinc-folyó vidékének nagyobb részét foglalja magában. Nagyobbára sík és dombos vidék; hegyei egyedül ott vannak, ahol É-on és D-en a vizválasztók emelkednek. A legmagasabb csúcsok az Egyesült-Államok felőli határon, a K-i szakaszban találhatók. Itt van az Oxford-hegy (1372 m.), azután a Szt. Lőrinc és a Baie des Chaleurs között elterülő félszigeten a Gaspésieről elnevezett hegyek és a Notre-Dame-hegylánc, amelynek legmagasabb csúcsai 1000 és 1200 m. közt váltakoznak. Az É-i határon a Hauteurs des Terres és Moisie forrásvidéke körül emelkednek csak 1000 méteren felül; egyebütt nagyobbára 2-3000 m. magas földhátat alkotnak. A Szt. Lőrinc balpartján emelkedik a festői alkatáról ismeretes Cap-hegylánc és benne a legmagasabb csúcs a Szt. Anna (819 m.). Ontario tartományban a magaslatok még alacsonyabbak; a Huron-tó környékén a Montagnes de la Cloche alig emelkednek a legmagasabb részökben is 800 m.-nyire; K. vizekben rendkivül bővelkedik; részben hozzája tartoznak a nagy amerikai tavak, a Felső- Michigan-, Huron-, Ontario- és Erie-tavak, amelyek az őket összekötő folyókkal együtt 1700 km. hosszu vizi utat alkotnak; ez útnak folytatása a Szt. Lőrinc, amely Kingston közelében szakad ki az Ontario-tóból és ÉK-nek folyván, a róla elnevezett öbölbe torkollik; K.-ban veszi föl a hatalmas Ottawát, a Richelieut, Saint-Françoist, Saint-Maurice-ot, Batiscant, Chaudieret és a pompás Saguenayt. A Szt. Lőrinc-öbölbe torkolnak továbbá a Betsiamites, a Manikuagen, Pentecôte, a Margit, Moisie, Manitu, Romaine, Natasquan stb. Az éghajlat általában zord és nagy szélsőségeket mutat; ezen tulajdonságai élesebbek a K-i és a tengerhez közelebb fekvő részében mint a nagy tavak környékén. (Egyebekben l. Ontario és Quebec alatt).

Kanadai balzsam

oly terpentin, melyet Maineben és Kanadában a balzsamfenyőből (Abies balsamea) nyernek, midőn a kérgen gyántaréseket nyitnak s a kifolyó balzsamot sajátságos alaku edényekben fogják fel. A K. friss állapotában szintelen, idővel sárgul és merevvé lesz, de mindig tiszta marad. A górcső alatt is teljesen átlátszónak és homogénnek tünik fel. Kellemes, balzsamos illata és aromatikus íze van, de kissé keserü. Fajsúlya 15°-nál 0,9984. Éterben és alkoholban oldható. Minden egyéb terpentinből fénytörési képessége által különbözik. Orvosszerül és a mikroszkópikus lencsék és preparatumok ragasztószeréül használják. L. még Fenyőfa.

Kanadai lúd

(Cygnopsis canadensis Leach.), hattyunagyságu úszómadár. Szine barnásszürke, feje és nyaka fekete, álla és nyakának mellső része fehér; csőre és lábai feketék. Hazája É.-Amerika. Állatkertekben közönsséges, könnyen tenyészthető.

Kanadai nyárfa

(növ.), l. Nyárfa.

Kanadai tavak

az Egyesült-Államok és Kanada közt fekvő öt nagy tavat nevezik igy; ezek: Felső-, Michigan-, Huron-, Erie- és Ontario-tó. (L. ezeket egyenkint.)

Kanadai tea

(növ.), l. Gaultheria.

Kanagava

az ugyanily nevü ken (kerület) székhelye Nippon japán szigeten, Jokohamával szemben, a Tokiói-öböl Ny-i partján, (1887) 11,897 lak. Ismeretes azon szerződésről, melyet 1854. Perry a japán kormánnyal kötött és amely Japánt az idegeneknek megnyitotta. Az 1858-iki jedói szerződés értelmében K. is meg volt az európaiak előtt nyitva; ezek azonban kikötőjének sekélysége miatt Jokohamával cserélték föl.

Kánahán

l. Kánán.

Kana-hara

neve a japán telepnek, mely Fuszán (l. o.) koreai város mellett van.

Kanak

nagyközség Torontál vármegy bánlaki j.-ban, (1891) 1387 szerb lakossal; vasúti állomás, posta-, táviró- és távbeszélő hivatal, postatakarékpénztár.

Kanakok

(a. m. emberek), a Sandwich-szigetek benszülött lakossága; használatos a polinéziaiak általános elnevezéseül is.

Kanakuc

kuvik, halálmadár (Carine noctua scop.), l. Bagolyfélék.

Kanál

fémből, fából, csontból, porcellánból v. üvegből készített folyadékmerítő eszköz, melyet a folyadék felvételére szolgáló homoru rész s ennek tartására való nyél alkot.

[ÁBRA] Őskori kanál.

A használat szerint megkülönböztetünk evő-, merítő-, olvasztó- (ólomolvasztó-) stb. kanalakat, melyeknek homoru része tojás-, ovoid- vagy gömbalaku. A fémkanalakat leginkább öntik. Igy a khinaezüst kanalak anyaga alpaka, melyet öntés és kellő módon való megtisztítás után galvános úton megezüstöznek. Az ónkanalakat két részből álló formába öntik. A vaskanalak nagy részét újabban lemezből sajtolják s azután megónozzák, a merítőkanalakat pedig zománcolni szokták. Az Érchegységben Schwarzenberg környékén a vaskanalakat 4-6 mm. vastag rudakból kovácsolják ki. A kovács először a K. homoru részéhez való lapot s ezután a nyelet kovácsolja ki, ire az elkészített darabok lapalaku részét homoru üllőn kerek talpu kalapácsokkal behorpasztják és a felesleges anyagot ollóval vágják le v. pedig lereszelik. Ennek megtörténte után a kanalakat sósavban lecsávázzák s ha róluk a reve teljesen levált, fürészporban megszárogatják és végül megónozzák. Az ónozott kanalak felszinét fényező kalapácsokkal egyengetik ki. A fakanalakat faragják, a szarukanalakat pedig ugy készítik, hogy a szaruból kivágott K.-alakot megmelegítik és famintákba sajtolják.

Használata visszanyulik az emberiség legrégibb korába, alakja a vad és művelt népeknél évezredek lefolyása alatt lényegileg ugyanaz maradt. Az őskorban agyagból készült, formája kis kagylóalaku csésze, melynek egyik oldalából nyél nő ki. A nyél rendesen sokkal rövidebb, mint a mai K. (L. az ábrát.) Hazai leleteink közül különösen a pilini, szihalmi és tószegi leletekből ismerünk ily kanalakat. Svájci leletekből, hol a tárgyak konzerválóbb rétegben feküdtek, ismerünk fakanalakat is, melyek szintén az újabb kőkorból erednek. Az asszirok vörösrézből készítették; az egyiptomiak fából faragott kanalat használtak, a nyelét emberi v. állati alakok díszítették; a görögöknél arany K. is fordul elő, jobbára azonban homorura formált kenyértészta szolgált K.-ként. Pompéjiben találtak bronz kanalakat is, amelyeknek egyenes nyelük van s v. egészen egyszerüek, v. lópatkó-alakban végződnek, csészéjük hegyes, ami abban leli magyarázatát, hogy a kanalat nem csupán folyadék merésére, hanem osztriga és egyéb kagylók fölbontására is használták. A középkorban a K. a misénél is használatos volt, a kehelyben a bort és a vizet K.-lal keverték meg és K.-lal szedték ki az ostyát az edényből. Az ilyen K. nyele rövid, csészéje lapos volt. A XIV. és XV. sz.-ban a francia és a burgundi udvarokban kezdődik a K.-lal való fényűzés; ötvösök, zománcolók és elefántcsontfaragók remekeltek a K. díszes előállításában, amelynek alakja azonban ekkor sem változott. A XVIII. sz.-tól kezdve divnak azon kanalak, melyeknek hajlított és lapátalakban végződő nyelük van.

Kanalasgém

(Platalea L.), a gázlók rendjébe, a gólyaidomu, fészeklakó szélescsőrü gémfélék családjába tartozó madárnem; mely madarak csőre lapos, elől lapátszerüen kiszélesedett. Mintegy 6, jobbadán a melegebb tartományokban élő faja ismeretes, melyek közül hazánkban egyedül a közönséges K. (Pl. lencorodia L.) fordul elő. Tollazata fehér, torka sárgás, barnasárga csúcsu csőre és lábai feketék; szemkerülete és csupasz torka világoszöld; a vén himnek tarkója hosszu, lelógó tollpamattal van díszítve. Hossza 80 cm., szárnyh. 44, farkh. 13 cm. Hazája a Közép-tenger környéke. Vándormadár. Magyarországban tavasztól őszig vizek, tavak mellett elég gyakori. Halakkal és más kisebb vizi állatokkal táplálkozik. Fákon, nádasokban fészkel. 2-3 fehér vörösesszürke, sárgán pettyezett tojást rak, melyeket valószinüleg a szülők közösen költenek ki. Húsa ehető. A fiatalok a fogságban megszelidíthetők.

Kanalas kacsa

(Spatula clypeata Bole), az úszómadarak rendjébe, a kacsafélék családjába tartozó madárfaj. Nagy, kanálforma csőre van, melyen a harántul futó lemezek, különösen elől finom csúcsokká vannak hosszabbodva. A him feje és nyaka sötétzöld, begye fehér, háta feketészöld, hasa gesztenyebarna, szárnytükre zöld. A tojó szürkéssárga, fekete foltokkal. Lábai és csőre vörössárgák. Hossza 50, szárnyhossza 24, farkhossza 8 cm. Vándormadár. Európa északi mérsékelt vidékein él, hozzánk márciusban érkezik, ősszel meleg vidékekre vonul. Nálunk is költ. L. még Kacsafélék.

Kanálfúró

l. Fúró.

Kanálfű

(növ.), l. Kalánfű.

Kanális

a. m. csatorna (l. o.).

Kanálka

a görög egyházban azon szertartási eszköz, mely a hivek áldoztatására használtatik, miután a görög egyházban a világiak is két szin alatt áldoznak. A K. használatát aranyszáju szt. János konstantinápolyi patriárka hozta be az egyházba. A K.-t aranyból, vagy legalább is megaranyozott fémből kell készíteni.

Kánán

máskép Kánaán, sőt Kánahán is, ő-héber eredetü földrajzi elnevezés, mely ugy látszik síkságot, alföldet jelent és egymásután fejezte kis Sziriát, Feniciát, a filiszteusok földjét és a Jordán völgyét. Alkalmasint az utóbbinak az izraeliták által való elfoglalása következtében történt, hogy a győztesek ezt a nevet, melyet az elfoglalt jordánvölgyi népek ajkán találtak, az egész később elfoglalt területre, tehát Palesztinára (l. o.) kiterjesztették, kiváltképen pedig a Jordán nyugati mellékére. Az igy elfoglalt termékeny területen számos nép lakott, melyeket kánániták gyüjtőneve alá sszokás összefoglalni, habár a bibliai hagyomány megkülönbözteti a szoros értelemben vett kánánitáktól a hittitákat, amoritákat, hivitákat és jebuzitákat v. jebuzeusokat; majd hozzáteszi még a perizzitákat és girgasitákat, sőt egy helyen (Gen. XV. 19-21) egy ősszülött Refaim nevü törzset és 3 arab tribust (keniták, kenizziták és kadmoniták). Kétségtelen, hogy szemita nyelvü népek voltak K. őslakói.

Kánániták

l. Kánán.

Kananor

l. Kannanur.

Kanapé

(gör. konopeion, lat. conopeum), több személyre való könnyebb, párnázott ülőbutor, melynek kartámlái v. teljesen fából valók, v. csak vékonyabban párnázottak. A K. mai alakját Franciaországban a XVI. sz. vége felé nyerte.

Kanara

tengermelléki vidék Elő-Indiában a Dekán Ny-i oldalán, a Ghats és a tenger között, mintegy 335 km.-nyi hosszuságban nyulik el, 21,074 km2 területtel és mintegy másfél millió lak. A partok meglehetősen egyenes vonalat alkotnak; Mangalore, Honavar, Kumpta a nagyobb kikötők. A föld a partokon lapos és homokos; beljebb magasabb és köves. Csak kisebb folyók (Csandragiri, Seravali, Tudri, Gangavali) öntözik. Főterméke a rizs, bors, beteldió, cukornád. Emelkedettebb helyein pompás tékfa-erdők vannak. K. csaknem egyenlő részre Bombay és Madras presidencyk közt van megosztva; amahhoz ÉK, emehhez DK tartozik. DK fővárosa Mangalor, ÉK-é Karvar. 1763. Haidar Alinak; 1799. pedig az angolok birtokába jutott.

Kanara nyelv

illetőleg kanari nyelv (ang. Canarese language), a kelet-indiai dravida nyelvek (l. o.) egyike; Kanarában és Maisszurban, Dekán közepének nyugati részén 8 millió ember beszéli, s rokon a szomszéd tamul nyelvvel (továbbá a badaga és toda nyelvekkel), de más irása van (mely a régi szanszkrit ábécé átalakítása). Érdekes a sok föliratban megőrzött ó-kanarai nyelv. Legjobb nyelvtana Hodsontól (2. kiadás Bangalor 1864), szótára Reevetől (Madras 1834-41, 2 köt.). V. ö. Weigle tanulmányát, Zeitschr. der Deutschen Morgenländ. Gesellschaft (1848).

Kanári

(Fringilla canaria L., Serinus canarius Cab.), az éneklő verébalkatuak, a kúpcsőrü pintyfélék családjába tartozó madárfaj. Csőre rövid, tövén szélesebb, mint magas. Középhosszuságu hegyes szárnyában a 2. és a 3. evezőtoll a leghosszabb. Farka kikerekített. Csüdje rövidebb, mint a középső ujj. Laposan görbült karmai kicsinyek. Vad állapotban háta sárgászöld, szürkés tollakkal keverve, hasa citromsárga fehéres, szárnyai és farka feketések. A himnek háta feketés. Fogságban nevelve egészen sárga is lehet. Hossza 12-13, szárnyhossza 7,2, farkhossza 6 cm. Hazája Kanári-, Madeira-szigetek, különösen Teneriffa, Palma és Ferro, hegyes-völgyes erdők által védett helyeken él a tenger szine felett 1000-2000 m.-ig. Veteménymagvakkal, növények gyenge zöld részeivel, gyümölccsel (füge) táplálkozik. Márciusban költ. Fészkét fiatal, korán leveledző fára rakja. 5-6 tengerzöld, gyengén barnán pettyezett tojást rak, melyek a szelidítettének tökéletesen megfelelnek és 13 nap alatt költi ki. Évenkint 3-4-szer költ. Röpülése a zöldikééhez hasonlít. Fogságban hamar betalálja magát és igen könnyen tenyészthető. Linné, Brisson nem önálló madárfajnak tekintették, hanem különböző pintyfajok keverékének tartották. Bolle mutatta ki először, hogy tulajdonképen vad állapotban él a Kanári szigeteken. Régi irók, mint Gressner, Aldrovandi stb. jól ismerték ez állatot, de nem ismeretes, hogy zöld tollaik mikor sárgultak meg. Midőn a spanyolok 1311. és 1473. a Kanári-szigeteket elfoglalták, csakhamar nagykereskedést űztek vele és eleinte monopoliumnak tekintették. Az időben annyira lábra kapott a kanári-kultusz, hogy a nők kanárival festették le magukat. A monopolium csak a XVI. sz.-ban szünt meg, midőn egy kanáriszállítmánnyal megrakott hajó Elba szigete körül hajótörést szenvedett, és a kiszabadult madarak a szigeten elvadulva, az u. n. olasz K.-k ősapáivá lettek. Innét csakhamar elterjedtek Olaszországba és a XVII. sz. közepén már Németországban is nagyban űzték terjesztésüket.

Számtalan faja ismeretes, melyek részint terjesztés, részint más pintyfélékkel (tengelice, gimpli, kenderike, zöldike, más pintyek stb.) való keresztezés útján jöttek létre; a megszelidítettől különbözik a hollandi és a német rassz, amelyek ismét szinre és éneklés módjára nézve térnek el egymástól. Leghiresebb német énekes a harzi K., a hollandi faj közül pedig a párisi, lord-major, brabanti, brüsszeli, trombitás K. stb. Szinre nézve megkülönböztetnek: aranysárga, fehér, izabella szinü, szürkészöld, narancssárga, tarka, szürkén zöld, barnán és feketén foltos, habolt, u. n. zöld, fekete, barna, szürke, izabella szinü fecske kanárit stb. és végül található még köztük albinos és pettyes. Angolországban különös szinváltozatokat tenyésztenek, melyeket lizárd-nak, ha zöld, gyíkszinü mustrázatu, csillámlónak, fehérbarnának stb. neveznek. Hasonlóan nevelnek ott cayenni bors etetése álal rókavörös szinüeket is. A harzi K.-k közt megkülönböztetnek fülemüle, basszus, mély, kereplő, csengő stb. hangon éneklőket. A harzi K., a közönséges német rassztól külsőre nézve nem igen különbözik, csak pompás éneke árulja el mivoltát és eredetét. A hollandi fajta ellenben nagyobb, karcsubb, különösen hajlott háttal és bodorított vagy kunkorodott tollu szárnyakkal és mellel, mely utóbbiakat még jabot-nak v. épaulette-nek is hivják. Tápláléka a fajták szerint változik. Igy a hollandit legjobb etetni u. n. kanárimag, kender- éss répamag keverékével, továbbá gyenge zöld növényi részekkel (saláta, tikszem, szakálynak), és időnkint gyümölccsel, cukorral és már édességekkel, mig ellenben a harzi legjobban tartható u. n. madártojás étellel (főtt tojás és régi búzakenyér finom vagdalék), madárbiscuittal vagy nyári répamaggal. Jó ápolás mellett 20 évig is elél. Költésre egész 4 éves korukig használhatók. Egy éneklőnek legjobb 36 hosszu, 21 magas és 17 cm. széles kalitka. Háromszor akkora kalitkába tartható 1 him és 3 nöstény. Nagyban való tenyésztésnél 200-200-at tartanak egy-egy helyiségben, még pedig ugy, hogy minden himre 4-5 nőstényt számítanak. E célra leginkább egyablakos szobákat használnak, ahol azután a fakosár-, virágcserép stb.-ből álló fészkeket a falra egymástól 30 cm. távolságban erősítik. A költés már febr. közepén megkezdhető, amely épp ugy történik, mint a vad állapotban levőknél. A költés ideje alatt legjobb keményre főtt tojásvagdalékkal, lenmaggal kevert s nyári répamaggal stb. etetni.

A K. egyike a legkellemesebben éneklő madaraknak. Különféle énekre és dallamra fiatal korában tanítható legjobban be. Egy-egy kitanult énekesnek az értéke különböző, 5-40-60, sőt 100 frt is lehet egynek az ára. A harzi K.-kat 18-25 Celsius meleg helyiségben tenyésztik, azért azok nagyon kényesek, de azért jól bepakkolva télen 4-5 napi távolságra is elszállíthatók. A K.-t a léghuzamtól, hirtelen hőmérsékletváltozástól, főleg pedig a mindenféle ételtől óvni kell, mert hamar elpusztulhatnak. Azonkivül tisztán tartandók. Betegségeik közül említendők: rekedtség, torok- és tüdőlob, epilepszia, nyavalyatörés, székrekedés, végbélgyulladás, hasmenés, különböző megsebesülés, kiütések, fekélyek stb. A K.-terjesztést nagyban űzik a Harz-hegységben, különösen Andreasbergben, Hannovera-, Türingiában, Fekete-erdőben, Nürnberg-, Berlin-, Lipcsében, Belgium- és Svájcban. Kevésbbé Tirolban. Németországban évenkint átlag 2 millió darabot tenyésztenek, ahonnan É.-Amerikába, K.-Indiába stb. helyre többet mint 1 millió darabot visznek ki.

Kanáridió

(növ.), l. Kanárifa.

Kanárifa

v. kanáridió (növ., Canarium L.), a burseraceák magas fája; levele nagy, többnyire páratlanul szárnyalt virágfürtje egyszerü vagy összetett, gyümölcse csonthéjas, tojásdad vagy ellipszoid. Mintegy 50 faja Ázsia tropikus részein és az ind szigettengeren terem. A C. commune L. (Balsamodendron Zeylanicum Kunth), a Molukki-szigeten honos, de most egész Indiában ültetik. Magva dióízü (kanáridió) édes, bő olajtartalmu s nyersen vagy pirítva ehető; éretlenül hasmenést okoz; sóval főzeléknek elkészítik, sőt teába is adják. Lisztjéből jóízü kenyeret sütnek, sőt étel- és mécsolajat is sajtolnak belőle. Fája szolgáltatja az elemihez hasonló fehéressárga kanárigyantát, melyet főleg fáklyakészítésre használnak. Fájából hajót építenek vagy tüzelnek vele. Rendesen tele van élősködőkkel, fagyönggyel, orchideával, harasztokkal és a Ficus benjaminá-val, ugy hogy a fát csaknem elpusztítják. A C. microcarpum Willd. K.-India és Kokinkhina fája; akkora mint egy almafa. Megfúrt fájából sárga, jóillatu olaj folyik; sebre, mázolásra, valamint damaragyántával meg egy kis mésszel keverve a hajó hasadékának betömésére is használják. Barna kemény fáját az asztalos dolgozza föl. A C. album Räusch. Khina és Kokinkhina nagy fája, elemit szolgáltat. Ötszögletü zöldessárga gyümölcsét fanyarsága ellenére is nyersen vagy befőzve mint az olajbogyót ugy élvezik, sőt orvosság is lesz belőle. a molukki C. rostratum Zipp. és C. legitimum Miq. meg a K.-indiai C. strictum Roxb. gyántája fekete dammara néven mint szurok használatos, a C. Bengalense Roxb. terméke a K.-indiai kopál, más faj K.-é Manillán a manillaelemi.

Kanárifű

vagy kanári-köles (növ., Phalaris L.), pázsitfű, a pántlikafűvel együtt 10 faja Európában a mediterrán vidéken és É.-Amerikában él. Kalászkája egyvirágu, a pároséltü virág pelyvája szálkátlan. A Ph. Canariensis L. 0,15-1,5 m. magas fű, virágzata tojásdad virágpelyvájának a hátán épszélü éle van. Hazája Európa D-i része meg a Kanári-szigetek, nálunk a vasút mentén elvadul. Magváért (kanári-mag) termesztik s az éneklő madaraknak, kiváltképen a kanárinak adják, sőt lisztjéből búzaliszttel keverve kenyeret is sütnek. Van tarkalevelü fajtája is.

[ÁBRA] a Kanári-fű virágzata, b egy külön virága.

Kanári-gyánta

(növ.), l. Kanárifa.

Kanári-köles

v. kanári-mag (növ.). l. Kanárifű.

Kanari nyelv

l. Kanara nyelv.

Kanári-rózsa

(növ., Genista Canariensis L.), a Kanári-szigeteken honos rekettye (l. o.) faja.

Kanarisz

Konstantin, új-görög szabadsághős és politikus, szül. Ipsara szigetén 1790., megh. Athénben 1877 szept. 14. A szabadságharc kitörése előtt egy kereskedelmi hajó kapitánya volt. A felkelés hirére nyomban a haza segélyére sietett és a kioszi csatornában horgonyzó török admirálhajót 1822. a jun 18-19. közötti éjjel levegőbe röpítette. Nov. 9. más hadihajót robbantott levegőbe Tenedosz szigeténél, 1824 aug. 17. pedig egyiptomi hadihajókat égetett fel a szamoszi kikötőben. 1826. a Hellasz naszádnak lett kapitánya; 1827. szülőföldjén a képviselőházba választották; 1828. pedig Kapo d'Istria elnök egy hajóraj élére állította. Az elnök megöletése után K. egy ideig Szira szigetére vonult vissza, de azután újra a hajóhadban vállalt állást. 1848. tengerészeti miniszterré lett, majd a kabinet elnöke, a Maurocordato-minisztériumban pedig újra a tengerészeti tárcát kezelte 1855-ig. 1862. maga alakított új, még pedig szigoru alkotmányos minisztériumot, de mert Ottó király programmját nem helyeselte, önként visszalépett. Ennek hirére felkelés támadt, mely miatt Ottó király lemondani és elköltözni volt kénytelen. 1862 okt. óta 1863 febr. haváig K. tagja volt az ideiglenes kormánytanácsnak. Az új király, I. György, 1864 márc 17. a tengerészeti minisztérium élére állította, mely állástól K. azonban már ápril 28-án megvált. 1864 aug. 6-ikától 1865 márciusáig újra birta e tárcát, szintugy 1877 juniustól kezdve haláláig éss utolsó évében a kabinet elnöke is volt. L. Görögország.

Kanári-szigetek

(Las Canarias), 556 km. hosszuságban, félköralakban elhúzódó szigetsor Afrika Ny-i partjaitól 90, illetőleg 300 km.-nyire az É. sz. 27° 30' és 29° 30' között. A K. Spanyolország egyik tartományát alkotják, 6 járással, 7273 km2 területtel, (1887) 291,625 lak. Az egész szigetsor 7 nagyobb és 6 kisebb lakatlan szigetből áll, amazok: Lanzarote, Fuertaventura, Gran Canaria, Teneriffa, Gomera, Palma és Hiero(Ferro), a kisebbek: Allegranza, Graciosa, Montana Clara, Roque del Oeste, Roque del Este és Isleta de Lobos. Mindezen szigetek vulkáni eredetüek; magasak, szakadozott és nagyobbára meredek partuak, csak néhol látni homokos és alacsony partot. Jó és biztos kikötőkben a K. igen szegények; a legjobb a palmasi Gran Canarián. A legmagasabb hegycsúcs Teneriffa szigetén a Pi de Teyda (3715 m.). A vulkánok kitörései gyérek; a legrégibb kitörés, amit ismerünk, 1558. volt, a legújabb Lanzarotén 1824., a legerősebb ugyanitt 1730-36., amidőn mintegy 30 vulkáni kúp képződött. Az uralkodó kőzetek mindnütt vulkániak; a bazaltban sok helyen tuffarétegek vannak, amelyekben igen sok a barlang. Vizben a szigetek szegények. Állandó folyásu nagyobb folyó egyiken sincs. A mérsékelt égöv D-i határán fekvő K. éghajlata igen kellems. A tavasz, amely március elején kezdődik, a legszebb; a nyár sem tikkasztó, még a legkellemetlenebb a nyár vége és az ősz eleje, amidőn gyakran DK, azaz az afrikai sivatagok felől fú a forró és száraz szél, mely a különben gazdag növényzetet is elhervasztja; télen a thermometer sohasem száll le 10-12°-on alul. Az eső elég gyakori, különösen Teneriffa és Palma ÉK-i oldalán; Fuertaventura és Gomera azonban már jóval szegényebb és mintegy átmenetet alkot a kopár Szahara felé. A növényzet igen változatos; ezen körülmény, továbbá a különböző szinü sziklák, a kilátás a tengerre, tájképi tekintetben a K.-et nagyon vonzókká teszik. Az alacsonyabb fekvésü helyeken a meleg klima gyümölcsei, a banána, a pálmák, különösen a Phoenix Jubal, a tamariszkuszok mindenütt bőven megteremnek. A pálmarégió fölött a szőllő, a déli gyümcsök, a búza teremnek és még fölebb a gesztenye. 1200 m. magasságig érnek föl az örökzöld erdők, amelyekben az Erica arborea, a Myrica faya, a babérfák, különösen Laurus canariensis és Oreodaphne a tulnyomók. A harmadik régióban a fenyőerdők (Pinus canariensis) az erika-bokrokkal az uralkodók; Teneriffa legmagasabb részében végül igazi alpi flórát találni. A kanári flóra gazdag speciális növényekben, amelyek közül egyike a legérdekesebbeknek az Euphorbia canariensis. Az állatvilág nagyobbára európai jellegü. A szép kanári kecske, igen nagy kutyák, mint teherhordók az öszvér és szamár, a K-i szigeteken pedig még a teve, továbbá sertések, juhok és macskák a házi állatok. az egyedüli, nem az emberektől importált emlősök a kétféle szárnyas egér. A madarak 50 fajjal annak képviselve, köztük 5 faj csak itt fordul elő; a vadon élő kanári madár még Madeira szigetén található. Kigyók és gyíkok hiányzanak. A tenger igen gazdag halakban. Selyemhernyótenyésztés és a méhészet virágzó. Mivel a földbirtok nagyobbára nagybirtokosok kezében van, a bérlők a nyomasztó adók miatt nagyobb jólétre nem tudnak szert tenni. A legjelentékenyebb termék a bor (l. Kanári-szigeti borok). A cochenille-tenyésztés, amely kezdetben a szőllőtermelés után ezt helyettesítette, újabban ismét háttérbe szorult. E helyett a dohány- és cukornádtermelésre fordítanak nagyobb gondot. Az ipar csekély; a lakosok selyem- és gyapjukelméket meg durva vásznat maguk készítenek. Az egyes szigetek közti forgalmat kisebb vitorlások közvetítik; Gran Canariát és Teneriffát Cadizból havonként kétszer egy postahajó keresi föl. Az őslakosok, a guanchok teljesen kivesztek; a K. mai lakói spanyol és normann származásuak; dicsérik a becsületességüket, munkásságukat, mértékletességükt és rendkivüli vendégszeretetöket. A spanyol őrség száma nagyon csekély. A K.-et alkalmasint már a feniciaiak is ismerték; ezek révén pedig a görögök és még inkább a rómaiak is tudomást szereztek róluk. Plinius és későbben Ptolemaios Insulae Fortunatae néven tesznek róluk említést. A római birodalom megdőlése után Európa népei közt a K. ismeretlenekké lettek és a középkorban csak az araboknál maradt fenn Dsezair el-Khalidat néven némi homályos ismertük. Újabb fölfedezésük dicsőségét a portugálok tulajdonítják maguknak, 1341. ugyanis IV. Alfonz király 3 hajót küldött ki, amelyek a K.-et körülhajózták. VI. Kelemen pápa 1344 nov. 15-iki iratában őket a spanyoloknak adományozta. Azonban Kasztilia királyai, bár K. királyának címét fölvették, a szigeteket nem látogatták meg, mig végre 1402. Béthencourt János, normann nemes a valladolidi udvartól a felhatalmazás a szigetek elfoglalására elnyerte és 1405-ig azok egy részét el is foglala. Későbben, 1485. a spanyol kormány közvetetlen uralma alá akarta a K.-et vetni, katonaságot küldött oda és ez 1495-ig a meghódítást be is fejezte.

Kanári-szigeti borok

A Kanári-szigetek közül a legtöbb bor terem a Teneriffa-szigeten, hol egyszersmind különleges szektborokat (malvaziai és vidogna) készítenek. A vidogna-bor száraz fehér bor, mely a madeirához hasonlít, de sem olyan kövér, sem olyan zamatos. A közönséges szektborok többnyire mint madeira jönnek kereskedésbe. A kereskedésbeli egység 1 pipe = 4,5 l. E szigetek évi termését előbb 112,000 hl.-re becsülték, az oidium és más szőllőbetegségek folytán a termés 1/10-re apadt, újabban azonban újra emelkedik.

Kanász

pásztorember, ki disznókat őriz, legeltet. Nevét a nyáj fejétől, a kantól kölcsönözte. Máskép kondás v. disznópásztornak hivják.

Kanász-tánc

A kanászok körbe állnak festői kisallangozott szűrben, pántlikás kalappal s kezökben fokossal v. rövidebb baltával, kopogós ritmusban lejtik élénk mozdulatokkal s kurjantásokkal kisérve. Eközben egymásnak hajigálják a baltákat, melyeket valódi virtuózitással kapnak el, megforgatják a fejük fölött s ismét visszadobják egymásnak. E század elején leginkább a bakonybeli erdőségekben divott s főleg az ottani betyár-romantikának képezte kiegészítő részét.

Kanaszter

másként knaszter (spanyol canastro), módosult kereskedelmi műszó, mely eredetileg szállítással csomagoláshoz használt kosarat jelentett; különösen a teához, nyers cukorhoz, leveles dohányhoz használtak a venezuelai Varinas tartományban ilyen K.-eket s aztán a kosarazot dohány révén került forgalomba a módosult jelentés, mely ma a legjobb fajta pipadohányok egyikét és egy fajta szivart jelent.

Kanatha

v. Kanotha, nevezetes, valószinüleg a biblia (IV., Mózes, 32,42) Kenath-jával azonos város a Jordántól K.-re; Dekapoliszhoz (l. o.) tartozott s később püspöki székhely volt. K. megfelel a mai el-Kanavat hegységnek, amely a Hauran ÉNy-i lejtőjén terül el.

Kanauds

v. Kanauj, l. Kanods.

Kanavász

(franc. canevas), szines cérnázott fonalból szőtt len- és pamutszövet, melyet ágy- s fehérnemüekre használnak.

Kanavelić

(ejtsd: - ics) Péter, horvát költő, szül. Curzola szigetén a XVII. sz. kezdetén, megh. Raguzában 1690. Raguzai patricius volt. Irt több drámát, p. Pastjer vjerni (A hű pásztor) 1684; Muka Gospodinova (Az Úr szenvedése) 1663. stb., továbbá egy hőskölteményt a nagy raguzai földrengésről: Dubrovnik vlastelom u tresenji (Velence 1667). A délszláv akadémia K. munkáinak új kiadását legközelebb kiadja.

Kanawha

1. Great-K., az Ohio baloldali mellékfolyójja az É.-amerikai Egyesült-Államok K-i részében. A Greenbrier és New River összefolyásából keletkezik. Amaz Ny.-Virginiából jő és természeti szépségekben meg ásványvizforrásokban gazdag völgyön folyik keresztül. A New River, a fő forrásfolyó a Blue-, Stone- és Iro-Mountains alkotta szögletben ered É.-Karolinában és azután mindjárt átlép Virginiába, majd Ny.-Virginiába, itt érdekes canonon fut keresztül, amelyet elhagyva, a Greenbrierrel egyesül és alkotja a Great-K.-t. Ez utóbbi kezdetben még számos vizesést alkot, fölveszi a Gauleyt, mig egyszer 8 méter magasról lezuhan és azután csendes, hajózható folyóvá lesz, amely Point-Pleasantnél torkollik. Hossza a New River forrásától számítva 650 km., vizkörnyéke 20,000 km2 és 160 km.-nyi hosszuságban hajózható. Ismeretesek a környékén levő és a felszinen fekvő széntelepek, amelyek évenkint legalább 2 millió t. szenet adnak. - 2. K., Little-K., 280-300 km. hosszu mellékfolyója az Ohiónak Ny.-Virginiában, csak mintegy 20 km.-nyire hajózható; környékén szintén gazdag széntelepek vannak.- 3. K., county Ny.-Virginiában 3000 km2 területtel, 32,470 lak., Charleston székhellyel.

Kanazava

Iszikava ken (kerület) székhelye Kaga japáni tartományban Nippon szigetén, 8 km.-nyire a tengerparttól, a Szai és Aszano mellett, (1890) 94,666 lak., akik hires cizelált bronztárgyakat, festett porcellánt, ruhakelméket készítenek; a gőz-selyemmotolával. Kikötőhelye, Takamac, 10 km.-nyire van tőle.

Kanborzfű

(növ.), l. Ballagófű.

Kanca

a lóféle állatok nősténye. - K.-csikó, a még ki nem fejlődött K.

Kancellár

(lat. cancellarius), régente az uralkodók mellett működő főtisztviselők, kik a fejedelmi rendeletek, kiváltságlevelek, egyéb közokiratok szerkesztését és kiadását eszközölték; rendszerint az irás tudományában jártas egyházi rendnek tagjai voltak. De némely államban hatáskörük az idővel igazságszolgáltatásra, valamint a külügyekre is kiterjedt. Emellett azonban egyetemek, lovagrendek és más testületek is birtak K.-ral. A régi római-német császárságban Németországot illetőleg a mainzi érsek, Olaszország részére a kölni érsek, Gallia részére (per Galliam et regnum Arelatense) a trieri érsek volt a főkancellár. De később jelentőséggel csak a mainzi érsek tisztsége birt, amennyiben a választásoknál a birodalmi gyüléseken stb. egészen a birodalom megdőltéig, mint K. szerepelt. Az 1867-iki észak-német szövetségnek pedig első tisztviselője a szövetségi K. volt, akinek helyébe a német birodalom visszaállításakor a birodalmi K. (l. o.) lépett. Franciaországban a K. (Chancelier de France) volt az első állami tisztviselő s mert hatásköre később az igazságügyekre is kiterjedt, a király, XI. Lajos óta rendszerint a jogtudósok közül nevezte ki, még pedig élthossziglan. Angliában a lord-K., Lord High Chancellor, az igazságügyminiszter, a lordok házának és a legfőbb biróságnak elnöke; a lancasteri hercegségi K. társanélküli miniszter, a Chancellor of the Exchequer, pénzügyminiszter. Ausztriában régente az udvari egyesített kancellária elnöke, ahova a külügyek is tartoztak, viselte e címet.

Hazánkban a K. tisztét hajdan szintén egyháziak látták el. Címök néha a notarius magister capellanus, comes capellae. Később, ugy látszik a XV. sz.-tól, megkülönböztetik a fő-K.-t (sammus cancellarius), ez a kettős-pecsét őre, a király személye mellett tényleg működő udvari K.-tól (cancellarius aulicus), aki a titkos pecsétet őrzi. A főkancellári cím az esztergomi érseket, mint az ország primását az 1741. X., 1751. III. t.-cikkek által megerősítve örökösen illeti meg és igy maig is viseli. A Habsburgok alat az udvari kancellária Bécsbe költözik és az osztrák kancelláriától több tekintetben függő helyzetbe jut, mignem II. Mátyás alatt visszanyeri önállóságát és I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia, I. Ferenc idejében nyert szervezettel, mint magyar királyi udvari kancellária, az ország főkormányszéke lesz. Élén a főkancellár állott, mellette két alkancellár, tizenkét tanácsos a főpapi, főúri és nemesi rendből kinevezve működtek. A király e hivatal segélyével gyakorolta felségjogait ugy a törvényhozás, mint a pénz- és hadi ügyek kivételével, a kormányzás és biráskodás körében; sőt a kancelláriának a magyar államot érdeklő ügyekre is volt befolyása. Megszünt az 1848. III. t.-c.-kel, de az októberi diploma alapján 1861. visszaállíttatik és egész 1867-ig működött. Erdélynek szintén volt kancelláriája, körülbelül hasonló szervezettel és hatáskörrel, mely ugyancsak 1848., illetve 1867. oszlott fel. Horvátország és Szlavonia hajdan a kir. udvari kancellária alatt állottak, de 1860. külön kancellária szerveztettek részökre, mely az 1868. XXX. t.-c.-kel szünt meg.

Kancellária

l. Kancellár.

Kancellista

a. m. irnok.

Kancsalság

bandsalítás, sandaság (strabismus), a szemnek hibás állása. A két szem vagy összébb fordul, vagy széjjelebb tér a rendes szemálláshoz képest, amennyiben csak egyik szem nézi a tárgyat, a másik egy közelebb levő vagy távolabb levő pontra irányul, a szerint, amint összetérő v. széttérő a K. Némelykor az egyik szem fölfelé vagy lefelé tér ki a nézés irányából. A szemorvos a ferde szemállásban megkülönbözteti az igazi K.-ot a szembénulástól. A két szemet mozgató hat pár izom közül egy vagy több izmot is érhet bénulás, amikor a baj kisebb fokán csak a kettős látás vall bénulásra, nagyobb fokán kancsal állásba is fordul a bénaizmu szem. A kettős látás nagy mértékben zavarja az embert az eligazodásban, ferde fejtartással vagy az egyik szem összehunyorításával, bekötésével iparkodik a kellemetlen állapottól szabadulni. Külön-külön mindegyik szemével jól lát, de együtt nem használhatja a kettőt. Kancsal szemállás mutatkozik agybeli bajok kiséretében is. Az igazi K. rendszerint a szem fénytörése állapotában leli magyarázatát (l. Fénytörés). Igazi K. esetén csak az egyik szemével néz az ember, a félre fordult szemben a tárgyak képe az ideghártya oldalsó részeire vetődik, s ha már állandósult a K., nem is érzéklődik, sőt idővel a kancsal szem egészen elszokik a látástól. Kettős látás nem bántja a kancsal szemü embert, akinek olyanforma a látása, mintha félszemü volna; kancsal állásu szeme minden irányban követi ugyan a néző szemét, de sztereoszkóposan nem egyesíti a tárgyak képét a két szem. De az is lehetséges, hogy valaki fölváltva, hol egyik, hol másik szemével kancsalít. Ekkor sincs sztereoszkópos látás, de legalább külön-külön megmarad mindegyik szemek a jó látása. A fénytöréssel olyan viszonyban van a K., hogy a fiatalkor messzelátóság (hipermetropia) összetérő vagy összenéző K.-ra (str. kovergens) tesz hajlandóvá, a közellátóság (miopia) pedig széttérőre v. szétnézőre (str. divergens). A messzelátó szemü gyermek, mikor közelre kezd nézni, finomabb tárgyakkal foglalkozni, tehát 4-5 éves korában, még inkább mikor irni, olvasni tanul, az alkalmazkodását (l. o.) kénytelen erőltetni, hogy tisztán lásson; az erős alkalmazkodás fölkelti a két szem összefordításának, az összetérítésnek erőltetését is, annál tisztábban lát, mennél jobban összefordítja szemét. Ha e mellett a két szem összefordító izma, a belső egyenes szemizom szertelenül erős, vagy ha az egyik szem valami okból már is gyönge látásu, akkor a gyermek ugy segít magán az erőlködésben, hogy egészen befordítja a gyöngébb szemét s csak a másikkal néz. Ellenben a közellátó szemü emberen akkor fejlődik ki a széttérő K., ha a két szem belső egyenes izma gyönge s előbb csak ki-kifárad, nem birja p. az olvasást két szemmel (asztenopia), ha az izmok e gyöngesége (inszufficiencia) nagy fokot ér el, beáll a széttérő K., az egyik szemmel néz, a másik kifelé tér.

Az igazi K.-ot vagy keletkezésekor kell elhárítani, vay ha már kifejlődött, operálással kell megszüntetni. A régiek lyukas pápaszeme, amit legegyszerübben két átfúrt dióhéjból készítettek, egészen céltalan; a két szemet nem lehet arra kényszeríteni, hogy az eléje kötött két lyukon nézzen keresztül s ne bandsítson. A messzelátó gyermeknek, mihelyt kancsalítani kezd, könnyítsük meg az alkalmazkodást, adjunk neki konvex pápaszemet, elmulik a kancsalsága. A kifejlődött összenéző K.-ot a belső egyenes szemizom lefejtésével s hátrább helyezésével szüntetjük meg (tenotomia). Közellátó embernek kezdődő szétnéző K.-át alkalmas konkáv pápaszemmel háríthatjuk el. Ha a közellátóság kisfoku, vagy ha az izomgyöngeség olyan emberen mutatkozik, aki nem közellátó, hasábos pápaszemet adunk neki az olvasáshoz, iráshoz, szóval a közelnézéshez. Ha már kifejlődött a K., a külső egyenes szemizmot fejtjük le és helyezzük hátrább. A bénulásos K. orvoslása a bénulás gyógyításával történik; ide tartozik a gőzölés, belső orvoslás, elektromozás, a két szemmel nézés gyakorlása, sztereoszkóp képének nézetése. A már állandósult ferde szemállást operálással szüntetik meg, még pedig többnyire nem elég az egyszerü K.-i operálás, hanem a béna izmot meg szokták rövidíteni; a lefejtett izomnak egy darabját elvágván, a megrövidített izmot újra odavarrják. Az agybeli bajok okozta sandítást csak egyik nyilvánulása a betegségnek s a szemre nézve külön beavatkozást nem kiván. Megemlítjük még, hogy ha az ember elgondolkozva a messzeségbe néz, semmi tárgyra nem ügyel, akkor is némiképen kancsalít, széjjel áll a szeme, csakugy mint a csecsemő gyermeké, mikor még nem veszi szemügyre a tárgyat. Ez a szemállás azonban nem K.

Kancsindsanga

nagyságra nézve a Himálajának második, 8588 m. magas hegycsúcsa Nepal K-i részében. Dardsilingből (l. o.) gyönyörü kilátás esik rá.

Kancsítás

l. Kancsalság.

Kancsó

fémből, agyagból, üvegből készített ivóedény.

Kancsóka-virág

(növ.), l. Nepenthes.

Kancsu

(a lengyel kanczug-ból, amely a török kamcsi-ból, a. m. bőrostor v. kancsuka-ból a. m. nyeregszij, ered), rövid, vastag, szíjakból font korbács. Oroszországban a divatos kancsuka-büntetést ezzel a K.-val hajtották végre, mignem II: Miklós orosz cár 1895. a büntetésnek ezt a kegyetlen faját eltörölte.

Kandahar

1. khánság Afghanisztánban, Beludsisztán, a persa sivatag, Kabulisztán és a Szulejman-hegylánc közt. K-i, hegyekkel takart részében, a jól öntözött völgyekben termékeny; ellenben Ny-on, a lapályos részeiben kopár és Persia határánál valóságos sivatag. A Hilmend az Argandabbal a Hamun-mocsárban vész el. - 2. K., az ugyanily khánság fővárosa az Argandabtól egy és a Tarnaktól két óra járásnyira, vasút mellett, termékeny síkságon, 50,000 afghán lak., kik selyemkelmét és nemeztárgyakat készítenek. A fallal és árokkal kerített város négy főutcájának találkozó pontján nagy kupolával fedett tér van, a csar-szuk. K. alapítását alkalmasint Nagy Sándornak köszönheti, aki a mai K. környékén építtetett Arachosiában egy Alexandriát. A XVIII. sz. elején a maitól 4-5 km.-nyire Husszein Sah alapította a róla elnevezett várost; e mellett 1731-ben Nadir sah építette Nadirabadot; 16 évvel későbben pedig Ahmed sah a mai K.-nak vetette meg alapját és azt fővárosává is tette, mig a jelen század elején Timur székhelyét Kabulba tette át. 1839-42. az angolok tartották elfoglalva.

Kandalló

szobák melegítésére a fal mellé helyezett, elől egészen nyitott tüzelőhely, melyben a füst és a megmelegített levegő legnagyobb része a kürtőbe megy s a tüzelőanyag csak hősugárzással melegít. K.-nak ugy régi, mint a modern viszonyokhoz simuló szerkezetét l. Fűtés, itt csak külső alakjának fejlődéséről lesz szó. Bizonyos, hogy hidegebb éghajlatok lakószobáit nemcsak - mint általánosan el van terjedve - a szoba közepébe helyezett nyilt tüzelőhellyel vagy serpenyőkbe tett parázzsal (braserokkal), hanem már ősidők óta K.-kkal is fűtötték, de reánk ezekből a XII. sz.-ot megelőzőleg semmi sem maradt. Csak ezen időponttól kezdve lehet tehát a K. alakjának változásait követni, amint az kezdetleges formáiból kivetkőzve, majd egészen emlékszerü arányokat ölt, majd pedig nem foglal egy közönséges butordarabnál több helyet a szoba díszítésében. Az angol és francia XII-XIII. sz.-beli K.-k a falazatba vájt csekély mélységü és embermagasságu négyszögletes vagy félkörü fülkék, fölöttük a füst felfogására szolgáló köpennyel, melyet két gyámkő tart (l. az 1. ábrát).

[ÁBRA] 1. ábra. Kandalló a XIII. sz. végéről.

A gyámkövek később lábakat kapnak, melyeknek erősebb kiszökellésai a K.-nak mintegy oldalfalakul szolgálnak. A lábak keretszerüleg vagy oszlopokkal vannak díszítve, az előbb fölfelé keskenyülő köpeny a lábak szélességében ér föl egészen a mennyezetig és festményekkel v. faragványokkal - sokszor egész alakcsoportozatokkal - (l. a 2. ábrát) van díszítve.

[ÁBRA] 2. ábra. Kandalló a Coucy-i várkastélyban.

A csúcsíves stilus végén a K. a szobában egész nagy architektonikus monumentummá fejlődik. A renaissance megtartja a csúcsíves stilus K.-jának elemeit, de azokat az antik építészet formáival ruházza föl. Igy a tűzhely oldalfalai toscanai vagy korintusi oszlopok és pilaszterek, melyeken fölül néha volutás gyámkövek vannak; a vertikális köpeny renndes architravos, frízes stb. párkányzatal van koronázva és pilaserekkel egy vagy több mezőre osztva, a mezőkban cartouche-sal, domboru művel vagy festménnyel (l. 3. ábrát).

[ÁBRA] 3. ábra. Renaissance kandalló.

E kandallóknak ugy koncepciójában mint díszítésében a renaissance valójában remekelt. A barokk és rokokó stilus K.-jából mindez elemek elvesznek; az nem lesz egyéb mint egy csipő- v. legfölebb vállmagasságu nyilás többszörös görbülettel, melyet volutás konszolok határolnak és fölül egy egyszerü lap föd le. Fölötte rendszerint többé-kevésbbé gazdag keretü tükör van, a K. fedőlapján gyertyatartókkal, órával stb. A K. most már butorszámba megy és emlékszerüség helyett elegáns és szeszélyes formáival hat. A XVIII: sz. végének stilusa a K.-t a rokokó méreteiben hagyja meg, csak vonalai válnak egyenesekké és díszítése diszkrétebb, soványabb. Hazánkban I. Mátyás királyig szintén óriási K.-k voltak divatosak, de külső architekturájukból alig maradt reánk valami. A renaissance és barokk K.-kból már több - majdnem mindannyia olasz művészektől készített - K. maradt reánk, p. egy szép Fraknón, aztán Sárospatakon, Krasznahorkán, Zay-Ugrócon stb. A K. használata azonban nálunk soha sem tudott igazán meghonosodni, miután éghajlatunk intenzívebb fűtést kiván, melyre a kályha alkalmasabb.

Kandarin

(a khinaiaknál feu, a japánoknál fung v. pun), egy khinai és japáni mérték európai neve. A K. a khinai cién v. mos és a japáni moumé tizedrésze, a khinai liang v. tael és a japán rió 1/100-a; 10 li-re (Khinában) v. ring-re (Japánban rin) van osztva, amely li-ket és ring-eket az európaiak cash-nak nevezik. Használják a K.-t Szumatrában is.

Kandaules

ókori király Lidiában, a sandonidák nemzetségének utolsó sarja, aki hiuságának esett áldozatul. Hiu levén feleségének bájaira, testőreinek parancsnokát, Gygest (l. o.) titkon nejének hálószobájába eresztette. A királyné boszut akarván ezért állani, Gygesnek választást engedett, hogy vagy megöli a királyt, vagy nyomban ő maga fog meghalni. Erre Gyges megölte a K.-t (Kr. e. 689.).

Kandavu

egyike a Fidsi-szigeteknek (l. o.), Viti-Levutól D-re.

Kandelaber

ókori gyertyatartó, illetőleg állvány a világítás és füstölés céljaira, l. Candelabrum.

Kandelaksza-öböl

egyike a Fehér-tenger (l. o.) kis öbleinek.

Kandele

v. kantele, a finnek lantja.

Kander

48 km. hosszu folyó Bern svájci kantonban. a Tschingel-glecseren, a Berni-Alpokban a Blumlisalp lábánál erd és a Thuni-tóba torkollik. Azelőtt az Aarebe folyt; hogy a gyakori áradásaitl megszabaduljjanak, 1711-14-ig egy csatorna segítségével medréből elterelték a Thuni-tóba, amelyben azóta egy 70 ha.-nyi felületü deltát alkotott, amelyet Kandergriesnek hivnak. Völgye külön községet alkot (1888) 1111 lak., amelyet számos turista keres föl. Ezeknek hegyi utaik megtételénél kiinduló pontul különösen a legmagasabb fekvésü falva, Kandersteg szolgál. A környék legszebb pontjai az Öschinen-tó (1592 m.) és a Felsenburg-rom mellett a gyönyörü szép kék tó.

Kandes

l. Khandes.

Kandi

(Candy), város Cejlon sziget belsejében a Mahaveli-Ganga és vasút mellett, egy festői hegykoszoru közepén, ahol egy kis tó látható, (1891) 20,252 lak. Az egyik buddhista templomában pompásan ékesített szekrényben őrzik a daladát, Buddha állítólagos, szentnek tartott fogát. 6 km.-nyire tőle van a peradeniai pompás botanikus kert. K.-t a XIV. században alapították. 1592. a sziget fővárosává lett; a régi királyi palotája az angol kormányzó lakóhelyéül szolgál. A portugálok és hollandok, későbben pedig az angolok foglalták el; ez ostromok miatt sokat szenvedett.

Kandi

kendi, keletindiai súly-mérték. A bombayi K. = 5 angol mázsa 8hundredweights), 560 angol kereskedelmi font = 254,012 kg. Vannak azonban Bombayban más K.-k is 5 1/4-7 angol mázsáig = 266,711-355,617 kg.; van továbbá a rizs mérésére és egy más gabonanemüek mérésére szolgáló K., amely 215 15/16 angol keresk. font = 97,948 kg. és 3584 angol kereskedelmi font = 162,568 kg. A madrasi K. = 500 angol kereskedelmi font = 226,796 kg. A suratei K. rendesen = 7,488 angol kereskedelmi font = 339,65 kg. Pondichéryban és Karikalban a K. 234,963 kg.-ot nyom. L. még Bahar és Candy.

Kandicsfélék

(állat) a. m. ágascsápuak.

Kandidátus

l. Candidatus.

Kandiscukor

a nádcukor kristályosítása által jól képződő kristályos cukor. Legalkalasabb e célre tiszta nádból készült cukor, de répacukorral (körülbelül 30-40%) keverve is szép kristályokat nyernek. A kereskedésben háromféle K. fordul elő: fehér, mely teljesen viztiszta kristályokból áll, a sárga szalmasárga szinü és barna, a nádcukor szinéhez hasonló szinnel biró kristályok.

Kandisgyömbér

(növ.), l. Gyömbér.

Kandiyohi

(ejtsd: kendajohi), county Minnesota É.-amerikai államban, 1125 km2 területtel, 10,160 lak., Willmar székhellyel.

Kandó

Kálmán (egerfarmosi), képviselő, miniszteri tanácsos, szül. ősi nemes családból Miglészen (Zemplén) 1811 márc. 16., mehg. Budapesten 1888 máj. 7. Atyja Gábor, nagybirtokos s nemesi felkelési ezredes, kinek mint ilyennek emléket állított Zemplén vmegye; anyja Bernáth Zsuzsánna. Atyjának első neje Fáy András nővére volt; ő maga nőül vette Vladár Klárát és sok oldalról rokonságban állott a felső-magyarországi előkelő családokkal. Sárospatakon tanult, korán lépett a közpályára és 1848. az országgyülésen Ung vmegye egyik választókerületét képviselte, hol Csertészen gazdálkodott és magának kies lakhelyet teremtett. A szabadságharc után ide vonult vissza, és utazást tett Franciaországban és Angliában, meglátogatva emigrans barátait. Az alkotmány helyreállítása után 1865. mint elnöki miniszteri tanácsos lépett be gr. Andrássy Gyula oldala mellé, kit gyermekkora óta ismert, s ki őt korlátlan bizalmával ajándékozta meg. Ekkor lépett szoros baráti viszonyba Deák Ferenccel is, ki őt rendkivül kedvelte. Mint egykor Mikes Rákóczinak, olyan volt Kandó Kálmán gr. Mikes Jánossal, ama másik Mikesnek utódával együtt, Deák Ferencnek. Ezáltal nyert K. kiváló politikai fontosságot, ezért kinálta meg őt, a függetlenségről nehezen lemondót, gr. Andrássy Gyula magas állással a miniszterelnökségben, hogy a miniszterséget el nem vállalt nagyhatalom, Deák Ferenc, s a kormány között e kétségkivül abnormis helyzetben a közvetítő és kiegyenlítő szerepet vigye. Bármint változtak is egymás után a deákpárti minisztériumok, K. megmaradt helyén egész a fuzióig. Visszalépése alkalmával a király a Szt. István-rend kis keresztjével díszítette fel. Ettől kezdve nyáron falusi birtokán, télen a fővárosban lakott. Itt részt vett egyháza ügyeiben mint tanácstag, s vitte az Atheneum ügyeit, melynek megalakulása óta igazgató tanácsosa volt; az erdélyi vasút ügyvezetésében is részes volt, mint kinevezett kormánybiztos. A főváros Deák kápolnája közelében adott neki kivételes sírhelyet, hogy barátja közelében pihenjen, Mikes János gr. szomszédságában. K. finom művészi s biráló ízléssel is birt, körében melegen pártolta a művészetet. Munkácsy Mihálynak az első ösztöndíját az ő közbenjárására adták meg, valamint Liszt Ferencnek is ő eszközölte ki a 4000 frtos stipendiumot a zeneakadémia létrejötte előtt. Miniszteri tanácsos korában ő kezelte a honvédügyet s pénztárt és igazán szivén viselte, gr. Andrássy Gyula miniszterelnökkel, a honvédség megteremtőjével együtt annak érdekeit.

Kandra

Kabos (Jakab), történetiró, szül. Felsőbányán (Szatmár) 1843 április 29. Az elemi iskolát szülőföldjén és Szatmárt, a gimnáziumot és teologiát Egerben végezte; mint segédlelkész Szihalmon, Kis-Tályán (Eger mellett) és Verpeléten működött, 1877. hejőbábai, 1878. nyirlugosi lelkész lett. Tanulmányai kedvéért különben is szegényes állomásáról lemondván, 1881. Egerbe tétette át magát főszékesegyházi karbeli papnak, s ott működik jelenleg is. Jegyzője a káptalani országos levéltárnak, s tagja több tudományos társulatnak és bizottságnak. Nagyszámu archeologiai, történelmi, helyrajzi tanulmányt, cikket, monográfiát, ismertetést közölt a Századokban, Archaeologiai Értesítőben, Arch. Közleményekben, Turulban, az Osztr.-M. Monarchiában, és egri meg miskolci lapokban, továbbá az Adatok az egri egyházmegye történetéhez c. folyóiratban, melyet ő alapított s két első kötetét szerkesztette 1885-88. (kiadja az egri egyházmegyei irodalmi egylet.) Eredeti oklevéltanulmányokon alapuló buvárlatai különösen egyes ősnemzetségek, várispánságok, megyék, egyházak történetére nézve, első sorban Borsod, Heves, Szabolcs vármegye, az egri egyházmegye multjára nézve fontosak. Önállóan megjelent munkái: Szabolcs vármegye alakulása (akad. értekezés a tört. tudom. köréből XII. köt. 2. sz. Budapest 1885); Alba Samu király (u. o. Budapest 1891). Vannak egyházi és szépirodalmi munkái is (ford. Fabiola nővérét stb.)

Kandsár

a. m. handsár (l. o.).

Kandsur

helyesebben Bkahgjur, óriási, 100 v. 108 kötetet betöltő buddhista enciklopédia-féle tibeti nyelven. Hat részre oszlik s 1083 különböző munkát tartalmaz. Kőrösi Csoma Sándor szerint VIII. v. XI-ik sz.-ban fordították le prákritből tibetire a Bkahgjurban egyesített vallásos műveket. Elősször Mi-vang Nhassza kormányzójának renndeletére adták ki Narthangban 1728-1746. Később mongol nyelvre is lefordították és fametszetü táblákról khinai módra lenyomatva kiadták. Teljes példánya megvan a főbb európai könyvtárakban, Páris, London és Szt. Pétervárt. Tartalomjegyzékét megirták: Schmidt (1846) és Kőrösi Csoma Sándor után Wilson (1831). V. ö. Schlagintweit, Buddhism in Tibet (London 1863) és Duka, Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Budapest 1885).

Kandur

l. Macska.

Kane

(ejtsd: ken), county Illinois É.-amerikai államban, 1400 km2 területtel, 44,940 lak., Auróra székhellyel.

Kane

Elisha Kent, amerikai utazó, szül. Filadelfiában 1820 febr. 3., megh. Havannában 1857 febr. 16. Mint fiatal orvos járt Khinában, Kelet-Indiában és szigetein, Egyiptomban, Dél-Afrikában és Dahomeban. 1846-ban résztvett a mexikói háboruban, azután a Mexikói-öböl partjainak fölmérésénél. 1850-52. részt vett a Franklin fölkeresésére kiküldött Grinnel-expedicióban (l. o.), azután 1853-1855. maga vezetett expediciót a sarkvidékra. Művei: The United States Grinnel expedition (New-York 1854); Arctic explorations (Filadelfia 1856, 2 köt.; uj kiadás 1883). V. ö. Elder, Elisa K. K. (Filadelfia 1858); Kane E. K., Kane a sarkutazó (Magy. Nemz. Muzeum 33-34. Budapest 1875, Zöld könyvtár 7., 1875); Hunfalvy János, Kane utazása Smith Szundjában és Grönland (Bud. Szemle XIII. 1851. 155.); Kane után Kiss Elek, Vázlatok északi Grönlandból (M. Ember Könyvt. IV. 1863. 220.).

Kanea

l. Kréta.

Kaneelkő

jácintpiros hesszonit-gránát, mely mint drágakő is szerepel. L. Gránát és Hesszonit.

Kaneforák

(gör.), tulajdonképen a. m. kosárhordó asszonyok, athéni szüzek, akik Demeter és Dionysos ünnepein a körmeneteken felvonultak és az áldozathoz szükséges anyagokat és eszközöket kosarakban fejükön viselték. A K. közé való felvétel kitüntetés volt, melyre csak a legelső családok leányai pályázhattak. Tetszetős fellépésök a képzőművészet gyakran ábrázolt modelljeivé avatta őket. Nem kisebb művészek foglalkoztak velök, mint Polyket és Skopas. L. még Kariatidok.

Kanelat

(növ.), l. Cimetfa.

Kanélfa

(növ., Winterana L., Canella Gartn.), a róla nevezett Canellaceae v. a Clusiaceae családjának fűszertermő fája, 2 faja az Antillákon és D.-Amerikában terem. Levele egyszerü, hasítatlan; virágzata szártetőző, sokvirágu, csaknem sátorozó; bogyója 1-6 magu. A C. alba Murr. (fehér kanélfa, fehér cimetfa, fehér vagy idegen fahéj), örökzöld, 6-15 m. magas fa; levele visszás tojásdad, virága piros, bogyója fekete és kurta tőrhegyü. Sárgásfehér belső kérgét fehér kanélkéreg v. cimet (cortex anellae albae), sőt hamis Winterkéreg (l. Cinnamodendron) néven konyhai fűszernek, valamint orvosságnak is használják. Ma leginkább likőrt készítenek vele. A braziliai C. axillaris Nees kérgét hazájában paratudó-kéregnek hiják, szürkésbarna, szagtalan, kesernyés, később csipős fűszeres ízü. L. még Cimetfa és Kassziacimet.

Kanem

K-i Szudán egyik országa Bornutól ÉK-re a Cád-tó É-i és ÉK-i partján, Vadai és a tibbuk országa közt, 70,000 km2 területtel, amelyből azonban csak valami 20,000 lakott, a többi puszta. Lakóinak számát Nachtigall 70,000-re becsüli. K. síkföld, amelyet számos, datolyákban gazdag völgy szel át. K-en át vonul a K-i határon azon hosszu vádi, melyet az arabok Bahr el-Ghazal néven ismernek. A főhely Mao, mintegy 60 km.-nyire a Cádtól, 3-4000 lak. A X. sz.-ban terjedt el a Szudán ezen részében az iszlám; K. uralkodói neofita alattvalóik buzgalmát fölhasználván, nagy területeket vetettek uralmuk alá és a XII. sz.-ban uralmuk Fezzantól csaknem Egyiptomig terjedt. A XIV. sz.-ban azonban a nagy K.-i szultánság földarabolódott és Bornu (l. o.) vette át Közép-Afrika ezen részében a vezérszerepet.

Kanev

(Kanjov), az ugyanily nevü járás székhelye Kijev (ettől 105 km.-nyire) orosz kormányzóságban a Dnyepr jobbpartján, (1892) 9012 lak., fa- és gabonakereskedéssel. Közelében egy dombon áll Sevcsenko költő sírja.

Kangan

aranyszámítási egység Mindanaon, l. Gantang.

Kangar

(Kaggar), Konstantinos Porph. (De adm. imperio, 37.) szerint a besenyők Jabdi-Ertem, Kurtzi-Szur és Chabuxin-Gyla törzsének gyüjtő neve, mely vitézt, nemest (v. ö. Kállay a Tudománytárban, 1839, 106-7.), Hunfaly szerint (Ethnogr. 404.) kámai (kam- vagy kan-gar) mint a ma-gar (magyar) földi, a bol-gar volgai embert jelent. Podhradszky, az arab kánkalra, fejedelmi süvegre gondolva (Béla Névt. jegyz. 104-6.), a többinél előkelőbbnek azért tartja e 3 törzset, mert ilyen süveget viselhetett.

Kangombe

helység Afrikában, l. Bihe.

Kanhapur

l. Kanpur.

Kánikula

(lat. canis), a nyár legforrób része, körülbelül Magdolnától (jul. 22.) Bertalanig (aug. 24.) terjed. Eredetét az elnevezés a görögöktől vette, akik a nyár egy részét oporának nevezték és ezt a Sziriusznnak heliakus felkelésével kezdték és a Plejádok heliakus felkeléséig számították; később csak a Sziriusz korai kelésének idejére, mely éppen a legforróbb időszakot töltötte be, szorították és ezt a Nagykutya csillagzatról nevezték is el, ahonnan átszármazott tovább és igy hozzánk is.

Kanin

Arkhangel kormányzóság mezeni járásához tartozó félsziget európai Oroszországban a Fehér-tenger és Cseszkája-öböl közt, 10,430 km2 területtel és másfél ezer, csaknem kizárólag szamojed lak. Belsejét a Timan-hegység folytatásaként dombok takarják. Egykoron sziget volt, de Oroszország É-i partjainak lassu emelkedése következtében félszigetté alakult.

Kaniska Iva

község Belovár-Kőrös vmegye garesnicai j.-ban, (1891) 1002 horvát-szerb lak.

Kaniszter

(lat. canistrum) a. m. kosár; továbbá bádogedény, melyben olajat stb. szállítanak.

Kanitz

1. Ágost, botanikus, született Lugoson (Krassó) 1843 ápr. 25. 1857. jul.-ban kapta atyja révén, aki Heuffelnek orvosa volt, az utóbbi növényeinek és könyveinek duplumait, melyekből korán nyert botanikai irányt és tájékozást. A gimnáziumot Nagy-Kőrösön és Temesvárt elvégezvén, 1861. a bécsi egyetemre ment, itt a botanikának sok időt szentelt, s ebbeli ismeretét külföldön tovább gyarapította. K. botanikai egyénisége lankadatlan erővel, különösen három irányban domborodik ki, u. m. a históriai kutatás, a florisztikus munkálkodás és a tanítás terén. I. A história volt az első mező, melyet még egészen fiatalon művelni kezdett, hogy megmutassa az osztrákoknak, hogy a magyar flóra átkutatása nagyobbára magyar botanikusok fáradságos munkája volt. Megirta németül a növénytan történetét Magyarországon (Geschichte d. Botanik in Ungarn, Hannover és Pest 1863), ezt követte a magyar botanika története (Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik, Halle 1865) és számmos régibb botanikustól eredő értékes kéziratoknak közkinccsé tétele, p. a magyar Linnének, Kitaibelnek a magyar flóráról hátramaradt töredéke, nevezetesebb utazásai, Heuffel és Diószegi több kézirata, Clusius több levele stb. II. Florisztikai irányban K. különösen a hazánkkal szomszéd területek flóráját, másrészt meg az exotikus flórát tanulmányozta. Bécsi tartózkodásakor Neilreich felismervén a fiatal K. arravalóságát, társául igyekezett megnyerni a Magyarország flóráját felölelő nagy munkája kidolgozásához. Ez az érintkezés az első osztrák floristával nagy hatással volt rá, mert igy az egyenes szóbeli tradició révén, a leiró növénytan tömérdek finomságainak jutott birtokába. K. ezután az előkészület után már 1866. kiadhatta Müggenburgi Schulzer Istvánnal és Knapp Józseffel a florisztikai tekintetben Magyarországot kiegészítő Szlavonia (melyet 1864. utazott be) növényeinek felsorolását. Később a szomszédos országokra került a sor, s 1877. Ascherson Pállal (l. o.) együtt Montenegro, Hercegovina, Bosznia, Albánia és Szerbia flórájának áttekintését, két évre rá Románia és Dobrudsa flóráját (1879-81, Plantae Romaniae) állította össze; ez utóbbi műveért a bukaresti román akadémia külső levelező tagnak választotta, a román király pedig a román korona-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A Hunfalvy-féle Magyarhon természeti viszonyai számára a növényföldrajzi részt irta meg. Az exotikus flórára vonatkozó s a külföldi nagy herbariumokban szerzett tapasztalatait, a K.-ázsiai expedició növényeinek feldolgozásával érvényesítette. Ezt a munkát K. Lejdában és Londonban végezte. Majd később a Széchenyi-féle khinai expedició növénygyüjtéseit dolgozta fel, még pedig a szt. pétervári herbariumok összehasonlító anyagának tanulmányozása alapján, s munkájára fordított fáradságát számos új faj jutalmazta (Stipa Aliciae, Corydalis Hannae, Zygophyllum Lóczyi, Androsace Mariae, Széchenyia lloydioides stb.). A Martius-féle, nagy költséggel kiadott Flora Brasiliensis számára a Haloragaceák, Campanulaceák és Lobeliaceák családját dolgozta fel (l. Haynaldia). III. K. külföldi tanulmányai után 1869. a magyar-óvári gazdasági akadémiában a termékrajz rendes tanára lett, s ott e tárgyakat magyarul legelőször tanította. Innen Eötvös 1870. már megint külföldre küldi. K. beutazta Európát, hosszabb időt töltött Bonnban s ott Hanstein vezetése alatt gyakorlatilag a növényboncolástannal és élettannal foglalkozott. 1872. a kolozsvári egyetemre a növénytan r. ny. tanárának kineveztetvén, az első szervezés nagy munkájával küzködött meg. A kolozsvári egyetem botanikai intézetét és tanszékét, a botanikus kertet (szigoruan a természetes rendszer elvei szerint), az erdélyi muzeumegylet herbariumát fáradhatatlan munkásságával elsőrendü szinvonalra emelte. A botanika iránt való lelkesedésében saját botanikai könyvtárát (körülbelül 4000 szám) a tanszéknek ajándékozta. A botanikának magyar nyelven való intenzivebb művelését elősegítendő, 1877. megalapította a Magyar Növénytani Lapokat, az első magyar botanikai szaklapot, s 1892-ig anyagi áldozatokkal szerkesztette és adta ki. E lap révén igen értékes külföldi csereviszonyt folytat s az intézet könyvtárát gazdagítja. K. a tanításból éss adminisztrációból fenmaradó idejét tanulmányainak szenteli. Terjedelmesebb modern Általános növénytant (400 lap) irt magyarul, hallgatói számára szerkesztett Növényrendszerének 3. kiadása forog közkézen, laboratoriumában pedig tanítványokat nevel, kik közül nem egy külföldön is jól ismert munkása a botanikának. K.-nak az egyetem körül kifejtett érdemeit szépen méltányolta az Alma Mater, midőn több izben dékánul és rektorul választotta. 1867-ben titkára a párisi nemzetközi növénytani kongresszusnak, 1874. a firenzei nemzetközi kertészeti kiállításon a XII. jury-osztály titkára. Az 1884. szt. pétervári nemzetközi kertészeti kiállításon szintén jury-tag volt és Baillon elnöklete alatt az V-ik jury-osztály titkára. Ebbeli működését és fáradozását a cár a III. oszt. Szt. Anna-renddel ismerte el. Nagy munkássága a botanikai kritika és ismertetés terén is, köteteket tesz ki mit e téren produkált. K. érdemeit számos (körülbelül 25) hazai és külföldi tudományos testület méltányolta, tagjai közé sorozván. 1880. a magyar tudományos akadémia levelező tagul választotta, a római Accademia dei Licei 1872-ben 40 külföldi levelező tagja közé fogadta és később rendes tagjának választotta.

2. K. Fülöp Bódog, magyar születésü német műtörténész és etnografus, született Budapesten 1829 aug. 2. Bécsben műtörténetet tanult, aztán beutazta Németországot, Franciaországot, Belgiumot és Olaszországot. Sokat járt a balkáni államokban, Albániában, Hercegorvinában és Montenegróban is. Művei: Die römischen Funde in Serbien (Bécs 1861); Serbiens byzantinische Monumente (u. o. 1862); Reise in Südserbien und Nordbulgarien (u. o. 1868); Serbien, historischethnographische Reisestudien aus den Jahren 1859-68 (Lipcse 1868, 2. kiad. 1877); Donau-Bulgarien u. der Balkan. Historisch-geographischetnographische Reisestudien aus den Jahren 1860-75 (u. o. 1875-79, 3 köt., 3. kiad.. 1882); Katechismus der Ornamentik (2. kiad. u. o. 1877)

Kanitz

János Vilmos Sándor gróf, politikus, a német agráriusok egyik vezére, szül. Mednickenben 1841 ápr. 17. Jogot végzett, azután jószágain töltött néhány évet (keleti Poroszországban) és 1869-70-ig az É.-német birodalmi gyülésnek volt tagja. 1871 óta állandóan tagja mind a német birodalmi gyülésnek, mind a porosz országgyülésnek. A konzervativ agráriusok feje, ellensége a vámszerződéseknek és barátja a merev védvám-politikának, melytől a hanyatló mezőgazdaság lendületét teszi függővé. E szellemben több munkát is szerkesztett: Aphorismen über Getreidezölle (1871); Das Wirtschaftsprogramm des Reichskanzlers (1879); Die Denkschrift Delbrücks über Getreidezölle (1879); Die preussischen Ostseeprovinzen u. die Zollreform (1880). Annyi kiméletlen merevséggel harcol elveiért, hogy nemcsak Caprivi és Hohenlohe kancellárral, hanem II. Vilmos császárral is személyes ellentétbe keveredett. 1895 tavaszán 114 aláirással ellátott memorandumot nyujtott be a birodalmi gyüléshez és az állami tanácshoz, melyben a gabnakereskedés monopolizálását követelte. Ez azt indítványt azonban mindkét testület márc. 12., illetve 30. elvetette.

Kaniza

1. K., község Pozsega vmegye brodi j.-ban, (1891) 905 horvát lakossal; mint politikai községnek 1224 lakosa van. - 2. K., község Varazsd vmegye ivaneci j.-ban, (1891) 1513 horvát lakossal.

Kanizsa

1. Nagy-K., rend. tanácsu város Zala vmegye D-i részében, a Kanizsa folyócska két partján. A város két részből áll, melyek közül a keleti, Nagy-K., csinosabb város jellegével bir, mig a K. folyócska jobb partján fekvő, s a várostól 3 km. széles ingovány által elválasztott, de vele közigazgatásilag egyesített Kis-K. (melynek 4000 lakosa van), egészen falusias jellegü. A két városrész közti térségen feküdt hajdan K. hires vára egy homokbuckán, melyet mocsár vett körül; a várnak ma csak némi csekély nyoma látszik a csatornáktól átmetszett s gyakran elöntött térségen. A tulajdonképeni Nagy-K. újabban gyors emelkedésnek indult s ezzel együtt külsőleg is szépült s ma Zala vmegye legszebb s legrendesebb városa; nevezetesebb középületei a városháza, a főgimnázium, a honvédlaktanya, a takarékpénztári épületek és több templom és kolostor. K. ma a K.-i járás szolgabirói hivatalának székhelye; van kir. törvényszéke és ügyészsége, járásbirósága, adóhivatala. pénzügyőrbiztosi állomása, közjegyzősége, állami állatorvosa s csendőrparancsnoksága; a 48. sz. hadkiegészítő parancsnokság és a 20. sz. honvéd gyalogezred itt székel. Van továbbá szt. Ferenc- és kegyesrendü szerzetháza, több kórháza, számos közhasznu, jótékony és társas egyesülete és társulata. Tanintézetei közül említendő a kat. főgimnázium, polgári iskola, izr. középkereskedelmi, továbbá alsófoku kereskedelmi- és ipariskolája. Következő hirlapjai vannak: Zala XXII. évf., szerk. Lőke Emil dr.; Zalai Közlöny XXXIV. évf., szerk. Bátorfi Lajos; Egyleti Értesítő (a róm. kat. tanitóegyesületé), VIII. évf., szerk. Pozsogár Gyula. K. élénk kereskedelmi gócpont s a Dunántul egyik legjelentékenyebb forgalmi központja; vasúti vonalai Bécs, Budapest, Triest, Zágráb és Eszék felé közvetítik a közlekedést s nagy gabona-, fa- és borkereskedést tartanak fenn; marhavásárai szintén élénkek. Iparvállalatai közül a legjelentékenyebbek a Sartory-féle cementárugyár, a Concordia sütőszesz-sajtoltélesztő-gyár, továbbá több gőzmalom, a cognac- s ecet- s a legújabban alakult sörgyár. Több nagy pénzintézet is áll fenn, igy az osztrák-magyar bank fiókintézete, a kereskedelmi- és iparbank, a Nagy-kanizsai bankegyesület, a Délzalai és Nagy-kanizsai takarékpénztárak; végül az ipartestület is hatással van a város iparának emelkedésére. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, telefon-állomása és postatakarékpénztára. Lakóinak száma 1870-ben 15,125 volt, ma (1891) 20,619; ezek között 19,118 magyar, 954 német és 315 horvát; vallás szerint 16,561 r. kat., 302 ág. evang., 155 helv. és 3573 izrael. Lakói iparon és kereskedelmen kivül földmívelést űznek. K. házainak száma 2083, termékeny határa 4994 ha.

K. az árpádkori oklevelekben Kenesa vagy Kanesa néven fordul elő. Régi időktől fogva vár volt, mely hajdan a Kanizsai-családé volt. A család férfiágának 1532-ben történt kihaltával K. vára és uradalma leányágon a Nádasdy-családra szállt, de 1566. Miksa császár a bors-monostori (Sopron vmegye) apátsági uradalom és a csejthei vár ellenében a várat birtokába vette s azt megerősítvén, a Dunántul leghatalmasabb várává tette. Szigetvár eleste után K. volt a törökök elleni legfőbb védőbástya. Többszörös támadás után azonban K. 1600 okt. 20. (miután Paradeiser György német tábornok a várat feladta) a törökök kezébe került s számos sikertelen ostrom és támadás után (többek közt 1664. Zrinyi Miklós is ostromolta) csak 1690 ápr. 13. került ismét (gr. Batthyány Adám és Zichy István magyar tábornokok három havi ostroma után) a magyarok kezébe. 1703. K. várfalai lebontattak, árkai betemettettek s K. nyilt várossá lőn. Századunkban a K. körüli mocsarak is nagyrészt kiszáríttattak s K. a modern városok közé emelkedett. V. ö. Horváth, Nagy-K. város története (Kanizsa 1862); Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben, Magyarország IV. kötete.

2. Ó-K. (Magyar-K.), nagyközség Bács-Bodrog vmegye zentai j.-ban a Tisza mellett, (1891) 2682 házzal és 15,494 magyar lakossal (csak 371 szerb); jelentékeny gabona- és dohánytermeléssel, gabonakereskedéssel és marhatenyésztéssel, takarékpénztárral; van gőzhajóállomása, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Termékeny határa 20,596 ha. - 3. Török-K. (Kis-K.), nagyközség Torontál vármegye török-kanizsai j.-ban, (1891) 3429 magyar és szerb lakossal; az előbbivel szemben fekszik, réve ősidők óta fontos volt hadászati szempontból s mint a királyi naszádosok, később a sajkások egyik tiszai állomása szerepelt. A török-kanizsai járás szolgabirói hivatalának széke, van járásbirósága és adóhivatala, takarékpénztára, gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Jelentékeny gabonarakodóhely.

Kanizsai

-család, az Osl nemből, egyike legrégibb családainknak, mely eredetét az állítólag IV. Béla alatt vitézkedett Imre lovagig viszi fel. Voltaképeni emelkedése azonban csak az Anjouk korában következett be. 1324. Lőrinc mester kapta Kanizsát, honnan a család nevét vette. Lőrinc fia István előbb budai prépost, 1356-1375. zágrábi püspök, ki testvérével Jánossal együtt dicsőségesen részt vett Nagy Lajos nápolyi hadjáratában. Ezen Jánosnak öt fia közül különösen nevezetes a másodszülött, szintén János, egri püspök, majd 1387-1418. esztergomi érsek. Ő volt a magyar primások közt az első, ki 1394. Zsigmond király közbenjárására IX. Bonifácius pápától «az apost. szentszék született követe» címet a maga és utódai részére megnyerte. Ő volt megbizva a 16 szepesi város átadásával, s a zálogpénznek a lengyelektől való felvételével. A XIV. sz. végén s a XV. sz.-ban a család tagjai közül kiválóbbak: Miklós, tárnokmester 1397.; László, 1459. erdélyi vajda, 1466. főlovászmester; ennek fiai: László, 1493. horvát bán és István, 1498. főpohárnokmester; György, 1498. horvát bán, kinek fia László, 1525. Vas vmegye főispánja, később országbiró. Drágffy Katalintól gyermekei: Ferenc, ki 1632. utód nélkül halván el, fényes nevü családját férfiágon a sírba vitte;Orsolya, 14 éves korában nőül ment Nádasdy Tamáshoz, kinek «szerelmes Orsikámmal» való levélváltását Nádasdy Tamás nádor családi levelezése c. alatt 1882. adta ki Károlyi Árpád és Szalay József. Orsolyával a Kanizsaiak roppant vagyona örökségébe a Nádasdyak léptek. Ugyane családból való Kanizsai Dorottya, ki egymásután két nádornak, t. i. Geréb Péternek, majd Perényi Imrének volt a felesége. Második özvegysége idején következett be a mohácsi vész, melynek végeztével a széjjelheverő holttesteket saját pénzén fogadott 400 emberrel temettette el. 1532. még élt. A család címere szétterjesztett fekete sasszárny, a sasnak egy lábával, melynek karmai szétterpesztvék.

Kanizsai apátság

a csanádi egyházmegyében (Torontál) a szt. kereszt tiszteletére, ösmeretlen rendé volt. 1231-1247. Kenáznak, vagy Kenőzőmonostorának nevezték. A Csanád-nemzetség valamelyik tagja alapította. Egyetlen ösmert apátja Tamás, 1251-ben.

Kanizsai Pálfi

János (Paulides), ref. püspök, szül. Kanizsán, megh. 1640 körül. Tanult Komáromban, honnan 1608. Samarjára ment rektornak, 1609 máj. 30. a heidelbergi egyetem hallgatói közé iratkozott s itt már jul. 2. értekezést tartott. Külföldről újra Samarjára ment előbbi állásába. 1611. komáromi tanár, 1612. pápai lelkész lett s itt már 1614. esperes volt. Innen 1626. Németújvárra távozott lelkészül, hol szintén viselt esperesi hivatalt, mig 1629 márc. 18. a dunántuli egyházkerület püspökké választotta. Midőn a kat. hitre tért Batthyány Ádám gr. 1634. elűzte a birtokaihoz tartozó Németújvárról, a kis-komáromi lelkészi állást foglalta el. 1638 után nyoma vész. A lutheránusokkal való unió-törekvéseknek nem volt barátja s azok ellen ugy az irodalom, mint az egyházi élet terén erősen küzdött. a presbiteriumoknak hazánkban legelső megalkotója volt, ki Pápán már 1615. szervezett ilyent, a püspökké választatása utáni évben pedig az ugyanott tartott zsinattal az egész kerületre nézve kötelezőnek mondotta ki azok felállítását. Művei: Sárvári konyháról Lethenyei Istvántól Pápára némely csemege-kivánóknak...küldetett...nyúlhúsnak abálása...(Nyomtatásban nem ismeretes); Arany tömjénező (Páp 1632).

Kanka

Károly, orvos, született Modorban (Pozsony) 1817. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte, hol 1842-től 1848-ig az akkori hirneves szemésznek s a szemészet egyetemi tanárának, Rózsás Antalnak segédje volt s egyszersmind az utóbi által kiadott orvosi évkönyv (Medicinische Jahrbücher) szerkesztésénél segédkezett. 1848 és 1849. a magyar hadseregnél főorvosi, azután törzsorvosi szolgálatot tett, eleinte Görgey hadtesténél, azután a szegedi és aradi kórházakban. 1850. mint ideiglenes országos szemészt alkalmazták. 1864. a pozsonyi országos kórház szemészeti osztályának főorvosává, 1882. annak igazgatójává nevezték ki. 1888. megkapta a királyi tanácsosi címet. 1892. saját kérelmére a kórház igazgatóságától felmentetett, a szemészeti osztály vezetését azonban megtartotta s azt jelenleg is birja. A pozsonyi orvos-természettudományi egyesület sok évig titkára és elnöke s évkönyveinek kiadója. Művei: Közlemény az iridodesisről (M. orv. és természetv. munkálatai, X.); A szem félszeg alakulásának egy ritka esete (u. o.); Közlem. a szemészeti gyakorlatból (Kórházi Szemle, Pozsony, I. 1862); A pozsonyi orsz. kórház (u. o.); Adatok Pozsony városának orvosi helyrajzához (Pozsony 1865).

Kankakee

(ejtsd: -ki), 1. Az Illinois 160 km. hosszu mellékfolyója Indiana és Illinois É.-amerikai államokban; a Michigan-ó közelében ered és Dresden közelében torkollik. - 2. K., county Illinoisban, 1500 km2 területtel, 25,050 lak. K. székhellyel. - 3. K., az ugyanily nevü county székhelye, a K. jobbpartján 80 km.-nyire Chicagótól, vasút mellett, (1890) 9025 lakossal, vasöntéssel, gyapjufonással és kőbányákkal.

Kankalék

(növ.), l. Kankalin.

Kankalin

kásavirág, Szt. György virága, sárga kükörcs v. kikerics, kankalék, tavaszi fű, tavaszi virág, Szt. Péter kulcsa, kulcsvirág, kesztyüvirág (növ., Primula L., Aretia Link), a róla nevezett család többnyári virága. Levele többnyire a töve körül csoportosodik, gyakran fordított tojásdad v. lapátforma, ritkán karéjos; ernyős virágzata az ágatlan és leveletlen szárat zárja, virága forrtszirmu, ötöstagu, kertben gyakran változik v. teljesedik. Tokgyümölcse gömbölyded, egész hengerforma. Mintegy 80-130 (hazánkban 15) faja Európa és Ázsia hegyvidékein és havasain nő, Amerikában csak kevés terem. A tavasznak első virágai közé tartozik, azért Primula (elsőke). Leggyakoribb faja a Pr. elatior L. és Pr. veris L.(Pr. officinalis Jacq.) s eme helyett hazánkban a Pr. Pannonica Kern., sárga, száradva megkékülő virágaival, s a fent közölt magyar nevek főleg ezekre vonatkoznak. A Pr. veris-t már az ó-németek nagyra becsülték (Himmel-, Marien-, Petersschlüssel), a rejtett kincshez is hozzá vezetett, mint a magyar sz. Jakabfű. (V. ö. Zingerle, Diu zîtelôse, Innsbruck 1884.) Jóillatu virága, mint az idegzetet erősítő tea, officinális volt, ma csak házi szer; csipőskeserü, ánizsízü gyökere mint hánytató és fájdalomcsillapító szer volt használatos, ma belőle tüsszentő por készül. Kertben e fajok sárga, piros, barna és teljes virágokkal díszlenek, sőt a P. acaulis-szal L. hibridálódik is. Emez a faj nagyobb virágu, ernyője törpeszáru. Ezek fajvegyülékeit hazánkban a Pr. Benkőiana Borb. helyetesíti, mely a más országbeliektől főképen levelének hamvas molyhos visszájára nézve különbözik. A havasalj mészszikláin a Pr. auricula L. (fülvirág, órikel, medvefül) díszlik, kertben szintén változatos, vadon sárgavirágu és kövérlevelü. Hazánknak É-i mészhavasain Pr. Hungarica Borb. eltérése van. A havasi flórában még sok más szép K. van, de hazánkban ezeknek koránt sincs az a változtossága, aminő az alpeseken. A Pr. auricula-t meg a pirosvirágu Pr. pubescenst Jacq. Clusius 1582. ültette a kertbe. A XVII. sz. közepe táján Belgiumban, Hollandiában, Angol- és Németországban már több fajtájokat tenyésztették, mig a közönségesebb és állandóbb Pr. auricula félreszorult, s a Pr. pubescens változékonysága nyujtotta az anyagot az aurikula tenyésztésének, mely a XVII. sz. utolsó tizedeiben virágzásának tetőpontjáig jutott. Ma mintegy 1000 fajtáját említik. A khinai Pr. praenitens Ker. (Pr. sinensis Lindl.) levele hosszunyelü, szivalaku, 7-9 karéju, virágszála 30-45 cm. magas, virágernyője sarjadzó, sokvirágu; virága eleinte világos lila, azután rózsaszin v. egészen fehér. 1824. hozták Khinából Angolországba. Egész esztendőn át virít, sok szimpla és dupla fajtája van. A Pr. cortusoides L. és Pr. Japonica A. Cyr. és más fajoknak is több csinos fajtáját tenyésztik. A K. tenyésztése könnyü. Jó átbocsátó, de inkább összeállóbb friss, mint nagyon könnyü homoktalajt, félig árnyékos, de felülről nem fedett jó szellős, E-nak v. K-nek eső helyet és a nagy hőségtől ótalmat szeret. 25-35 cm.-nyire kell egymástól ültetni. V. ö. Schott, Wilde Blendlinge österr. Primel (Oesterr. Botan. Zeitschr. 1851, 1852); Kerner, Primulaceen-Bastarde der Alpen (u. o. 1875); u. az, Die Geschichte der Aurikel (München 1875); Pax, Übersicht über die Arten der Gattung Pr. (Lipcse 1889); Widmer, Die europ. Primula-Arten (München 1891).

Kankalinfélék

(növ., Primulaceae), a kétsziküek forrtszirmuinak családja a kankalinképüek rendjében. Egy- v. többnyári füvek megkurtult földbeli törzzsel, mely csak tövi leveleket és ágatlan virágszálat, v. megnyult leveles szárat bocsát. Levelök állása váltakozó, átellenes v. örves, virágjok csillagszerü, ötöstagu, a szirom csövében öt himmel, némelykor még álhimmel is. Az egyrekeszü termőben gömbölyded, ritkán oszlopforma centralis placenta van számos petével, illetve maggal. Tokgyümölcsük fogakkal, csappantyuval v. fedővel nyilik. Magvuk a háton lapos, a köldök oldalán domboru, a magfehérje tülöknemü vagy húsos. Mintegy 250 faja nagyobbrézt az északi mérsékelt övön, főképen Ázsiában és Európában él. Legtöbbnek szép virága van, azért több (Cyclamen, Primula) kerti virág lett.

Kankalinképüek

(növ., Primulinae), a kétsziküek forrtszirmuinak rendje. Virágjok csillagszerü, örvei egyenlő- (gyakran ötös) taguak, himjök közül csak a szirom sallangjával szemközt levő kör fejlődik ki, a másik vagy nincs meg v. satnyult. A termő egyrekeszü, többnyire belső; placentája a középponton áll, magva fehérjés (Myrsinaceae, Plumbagineae).

Kánkán

tánc, l. Cancan.

Kankarék

a. m. göngörítő (l. o.).

Kankó

1. a székelyeknél szekérkötő horog, mellyel az ereszkedőn kereket kötnek; 2. rövid szűr némely táj népviseletében; 3. bujakóros betegség, l. Gonorrhea.

Kankós ízületi gyuladás

l. Ízületi betegségek.

Kankós szemgyuladás

l. Keratitisz.

Kankóvár

máskép Ugocsavár, várrom Nagy-Szőllős határában Ugocsa vmegyében az ugynevezett Feketehegyen. V. ö. Lehoczky Tivadar, A nagyszőllősi Kankóvár; A kankóvári rejtett kincs (Vasárn. Ujság 1862. 23, 24); Székely Sándor, A n.-szőllősi Ugocsavár (Hazánk s a Külföld 1868, 39).

Kankrin

(Cancrin) Francovics György gróf, orosz tábornok és pénzügyminiszter, szül. Hanauban 1774 dec. 8-án, megh. Szt. Pétervárt 1845 szept. 22. Miután előbb anhalt-bernburgi hivatalnok volt, 1796. Oroszországba ment, hol a hadügyi igazgatás terén oly eredményeket szerzett, hogy különben is gyorsan haladván előre, 1823. pénzügyminiszterré lett. Mint ilyen 21 évig működött, de azzal a káros alapelvvel, hogy a magánvagyon az állam vagyonának érdekében háttérbe szoríttassék. Többnyire retrográdi irányu iratai a következők: Weltreichthum, Nationalreichthum und Staatswissenschaft (Szt. Pétervár 1821); Über die Militärökonomie im Frieden und im Krig (u. o. 1822-23); Die Ökonomie der menschlichen Gesellschaften (u. o. 1845) stb.

Kanna

szűknyaku öblös edény füllel és a folyadék kibocsátásáa való csővel ellátva. Födelet is tesznek rá, de a nélkül is használják. A K.-t már a régiek ismerték. Készül agyagból, fémből, üvegből. Különösebb fajtája a teás-K. (l. a Keramika képmellékletén). A K.-t folyadékmértéknek is használták. Finnországban még ma is az = 2,61 liter.

Kannabin

az indiai kenderben előforduló glikozida, melyet újabban gyógyszerül használnak, különösen pedig a csersavval való vegyületét (Cannabinum tannicum).

Kannaizom

l. Gége.

Kannamosófű

(növ.), l. Surlófű.

Kannanur

(Cannanore), város Madras brit-indiai presidency Malaba disztriktusában az Arab-tenger partján, (1891) 27,418 lak., erősséggel. Bár a hajóknak biztos kikötőt nem nyujt, a környéke termékeivel: kókuszdióval, borssal, épületfával elég élénk kereskedést űz. 1498. Vasco de Gama itt gyarmatot alapított. 1656. a hollandok telepedtek meg benne. 1791. végleg az angolok birtokába került.

Kannaporc

l. Gége.

Kannelszén

l. Gyertyaszén.

Kannelurák

(a francia cannelures-ből), az oszlop- v. pillértörzs fölületén vájt barázdák. L. Barázda.

Kannibálizmus

v. antropofógia a. m. emberevés (kannibálok, antropofágok, androfágok). A K.-a indító motivumok legáltalánosabban a boszu vágya és a babona. A babonás emberevők azt tartják, hogy ha az elesett áldozatot megeszik, akkor annak ereje és bátorsága reájuk száll át. Az ókori népek s főleg a szittyák és Irország lakosainak K.-áról Strabon és Herodotos tudósítanak. A régi Amerika művelt államaiban számos áldozatot követelő K. Mexikóban és az inkák országában megszünt, épp igy az Antilla-szigeteken lakó kariboké is. (A K. elnevezés a spanyol felfedezektől Caribal v. Caribe helyett hamisan Canibalnak értett szóból ered.) Az Amazonas-területen lakó nomád indusok és a botokudok ellenben még ma is kannibálok, épp igy a kolumbiai törzsek (thlinkitok stb.) és a Tűzföld lakói is. El van terjedve azonkivül a K. Ausztráliában és a Déli-tenger vidékén, főleg Melanéziában (Fidsi-, Salamon-szigetek); Polinéziában már kihaló félben van, Mikronéziában pedig már Amerika felfedezése előt eltünt. Dívik még a K. a batakoknál Szumatrán, itt-ott előfordul a Philippini-szigeteken; Közép-Afrikában főkép a nyam-nyamoknál és monbuttuknál találni nyomaira; ellenben ritkán fordul elő a Ny-i partvidéken (Niger-delta, Fan) és délen (bazutó). L. még Emberevés.

Kano

Szokoto néger királyság tartománya Afrika ÉNy-i részében; földje sík és igen termékeny, számos várost foglal magában; lakóinak száma hozzávetőleges becslés szerint 300,000 szabad és ugyanannyi rabszolga. K. nevü fővárosa Kukától 500 km-nyire van; mintegy 30,000 lak. Körfalai mintegy 30 kmnyi kerületüek; ipara és kereskedelme élénk, amiért belső Afrika Londonjának is nevezik. Iparkészítményei a kék, u. n. Szudánkelmék, szandálok, bőrcserzés, kis ládácskák, bőrzacskók, lándsák, tőrök, arató eszközök, gyűrük, kar- és lábperecek készítése. Kereskedelme az említett cikkeken kivül kiterjed különböző nyerstermékekre, minők a gabonafélék, indigó, salétrom, guro-dió, továbbá a rabszolgákra is. Az arab kereskedők Tripoliszból, Tuniszból, sőt Egyiptomból is fölkeresik.

Kanoa

(spanyol canoa, angol canoe, franc. canot), ugyanaz, ami a pirogue vagy kajak; a vad emberek egy fának a törzséből vájt, hosszu és keskeny csónakja. L. Hajózás, hol a mellékleten a K. képe is látható.

Kanobus

egyiptomi város, l. Kanopus.

Kanóc

gyujtókészülék; továbbá lámpákban és mécsekben alkalmazott bél.

Kanócpuska

a hajdani kézi lövőfegyvereknek az a neme, melynek elsütő készülékét forgatható kakas alkotta; ebbe kanócdarab volt ékelve; a ravasz hátrahuzásakor a kakas a serpenyő felé csapatott, mi által az égő kanóc a serpenyőben levő lőporba ért, ezt meggyujtotta s ezzel az egész töltény elsült. A XVII. sz.-ig, azaz a kovács puskák általános alkalmazásáig az európai hadseregek lövészeti K.-t használtak.

Kanóctartó

(ném. Feuerfahne), a tüzérek által ezelőtt használt 2-3 m. hosszu, kemény fából készített bot, melynek felső végére ércből készített csiptető volt erősítve; ez utóbbiba tették a bot körül csavart kanóc ama végét, mellyel az ágyut vagy mozsarat elsütötték. Hogy a kanócot az átázás ellen megóvják, többféleképen szerkesztett «kanócburkokat» használtak.

Kanods

(Kanauds, Kanauj), város Agra divizióban a brit-indiai tartományokban, 50 km-nyire Farahabadtól a Kali Nadi mellett, (1891) 17,648 lak. K. egyike India legrégibb városainak. A VI. században jelentékeny radsput fejedelemségnek volt székvárosa. 1018. Ghazni Mahmud lerombolta. 1540. itt Humajun csatát és trónját vesztette. A régi K. romjai a mostani város körül roppant nagy területet borítanak el; nagyobbára csak föld- és téglahalmok.

Kanoe

l. Kanoa és Hajózás.

Kanoldt

Ödön, német festő, szül. Grossrudestedtben, Weimar mellett 1845. márc. 13. Weimarban Preller tanítványa volt, Rómában Dreber befolyása alatt állott és ilyképen teljesen a stilizált, klasszikus irányu tájképfestés terére lépett. Művei közül jelesebbek: Canossa, a Kyffhäuser, Hősi sír Rügen szigetén, Odysseus kecskevadászaton, Ifigenia a tenger mellett, Sappho, Thetis és Achilles, Dido és Aeneas vadászaton, Antigone Eteokles holttesténél, Kassandra. Karlsruhéban él.

Kánon

(gör.), ami mértékül, mintául, szabályul szolgál; a filozofiában az igazság megitélésének alapul szolgáló elv; Kantnál az értelem helyes használata alapelveinek (melyek a priori-ak) összesége.

K. az egyházban, vonatkozik ugy a hitágazatokra, mint a szentirási könyvek gyüjteményére; a hitágazatokra, amennyiben ugy a szentirásban, mint a hagyományokban fenmaradt isteni kinyilatkoztatás képezi a hit és cselekedetek zsinórmértékét, a szentirási könyvek határozzák meg, kapcsolatban a csalhatatlan egyház tanításával, a hitet. (L. Biblia.) Az első századokban csupán a hitszabályt értették K.-on, a niceai zsinaton használták e szót először a fegyelmi határozatokra. A tridenti zsinat viszont a K. szót a hitágazatokra használta, mig a fegyelmi határozatokat «decretum» néven ismeri. A mise-K. a misének az angyali énektől egész az áldozásig terjedő része, amely az áldozat bemutatásának állandó módozatát adja. A gör. egyházban a K. kilenc sorozatból álló éneksorotozat, melyből mindegyik meghatározott énekszakaszt tartalmaz. A kilenc énekcsoportozat jelenti az angyalok kilenc rendjét, egyúttal a szentháromság három személyét is, mert a K.-on végig mindegyik isteni személy háromszor van dicsérve, ami kilencet tesz ki. A K. egy-egy sorozata rendszerint öt énekből áll; elseje irmosz-nak (füzér) neveztetik. A K.-ból csak az irmoszok énekeltetnek, a többiek olvastatnak (v. ö. Melles Emil, Liturgia).

K. a görög művészetben, zsinórmérték, szabály, méret, az emberi test arányainak törvénye. L. Anatomia.

K. a zenében. Az ellenpontozatos műformák közt a legszigorubb. Ez is abban a korban keletkezett, mikor az egyházi zene egyeduralkodása alatt az ellenpontozatos mesterséges formák tulsúlyra emelkedtek. A K. elméleti szabálya, melytől eltérés nem történhetik, abban áll, hogy egy bizonyos dallam (szólam) - leginkább a legfelső, de lehet más szólamban is - egy másik által pontosan utánoztatik. Hogy ha a K. szólam csak egy másik által utánoztatik hangról hangra, akkor egyszerü kétszólamu K. a neve s természetes, hogy ez csak az oktávában fordulhat elő. Mialatt az utánzó szólam az elsőt - a kezdőt - utánozza, az alatt ez tovább szövi a maga önálló dallamfrázisát s aztán a másik ezt is szolgailag utánozza s igy tovább, mig végre az első megállapodásra jut. A K. szigoru utánzása a nyolcad terjedelemben aránylag a legkevesebb nehézség és komplikációval jár, mert csak arra kell ügyelni, hogy a két szólam közti kontrapunktirozás szabályos legyen. A K.-műforma sokféle fajra oszolhat. A kezdő szólamot proposta-nak, az utánzót pedig risposta-nak nevezik. Rejtélyes K. Ha a K. rispostja ötöd- vagy negyed hangközben veszi fel az utánzást, akkor rendesen szükségessé válik a legközelebbi hangnemben való kitérés. A szoros K. másod hangközben keresztállásokra s diszharmoniákra vezet, mellyel szemben szintén szükségessé válik a szoros utánzattól való eltérés s b v. # jegyeket használni a nagy vagy kis másodközök megkülönböztetésére. A K. két szólama közé ugynevezett kiegészítő szólamokat is lehet közbeszúrni, miáltal a tétel harmoniai tekintetben tömörebbé és élénkebbé válik. A K.-féle kidolgozás végtelen sokféle alakulásra nyit tért s hatályos segédeszköze a polifoniának, kivált ha kiegészítő szólamokkal tétetik harmonia tekintetében érdekessé. Érdekes e tekintetben Chopin egyik mazurkája (op. 63. 3-ik szám), melynek a végén tiz taktuson át lép fel egy ilyen harmonikusan kisért dallami K.

K. a könyvnyomdászoknál - különösen Németországban - betünagyság megjelölése. Van kis K. meg nagy K. A kis K. a Didot-rendszer 40 pontjának, a nagy K. 48-nak felel meg. Minálunk a kis K.-t inkább dupla-text, a nagy K.-t pedig négycicerós betü névvel illetik.

Kanonád

huzamosabb ideig folytatott ágyuzás.

Kanonicita

l. Biblia.

Kanonika

(gör.), Epikur kifejezése, nála helyettesíti a logikát; egyszerüsíteni akarván a filozofiát, Aristoteles organumja helyébe tesz néhány szabályt (kánont), melyek szerinte elegendők az értelem irányzására. L. Epikuros.

Kánoni kor

(actas canonica), a magasabb egyházrendek felvételére szükséges kor. A tridenti zsinat megállapítása szerint a püspökségre a 30-ik, a presbiterségre a 24-ik, a diakonátusra a 22-ik, az aldiakonátusra a 21-ik életév betöltése szükséges.

Kánonikus alakok

l. Invarians.

Kánonikus könyvek

l. Biblia.

Kanonisszák

(canonicae). A kanonoki intézmény mintájára létesített s az egyházi tekintély alá vetett nőegylet, amelynek tagjai a pápa által helybenhagyott szabályok szerint közös életmódot követték. Voltak világi és szerzetesi K. Az előbbiek arra kötelezték magukat, hogy férjhez nem mennek s engedelmeskedni fognak, a szegénységi fogadalom alól pedig fel voltak mentve. Egy apátnő felügyelete alatt az ájtatosságon kivül nőneveléssel foglalkoztak. Többnyire csak nemes származásuak vétettek föl s azért nemes hölgyek alapítványi intézete név alatt voltak ismeretesek. Újabb időben legnagyobbrészt tápintézetekké lettek nemes szülők, államhivatalnokok s katonatisztek leányai számára. A szerzetesi K. letették a rendes három szerzetesi fogadalmat.

Kanonizáció

l. Boldoggá avatás.

Kánonjog

(jus canonicum) és egyházjog (jus ecclesiasticum) vegyesen s felváltva használtatnak. A kettő mégis ugy terjedelmére mint tartalmára nézve annyiban különbözik egymástól, hogy a K. csak a kánoni törvénytárban foglalt szabályok összességét jelenti, mig az egyházjog a kánoni törvénytárban nem foglalt egyházjogi szabályokra is kiterjed. A K. másrészt polgári jogviszonyokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, mig az egyházjog kizárólag egyházi ügyekre szorítkozik. L. Egyházjog.

Kanonokok

a káptalannak (l. o.) tagjai. Eredetileg közös életre és háztartásra s különös rendszabályok által elészabott életmódra - vita caninica - voltak kötelezve. Azért nevezték K.-nak, jóllehet a különös rendszabályokhoz kötött életmód s jelesül az élet- és házközösség rég megszünt. Hajdan minden pap, amennyiben valamely szerzetrendbe nem lépett, kanonok volt, mert mindegyiknek a káptalanhoz tartoznia s a kánoni életmódhoz alkalmazkodnia kellett. Idővel azonban, midőn a káptalanok meggazdagodtak s tagjaikra az élet- és házközösség mind terhesebbé vált, a káptalan tagjai a káptalan javait maguk között felosztották, mindegyik kanonok számára külön javadalmat (praebendas) hasítottak ki, vagyis kanonoki állomásokat szerveztek, miáltal a káptalanok zárt testületekké (Capitula clausa) váltak. Minden káptalannál ugyanis, csak annyi kanonok lehet, ahány javadalom, állomás van. Egy időben, habár a törvények ellenére, a még csak megüresülendő állomásokra való igények osztogatása is divott; az ily K.-at a Canonici in herbis-nak nevezték, ellenben a javadalom élvezetében levő valóságos K.-kal (Canonici in floribus et fructibus). Az egyház folytonos törekvésének sikerült néhol a közös élet visszaállítását keresztülvinni s igy támadt a különbség a közös élet szabályait követő «szabályozott K. (Canonici regulares) és az életközösségre vissza nem tért világi K. (Canonici saeculares) között. Az előbbieket azonban közönségesen a szerzetesrendüek közé szokás számítani. Az életkort tekintve, a kanonokságra a betöltött 22-ik, káptalani méltóságra p. főnökségre, lelkészettel v. külhatósággal járó állomásokra a betöltött 25-ik életév kivántatik. Az egyházrendet tekintve, legalább is az aldiakonátus szükséges, rendszerint azonban, hazánkan általában csak áldozárok neveztetnek ki K.-nak. A képzettséget tekintve, a tridenti zsinat határozmányai szerint a K. legalább fele hit- v. kánonjog doktorokból v. licentiatusokból kell hogy álljon. Hazánkban, tekintve a fontos szerepet, melyet a káptalanok mint hiteles helyek játszottak, az 1741. évi XVI. t.-c. rendelete szerint a K.-nak nemcsak a magyar yelvben, de a jogtudományban is jártas egyéneknek kellett lenniök. Némely stallumokra azelőtt nemesség kivántatott. A K. kötelességeihez tartozik különösen: az elészabott hitvallásnak (professio fidei) letétele; jelenlét az isteni tiszteleten, amiért külön napi osztalékok (distributiones quotidianae) járnak. A püspököktől nyert megbizatások teljesítése. A K. kötelesek továbbá a püspököt, midőn az isteni tiszteletre megjelenik v. onnan távozik, kisérni s a pontifikálásnál segédkezni. Tiszteleti jogaikhoz tartozik emelkedettebb hely (stallum), violaszinü mozzetta, néhol hermelinprémü cappa és rochettum, a reverendissimus cím, s hazánkban a mellükön lefüggő káptalanbeli rendjel. Hazánkban a négy első állomásu kanonok u. n. oszlopos kanonok (Canonici columnares) és pedig 1. a prépost (nagyprépost), 2. az olvasó kanonok (Lector), 3. az éneklő kanonok (Cantor), 4. az őr-kanonok (Custors). A görög katolikusokál ezeknek elnevezése: 1. Archipresbiter, 2. Archidiaconus, 3. Primicerius, 4. Ecclesiarcha. A valóságos K.-on kivül vannak címzetes K. is. A zágrábi nagyprépost mindenkor auraniai perjel s mint ilyen a főrendiháznak tagja. A K.-at, ugy a valóságosokat mint a címzeteseket, hazánkban legfőbb kir. kegyuri jogánál fogva a Felség nevezi ki; 1772-ig a kinevezés jogát átengedés folytán a püspökök gyakorolták, de Mária Terézia a jogot visszavette; 1802 óta pedig a kinevezés jogát állandóan a király gyakorolja. Nem méltóságok, hanem csak tisztségek (mera officia) a decanus v. divisor, a Scholasticus, a Canonicus a latere, a Ceremoniarius, a Canonicum Poenitentiarius és a C. Theologialis stb.

Kanopus

vagy Kanobus, tengerparti város a régi Egyiptomban, amelyről a Nilusnak egyik torkolatát nevezték el, körülbelül a mai Abukir helyén. Plinius és mások szerint nevét Kanopostól, az ide szakadt és a szél által ide hajtott Menelaosnak kormányosától vette, aki itt veszítette el életét. Egyiptomi nyelven Pequatnak nevezték. Volt egy hires Szerapisz-temploma s Alexandriából egy csatornán ide jártak az emberek szórakozni. Itt gyültek össze Kr. e. 238. az egyiptomi papok s kiadták Ptolemaios Evergetes tiszteletére a K.-i dekretumot három nyelven (hieroglifekben, demotikus nyelven és görögül). Lepsius ennek egyik példányát 1867. a tanisi ásatások szinhelyén meglelvén, ebből bizonyoságot merített a hieroglifek (l. o.) kibetüzésének eddig követett módszerére. Azóta még más két példány is került napfényre az ásatások révén.

Kanopusz

(kanobosz), egyszerü alaku, hasas agyagedény, melyben a régi egyiptomiak a Nilus vizét tartották (l. az ábrát). Használtos volt azonkivül a temetkezésnél is, amennyiben az elhunytnak belső részeit szintén ilyen edénybe helyezték. A K.-nak van födele is, melyet emberi vagy állati (kutya-, sakál-, vércse-) fej díszít.

[ÁBRA] Egyiptomi kanopusz.

Kanupur

(Kanhapur, Cawnpore), az ugyanily nevü disztriktus fővárosa a brti-indiai ÉNy-i tartományokban a Gangesz partján, kopár síkságon, vasút mellett, (1891) 188,712 lak., akik közt 2994 keresztény; jelentékeny bőriparral. Bár régi város, sem régibb történelmi, sem műemlékei nincsenek. 1857. Nana Szahib itt 446 angol katonát, nőt és gyermeket meggyilkoltatott, amiért az angolok későbben véres boszut állottak. A legyilkolak emlékére egy templomot építettek, a Gangesz partján pedig, ahová a hullákat dobták, a Memorial Gardens terül el, amelyekben egy fehér márványból készített angyal áll.

Kansas

1. körülbelül 1000 km. hosszu jobboldali mellékfolyója a Misszurinak az É.-amerikai Egyesült-Államokban. Coloradóban 1500-1600 m. magasban, az É. sz. 39° körül eredő Republican Fork és Smoky Hill Fork összefolyásából keletkezik. A két forrásfolyó a régi Riley erőd mellett egyesül a K.-szal, amely K-nek folyik és ott torkol, ahol a Misszuri könyököt alkot. Legnagyobb mellékfolyói a Salomon (450 km.), a Saline és a Big Blue (300 km.). Vizkörnyéke 140,000 km2; ennek dacára alsó részében is csak nagyobb esők után járhatnak gőzhajók. - 2. K., az É.-amerikai Egyesült-Államok egyike, azok közepén Nebraska, az Indus-territorium, Colorado és Misszuri közt 212,580 km2 területtel, (1890) 1.427,096 lak., akik közt mintegy 45,000 szines. Felülete egészen halmos lapály, rolling Prairie; a halmok mind Ny-ról K-felé húzódnak. Jelenleg csak a K-i része lakott, a Ny-i rész nagyobbára még mindig az a fűvel takart térség, amelyen egykoron a vad indusok vadásztak. A folyók mind a Misszisszippi vizkörnyékéhez tartoznak. Ilyenek a K., illetőleg 2 forrásfolyója a mellékvizeivel, az Arkansas, a Pawnie, Walnut, Cow, Kis-Arkansas, Neosho nevü mellékvizeivel és az Osage. Az állam K-i része a szénkorszakbeli, középső része másodkori és Ny-i része harmadkori képződményekből áll. Az éghajlat erősen kontinentális; Ny-i része jóval szárazabb mint a K-i, É-on a 12° -os, D-en a 14° -os izotermalis vonal szeli át; a téli hideg és nyári meleg közti különbség 22-27°. A földmívelés mindig újabb területeket hódít meg magának. 1890. a termés volt 55 millió bushel kukorica, 28 millió bushel búza és 31 millió bushel zab, azonkivül termesztettek burgonyát, árpát, sorghumot és a Ny-i részekben nagy mennyiségü szénát. Erdők csak a mélyebben fekvő részeken, a folyóvizek mellett vannak. A pamut- és cukornádültetvényekkel szintén tesznek kisérletet. A Ny-i részeken még otthonos a prairie-kutya; a lakosok házi állatokat nagy számmal tartanak. A szénbányák évenként mintegy 40 bushel szenet, a sóbányák 550,000 hordó sót szolgáltatnak, azonkivül bányásznak ólmot és cinket is. Az ipar emelkedése, miként a lakosság gyarapodása (1860. még csak 107,206 volt), igen jelentékeny; első sorban élelmi cikkek termelésével foglalkozik; mintegy 600 gyár van és maga a kézműipar is 30 millió dollár értéket termel évenként. A végrehajtó hatalmat a 2 évre választott kormányzó, kormányzóhelyettes, államtitkár, kincstartó stb. gyakorolja. A törvényhozó hatalom a négy évre választott 40 tagu szenátus és a két évre választott 125 tagu képviselőház kezébe van letéve. Az elnökválasztásnál 9 szavazata van, a kongresszusba 8 tagot küld, biráit 6, illetőleg 4 évre választják. A kormány székhelye Topeka. 106 countyra van fölosztva. Kisebb területei azonkivül indus-rezervaciókul szolgálnak. A népiskolákat (1890) 244,697 gyermek, a 16 felsőbb iskoláját 3945 tanuló látogatja. K.-ban 1880 óta a szeszes italok elárusítása el van tiltva. K. eredetileg Louisiananak volt része. Eleinte Misszurihoz, majd Arkansashoz és végül az Indus-territoriumhoz tartozott. 1854. külön territoriummá lett. Ugyanakkor ki is tört benne azonnal a küzdelem a rabszolgabarátok és ellenségek közt. Az első törvényhozó gyülés megválasztásánál az előbbiek győztek és ekkor valóságos polgárháboru tört ki, amelyben a határrablók (Border Ruffians) nagy kegyetlenségeket követtek el. A következő évben azonban a szabad föld hivei (Free-soil-men) jutottak többségre és a rabszolgaintézményt el akarták törülni és a kongresszus a kérelmet nem teljesítette és a rabszolgabarátokat pártolta; ezek diadalmaskodván, 1857. elfogadták a Lecompton-alkotmányt, amely a rabszolgák szabadonbocsátását megtiltotta. Innen tul azonban a győzelmet maguknak többé biztosítani nem tudták. 1859. a Wyandotte-alkotmány a rabszolgaintézményt eltörülte és miután ezt a nép szavazata is helybenhagyta, 1861 jan. 30. nehéz küzdelmek után K. mint szabad állam az Unióba fölvétetett. Igy játszódott le K.-ban ama nagy harcnak előjátéka, amely néhány évvel később az Egyesült-Államokban kitört. V. ö. Thayer Eli., Hist. of the K. Crusade its friends and its fiends (1889). - 3. K., county K. államban, de még alig lakják.

Kansas-City

város Misszuri É.-amerikai állam Jefferson countyjában, a Misszuri jobbpartján, ahol a Kansas belétorkol, több vasút mellett, (1860) 4400, (1890) 132,716 lak. A hihetetlen gyorsasággal fejlődött város alsó részében vannak a nagy kereskedelmi raktárak és ipartelepek, amelyek (1890) 32,700,000 dollár értéket termeltek. A kiválóbb épületek: Court House, a Board of Trade, a vámház, a Grand Central Depot. Vele szemben Kansas államban van egy másik K., (1890) 38,316 lak., óriási stockyardokkal, mészárszékekkel és húsfüstölőkkel; amelyek a chicagóiak után a legnagyobbak az Egyesült-Államokban.

Kansas-River

l. Kansas.

Kanszk

az ugyanily nevü járás székhelye Jenisszeiszk orosz-szibériai kormányzóságban, 230 km.-nyire Krasznojarszktól a Kan jobbpartján, (1893) 6075 lakossal, sófőzéssel és prémkereskedéssel.

Kan-szu

Khina egyik tartománya, DK-i részét Belső-Mongolia, Sen-hszi, Szü-csuan, Kukunor területe határolják; ÉNy-i felének határai Kuku-nor, Kharasát, Tian-san-pé-lu, Uliaszutai és külső Mongolia felől bizonytalanok. K-i része lőszvidék és Khina egyik búzakamarája, DNy-i és ÉNy-i része kiterjed a Cin-ling és Ki-lien-san és a K-i Tien-san havasaira; közepe magában foglalja a Gobi-sivatagnak és a mongol pusztáknak egy darabját, legnyugatibb szöglete pedig a Kukunor magas pusztáira nyulik föl. Területét 674,923 km2-re, lakóinak számát közel 10 millióra becsülik. A Hoang-ho itt veszi fel a Ta-csung-hót, Tahia-hót, Thao-hót stb., egyéb folyók még a Bulungir és Ecina. Az éghajlat az egyes részek közt igen különböző; az eső aránylag sűrü. Termékei közül kiválóbbak a rebarbara (Rheum palmatum), a gabonafélék, a hüvelyesek és a dohány, amely jelentékeny kiviteli cikk. A Gobi és a Mongolország pusztáit magában foglaló részeken a szakszaulfa, a tamariszkusz, a Nitraria Schobei nagy területeket takarnak. Vadakban (antilopek, Moschus moschiferus stb.) és fácánokban a tartomány gazdag. A szenet és sót bányásszák. A lakosok tangutok, mongolok, kalmukok és khinaiak. A tartomány föl van osztva 8 fúra, 6 csoura és 2 csili-tingre (katonai prefekturára). Fővárosa: Lang-csen (mintegy 100,000 lak.).

Kant

Immanuel, német filozofus, aki új korszakot indít a filozofia történetében, szül. Königsbergben 1724 ápr. 22., s miután majdnem egész életét e városban töltötte, ott halt is meg 1804 febr. 12. Elődjei Skóciából származnak; apja János György, nyegesmester volt. Gimnáziumi nevelését a pietisták alapította Collegium Fredericiánumban nyerte. Az egyetemen 1740. a teologiai karnál iratkozott be, de főleg Knutzen Márton, a filozofia rendkivüli tanára, matematikai és filozofiai előadásaival volt nagy hatással reá. 1746. bevégezve egyetemi tanulmányait, nevelőnek ment s mint ilyen 9 évig működött. Az egyetem bevégzése után irta első művét: Az eleven erők igazi mértékéről szóló gondolatok (1747), majd 1755. visszatérve Königsbergbe, az egyetemen habilitálta magát, matematikai, fizikai és filozofiai előadásokat tartván s két kisebb természettudományi értekezésen kivül egy nagyobb művet adván ki: Az ég általános természeti története és elmélete, mellyel a magisteri címet nyerte el, továbbá: A metafizikai megismerés alapelveinek új magyarázata és Fizikai monadologia c. két filozofiai művet, mely habilitációra szolgált. Az első műben fejti ki a világ keletkezésének elméletét, mely, miután később Laplace, tőle függetlenül, hasonló gondolatokra jutott, ma is a Kant-Laplace-féle elmélet néven ismeretes; a két filozofiai értekezés Kantot mint a Leibniz-Wolf-féle filozofia igen éles eszü, önálló hivének mutatja be. Szülővárosában már akkor nagy hirre jutott; mégis 1770-ig, 15 évig, maradt magántanár. 1766. kinevezték a várkönyvtárhoz alkönyvtárnoknak. 1769. meghivja az erlangeni és a jenai egyetem is tanárnak, de ugyanekkor megüresedett a königsbergi egyetemen is a filozofiai tanszék, melyek 1770. Az érzéki és értelmi világ formáiról s elveiről c. latin értekezéssel, új filozofiai rendszerének első vázlatával, foglal el. 1797-ig tartott előadásokat. Ha életének eddigi része külső eseményekben szegénynek mondható, ezentul élete folyása még csöndesebb. Csak irodalmi művei az események benne. Igaz, hogy ezek a zaj nélkül megjelenő művek fontosabb eseményeknek bizonyultak, mint sok zajos történeti fordulat. Főleg fontos az 1770-81. készülő világhirü mű: A tiszta ész kritikája (Kritik der reinen Vernunft), mely 1781 tavasszal jelent meg, s ezt a dátumot a Krisztus utáni idő filozofiájának legfontosabb dátumává avatta. Ettől az időtől kezdve dolgozza ki, gyönge testtel, de bámulatra ragadó munkaerővel, rendszere egyes részeit. Egyik műve összeütközésbe hozta a hatósággal. 1793. irta meg művét: A vallás a tiszta ész határain belül, mely a reakcionáriussá vált porosz kormánynak nem tetszett. Filozofiája aránylag gyorsan terjedt. A nyolcvanak évek végétől kezdve egyetemi tanárok is mennek Königsbergbe, hogy Kant előadásait hallgassák. 1791. már nagy irodalom van rendszeréről. A nagy közönség is tudomást vesz róla (v. ö. Alexander Bernát, Kant I. 127.). Mint ember nemeslelkü, egyszerü, igaz; legbensőbb barátja Green volt, angol származásu kereskedő; társadalmi érintkezésben finoman érző, gyöngéd, kedves, szolgálatra kész. Életmódja az egyformaságig egyszerü és rendes volt. Gyönge testalkata mellett nagy kort ért, amit csak szigoruan szabályozott életmódjának köszönhetett. A dom arkádjai alá temették el, amelynek azóta Stoa Kantina volt a neve. Most kápolnává alakították az oszlopcsarnokot, s 1880. oda temették a tetemet. Szobrát Königsbergben Rauch faragta. Születése napját most is évenkint ünneplik Königsberg városában.

A Kant-féle filozofia egyfelől a XVIII. sz. felvilágosodást kereső mozgalmainak érett eredménye, másfelől közös kiinduló pontja a XIX. sz. minden nevezetesebb tudományos törekvéseinek. Kant filozofiai állásfoglalása annyira áthatotta a közművelődés körét, hogy mindenütt, a tudomány és irodalom minden ágában találkozunk alapgondolatával. Ami a Kant-féle álláspont történelmi eredetét illeti, benne épp ugy megtaláljuk a mekanikai természettudományok fejlődését, mint az emberi ismerőtehetséggel foglalkozó filozofia kutatásait, valamint az angol szabadgondolkodóknak és német racionalistáknak a pozitiv vallásokkal szemben álló kritikai észhitét, a Rousseau-féle individualizmusra való hatalmas törekvést, az állam és társadalmi forma kérdéseiben a tekintély elve ellen való állásfoglalást. Mindez újabb irányok s szenvedélyes törekvések visszatükröződnek Kant filozofiájában s benne kölcsönös felvilágosításukat és kibékítésüket lelik. S ami fő, nem ebben, a kor minden törekvését magában egyesítő erőben van Kant érdeme, hanem alapgondolatának ama hatalmas energiájában, mellyel minde kérdéseket felfogja és tárgyalja. Kant meg van győződve az emberi ész törvényhozó erejéről, s az ész e törvényadó munkáját akarja megvalósítani tudományban, életben egyaránt, s éppen ezzel válik a felvilágosodás korának zászlóvivőjévé.

Egész filozofiája nem akar más lenni, mint az észben rejlő elveknek kimutatása, s ez értelemben nevezi filozofiáját kritikainak. Elméleti úton jutott Kant erre az álláspontra. A Wolff-féle dogmatikus racionalizmustól ki nem elégítve, s áthatva a tapasztalati elvek figyelembe vételének szükségességétől, mohón szivta magába a rokon gondolkodásu angol filozofusoknak, egy Lockenek, egy Humenak fejtegetéseit. A szkeptikus következtetések, melyekre Hume-al együtt jutott, és az a Newton hatása alatt keletkezett meggyőződése, hogy az általa tisztán az elme tudományának tartott matematika törvényei érvényesek, eleintén ingadozóvá látszottak őt tenni; ez ingadozásból azonban, Leibniz hatása alatt, ki szintén kereste már a közvetítést a racionalizmus és az empirizmus ellentétei közt, kimentette teljesen új, bámulatot keltő felfogása, mely röviden igy formulázható: Mindenesetre vannak az elmének minden tapasztalattól független s minden tapasztalást megelőző elvei, ezek az elvek azonban kizárólag a tapasztalás által felismerhető tárgyakra érvényesek, és pedig azért, mert az individumban élő általános észtehetség a képzetek összes világát ugyanazon törvények szerint hozza létre. E törvények a tér- és időszemlélet formái, s az értelem alapfogalmai, a kategoriák (l. o.). Igy változott át Kant számára a valóság világa a jelenségek világává. E felfogást, illetőleg tant nevezi aztán a kritikai transzcendentális ideálizmus tanának.

A jelenségek mögött rejtőzködő, az elmélkedő ész számára megismerhetetlen «Ding an sich» (l. o.) világát Kant csupán a gyakorlati filozofia útján hitte kimutathatónak. Itt is az ész autonomiája, vagyis az a tehetsége, hogy maga szabja meg törvényeit, volt Kant vezérlő gondolata, melynek a kategorikus impertivusban, vagyis hogy mindenkinek a kötelesség törvénye szerint kell cselekednie, adott kifejezést. Az erkölcsi öntudatban Kant a tapasztalatokon tulvágó dolgot talált s bizonyította, hogy benne, csakis benne talál támaszt az «értelmi hit», mely szerint a «Ding an sich» világa az erkölcsös lények világa. Ekként alapította az erkölcsi öntudatra az isten, a szabadság, a halhatatlanság eszméjét s fejtette ki az ember érzéki és értelmi lényén nyugvó vallásfilozofiáját. Az ember méltóságának s az elidegeníthetetlen emberjognak fogalmára építette fel aztán jogbölcsészetét, melynek az volt a célpontja, hogy államot és társadalmat az erkölcsi szabadság föltétlen megbecsülésére kell alapítani, s e szabadságeszmében látta a történelem fejlődésének irányát.

A jelenségek és az erkölcsi eszmék világa közt való összeköttetést végül a célszerüség szempontjából kutatta. Tévesnek mondott minden kisérletet, mely a természeti dolgoknak előállását valamely célvető gondolat munkásságából magyarázza; hasonlókép elhibázottnak tartotta azt a kisérletet is, mely a kauzális vizsgálódást tartja a természet legfőbb magyarázójának. Kant előtt ezek az ellentétek az esztetikai világban lelik megoldásukat. Szerinte az esztetikai világban kauzalitás és célszerüség együtt jár, itt minden szükségképeni és mégis szabad, itt minden természet és mégis eszme. A génie fogalmában, vagyis abban a szellemben, mely a természet módjára működik, tetőződik a Kant-féle filozofia épülete. És éppen ezzel lett Kant filozofiája oly termékenyítő korára.

Kant főművei közt az első, a Tiszta ész kritikája, nem igen kelthetett azonnal megjelenése után nagy feltünést. Az akkoriban uralkodott népszerüsítő áramlat a filozofiában elszoktatta az embereket az ily komoly és mélyreható művek olvasásától; másrészt meg Kant műve egyike a legnehezebb olvasmányoknak; a gondolat mélysége okozta nehézségekhez járulnak azok, melyek abból erednek, hogy a merőben új gondolat még küzd a nyelvvel. Kant maga annyira érezte ezt, s oly zokon vette, hogy első birálói (Garve-Feder 1772) félreértették művét, hogy két évvel később bevezetésfélét irt a Tiszta ész kritikájához (Prolegomena stb.) s 1787. részben újra átdolgozta főművet, s jelentette meg ennek második kiadását. Schopenhauer később azzal vádolta Kantot, hogy ebben a második kiadásban szándékosan megrontotta művét gyávaságból, gyöngíteni akarván a mű idealizmusát, mely vádat többet igazságtalannak mutatták ki. Ez időtájban már nagyon elterjedt volt Kant hire. Két magyarázója akadt, Schultz János, és főleg Reinhold Károly Leonárd, ki népszerü és magyarázó művekben nagyon sokat tett Kant filozofiájának terjesztésére; a legszélesebb körökbe vitte Kantnak főleg esztetikai és etikai gonndolatait a maga nagy irói erejével Schiller. De az ellenfelek is csakhamar igen élénk irodalmi mozgalmat támasztottak. Feder, Garve, Tiedemann, Éberhard, Herner, a nagy iró, kinek szenvedélye a Kant ellen folytatott tudását és elmeélét, Jacobi, Hamann (az észak mágusa), Fries, Maimon, Beck, Bardili, hogy csak a legfőbbeket nevezzük, Kant filozofiáját elemezték, vitatták s mindenesete a tovább fejlődést megindították. Kant hivei közt az előbb említetteken kivül figyelmet érdemelnek jacob, Schmied K., Bouterweck, Heydenreich, Tieftrunk, Wegscheider, Paulus, Ablicht, Krug, Kiesewetter, Maas; nagyon sokat tett Krug Handwörterbuch der philosophischen Wissenschaften c. népszerü s igen elterjedt művével. Hollandiában Hermert, Wyttenbach, Kinker terjesztették. A század elején már Franciaországban is sokan foglalkoznak Kant rendszerével, Destutt de Tracy, Villers, Höhne, Angliában Nitsch és Willich a 90-es években irtak Kantról. A magyarokat l. alább. Sokkal nagyobb és fontosabb azonban az a hatás, melyet nagy gondolkodókra tett, kik az ő gondolataiból indulván, új rendszereket alkottak. Igy Fichte Kant tanítványa volt s mindig is annak nevezte és nézte magát, s Fichtétől származnak Schelling és Hegel. De az ezekkel ellentétes és maguk közt is ellenkeő Schopenhauer és Herbart is Kantból indultak, mindegyik Kantnak a hive, csakis Kantot ismervén tanítójának. Igy az egész modern filozofiai fejlődés Kant hatása alatt áll. S midőn az ötvenes években az u. n. materializmus minden filozofiát ki látszott szorítani, Hegel és Herbart feledésbe merületek: Kant emléke nem hogy elmerült volna, ellenkezőleg, újra föltámadt, amihez a divatba került Schopenhauer is sokkal járult. Mind a természettudósok, mind a filozofusok sokat kezdtek Kanttal foglalkozni; amazok közt főleg a fiziologusok, Müller János, Rokitanszky, Helmholtz, Czermak, Wundt (ki eleinte fiziologus volt s azután tért át a filozofiára), kik az érzékek tanában hasznát vették Kantnak; emezek pedig félretevén a német idealista iskola (Fichte, Schelling, Hegel) által forgalomba hozott fölfogását Kant filozofiájának, az eredeti munkákat tanulmányozták és magyarázták. Mikor 1881. a Tiszta és kritikájának száz éves jubileumát ünnepelték, egy új Kant-irodalomra lehetett utalni, mely azóta is folyton nő. Legnevezetesebb az új Kantiánusok és Kant-magyarázók közt: Paulsen, Erdmann, Cohen, Laas, Volkelt, Witte stb. Jellemző emléke e gyakran filologizálásba tévedő mozgalomnak Vaihinger nagy kommentárja és Tiszta ész kritikájához, mely 1881. indult meg s három kötetben még ma (1895) sincsen befejezve. Néhány útmutató munka címét alább említjük.

Kant hatását a magyar szellemi életre még nem ismerjük eléggé. Bizonyos, hogy igen korán igen lelkes hivekre akadt. Máramaros-Szigeten már 1797. tanított Nánási Mihály mint Kant követője. Az irodalomban ugy látszik először Rozgonyi, azután Sipos Pál, tordosi pap lépett föl mint Kant ismerője s követője. Ő hozzá fordul Kazinczy felvilágosításért, aki, midőn Siposnak latin nyelven irt művét Kantról olvasta, «fel-felsikolt örömében»; ez a munka nem jelent meg. Kazinczy levelezésének sok helyén említi Kantot. Sipos 1816. halt meg, anélkül, hogy nagy eredményt ért volna el Kant filozofiája terjesztésében. Pápán Márton István tanított Kant szellemében s polemizált is sokat e filozofiája érdekében. Ő fordította le 1820. Krug művét: A kritikai filozofia rendszere. Ellenfelei voltak a sárospataki Rozgonyi és Budai Ferenc. A katolikus iskolákban királyi parancs Kant filozofiájának tanítását eltiltotta. Az Acta Comparationis Litterarum Universarum címü Brassai s Menzl által kiadott folyóirat IX. kötetének XL. száma (1881 máj. 31.), mely egészen A tiszta ész kritikája 100 éves jubileumának, illetve Kantnak van szentelve s a magyar Kant-irodalomnak összeállítását közli Almási Balogh P. nyomán (Phil. pályamunkák 1835), melyből idézzük: Rozgonyi József, Dubia de initiis transscendentalis idealismi Kantiani. Ad viros clarissimos Jakob et Reuthold (Pest 1792). Ugyanez még egy egész sor művet irt Kant ellen. Kéziratban van még Sipos Pál műve: Discursiones philosophicae elucubrationis hybernis (1814); Kerekes Károly, Zwey Abhandlungen über Metaphysik und Naturlehre, geschöpft aus Principien der reinen Vernunft (Nagyszombat 1806, Kant ellen); Márton fönt említett művéből (Gullelmi Krug, Philosophiae Systema philosophiae criticae stb.) csak az I. kötet jelent meg 1820. Bécsben, latin nyelven. Nyiri István, Conspectus philosophiae empiriae stb. (1824). Ugyanott található egy összeállítása a folyóiratokban megjelent cikkekről s a Kant szellemében irott műveknek. Kant műveiből a következők vannak magyarra fordítva: A kedély hatalmáról stb. (fordította Szabó Antal, Pest 1864., átdolgozta Kriegler M., Pécs 1875); Kant Immánuel pedagogiája (ford. Mándy Péter, Pest 1868); Az erkölcs metafizikájának megalapítása, Szász Bélától (az Erdélyi muzeum-egylet kiadványának II. köt. 3 füzete); A Prolegomenákat fordította Alexander Bernát (a Filozofiai Irók Tárában, 1883); ugyanő fordította Bánóczi Józseffel együtt A tiszta ész kritikáját (Fil. Irók Tára, IX. kötet, 1891); ugyanő irta: Kant élete, fejlődése és filozofiája (I. köt., Budapest 1881, A magyar tud. akadémia könyvkiadó vállalatában). Mind a Prolegomenák, mind a Tiszta ész kritikája fordításához bővebb tanulmányokat is csatolt. Az utóbbihoz könyvészeti jegyzetek is vannak csatolva a Kant-irodalmról.

Kanta

vizmerítésre használt, fából vagy durva vizálló vászonból készült edény, melynek fülein a könnyebb kezelhetés végett egy rövid két csomóval ellátott kötéldarab van áthúzva.

Kantabri-hegyek

a Pireneusok Ny-i folytatása Spanyolországban. A Bidassoa Ny-i partján emelkedő Jaizquiveltől meglehetősen egyenes vonalban húzódnak el a Mino és Sil völgyéig; innen tul a Torinana-fokig már jóval alacsonyabbak. Középen a Penas de Europaban (2665 és 2678 m.) érik el a legnagyobb magasságukat; a Pena Ubina 2302 m. és a Pena Labra, amelyen az Ebro ered, 2002 m. magas. A kantabriaiak az ókori Hiszpánia Asturia tartományának lakói, kikt a baszkok (l. o.) őseinek tartanak.

Kantair

l. Iralás.

Kantakuzenos

előkelő görög (bizanci) család, mely különösen a XIV. sz.-ban játszott nagyobb szerepet. Tagjai közül János (VI.) és Mátyás a császári trónra emelkedtek (l. o.). János fia, Mánuel, 1348. Morea-földjén (Misztrában) alapított fejedelemséget. A török uralom idején a család Konstantinápolyba tette át székhelyét és a fanariota-családok sorában előkelő helyet biztosított magának. K. Mihály (szül. 1525 körül) Szokoli Mehemed fővezérnek volt bankára és bizalmas embere, ki II. Szelim szultánt arra birta, hogy az országos adók bérletét K.-ra ruházza. E bérlet útján K. dúsgazdag emberré lett, amellett azonban oly szivtelenül járt el a néppel, hogy az «ördög fiának» (sejtanoglu) nevezték. Midőn a török hajóhad Lepantónál majdnem teljesen megsemmisült, K. nagylelküen 15 gályát ajándékozott a szultánnak. Mindazonáltal roppant kincsei utóbb vesztét okozták; III. Murád hűtlenség ürügye alatt Anchialóban elfogata és felakasztatta (1576). A K.-családnak egyik ága újabb időben Oroszországba költözött. Ebből az ágból származtak Sándor (megh. 1841) és György (szül. 1857), orosz főtisztek, kik Ypsilanti oldalán Görögország felszabadításában is közreműködtek. Sándor emlékiratokat is irt e felkelésről. (Briefe eines Augenzeugen der griech. Revolution von 1821. u. Denkschrift über die Begebenheiten in d. Moldau und Wallachei 1820-21, Halle 1824).

Kantalup

(növ.), l. Dinnye.

Kantar

l. Cantaro.

Kantár

rendesen és közönséges értelemben zabolával ellátott szijfék, mellyel a nyerges lovat és a kocsiba fogottat fel szokták szerelni, melynek fogószíja, mint K.-szijnak, gyeplőnek nevezünk, kétfelül a zablavashoz van csatolva s ezzel a lovas v. kocsis tetszés szerint igazítja lovát jobbra vagy balra, előre vagy hátra. Továbbá szalag, szij v. kötél, melybe valamit bele kötnek, p. ételhordó edényeken, irományokon stb.

Kantara

(El-), város Alsó-Egyiptomban, a Szuez-csatorna mellett mintegy 2000 lak. A karavánok rendesen itt kelnek át a csatornán.

Kantárfa

máskép ászokfa (l. o.), olyan gerenda, melyet a pincében a hordók alá tesznek.

Kantaridin

(Cantharidin) C10H12O4. A kőrisbogár (Lytta vesicatoria) ható anyaga; más bogarakban (Mylebris Meloe) is előfordul. Előállítása rendesen a kőrisbogarak porából történik, azokat éterrel v. kloroformmal extrahálva, a beszárított maradékból a zsiros anyagokat hideg széndiszulfiddal távolítják el. A még tisztátlan K.-t káliumhidroxiddal kantaridinsavas káliummá alakítják, melyet kénsavval elbontva a tiszta K. kiválik, melyet azután még borszeszből átkristályosítanak. Szintelen kristálykákból áll; hevítéskor megolvad, utóbb elbomlás nélkül felszállad és sajátságánál fogva kőrisbogár kámfornak is nevezik. Vizben nem oldódik, borszeszben kissé, kloroformban jól oldódik. Lúgokkal melegítve kantaridinsav-sók keletkeznek, amelyekből savval nem a kantaridinsav C10H16O6, hanem megint a K. válik ki; a K.-t tehát a kantaridinsav anhidritjének kell tekintenünk. Ugy a K. mint a kantaridinsav-sók mérgesek és hólyaghúzó hatásuak. A XVII. és XVIII. sz.-ban oly gyakorta mérgezésre használt hirhedt Aqua Tofana (l. o.) ható anyaga Ozanari vizsgálatai szerint szintén K. volt.

Kantarijje

(arab), a török államokban a közvetett adó egy neme, melyet a lakosok a közforgalomba hozott s a községi mérlegeken megmért tárgyak után fizetnek. E díj a községek jövedelmét képezi s ily címen, p. Sarajevóban fél lóteher után 5 kr., egész lótehernyi áru után 10 kr. szedetik.

Kantarusz

(gör.), 1. erdetileg Bachusnak szentelt kétfülü ivóedény (l. az ábrát), 2. gyertyatartó az oltárokon, 3. az ó-keresztély bazilikáknak nyugati homlokzata elé épített oszlopcsarnokos udvar közepén levő és tisztálkodásra használt kút. L. Bazilika.

[ÁBRA] Kantarusz ezüstből és agyagból.

Kantavár

a Mecsek-hegységben Pécs városától É-ra emelkedő hegyen látszó csekély rommaradványok, melyek a XII. vagy XIII. sz.-ból valók. V. ö. Arch. Ért. VI, 1872. 286.

Kantele

a finnek lantja, melyen a népénekesek (különösen keleti Finnországban) kisérik a Kalevala runbit s egyéb népdalok éneklését. A K. eredetéről egészen hasonló monda van, mint a görögöknél a liráéról; l. Kalevala.

Kantemir

1. Antiochus herceg, Moldvából származott orosz iró, szül. Moldvában 1708., meghalt mint orosz követ Párisban 1738. Mikor atyja, K. Demeter moldvai poszpodár, Oroszországba költözött, Antiochus még csak három éves volt s egészen orosznak nőtt fel, de rendkivül gondos, európai nevelésben. Eleinte a katonai pályán haladt, azután a diplomáciaira ment át s mint ilyen 1731-től kezdve különböző külföldi udvaroknál képviselte Oroszországot egész haláláig. K. működése idejében Oroszországban két irány küzdött egymással: a haladóké és a konzervativeké. K. határozottan a haladók pártjára állt, lelkes apostola volt a Nagy Péter-féle reformoknak, gyilkos szatirákkal üldözte a maradiakat és irodalmi munkásságának csakugyan a szatira-irás volt legkiválóbb sajátsága. Mint korának bátor és tipikus képviselője, nemcsak államférfiui tevékenységében, de irói működésében is az új orosz ember ideáljaként áll mai napig is az oroszság előtt, annak az új orosz embernek, aki nem zárkózik el az európai műveltség elől, aki szomjazza a tudományokat, aki minden téren a haladás mellett küzd. Munkái, amelyeket kevéssel halála előt maga gyüjtött össze, több kiadást értek; legjobb a Glazunovszkij-féle (Szocsinenija Kantemire, Szt. Pétervár).

2. K. Demeter, Kantemir Konstantin moldvai (1684-93) fejedelemnek fia, szül. Besszarábiában Orheibreve-en 1673 okt. 26., megh. 1723 aug. 21-én. 1684-91-ig mint túsz Konstantinápolyban volt a török udvarnál, ahol a török, arab s persa nyelvet tanulta meg. Atyja halála után (1693) megválasztották moldvai vajdának, de csak három hétig uralkodhatott, mert a porta Duka Konstantint tette helyébe. Mikor Nagy Péter hadat üzent az ottomán birodalomnak, a török kormány K.-t teszi meg vajdának abban a hitben, hogy senki jobban meg nem védheti érdkeiket Moldvában. Azonban K. az oroszokhoz szegődött s elküldte egyik hű emberét Jaroszlávba a cárhoz, aki vele nevében szövetséget kötött. Neculcea János krónikairó, aki udvaában magas hivatalt viselt, leirja e szövetség pontjait, amelyek teljes függetlenséget biztosítanak Moldvának, csupán a vajda címébe fölveszi: «volegator tareibreve Moschiceştibreve (Muszkaország barátja)». 1711 jul. havában megtörtént az ütközet az oroszok és a törökök közt. A szerencsétlen végü harc után K.-nak bojárjaival együtt Oroszországba kellett menekülnie. Harkovban élt 1713-ig, azután Moszkvába s Szt. Pétervárra ment, hol Nagy Péter sok kitüntetésben részesítette, gazdag birtokokat adott neki Ukrainában, legidősebb fiát, Serbánt pedig a császári gárdába vette föl. 1715-1718-ig a cárt követi utazásában Európában, ezután nőül veszi Trubeckoi herceg leányát s a cár belső titkos tanácsosává neezi ki. 1714. a berlini akadémia megválasztotta tagjának. Művei: Historia incrementorum atque decrementorum aulae othomanicae. A kéziratot az ázsiai muzeumban őrzik Szt. Pétervárt. Angolul megjelent Tindal fordításában (London 1734); franciául Jonquierestől (Páris 1743); Descriptio Moldaviae (az egyik kézirat 184 folio oldal, a másik 269 negyedrét oldal; található a szt. pétervári ázsiai muzeumban), az eredeti kézirat után újra kiadta a román akadémia (Bukarest 1875-76, 2 köt.) Papiu Hilarion fordításában latin és oláh szöveggel; Vita Constantini Cantermirii cognomento senis Moldaviae principis (179 folio oldal, kézirata u. o.), az eredeti kézirat után kiadta oláhul a bukaresti akadémia (1879); Principis D. Cantermirii variae schedae et excerpta e autographo descripta (54 oldal; kézirata u. o.), az eredeti szöveg után oláh nyelven is megjelent az akadémia kiadásában (Bukarest 1879); Hronicul vechimeibreve Romano-Moldo-Vlahilor (kéziratját Moszkvában őrzik). Először latinul irta meg s egy részét maga fordította le oláhra, ami fenn is maradt; Istoria ieroglifica (kézirata Szt. Pétervárt) munkát 1704. irta oláhul s a két fejedelemségnek, de kivált a moldvainak politikai, társadalmi s családi állapotait tárgyalja a XVII. sz. végén.

Kanterolás

v. kantérozás, l. Iralás.

Kantin

(franc. cantine). A katonaság által megszállott kaszárnyákban, erdőkben létező korcsmaüzlet, melyben mindazon áruk vásárolhatók, melyekre a katonának leginkább szükségök van. A K.-t tartó egyént kantinos-nak nevezik; a kaszárnyaparancsnok beleegyezése nélkül a kantinos üzletét másra át nem ruházhatja. A kantinos által fizetett bért többnyire a kaszárnya tisztogatására szükséges eszközök s több közhasznu tárgyak bevásárlására fordítják. A K. katonai és orvosi felügyelet alatt áll és a megállapjtott árjegyzéktől való eltérések nem engedtetnek meg. Háboruban a működő hadsereg csapatainál a markotányos-üzletek pótolják a K.-okat.

Kant-Laplace-féle elmélet

A Föld keletkezésére vonatkozó elméletek közt a legáltalánosabban elfogadott. Kant (1755) Naturgeschichte u. Theorie des Himmels c. munkájában, Laplace pedig tőle függetlenül 40 évvel később Exposition du systeme du monde (1795) c. munkájában fejtette ki, azért K.-féle elmélet. Ezen elmélet szerint Naprendszerünk összes ősanyaga magas hőfoku gőz-gömbben egyesült, melynek nagysága meghaladta jelenlegi bolygórendszerünk határait. A nehézkedés folytán ezen gőzgömbben az anyagok összehúzódása állott be, ugy hogy a középpont felé sűrüsödvén, egy középponti sűrübb tömeg, vagyis mag keletkezett: a Nap. A középponti mag és vele együtt az őt körülvevő gőz- v. ködnemü anyag valamely külső okál fogva haladó s egyszersmind forgó mozgásba jött. A tömeg fokonként való sűrüsödésével, amellyel természetesen térfogatkisebbedés járt, nőtt a forgó mozgás gyorsulása és ezzel együtt a középponttól távolodó erő, amelynek erősbödése folytán a gőztömeg legkülsőbb része az eredeti gömbtől gyűrüalakban vált le, megtartván előbbi irányu mozgását. Ezen gyűrü mindinkább sűrüsödvén, önálló gömbbé húzódott össze és létrejött a legelső, a Naptól legtávolabb eső bolygó. A középponti mag, valamint az egész gőztömeg további sűrüsödésének és összehúzódásának következménye volt egy másik gyűrü leválása, mely megint csak bolygóvá lett. Igy ment ez tovább addig, mig a folytatólagos összehúzódás egy bizonyos stádiumában a centrifugális erő egyensúlyt nem tartott a nehézkedési erővel és akkor talán a hatodik gyűrüleválás eredményezte Földünket. Ezen gyűrük némelyikénél kisebb mértékben hasonló folyamat ismétlődött mint azok keletkezésénél és létrejöttek a holdak, vagyis mellékbolygók.

Kanton

(franc. canton), valamely ország nagyobb kerületének egy része. Franciaországban az 1790 jan. 15-iki rendelet értelmében az arrondissementok cantons-okra és ezek községekre oszlannak; ez a felosztás Elzász-Lotaiában az egyesítés után is érvényben maradt. A XVI. sz. közepe óta a K. elnevezés Svájcban is meghonosult, ahol az egyes államok megjelölésére szolgált s lassanként kiszorította a régibb: Ort elnevezést. Most a 25 egyes köztársaságot K.-oknak nevezik, ha magukban véve tekintik őket. Poroszországban régebben a járások egyik faját (Aushebungskreise) nevezték K.-nak.

Kanton

(Canton, Kuang-csou-fu). Kuang-tung khinai tartomány fővárosa, 150 km.-nyire a tengertől, a Hszi-kiang, Pe-kiang és Tung-kiang összefolyásánál; az ide vezető bejáratot a Boca Tigrisnél erődök védik. A lakosok számát 1,6 millióra becsülik. K.-nak igen virágzó az ipara; a kiválóbb ágai a selyemszövés és himzés (ennek termékeit az európai piacokra is elviszik), pamutszövés és festés, üveg-, papirkészítés, ékszerkészítés (különösen nefritből), elefántcsontfaragás és végül a környékén a porcellángyártás. Egykoron K. volt Khinának azon egyedüli kikötője, amely az európaiakkal folytatot kereskedelme élénkebb is volt. Fekvése, mivel a vizi utak a khinai birodalom É-i és D-i részeibe egyaránt mélyen bevezetnek, e forgalmra nézve igen kedvező. A legfőb kiviteli cikk a selyem és selyemkelmék. (1892) 17,538 csomag ment Európába és 8534 az É.-amerikai Egyesült-Államokba; ezenkivül kiviteli cikkek a tea (1892-3. 4,185 millió kgrm. Angliába), gyékények, kassziahéj és virág, papir, porcellán, gyömbér, pálmalevél-legyező stb. A beviteli cikkek értékének mintegy 50%-át teszi az opium, ezenkivül bevisznek pamut- és kézműárukat, nyers pamutot, arany- és ezüstdrótot, fecskefészkeket stb. Az évi külforgalom 115 millió arany frtot tesz ki. K.-t 10 km. kerületü, 8 méter magas és 6 méter vastag fal veszi körül, amelyen 12 kapu visz át; ezenkivül az új várost a régitől szintén fal különíti el, amelyben 4 kapu van. Az utcák, kivéve a régi városban fekvő mandsu városrészt, szűkek, melyeket meglehetősen magas házak szegélyeznek; az utcák kövezettek, a kövezet alatt csatornák vezetnek; a házak felső részein bambusz-rudakra a nap ellen gyékényeket szoktak fektetni. A város mellett nagy külvárosok terülnek el, ilyenek a Sa-mien, ahol az európaiak laknak s a folyón tul Ho-nan és Fa-ti. Ezekhez járul a tutaj-városrész, vagyis a tan-kiak (csolnakosok) külvárosa, amely 7-8 km. hosszuságban a folyón terül el és cölöpökhöz erősített tutajokon áll, s amelyben nagyobbára hajósok és halászok (összesen mintegy 200,000-en) élnek; vannak köztük ezután egyes mulatóhelyekül szolgáló, ugynevezett virághajók is. A legjelentékenyebb utca a régiség-utca, vagy mint az angolok nevezik, Curio-Srteet, amelyben az európaiaktól keresett árucikkeket láthatni. A kiválóbb épületek: két régi pagoda; a DK-i részben a Kung-juen vagy nyilvános vizsgálati csarnok, amelynek udvarában mintegy 10,000 elkülönített cella van egymás mögött sorokban egy főköz oldalán; a minden 3-ik évben tartani szokott vizsgálatokon 10,000 pályázó közül rendesen csak 300 állja ki a szigorlatot, továbbá az 1355 óta fennálló vizi óra épülete; a kat. templom, a pénzverő stb. K.-nak vannak azonkivül misszionárius iskolái, kórháza, lelencháza és rokkantak háza is.

Kanton-rendszer

az 1733-1818-ig Poroszországban alkalmazott ujoncozási mód, mely szerint minden ezrednek egy bizonyos hadkiegészítő kerület (Kanton) jelöltetett ki, melyből a polgári hatóságok közreműködésével ujoncait szedhette. A nemesek, vagyonosok, tudományos képzettséggel biró stb. ifjuság a katonai szolgálat alól fel volt mentve; a többiek közül évenként minden ezredhez egy egyszersmindenkorra meghatározott számu ujoncjutalékot soroztak be és ugyan eleinte életfogytiglani, később 20 évi szolgálati időre, melynek nagy részét azonban szabadságon otthon tölthette.

Kántor

(cantor) a. m. énekes. Szorosan az egyháznál működő azon énekest jelenti, aki a szertartásoknál, főkép pedig a templomban, orgonakiséret mellett a nép énekét vezeti. A kat. iskoláknál többnyire a tanítói állással van összekötve s kántor-tanító a neve.

Kántor

Imre, költő, szül. Nagy-Kéren (Nyitra) 1860 febr. 28. 1888 óta az országos statisztikai hivatal tisztviselője. Versei 1880 óta a budapesti lapokban jelentek meg, összegyüjtve is: Az én világom (Budapest 1888) és Örökkévalóság címmel (1894).

Kántorbőjt

l. Bőjt.

Kántor-Jánosi

község Szatmár vármegye mátészalkai j.-ban, (1891) 1714 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Kántorné

Anna (családi nevén Engelhardt), szül. 1791., megh. Marosvásárhelyen 1854. Kazinczy Ferenccel való ismeretsége folytán lett magyar szinésznővé s midőn első kisérleteivel fellépett, még nem birta tökéletesen a magyar nyelvet, de nagy buzgalommal adta rá magát és megtanulta. 1809. Kántor nevü komikus vette nőül; játszott hazaszerte különféle szinpadokon. Legnagyobb diadalait mégis Pozsonyban aratta, ahová Fehér vmegye az országgyülési időre magyar szinészeket küldött; a szinpadról 1843-ban lépett le és családi körébe visszavonult. Ő volt legkiválóbb tragikai művésznője a régebbi magyar szinészetnek. Életrajzát megirta Szigligeti Ede (Olcsó könyvtár, 57. sz.). V. ö. K.-ról, Déryné naplójából. Közli Törs Kálmán (Főv. Lapok 1888, 177-181); Vasárnapi Ujság 1863. és 1895. évfolyam.

Kantusfű

(növ.), Diószegiék a Bartsia L. génusznevéül alkották mint olyan szót, mely a termetről, formáról, minémüségről vevődött, l. Bartsfüve.

Kánum

(török) a. m. törvény, még pedig világi törvény, főleg uralkodók alkotta törvéy. Innen a törvénygyüjteményeknek kánun-náme neve. Szulejmán szultánnnak kánuni, azaz törvényhozó címet adtak.

Kanuri

(Berauni), nép, mely Borneo civilizált lakosságát teszi; a K. száma körülbelül félmillió. Nagyon szeretik a tisztaságot, dolgosak és tanultak; a férfiak a munka fáradalmait nem hárítják át az asszonyokra és a rabszolgákra; csak egy feleségük van, akivel tisztelettel bánnak. Jól értenek a fémmunkákhoz, sőt az ágyuöntést is tanulták. Az ő nyelvük az uralkodó Borneóban. A makarik v. kotokok (a Sáritól nyugatra), akik mintegy 750,000-en vannak, kitartó földmívesek és ügyes iparosok.

Kanut

v. Knut, több dán király neve.

1. K. (I.), a Nagy, 995. született és 1035 nov. 12. halt meg. Mint Sven dán király fia és utóda szerencsésen folytatta Anglia leigázását, mely ország fölött azonban bölcsen és áldásosan uralkodott. 1027. Rómába indult, hol II. Konrád császár koronáztatásánál is jelen volt. Ez alkalommal a két fejedelem szerződésre lépett egymással: Konrád a Schley és Eider közötti területet engedte át K.-nak, ki viszont a császárt a lengyelek ellen támogatta és azonfelül leányát, Gunildot, Konrád fiával, - Henrik trónörökössel jegyezte el. K. azután még Pomerániában, Ermel- és Samlandban harcolt győztesen és 1028. Norvégiát csatolta országaihoz. Roppant birodalma azonban halála után csakhamar felbomlott.

2. K. (IV.), a Szent, dán király (1080-86), II. Svend Esoridens fia. Jámbor életü volt, templomokat építtetett, kolostorokat alapított s a keresztény hit megszilárdítása körül sokat fáradozott. Öccse Olaus a katonaságot a maga részére hódította és a király ellen lázította. K. Odenseebe vonult, ahol szt. Alban templomában 1086 jul. 10. meggyilkolták.

3. K. (VI.), dán király, I. Waldemar fia, szül. 1163., megh. 1202 nov. 12. Trónralépte után nemcsak függetlenítette magát Németországtól, hanem Pomeránia és Mecklenburg lakóit is adófizetésre birta. A Németországot dúló polgárháboru idején Welf Ottó ellenkirályhoz szegődött, egyúttal azonban a ditmarsok szövetségében Adolf, Holstein grófja ellen küzdött, kit végül 1201. el is fogott. Huga Ilona, neje lett Lüneburgi Vilmosnak és a Welf-család ifjabb ágának törzsanyjává; másik huga, Ingeborg, II. Fülöp Ágost francia királynak volt neje, kivel azonban boldogtalan házasságban élt. V. ö. Usinger, Deutschdänische Gesch. 1189-1227 (Berlin 1863).

Kanya Emilia

Szegfi Mórné, irónő, l. Szegfi.

Kánya

(Milvus Cuv.), a ragadozók rendjébe, a sólyom-félék családjába tarozó madárnem. Feje kicsiny, horgas csőre kicsi, gyenge és oldalt összenyomott, szárnyai igen hosszuak, a 3. és 4. evezőtoll leghosszab, fark villás, kantár sertékkel ellátott, a csüd majdnem közepéig tollas és a középső ujjnál rövidebb. Karmok hegyesek, rövidek s nem igen hajlottak. Repülése könnyed, a magasban nagy köröket kerekít s mintegy a levegőben úszik, a nélkül, hogy szárnyait legyingetné. Különben tunya, gyáva állat. A him nagyobb mint a nőstény. Társaságban vagy páronként él. Többnyire kisebb állatokkal táplálkozik, azért inkább hasznos, mint kártékony. 6 faja ismeretes, melyek közül hazánkban a következő két faj él: a barna K. (Miater Gm.), háta majdnem egyszinü sötétbarna, hasa világosabb, sötétebb gerincfoltokkal, feje piszkosfehér, barna farkán 9-11 sötétebb sávval. Villás farkán a bemetszés 3-4 cm. Csőre fekete, viaszhártyája sárga; szeme barnásszürke. Hossza 55-58, szárnyhossza 44-47, farkhossza 26-29 centiméter. Hazája keleti és déli Európa, különösen a vizek partjain szeret tartózkodni és a halakat, kétéltüeket igen szereti. Magyarországon márc.-tól okt.-ig található, télre melegebb vidékekre vándorol. Magas fákon fészkel. 3-4 sárgás, szürkésfehér, barnán pettyezett tojást rak. Kártékony, mert halakon kivül még a fiatal aprómarhákat, nyulat stb. megeszi. - A vörös K. v. K.-király (M. regalis Cuv.). Háta rozsdabarna, a himnél a háton levő tollak fehérszegélyüek, a nősténynél nem. Hasa világos rozsdaszinü, sötétebb gerincfoltokkal. Idősebb egyéneknél a fej fehéres. Rozsdaveres farkán a harántsávok elmosódottak, rajta a bemetszés 8-12 cm. Hossza 65-72, szárnyh. 50, farkh. 38 cm. Található Európa déli és keleti részeiben. Hazánkban - különösen Közép-Magyarországban - nagyon közönséges. Nálunk is költ. Télen délre, 50-200-nyi csapatokban vándorol Afrikába. Egerek, ürgék pusztítása által hasznos állat. Magas fákon fészkel. 2-3 kékesfehér, pirosan pettyezett tojása van, fogságban megszelidül. (Képét l. a Ragadozó madarak szines mellékletén). - Zöld K., l. Zöld karics.

Kányabangita

(növ.), l. Kányafa.

Kányafa

v. gányafa (növ., molnárcseresznye, bangitafa, kányabangita, kányabegye, néhol kakasfa v. gényefa, Viburnum L.), a bodzafélék cserjéje. Levele átellenes v. 3-4 tagu örves, virágzata álernyő; fehér v. pirosas virága ötöstagu, a szélsők némelykor nagyobbak, sugárzók és meddők, a gyümölcs csonthéjas, száraz v. húsos. Mintegy 80 faja (hazánkban 2) többnyire az É-i földgömb mérsékelt vidékén, meg az Andesen terem. A V. Lantana L. (ostornyélfa, tévedésből ostorménfa lett), 2-2,5 m. magas cserje, de mint fácska 6 m.-nyire is megnő. Levele hosszas, jó széles, a visszája szürkésmolyhu, fürészelt, gyümölcse piros, végre fekete. Európa, hazánk s a Kelet hegyein gyakori, gyakran díszcserjének is ültetik. Belső kérge csipős, hólyagot húz, régen officinális volt, ma a hajlékony karcsu vesszejét gúzsnak, huroknak, ostornyélnek, abroncsnak, pipaszárnak (török pipaszár) használják. A V. Opulus L. 2-4,5 m. magas, levele tojásdad v. kerekded, 3 v. 5 karéju, álernyője szélén nagyobb fehér virágai vannak. Gyümölcse (kányabogyó) piros. A vad cserje virágzata lapos, viz mellett egész Európában terem. Kerti alakja a labdarózsa. Ennek t. i. valamennyi virága meddő és nagyobb mint a vadalak belsőbb virága, csoportosan fejlődik, ugy hogy egész fehér golyó (hólapda) támad belőle. D-Európában a gyökeréből madárfogó enyvet, Szibériában pedig részegítő italt főznek. Gyümölcse émelygős édeses ízü, kevés bizonyosan ártalmatlan, de azt is mondják, hogy meghánytatna; a madár megeszi. A V. Tinus L. (Tinus laurifolius Borkh.) levele télizöld, hosszas tojásdad, Dél-Európában, már Triest körül terem, nálunk cserépbe tartják. Gyümölcse fekete-kék, erősen meghajló, régen orvosságnak használták, ellenben a közelről rokon V. edule Pursh. és V. oxycoccos Pursh. jóízü gyümölcsét hazájában, Amerikában eszik. A V. dentatum W. É.-amerikai, fája arrow wood néven használatos.

Kányafogó

a kisebb ragadozó madarak fogására használt csapóvas, mellyel azonban rókák, borzok és nyestek is foghatók. Ha a tányéralaku deszkát a rajta levő csalétek útján a vad megérinti, a szétfeszített félköralaku vasak összecsapódnak és a vadat megfogják. Az 1. ábra a K.-t nyitva, a 2. ábra zárva tünteti fel.

[ÁBRA] 1. ábra. Kányafogó, nyitva.

[ÁBRA] 2. ábra. Kányafogó, zárva.

Az itt feltüntetett csapóvason kivül számos hasonló szerkezetü, de már alaku fogó eszközök is vannak használatban. Mindegyik főalkatrésze: a rugó, a kanyarvas és a ravasz. A rugó a csapóvasnak oldalán, közepén, vagy mint az itt feltüntetettnél a csapóvas kerületén található. A kanyarvasak köralakuak, szegletesek vagy oválisak; összecsapott állapotban nem szabad egészen egybe találniok, mert a megfogott állat lábát elvágnák és a vad elmenekülhetne. A ravasz a csapóvas azon része, mely által a kifeszített kanyarvasnak fogásra készen tarthatók s melynek érintésekor ezek összecsapódnak. A K.-t a szárnyas ragadozók fogásánál olyan helyekre állítják, ahová az állatok szeretnek repülni, magasan álló kútgémekre, kazalrudakra (l. 3. ábra) stb.

[ÁBRA] 3. ábra.

Kányafű

(növ.), majd a Sisymbrium Sophia L. féreg- és vizelethajtó fű neve, majd és helyesebben a Roripa Scop. (Brachylobus All.) keresztes virágu fűé, melynek a Nasturtiummal együtt 90 faja (hazánkban 27) nedves helyen v. vizparton nő. Sárga virágu becős vagy táskás fű, tavaszi salátának használható, különben egészséges takarmány, a méh is szereti. V. ö. Borbás, Floristikai adatok, különös tekintettel a Roripákra (Budapest 1879). L. még Bőjtfű és Alkalmazkodás.

Kányaháza

kisközség Szatmár vármegye szinyérváraljai j.-ban, (1891) 1722 oláh lakossal.

Kanyar

az átvágások és kiegyenlítések által elmetszett, holttá válandó meder-szakasz. Tágabb értelemben véve a folyó vmely kanyarulata.

Kanyargás

(ném. Schwaien; ol. girare; ang. to swing), a horgonyzó hajónak azon mozdulata, midőn az a szél vagy az áramlat behatása folytán, a szél vagy az áramlat irányába felkanyarodik és ez által a hajótestnek ellentállást kifejtő felülete kisebbedik. Változó szél a hajót horgony előtt ide-oda kanyargatja.

Kanyargatott-szélü

(növ., folium repandum), az olyan levél, melynek levélfogai egymástól a szokottnál jóval messzebbre esnek.

Kanyarító fürész

v. karaj-fürész, l. Fürészgépek.

Kanyaró

(a nép vöröshimlőnek is nevezi, lat. morbilli), heveny ragályos betegség, melynél láz és hurutos tünetek mellett a bőrön lencsényi, sőt nagyobb - többnyire kerek - piros foltok jelennek meg. A kanyaró mérge eddig ismeretlen, valószinü azonban, hogy valamely élősdi gomba, esetleg baktérium idézi elő. A ragályozás nemcsak direkt érintkezésnél, de valószinüleg harmadik, különben egészséges személy, vagy élettelen tárgyak közvetítése útján is lehetséges. Ragályzó képessége, ugy látszik, már az u. n. előzményi (prodromalis) időszakban is - amidőn a K. kórisméje még biztossággal meg sem állapítható - igen nagy; legnagyobb a betegség tetőfokán, a kiütés virágzása idejében. A K. főként a gyermekkor betegsége, felnőttek aránytalanul ritkábban kapják meg. Egyszeri kiállása mentességet ád az egész életre, noha megtörténik, hogy valamely gyermek két, sőt három ízben is megkapja. Előfordul már az első életévben is (az első hat hónapban aránytalanul ritkábban). Leggyakrabban a 2-6. életévben jön elő. Vannak esetek, midőn újszülöttek kanyarós küteggel borítva jönnek a világra, ha az anyjuk K.-ban beteg volt. Előfordulhat szórványosan is, többnyire azonban járványosan szokott fellépni, még pedig leginkább nyáron és ősszel. Az egyes járványok tartama rendszerint 3-4 hó; ritkaság az, hogy a járvány 7-8 hónapig eltart. (V. ö. Bókai János, A Belgyógyászat Kézikönyve, 141. oldal, Budapest 1894). A K. terjesztésével joggal vádolhatók sokszor kisdedóvó intézetek, iskolák, játszóhelyek stb. Sajátságos összefüggést látni a K. és hörghurut járványok között, amennyiben a szamárhurut a K.-t megelőzi, illetőleg követni szokta.

Áttérve a betegség tüneteire, célszerünek látszik a következő három szakra felosztani a K. lefolyását. 1. Lappangási és előkészítő szak, amely a ragályozás időpontjától a kiütés jelentkezéseig tart; ezen időszak 10-12, ritkább esetekben 14 napig is eltarthat. Lappangás idejében a gyermekek többnyire egészen egészségesek, kóros tünetek csak a kiütést előző 3-5. napon lépnek fel (az előkészítő szakban), még pedig nátha, tüsszenés, szemhurut, könnyezés, fénykerülés, rekedtség, érdes, nem ritkán ugató köhögés alakjában. E mellett a gyermekek bágyadtak, étvágytalanok, lázuk van, mely különösen az esti órákban fokozódik, álmukban nem ritkán félrebeszélnk, nyelvük bevont, szomjuk nagy. Ezen időszak végén, 48, legkésőbben 24 órával a kiütés jelentkezése előtt a lágy szájpadon és pofák belfelületén piros foltok jelennek meg (az u. n. enanthema, szemben a bőr kiütésével exanthema), melyekből a K.-t gyakorlott szem már felismerheti. - 2. A kiütés kitörése és virágzása. A kiütés legelőször is az arcon, homlokon, tarkón, azután a törzsön, a karokon és utoljára a combokon jelenik meg, még pedig ugy, hogy 24 óra mulva a kitörés befejeződött; ettől számítva a K.-kiütés még 3 napig fenn szokott állani, amint mondják «virágzani». A kiütés eleinte szétszórtan halvány piros, kendermag- egész lencsényi foltok alakjában jelenik meg, egy foltok száma azonban csakhamar megszaporodik, mig maguk az egyes foltok is megnagyobbodnak, élénk piros szint vesznek fel s láthatólag megduzzadnak, kissé kiemelkednek. Erős kiütésnél különösen sűrün fordul elő, hogy az egyes foltok egymással összefolynak, de azért ép bőrszigetek mindenkor megmaradnak. A kiütés jelentkezésével arányosan a többi tünetek is súlyosbodnak; a hőfok rendesen 39,0-40°-fokot is elérheti. A gyermekek általában elég súlyos betegek. Normális lefolyásu esetekben azonban a virágzási időszak végén a tünetek nem ritkán igen gyorsan javulni szoktak, különösen a láz az, mely gyorsan esni szokott. Evvel kapcsolatban a kiütés azon sorrendben, amelyben fellépett, el szokott halványodni. A kiütés piros szine eleinte halványbarnába, azután sárgába, végre a normálisba megy át. Nem ritka esetekben a barnás foltok 6-8 napig is fennállanak. - 3. A hámlás v. korpádzás időszaka. Mindazon bőrterületeken, ahol kiütés volt, a bőr hámlani szokott, mely hámlás - ellentétben a vörhennyel - nem lemezes, hanem korpás, azaz igen apró pikkelyekben megy végbe. A hámlás gyakran szembeötlő, szabad szemmel is észrevehető, sokszor azonban észrevétlenül folyik le. Ezzel arányosan az összes nyákhártyák is elhalványodnak, a köhögés lazává válik s a gyermek meggyógyult.

A fentebbiekben a kanyaró normális lefolyását vázoltuk; ez alul azonban számtalan kivétel van, mely kivételek részint a kiütés megjelenési módjára, a nyákhártyák bántalmazottságára, a lefolyás súlyosságára és esetleges utóbetegségekre vonatkoznak. Vannak esetek, amidőn maga a kiütés enyhe; tény, hogy ilyen enyhe kiütés éppen satnya gyermekeknnél gyakoribb, kiknél mindazonáltal a K. szövődményes betegségei (ugynevezett utóbetegségek) súlyosabb alakban és gyakrabban jelentkeznek. Ezen tünemény a laikus közönség előtt is ismeretes, amidőn azután a kiütés «visszaerődéséről» szólnak. Más esetekben a kiütés igen erős s igen magas lázakkal folyik le, a kiütéses foltok oly sűrün lépnek fel és annyira összefolynak, hogy a kanyarós küteg a vörhenyhez hasonlóvá válik. Ehhez arányosan a többi tünetek is igen súlyosak, a gyermekek sokat félrebeszélnnek, erősen bágyadtak, sokat - bár nyugtalanul - alszanak. Kis gyermekeknél görcsök is jelentkezhetnek s általában igen súlyos beteg benyomását teszik. Igen súlyos esetekben a kiütéshez apró vérzések társulnak, mig a legsúlyosabb, u. n. vérmérgezéses (septikus) alaknál a kiütés szine kékes. Ezen utóbbi alak menthetetlenül mindenkor alálra vezet. Felemlítendő végül, hogy a K.-nál előfordulhat, hogy a bőrön látható kiütés nem is fejlődik (Morbilli sine exanthemate). Minthogy a K.-nál a nyákhártyák is mindenkor meg vannak támadva, nem ritkán látni, hogy ezen u. n. hurutos tünetek néha igen súlyosakká válnak. Nem számítva azt, hogy a szem-, orr-, torok-, gége- s hörghurut igen súlyos alakban lép föl, nem ritkán a kanyaróhoz súlyosabb gyomor- és bélhurut, ritka esetekben valóságos vérhas is szokott társulni, mely utóbbi baj különösen nagyon kétessé teszi a gyermek felgyógyulását. Bő orr- és bélvérzések egyáltalában mindenkor igen aggályos jelenségek.

A K. egyik leggyakoribb és egyszersmind igen súlyos komplikációja a tüdőlob, mely némely járványoknál feltünően gyakran jelentkezik és különösen kisebb gyermekekre nézve vészes jelentőségü. Máskor difteria fejlődik a torokban és gégében (K: utáni gégedifteria, croup, igen rossz indulatu lefolyást szokott mutatni), sőt a nemzőrészeken, szemben stb. Utóbetegségei közül első helyen említendők a görvély és gümőkór. Ezek az alkati bajok K. után gyorsan ki szoktak törni; a K. által mintegy élesztetnek, virágzásra hozatnak. (A gümős megbetegedések közül különösen kiemelendők: tüdővész, sajtos folyamatok a mirigyekben, gümős lágyagykérlob, hashártyalob, ízületi gümő stb.; inkább görvélyes jellegü utóbántalmak: hosszas fülgenyedés, idült szemhurut, szaruhártyagyuladás stb.) K. után aránylag gyakran látni - különösen satnya gyermekeknél - üszköt a bőrön fellépni, különösen a rettegett vizrák alakjában; máskor veselob fejlődik stb. A K. e szerint távolról sem oly egészen ártatlan kiütés, amint az róla általában el van terjedve. Igaz, hogy némely járványok igen jóindulatu lefolyásu esetekkel tünnek ki, de más járványok idejében határozottan sok súlyos és aránylag sok halálos kimenetelü esetet van alkalmunk látni. Bókai szerint a Stefánia szegény gyermekkórházban 36 év alatt ápolt 1000 kanyarós beteg közül meghalt 94 = 91/2%; voltak évek, midőn a halálozás 1% alá sülyedt, de viszont, ahol 28% fölé emelkedett. Súlyosabb általában a lefolyás kiskoru gyermekeknél az első 5 éven alul; nagyobb gyermekeknél enyhébb, de azért felnőtteknél a K. ismét veszedelmesebb alakban szokott fellépni. Az elkülönítéstől, ha a család egyik tagja már megkapta a K.-t, ritkán fogunk eredményt látni. Székes fővárosunkban az orvosnak minden egyes K.-esetet az illetékes hatóságnak be kell jelentenie; a járvány csökkentését célzó egészségügyi intézkedéseket a hatóság hajthatja végre.

Kanyaró

Ferenc, irodalomtörténeti iró, szül. Tordán 1859 máj. 25., lófőszékely családból. Iskoláit Kolozsvárt végezte, hol 1880. papi, 1885. a magyar nyelvi, történelmi és bölcseleti szakokból tanári oklevelet szerzett. 1880 óta az unitáriusok kolozsvári főgimnáziumának tanára, 1891 óta állami kinevezéssel; a vallásközönség 1889. egyértelmüleg megválasztotta főiskolai könyvtárnoknak. Beható kutatásokat végzett a XVI-XVIII. sz.-beli magyar irodalom és a magyarországi prot. egyháztörténelem terén, különösen fontosak a költő Zrinyi életére vonatkozó buvárlatai. Sikerrel gyüjti a régi és újabb népies költészet termékeit és a magyar szini irodalom multjára vonatkozó adatokat. Tanulmányai s többnyire ironiával élezett polemiái a Figyelőben (1885-86), Századokban (1886), Történelmi Tárban (1887-90), Ker. Magvetőben (1888 óta), Erd. Muzeumban (1892 óta), Philol. Közlönyben (1893), Irodtört. Közleményekben (1894 óta) jelentek meg. Önállóan megjelent munkái: Zrinyi ismeretlen munkája (Budapest 1890); Unitáriusok Magyarországon (Kolozsvár 1891); A Zrinyiász kelte és költője (Budapest 1894); Unitárius történetirás és Kálvinorthodoxia (Kolozsvár 1895).

Kanyarodás

valamely csapat felállításának oly megváltoztatása, hogy az új arc az előbbivel szöget képezzen. Az arc azon szárnyát, mely nagyobb átmérőjü körön mozog, kanyarodó, a másikat sark-szárnyaknak nevezik. Felkanyarodás, valamely nyitott oszlopnak kanyarodásokkal való felfejlődése vonalalakzatba.

Kanyarulat

(vasút), l. Ellengörbe.

Kanyurszky

György, kat. teologus és filologus, született Nemes-Militicsen 1853 márc. 10. 1875. Kalocsán pappá szenteltetvén, a szt. Ágostonról nevezett felsőbb intézetbe küldetett, hol is tanulmányainak végleges befejezése után doktorrá avattatott. Rövid ideig működött segédlelkészi minőségben Szónta községben, a honnan 1878. a kalocsai nagyobb papnevelő intézetbe hivatott teologiai rendes tanárrá s tanulmányi felügyelővé. Egyúttal főszékesegyházi hitszónokká is kineveztetett, s ekkor szónoklatait sajtó alá rendezve kiadta. 1882 óta a budapesti kir. tudományegyetem rendkivüli, majd rendes tanára, hol a szir, kald és arab nyelveket tanítja. Egyetemi tanárkodásának első éveiben egy szakszerü arab nyelvtant adott ki, s ezen kivül a Horebi látvány (Budapest 1881) címü polemikus értekezése is megjelent a könyvpiacon. Említésre méltó A legyőzött király diadala c. nagybőjti beszédsorozata.

Kanzelparagraf

(német). Igy nevezik a német btkv 130. §-át, amely 5 évig terjedő fogházzal vagy két évig terjedhető államfogházzal bünteti a lelkészt v. más papot (Religionsdiener), aki hivatásának gyakorlatában v. annak alkalmából nyilvánosan gyülekezeten v. templomban, v. vallási összejövetelekre rendelt más helyen többek előtt államügyeket a közbékét veszélyeztető módon hirdetés v. fejtegetés tárgyává tesz, ugyszintén azt a lelkészt v. más papot, aki hivatásának gyakorlatában v. annak alkalmából iratokat kibocsát v. terjeszt, amelyek államügyeket a közbékét veszélyeztető módon hirdetés v. fejtegetés tárgyává tesznek. A magyar btkv ily rendelkezést nem ismer, ami korántsem jelenti azt, mintha az egyházi szószék v. a lelkészi állás a büntető törvénnyel szemben szabadalommal birna, mert a büntető törvénybe ütköző izgatás nem válik büntelenné az által, hogy azt papi személy szószékről v. hivatása gyakorlatában követi el. De jele annak, hogy hazánkban az egyházi viszonyok terén nem jutott uralomra oly kivételes állapot, mely a kivételes törvény jellegével biró rendelkezést szükségesnek bizonyítaná.

Kaoko

német DNy-i Afrika egy része az É. sz. 18° 30' és 22° 30' között; K-en Ovampotól azon vonal választja el, amely a Kunene kataraktáitól kiindulva Ombombon, Omahaman, Okamanyán és Otjitembén megy keresztül és Brandbergnél végződik. Folyóiban a Munutum, Szegomip, Komip Okabaripban csak esők után van viz. A tenger mellett kopár és homokos, beljebb a hegyek közt sok helyen jó legelők találhatók. 1878. Anderson és 1879. Duparquet atya járta be.

Kaolin

(polcellánföld), l. Agyag és Gránit.

Kaolin-homokkő

oly homokkő, melynek ragasztó anyaga kaolin. Némelyikét (nevezetesen Csehországban Pilsen és a Türingiai-erdőben Algersburg) megiszapolják, a kaolint kiválasztják és felhasználják.

Kaosz

(Chaos), a rendezetlen tömeg, a sötét ős anyag, melyből Ovidius felfogása szerint minden keletkezik. Ebben a rendezetlen tömeg értelmében használjuk a szót napjainkban is. Már Hesiodos mindent K.-ra, a tátongó ürre (cascw a. m. tátok) vezet vissza. Ebből a K.-ból váltak ki szerinte Gaia (a föld), Tartaros (az alvilág) és Eros (a nemző szerelem.) K. szüli Erebost (az alvilági veszteg sötétséget) és Nyxet (a felvilági sötétséget, az éjszakát). Erebos Nyx-szel nemzi Aithert (a szüntelen világosságot) és Herminát (a nappalt). A Hellanikos és Hieronymos által közvetített orfikus teogonia (istengenealogia) szerint K.-nak, valamint Aither és Erebosnak is atyjuk Kronos (az idő). K.-t pedig tojáshoz hasonlítja, melyben minden testet öltő dolognak ultimum principiuma (végső oka) benne foglaltatott. Hyginus a K.-t a sötétségből, Caligo-ból származtatja, melyek ketten azután a napot, az éjszakát, Aithert és Erebost hozzák létre.

Kap

(angol Cape) a. m. fok (l. o.). Kapkolonia, l. Fokföld.

Kapa

a föld megművelésére szolgáló, különféle alaku eszköz, mely a vasból vagy acélból készült tulajdonképi K.-ból s a nyélből áll. Alakja szerint megkülönböztetendő: 1. a vékonyabb vaslemezből készült lapos K., mely hegyes vagy csapott végü lehet és főképen a növények ápolásánál (l. Kapálás) alkalmazzák; 2. a szilárdabban készült vésőalaku egyágu irtó K. és a 3. a kétágu v. hagyma K., mely utóbbiakat különösen köves vagy gyeppel, illetve fákkal és cserjékkel benőtt, továbbá ekével meg nem szántható lejtős földek és szőllők megművelésénél alkalmaznak.

Kápa

a nyereg feje.

Kapacitál

(lat.) a. m. érvvel meggyőz.

Kapacitás

(lat.), a fizikában a. m. képesség valaminek felvételére, felhalmozására; a hőtanban l. Hőfoghatóság; az elektromosságban l. Elektromos kapacitás, Elektrosztatikai egységek és Farad.

Kapacsolás

(vájolás). A síneket 1/16 ferde állásban erősítjük a talpfákra. Ennek elérése végett a faaljakon a sín fölfekvésének helyén kézi fürész és kapacsoló fejszével, avagy kapacsoló géppel megfelelő vájást készítünk. Újabban azonban ez eljárással, minthogy a talpfát rongálja, mindinkább felhagynak s a sínek ferde állásának biztosítása végett vaslemezeket tesznek a megerősítés helyére, mely lemezek alsó, tehát felfekvő lapja vizszintes, felső lapja pedig 1/16 hajlásu. A lemezeket 3 avagy 4 sínszöggel erősítik a talpfára.

Kapácsy

Dezső, költő, szül. Egerben 1839 ápr. 8. Jogot végzett u. o., s Heves vármegyénél aljegyző lett, 1872-től fogva pedig megyei árvaszéki jegyző és előadó. Egerben él, ahol társadalmi és közművelődési mozgalmakban tevékeny részt vesz, kivált közjótékonysági téren; mint gyüjtő országszerte ismeretes; az Emke számára ő gyüjtött legtöbb tagot. Mint lirikus, Mindszenti Gedeon baráti vezetése alatt lépett fel 1864-ben; K. Dezső költeményei c. verskötete (Eger 1890) kétszer jelent meg.

Kapadohány

v. cserebél, l. Dohány.

Kapafolt

v. kapavágás. A szőllő levelein található száraz foltokat nevezi igy népünk. A kapálásnál megsérült levelek később elszáradnak. Mig a peronoszpora betegséget nem ismerték, az e betegségtől származó foltokat is K.-nak nevezték, valamint igy nevezték a naptűzés által okozott levélpersenéseket.

Kapálás

a kerti és szántóföldi növények művelésénél gyakran alkalmazott művelet, melynek célja a növények körül a földet felületesen lazítani, porhanyítani és a gyomokat elpusztítani. A K. hatása azonban ennél tovább terjed, s abból áll, hogy a levegő hozzáférhetését a talajhoz előmozdítja s az által a talaj tevékenységét és oldékony növényi tápanyagok keletkezését fokozza és a talaj nedvességére konzerválóan hat. Ezért szokott a száraz időben végzett K. a növényzetre üdítőleg hatni. Hogy a K. által az említett célokat elérjük, szem előtt tartandó, hogy a K. csak megfelelő talajnyirkosság mellett s oly mélyre eszközlendő, amint azt a növény természete kivánja. A K. kézi és fogatos eszközökkel, u. n. kapáló gépekkel végezhető. A kézzel eszközölt kapálás a legtökéletesebb ugyan, de a legköltségesebb is s főképen ezen költség leszállítása végett alkalmazzák a kapáló gépeket. A K.-nak minden növényre kedvező hatása van, mindazáltal általánosan csak oly növényeknél alkalmazzák, melyek e nélkül ki sem fejlődnek s azért kapás növényeknek mondatnak. Amennyiben pedig a K. a többi, kapálást nem igénylő növényeknél is a termésre fokozólag szokott hatni, utóbbi növényeknél, kivált a gabonaféléknél, továbbá a repcénél és a csalamádénál azon esetben alkalmazzák, ha az általa elérhető terméstöbblet értéke a K. költségét meghaladja. V. ö. Hensch, Az okszerü talajmívelés elmélete és gyakorlata (Budapest 1885). L. még Gyomirtás

Kapálógépek

a növénysorok közeinek megmunkálására s az ott levő gyom irtására valók. A talaj alkata, a megmunkálás célja és a sorok távola szerint különféle alaku kapálókéseket, kapáló és töltögető szerszámokat alkalmaznak, melyeket 2,5-10 cm.-re kell a növénytől jártatni, nehogy ez megsértessék. A kapálóvasnak épp oly módon, mint a szántóvasnak, v. csak egyoldalon v. mindkét oldalon van metsző éle, amihez képest a nyél az oldalon v. a közepén foglal helyet; szélesebb soroknál az egy- és kétoldalu kapákat kombinálni is szokás. A K. kerete egysoros eszközöknél egyszerü gerendelyből, többsorosnál pedig szilárd vagy oldalt eltolható keretből áll. A kapák vagy közvetlen a kerethez erősítvék v. pedig csuklós karokkal s közös felfüggesztő gerendával akasztatnak a keretre.

[ÁBRA] 1. ábra. Egysoru kapálógép.

[ÁBRA] 2. ábra. Többsoru kapálógép.

Az egysoru K.-nél a gerendelynek egyes rovátkái vannak, amelyekben a kapát elfordítani és egy csavarkampóval megerősíteni lehet. A kapák mély járata hasonló módon szabható meg, mint az ekéknél. Ilyen gépet mutat az 1. ábra, melynél elől kétélü kapálóvas van gerendelybe illesztve, melyet két, a harántgerenda rovátkáiban - élükkel befelé elállítható - egyoldalu kapálóvas követ. A lemetszett földréteg aprítására a kapák mögött tüskés henger jár; a bemutatott kombináció helyett tetszésszerinti kapálóvasakat lehet összeállítani a sorok különböző célu megmunkálására. Mankó helyett kis eketaligát is lehet alkalmazni. Többsoru K. ha szilárd kapákkal birnak, ezek közös állító gerendán fölebb-lejebb állíthatók, vagy pedig maga az állító gerenda függesztetik a gép keretén magasabbra vagy lejebbre, aszerint amint a mélyjáratot változtatni akarjuk. Ilyen szerkezetü gépek a 2. ábra mutat; az egész sor kapát a két kormányszarvval a felfüggesztési csukló körül oldalt elmozgatni, ugyszintén szállítás céljából a láncok megemelése által munkából kiemelni lehet. Többsoru K. mozgó késekkel ugy készülnek, hogy a kapákat a vetősaruk módjára, csuklós kapatartókkal látjuk el. A kapák a talajba hatolnak, mig éleik megfekszenek s egyensúlyban maradnak, mig a kapasúly és ellenállás eredője a kapatartó felfüggesztési pontján megy át. Nagyobb ellenállásunál, igy p. keményebb talajnál, itt is terhelő súlyokat használunk. Előnyük a szilárd kapákkal szemben, hogy a talaj egyenlőtlenségéhez könnyen illeszkednek és akadályok előtt kitérhetnek. Némely (Amerikában a tengeri termelésnél használt) K.-nél 2-3 kettős kapáló szerszámot gyűrüvel akasztanak a kerethez. A kontinensen használatban levő többsoru K.-et rendszerint a vetőgépek módjára külön kormánytaligával is ellátják.

Kapaneus

egyike a hét vezérnek, kik Tébe ostromára indultak. Fia volt Hipponoosnak és erejében annyira bizakodott, hogy fennen dicsekedett vele, mikép Tébe falait lerontja még akkor is, ha Zeus villámai védenék őket. Büntetésül Zeus agyonsujtotta. E jelenet sok szép képen és szoborcsoportozaton meg van örökítve. Felesége Evadne volt.

Kapaonik

1892 m. magas hegytömeg Szerbiában, a szerb és bolgár Morava közt; tetejéről messze kiterjedő kilátás nyilik. A K. gránitból, porfirból és főképen szerpentinből áll; nagy része kopár.

Kaparás

v karaszolás, a fémek tisztítására drótkefével vagy drótecsettel. Nagy fontossága van a galvanosztegiában és plasztikában, abból a célból, hogy a tárgy felszinére rakodó fémréteg fizikai tulajdonságait (a lyukacsos, kristályos szövetet) megváltoztassuk. A jól lekefélt galvános csapadékon a további műveletkor a fém sokkal egyenletesebben rakódik le, mert a drótszálak a csapadék lyukacsait eltömik és a kristályokat elsimítják. Igy a vörösréz és az ezüst csapadék a drótkefével való megmunkálás következtében homályos szinét elveszti és fényessé válik. A drótkeféket munka közben szappanyos vagy ecetes vizzel, borkőoldattal vagy ecetes sörrel nedvesítik meg. A K. egyúttal próbája is annak, vajon a fém jól rakódott-e le, mert a rosszul tapadó csapadékot a karcoló kefék lehorzsolják. L. még Fényezés.

Kapargálók

(Rasores), a tyúkfélék, mert eledelüket kapargálással szerzik meg. L. Tyúkfélék.

Kaparó

Hajós szerszám, középen nyéllel ellátott háromszögü vaslap, melynek mindhárom széle ki van élesítve. A fedélzet, cobrok, árboc- és egyéb rudak levakarására, tisztogatására használják. - K. a bányászatban, a kivágott kőzetek ideiglenes lerakására szolgáló helyiség. - K. a tűzoltószerek közt oly bontó eszköz, mely a gerebléyhez hasonló, azonban kevesebb (3-4) lefelé nyuló ággal bir és különösen trágya stb. bontására szolgál.

Kaparóháló

l. Halászat.

Kaparókések

l. Hengermű.

Kaparószák

l. Varsaháló.

Kapás

olyan ember, ki a kapával keresi kenyerét, továbbá bizonyos terület, melyet egy ember egy nap alatt megkapálhat; p. nyolc kapás szőllő oly kiterjedésü szőllő, melynek egyszeri megkapálásához 8 K. napi munkája szükséges. K. növények oly növények, melyeket kapálni kell, hogy kifejlődjenek. Ilyenek a tengeri, takarmány- és cukorrépa, a burgonya, a káposzta, a dohány s mások.

Kapás növények

l. Kapás.

Kapaszkodó gyökér

(növ., radix adligans), kúszó növények, p. a borostyán mellékgyökere, melyek segítségével a fa derekához, falhoz stb. erősíti magát, szorosan hozzásimul és igy magasra felkúszhatik.

Kapaszkodó hajózás

(Touage, Tauerei). A hajó tovamozdításának az a módja, midőn a hajót a mederben lehorgonyzott, v. a parton kikötött kötélen v. láncon húzzák előre. Ősi és legegyszerübb formája az, hogy a hajó horgonyát a partra előre viszik, egy kötél egyik végét erre a horgonyra megerősítik, a másik végét a hajóra adják, járgányra v. tekerőre fogják s azzal a hajót előre hajtják. Ebben az alakjában hajósaink kukázásnak nevezik. A K.-nak rendes üzemre való berendezésével az első kisérleteket Franciaországban tették. A K. körül való kisérletek későbbi a mankós vagy mászóhajók (u. n. Grappins) alkalmazására fajultak. Ezek a hajók viz v. gőzerővel hajtva ide-oda mozgatható cucákkal, vagy jobban mondva mankókon, vagy fölebb-alább emelhető vizszintes tengely körül forgó vaskoszorukba foglalt rudakkal a viz fenekébe kapaszkodva másztak. Az 1850 táján megújult kisérletek a K.-nak maig fennálló s időközben tökélesbített rendszerét teremtették meg s ettől kezdve a K. művelői két külön irányban haladnak; az egyik fél fogódzóul a láncot, a másik a drótkötelet alkalmazza. A kapaszkodó gőzösök munkaerejét a kerekes vagy csavargőzösökével hasonlítva össze, azt találjuk, hogy mig előbbieknél a hajóerőnek állóvizben 0,4-0,5 része, folyóvizben 0,5-0,75 része, a viz ellenállásának legyőzésére vész el, addig a kapaszkodók erővesztesége a kifejtett hajtóerőnek körülbelül csak 1/6-át teszi ki. A hajtóerő által megtett és a hajó által tényleg befutott út között a szabadon járó gőzösöknél nagy a különbözet, mig a kapaszkodó hajó éppen annyit halad, amennyit annak hajtó kereke v. dobjának kerülete megfut. A lánc v. kötél használata által nyujtott ezen előny annál nagyobb, mennél nagyobb a viz nyomása, illetőleg mennél sebesebb folyásu a viz, s ennélfogva a kapaszkodó rendszer éppen ott bir legtöbb előnnyel, ahol a közönséges gőzhajók legtöbb erőveszteségnek vannak kitéve. L. még Lánchajózás.

Kapatán

l. Koppány.

Kapca

ruhabarab, melybe a lábfejet takarták s erre húzták a lábbelit. Átvitt értelemben harisnya.

Kapcsak

l. Kipcsak.

Kapcsolástan

l. Kombinatorika.

Kapcsolat

két vagy több, viszonyban álló tárgynak ama állapota, melyben egymáshoz kötve, fűzve vannak. Továbá az a pont, melyben a kapcsolás megtörtént; átvitt értelemben a gondolatok, eszmék és mondatok összefüggése, egymásra vonatkozó viszonya s a mondatnak az a része, mely az alanyt az állítmánnyal összeköti (copula). L. Kombináció. - Kapcsolati átvitel, l. Jelentés.

Kapcsoló anyagok

A vasúti sínek szilárd és megbizható összeillesztésére a vasúti mérnökök különböző szerkezetü illesztéseket és eltérő megerősítéseket találtak fel, melyeket (hevederek, csavarok és sínszegek) K. gyüjtőnév alá foglalunk. A hevedereket, melyek a két szomszédoss sínt kapcsolják egybe, rendesen négy csavarral foglalják a sínekhez. A hevedernek hossza és súlya a különböző sínrendszer szerint változik. Hazánkban eddig a legnagyobb heveder hossza 0,54 m., súlya 8,8 kg. A hevedercsavar súlya 0,4 kg., a sínszegé pedig 0,16 m., illetve 0,35 kg.

Kapcsoló rúd

l. Csatló rúd.

Kapcsoló villa

sárgarézből v. ércből öntött háromágu csődarab, melynek célja két tűzfecskendő sugarát egy erősebb sugárrá egyesíteni. Ez okból 2 ága anyacsavarral, harmadik ága pedig apacsavarral van ellátva, hogy a fecskendők tömlőit hozzá lehessen kapcsolni.

Kapcsolt részek

(partes adnexae), igy nevezték régebben a mai Horvát-Szlavon-Dalmát társországokat. Ugy látszik e kifejezés a XVI. század végen, v. a XVII. sz elején jött használatba és pedig hivatalosan először az 1606-iki bécsi békében (1608. I. t.-c.), mely szerint a király Magyarországon született magyarok, alávetett és hozzákapcsolt népek álal birja. Előzőleg e területnek bekeblezett, v. hódított részek (partes incorporatae, v. subjectae) volt a közjogi neve. Továbbá Erdélynek az anyaországtól történt elszakadásával a hozzá csatolt Kraszna, Középszonok, Zaránd vmegyéket és Kővár vidékét Zilah városával, mint magyar területet szintén K.-nek nevezik és innen volt az erdélyi fejedelem címe: Princeps Transylvaniae et partium Hungariae eidem adnexarum dominus. Midőn Erdély ismét a magyar király hatalma alá került, az országgyülés többször sürgette e részek visszacsatolását, de az 1693-1733-ig terjedő időt nem számítva, mely alatt Magyarországhoz tartoztak, sikertelenül; mig végre az 1848. VI. t.-c. kijelenti, hogy minden tekintetben Magyarország elválaszthatatlan, kiegészítő részeinek tekintessenek. De a következő abszolutizmus ismét Erdélyhez csatolja és csak 1861., illetve alkotmányunk hatályba léptével nyerik vissza törvényes jogállásukat.

Kapcsolt tengely

v. csatlós tengely, a lokomotivok olyan tengelye, mely a hajtó kerékpárral eszközölt kapcsolás útján forgattatik, tehát nem közvetlen a hajtó rúd által, hanem az u. n. kapcsoló v. csatló rúd (l. o.) közbe iktatásával. A nálunk elterjedt gyors- és személyvonatu lokomotivoknak egy hajtó és K.-e van, mig a tehervonatuaknál a hajtó tengellyel két-három, sőt négy tengely is kapcsoltatik. L. még Kerékpár.

Kapcsos fürész

l. Fűrész.

Kapela

(Kis- és Nagy-), a Karszt hegyrendszerhez tartozó két nagyobb hegység Horvát-Szlavonországban, Modrus-Fiume és Lika-Krbava vármegyékben. A két hegység a Karszt felföldjéből emelkedik ki és Ény-ról DK-felé húzódik, és pedig a Nagy-K. Modrus-Fiume vmegyében, a Kis-K. ez utóbbi és Lika-Krbava határán. A Nagy-Kapela körülbelül azon horpadáson tul kezdődik, melyen a m. k. államvasutak vonala Ogulinból Fiuméba vezet. Nem képez rendszeresen kifejlődött, összefüggő hegygerinceket, hanem inkább egyes kimagasló csúcsok sorozata gyanánt tünik fel. E csúcsok 1300-1500 m. magasak s jelentékenyebbek a Slavica (1120 m.), Bitoraj (1385 m.), Persova kosa (1318 m.), Visevica (1428 m.), Natorin vrh (1316 m.), Maj vrh (1269 m.), Visnjevica (1367 m.), Biela Lazica (1533 m.), Smolnik (1219 m.), Klek (1182 m.). Mindezen emelkedéseket jellemzi az Ény-DKi csapás, az összefüggés nélküli rendszertelen elhelyezés, a szabályos völgykifejlődés teljes hiánya, a töbörök (dolinák) gyakori előfordulása, szóval mindazon sajátosságok jellemzik, melyek a Karszt fogalmát alkotják. A Kis-Kapela, melyet a József-út iránya határol a Nagy-K. felé, egészben véve hasonló alkotásu, de kevésbbé szélesre terül el s valamivel alacsonyabb; jelentékenyebb csúcsai a Kapela (1092 m.), Velki Javornik (1141 m.) és Seliski vrh (1260 m.). Utóbbitól K-re terülnek el a szépségükről hires Plitvicai tavak (l. o.), számszerint 13. Az ezektől K-re levő horpadás választja el a Kis-K.-t a Pljesivica-hegységtől (l. o.), mely az Ozeblinben 1657 m.-ig emelkedik. L. még Karszt.

Kapela

község Belovár-Kőrös vmegye belovári j.-ban, (1891) 970 horvát-szerb lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 8704 lakosa van.

Kapela nova

község Pozsega vmegye újgradiskai j.-ban (1891) 534 horvát-szerb lakossal, vasúti állomással, mint politikai községnek 5358 lakosa van.

Kapelna

község Verőce vmegye alsó-miholjaci j.-ban, (1891) 1233 horvát-szerb lakossal, vasúti állomással.

Kaper

l. Kalózás.

Kapernaum

l. Kafarnaum.

Kapetan

(az olasz capitano-ból), Boszniában a földesúr; Szerbiában valamely járás politikai főnöke, aki a kerületi főnöknek van alárendelve.

Kapetánovics

Mehmed bég, bosnyák politikus és iró, szül. Vitinában (Hercegovina) 1839. ősrégi nemes hercegóc családból. Volt kajmakám (járási főnök) Stolacban, Ljubuskiban, Focsában és Trebinjében. 1876. Konstantinápolyba küldték mint országgyűlési képviselőt. 1878. a bosnyák küldöttséggel ment Budapestre a király elé, s az okkupáció óta közügyek körül mint a kormány hathatós támasza működik. 1893. kinevezték Sarajevo polgármesterévé. Irodalmi munkái a következők: Streitschrift eines bosnischen Beg (1879); Scronto misle muhamedovci u Bosni (1886); Narodne blago (1886); Boj pod Banjomlukom és Buduénost muhamedovca u Bosni I Hercegovini. A király több magas rendjellel tüntette ki.

Kapetingek

(Capétiens), Franciaország harmadik, Capet Hugótól származó dinasztiája, mely 987-1328-ig uralkodott. A család ősatyja állítólag Witichin, szász eredetü férfiu volt, ki Nagy Károly idejében jött nyugati Frankországba s kinek Róbert fia (a Bátor) Kopasz Károly idejében annyira kitüntette magát, hogy Anjout, Touraine-t és az Ile de France-t hűbérül kapta. Róbert a normannok elleni küzdelemben esett el (v. ö. Kalkstein, Robert der Tapfere, Berlin 1871). Róbert utódai előbb a külellenségek ellen, majd a legfőbb hatalomért küzdöttek, végre a trónt kerítették hatalmukba. E családból származó királyok: Hugó (987-996), I. Róbert (996-1031), I. Henrik (1031-1060), I. Fülöp (1060-1108), VI. Lajos (1108-37), VII. Lajos (1137-80), II. Fülöp (1180-1223), VIII. Lajos (1223-26), IX. Lajos (1226-70), II. Fülöp (1270-85), IV. Fülöp (1285-1314), X. Lajos (1314-16), V. Fülöp (1316-22) és IV. Károly (1322-28). VI. Károlyban a K. egyenes ága kihalt s a trón a K. egy mellékágára, a Valois családra szállt. A francia királyokat K.-nak nevezték. V. ö. Kalkstein, Gesch. des franz. Königtums unter d. ersten Kapetingern (Lipcse 1877); Luchaire, Hist des institiutions monarchiques de la France sous les premiers Capétiens (Páris 1884, 2 kö.); Monod, Luchaire, Buchez Lot. munkái. L. még Franciaország.

Kapff

Sixtus Károly, német prot. teologus, a Svábföldön kifejlődött pietizmus vezére, született Güglingenben (Württemberg) 1805 okt. 22., megh. Stuttgartban 1879 szept. 1. Tanulmányai végeztével előbb atyja mellett segédlelkész, azután Hofwylben a Fellenberg-féle intézetben vallástanár, 1829. Tübingában segédtanár, 1833. Kornthalban lelkész, 1843. Münsingenben dékán, 1847 után Herrenbergben, 1850. Reutlingenben főszuperintendens, a fő egyházi hatóságnak és tanügyi tanácsnak rendkivüli tagja, 1852-től haláláig lelkész és fő egyháztanácsos. Számtalan művei közül különösen egyházi beszédei és valláserkölcsi építő iratai széles körben elterjedtek; legkiválóbbak ezek közül a következők: Kommunionbuch; Kleine Kommunionbuch; Gebetbuch; Predigten über die alten Evangelien des Kirchenjars (3. kiad., Stuttgart 1875); Predigten über die alten Episteln (6. kiad., u. o. 1880); Kasualreden (1880); Die württembergischen Brüdergemeiden Kornthal u. Wilhelmsdord (Stuttgart 1839).

Kapföld

l. Fokföld.

Kapföldi mézga

v. fokföldi mézga (növ.), l. Ákácmézga.

Kaphereus

(ismeretesebb a rontott olasz Cavo d'oro néven), Eubea déli részén levő fok. K. és Androsz-sziget közt verték meg a görögök 1825 jun. 21. a török flottát.

Kapi

kösközség Sáros vmegye tapolyi j.-ban, (1891) 807 tót lakossal; vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár; kastéllyal. A község felett emelkedő Maglód hegyen Kapivár romjai láthatók. E régi várat 1347-ben Nagy Lajos királyunk egykori nevelőjének, Poharos Péter abaúji alispánnak adományozta, kinek 1410-ben magva szakadván, Zsigmond király Tétényi vagy Kókai András deáknak, a királyi lucrum camerae ispánjának adta cserébe más birtokokért. A vár őj birtokosa, ki a kapivári Kapy-család (l. o.) alapítója lett, 1410. királyi engedélyt kapott a vár újjáépítésére. 1440. I. Ulászló, az 1416. elhunyt András deák fiától, Kapy Jánostól hűtlenség címén elkobozta, s a Rozgonyiaknak adta, kik azonban valószinüleg sohasem juthattak e birtokukhoz. Erre mutat az, hogy már 1464. ismét egy Kapy János a vár ura. Mátyás király alatt lengyel rablók kerítették kézre, kik ellen a király Szapolyai Imrét küldte ki. Ezentul háborítatlanul birták a Kapyk egész a Szapolyai és Ferdinánd közötti trónvillongások idejéig. Akkor azonban Kapy János és György Szapolyai részére állván, ezért 1537. ősi várukat Vels császári hadvezér elfoglalta Ferdin&